Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-17 / 20. szám
Nagykároly, 1911. május 17. VI. évfolyam. — 20. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-uteza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.- Megjelenik minden szerdán reggel. - • - Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér, — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Az ország jogász-közönsége — mint annak idején megemlékeztünk róla — általános elismeréssel fogadta Porubszky Jenőnek, a debreczeni kir. Ítélőtábla elnökének azt az intézkedését, melylyel irányt szabott a biró-képzésnek, megadván a módot és alkalmat a biróság segédszemélyzetének, a joggyakornokoknak és jegyzőknek arra, hogy elméleti jogi tudásukat a gyakorlati élet tapasztalataival egészítsék ki. A tábla elnöke, amikor erre a reform- munkára határozta el magát, azt az elvet tartotta szem előtt, hogy az élet teszi igazán bíróvá a bírót s a mai fonák helyzeten akart segíteni, amikor a pusztán a jogszabályokra s a száraz jogi elméletre támaszkodó bírónak nagyon nehéz feladatot ád az eléje kerülő gazdasági problémák megoldása. A mai bíró képzés valóban nagy számmal termeli az úgynevezett „szoba- birákat“. A joggyakornok, meg a jegyző benn ül az iroda négy fala között s a gyakorlata mindössze arra szorítkozik, hogy megtanulja helyesen alkalmazni a törvény- szakaszokat, de a gazdasági életnek azok a megnyilvánulásai, amelyekből a jogviták támadnak, egészen ismeretlenek előtte. A müveit nyugaton már fölismerték az ebből a helyzetből származó bajokat s a jogi ismereteknek a gyakorlati élet tapasztalataival való harmóniába hozatalát jelölték meg a biró-képzés uj alapjául. Magyarországon a debreczeni kir. ítélőtábla elnöke az első, aki az életet tette meg a jövendő biró-gárdájának mesterévé. Porubszky Jenő rendeletet intézett a kerületébe tartozó törvényszékek elnökeihez, hogy a vezetésükre bizott törvényszékek és járás- bíróságok jegyzőivel és joggyakornokaival tanulmányoztassák a különböző kereskedelmi-, ipari- és mezőgazdasági telepeket, azoknak technikai berendezését, üzletmenetét és vezetését, hogy azok, akiknek soraiból a jövendő bírái kikerülnek, közvetlen szemlélés és megfigyelés alapján ismerjék meg a gyakorlati élet megnyilvánulásait s az igy szerzett tapasztalataikat majdan bírói működésűk során értékesíthessék. A törvényszéki elnökök azóta mindenütt végrehajtották ezt a rendeletet, még pedig — és ebben az illető telepek tulajdonosainak s a debreczeni kereskedelmi kamarának az előzékenységét is nagy érdem illeti — igen szép sikerrel. A jegyzők és a joggyakornokok nem csak megszemlélték a tanulmányuk tárgyává tett telepeket, hanem a törvényszéki elnökökhöz intézett jelentések formájában tüzetesen beszámoltak tapasztala ‘ aikról. A debreczeni tábla-elnök reform-akciója előreláthatóan rövid időn belől az egész magyar jogszolgáltatás területén éreztetni fogja hatását. Erre enged következtetni Székely Ferencz igazságügyminiszternek az a leirata, melyet a napokban intézett Porubszky Jenőhöz: Múlt évi deczember 27-én 4301. ein. szám alatt kelt jelentésének mellékleteit idezárva értesítem Méltóságodat, hggy A 7 magam részéről teljes mértékben mér ik tányolom Méltóságodnak azirányu tö- ' rekvését, hogy a bírósági jegyzőknek és joggyakornokoknak a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi életbe vágó gyakorlati kiképzése a hivatali székhelyükön vagy ahoz közelfekvő telepeknek testületileg történő megszemlélése utján elő- mozdittassék. Ezen intézkedésének eredménye iránt érdeklődéssel viseltetvén, kérem Méltó- Ságodat, hogy ezirányban szerzett tapasztalatairól annak idején tájékoztatni szíveskedjék. A tábla elnöke most folytatja megkezdett reform-akczióját; nevezetesen annak az ideának a megvalósítására törekszik, miképen volna lehetséges a joggyakornokokat és a jegyzőket pénzintézeti praxishoz juttatni. — Hogy micsoda értéket jelent a jogszolgáltatásra az olyan biró, aki a pénzintézet üzletágaival és ügymenetével tisztában van, erre a kérdésre a mai szomorú helyzet adja meg a legvilágosabb feleletet. Csak egy nagyon sokatmondó esetet említünk tel. Egy nagyobb vidéki város törvényszéke előtt folyt egy bankigazgató sikkasztási és okirathamisitási bünpörének főtárgyalása, amely annak idején országos érdeklődés tárgya volt. A íőtárgyalás birósága, amikor az a kérdés került bizonyításra, vájjon a felügyelő- bizottság miképen teljesítette a kötelességét, számtalan alkalommal szorult a szakértők A NÓTA. Irta: Peierdi Andor. Mikor még semmi sem volt a világon, Csupán a nap, a hold, a csillagok, Ezen a bolygón hajnal s alkonytájon, Már muzsikáltak kóbor viharok. Zúgott a szélvész, jajgatva meg sirva, Egyszer bánattal, másszor meg vígan. A mindenség lüktető szive lángolt, A szilaj orkánok bus dalaiban. Megszületett a nóta! Muzsikája Berepülte a világ tereit, Csapongva szállt a mélyből a magasba, Megrázva hegyek sziklaköveit. Örök medréből kicsalta a tengert, És tánczra keltek hullámos habok. A szélvészek zugó nótái mellett A nagy hatalmas tenger mulatott. S az első elátkozott földi lélek, Ki árván járta a kálváriát. Úgy leste el titkon az elemektől, Az első rakonczátlan melódiát. S formálta lágyan: szive melegével, A lelke sirt, a nóta is vele. És könybe lábad a dal gyönyörétől A vándor sötét, bánatos szeme.Örök himnusza életnek, halálnak, Itt zsong a lelkűnkben, amig vagyunk. Dallal ringatja bölcsőnket a dajka, Dallal temetnek el, ha meghalunk. Szerelmes szivek, ha ketté szakadnak, Dalba zokogják el fájdalmukat, Klarinét, czimbalom, begedíiszónál Király és koldus egyaránt mulat. Holt anyag fölórez, lelket kap, feljajdul, Egy orpheusi nóta hallatán. Tavaszt varázsol kopár őszi tájra, Bűbájos sípolásával a Pán. Zene az álom, a halál, az élet. Zeneütemben ver a mi szivünk, Zene a mi vigasztaló világunk, A sóvárgásunk, szerelmünk, hitünk I ■A A VALLÁS. Volt Indiában, valahol messze túl a Himalaya-begy mögött öt templom. Valamennyi külön-külön istentiszteletére épült. Az egyik a fekete istennek, a másik a fehér istennek, harmadik a sárgának, negyedik a kéknek és ötödik a zöldnek volt fölszentelve. Külön pap szolgálta mindegyik templom istenét. Idegen ember jött valahonnan messziről. Ahogy az öt pap meglátta őt, mindegyik szentül hitte, hogy istene parancsát teljesiti, ha megtéríti. Szavak egész áradatát zúdította az öt pap a szerencsétlen emberre, mondván: az öt tan közül igaz csupán az övé. Mind az öt csak a maga istenét hirdette egyedülvaló igaznak és valódinak és csak a maga templomát magasztalta. Az idegen meghallgatta valamennyit. Csak egy isten van! — ordította a fekete, a fehér, a sárga, a kék ég a zöld pap egyszerre. S mind hevesebben czivakodtak ezért az egy emberért, aki azonban tétovázott, mert nem birt választani az öt igazi istenség között. És minthogy sem a kék, sem a sárga, sem a zöld nem tudta becsábitani a templomba, az egyik pap — a fekete volt az — megragadta karját, hogy templomába vonszolja. Alig hogy észrevette ezt a másik négy pap, megrohanták az idegent és jobbra—balra czibálták, hogy templomaikba bevigyék. És ez az ember nem birt védekezni öttel szemben. Mind hevesebben ránczigálták. Nagy reccsenés és az öt pap a földön hempergett. Szerteszakgatták az embert és mindegyik szorongatott belőle egy darabot a markában. Az egyik a jobblábat, a másik a kart, a harmadik egy másik testrészt ragadott el. Az ember persze belehalt. Ekkor mind az öt pap bevonult a templomba és a fekete, a zöld, a fehér a kék és a sárgaistennek oltárárahelyezte zsákmány át, majd valamennyi hálaadó és dicsőítő éneket zengett, hogy legalább az ember lelkét mentette meg istenének. M. Blank. Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben..................... Lá szló lenó fogtechnikus. Abirákgyahorlatitépzettsése
