Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-03 / 18. szám

A pártelnökség kamatoztatása. Hogy mi­ként lehet egy fizetéssel nem jaró tisztséget kamatoztatni, pnnak érdekes példáját adta most Dr. Falussy Árpád érendrédi birtokos, a ma­gát szatmármegyei függetlenségi és 48 as párt­nak nevezett kis társaság elnöke. Az elnök ur tulajdonát képező „Szatmárvármegye“ czimü újság homlokára felkerült, hogy „a szatmár­megyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye“. Nem tudjuk egész bizonyosan, de valószínűleg azért, hogy a párt minden tagjá­nak kutyakötelessége legyen az elnök ur lapját megrendelni. Szép csendben, suttyomban ne­vezte ki magát a jelzett lap hivatalos köz­lönnyé, mert, hogy párthatározat alapján tör­tént volna, az soha, sehol publikálva nem lett. A hét humora A „Nagykároly és Vidéke“ roppant lelkesedik a szocziáldemokratapárt és a Justh-párt szövetkezéséért és nagyképűen lekicsinyli azokat a lapokat, akik a szövetke­zést értéktelennek mondják. Ezt vezérczikkben cselekszi meg. A valóság pedig a következő: A nagykárolyi függetlenségi és 48 as párt vezetősége nagyrészben részvényese a „Nk. és V.“ nyomdájának, a párt elnöke szerkeszti ezt a lapot, ki elnöke egyszersmindt a laptulaj­donos nyomda részvénytársaságnak is. És ez a nyomda kötbérrel kötelezte magát, hogy nyomdájában szocziálista munkást nem alkal­maz. Hát van ennél egészségesebb humor a világon ? Vármegyei közigazgatás. a május 11-iki törv. hatósági közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai. Alispáni jelentés. A Luby Géza országgyűlési képviselő elhalálozása folytán, a közigazgatási bizottság­ban a folyó évre megüresedett hely betöltése. Cholnoky Imre bizottsági tag indítványa az ököritói tüzkatasztrófából kifolyólag a fő­ispán, alispán és a vármegyei tisztikar által kifejtett eljárás és működésért teljes elismerés nyilvánitása iránt. Vármegyei alispán előterjeszti a pesti hazai első takarékpénztár egyesület által közút építési czélokra engedélyezett 1000000 korona kölcsönre vonatkozó engedélyező határozatot és bemutatja a kölcsönügyletre vonatkozó kö­telezvényt. Budapest székesfőváros közönségének áti­rata Tisza Kálmán szobrára való adakozás iránt. Bányász Menyhért nagyszőllősi lakos kérvénye a halmi—bikszádi h. é. vasút kiépí­téshez 200,000 korona hozzájárulás megszava­zása iránt. Demján Alhanász és társai kérelme az avasi járás székhelyének Avasfelsőfaluba leendő áttétele iránt. NAGYKÁROLY Nagybánya—láposvölgyi vasút engedmé­nyeseinek kérelme 200,000 korona újabb hozzá­járulása iránt. Vármegyei pótadó kivetése tárgyában alkotott szabályrendet. Sopronvármegye átirata a Lajtha-folyónak osztrák részről tervezett elvezetése ellen. Jásznagykunszolnokmegye megkeresése a Duna—Tisza csatorna ügyében. Elnök és helyettes kiküldése Nagykároly város képviselőtestületi tagválasztására és az igazoló választmányba. Nagykároly város szervezési szabályren­deletének módosítása. Sopronmegye átirata a községek állami segélyezése tárgyában. Adófelszólamlási bizottság megalakítása. Nagykároly város szabályrendelete a ven­déglők női személyzetéről, továbbá a mutat­ványok stb. utáni dijakról és végül a csend- háboritásról Kristóffy József: Yálasztójogi beszédek. Szatmármegye egykori főispánja, Kristóffy József a Fehérváry-kormány belügyminisztere szombaton adta ki összegyűjtve választójogi beszédeit. A vaskos, finom könyv kilencz beszédet foglal magában. A kilencz beszédből csak hár­mat mondott el minisztersége idején. Az első a munkások előtt tartott beszéde. Erre az alkal­mat az adta, hogy a bányamunkások egy kül­döttsége egyesülési és gyülekezési joguk ellen elkövetett sérelmek orvoslását kérte tőle s a küldöttség szónoka kitért a választójogra is. Kristóffy ekkor — magánvéleményként — azt jelentette ki, hogy hosszas tépelődés és meg­fontolás után leszürődött meggyőződése szerint az ország akkori rettenetes helyzetén csak egy regeneráló szocziális és gazdasági politika se­gíthet, ez a politika pedig csakis az általános, egyenlő, titkos választójogon felépült parla­menti reform utján érvényesülhet. A második beszéd, a németbogsáni prog- rammbeszéd. Ebben statisztikai adatokkal mu­tatta ki a hazafias aggodalom felesleges voltát és lekötötte kormányát, a reform mellé. A be­szédnek nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is igen nagy hatása volt. A ve­zényszóért deputácziózó nemzetvezérek csúfo­san kerülnek haza Bécsből. A harmadik beszédet a haladópártkörben az újságírók előtt tartotta Kristóffy, amelyben sorravette és czáfolta az ellenvetéseket. Többi beszédei már a bukása után valók. Ezek egyikét a bécsi szocziálpolitikai egyesü­letben tartotta és annak a reményének adott kifejezést, hogy Magyarországon is meg lesz a reform s a két állam népparlamentjei megfog­ják egymást értetni. A koaliczió ellen a radikális polgárság fővárosi gyűlésén (1898. márczius 7) tartott beszédében leleplezte a paktumot s ezzel sokat tett a közvélemény felvilágosítására. Ekkor a koaliczió virágjában, megjósolja bukását. A belvárosi szabadelvű kör bankettjén a plurálitás ellen beszélt. Az aradi (1910. április 10) és az oros­házai (1910. május 9) beszédek sokkal jobban emlékezetébe vannak még az olvasóknak, sem­hogy azokat ismertetni kellene. Az utolsó a zólyomlipcsei beszéd, amely annak idején nem került bele a sajtóba. Kris­tóffy ezt programmbeszédként mondta, mint a szliácsi kerület jelöltje. A beszéd polémia a választójog támadóival szemben. A könyv bevezetésében Méray Horváth Károly ismerteti Kristóffy politikájának jelen­tőségét. Kétségtelen, hogy a maguk idejében ezek a beszédek értékesek és érdekesek voltak. Ma azonban, mikor a választójogi reform, habár nehézkesen is, de munkában van, politikai sulylyal egyáltalában nem bírnak és csupán társadalomtudományi szempontból van jelentő­ségük. Láttam, hogy szomszédnője egy időseb- becske, sovány hölgy, akit soha, tán még tizenhétéves korában se lehetett csinosnak minősíteni. Mialatt az omnibusz nagyokat zökkenve, tovább döczögött, Oszkár elegáns lakkczipője hegyével diszkréten, de nyomaté­kosan érintette a szomszédnője lábát és föl­használva a kocsi ide-oda himbálását, könyö­kével is meglökte. A megtámadott hölgy azon­ban egy csöppet se pirult el, hanem egy ener­gikus mozdulattal félrébb ült Oszkár barátomtól. Az emberbarát közelebb húzódott hozzá és szerelmes pillantások lövegeivel ostromolta. Ekkor hirtelen nagy gabalyodás és zsivaj keletkezett. Egy jól irányzott pofon csattanása túltett a kocsi zakatolásán és a megbotránkozástól kivörösödött médium hangja rikácsolva harso­gott ki: — Hitvány, szemtelen! Itt a nyugta arczátlan viseletéért! Még be sem fejezte a mondatot és én már leugrottam a kocsiról. S a legközelebbi bar-ban, egy pohárka Dubonnet mellett, eltű­nődtem, vájjon ez volt-e az első eset, hogy Oszkár barátomat pofonnal illették. Ezt persze, nem tudtam megállapítani. De, hogy az utolsó nem volt, az bizonyos! Frédéric Boutet. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Nagykároly város haladásának kerékkötője vasárnap ismét munkában volt. Felesleges talán mondanak, hogy a városi képviselőtes­tület rendkívüli közgyűléséről van szó. Égy jelentéktelen ügyből kifolyólag bizo­nyította be ismét a városi képviselők többsége, hogy nem való arra a helyre, amit elfoglal és hogy mindaddig amig ők fognak terpeszkedni a közgyűlési terem öblös, nádüléses karosszé­keiben, még álmodni se szabad, haladásról, fejlődésről, városias jellegről... A baloldali csizmás abteilung, kiknek újabban Dr. Vetzák Ede a koronázatlan kirá­lyuk, leszavazott egy kérvényt, amely arról szól, hogy a „Magyar Király“ és a „Royal“ szállodák előtt közterületen reklámtükör hir­detési szekrények legyenek felállithatók. Jelen­téktelen dolog az egész, de szomorúan jellemző. Ilyen körülmények között nem furcsa, ha Nagykároly utczáinak nincs városi jellege, ha a lakosságban nincs vállalkozási szellem, hogy nincs élet, nincs haladás a városban .. A rendőrség ügyét is alaposan elintézték. Mig a rendőrség államosítása be nem követ­kezik, egyáltalában ne is reméljünk rendezett rendőrségi állapotokat... Elnöklő polgármester bemutatta a kultusz- miniszter, a polgári fiúiskola ügyében kelt s a Nagykároly által már ismertetett, leiratát. A közgyűlés a leiratot tudomásul vette. A pol­gármesternek ez ügygyei kapcsolatos azon javaslata felett, hogy a már meglevő polgári leányiskola is az építendő polgári fiúiskola telkén nyerjen elhelyezést — a legközelebbi közgyűlés fog dönteni. A rendőrségnek csendőrséggel való kicse­rélése ügyében folytatott s a Nagykároly által már szintén ismertetett tárgyalások eredményét is bejelentette a polgármester. A csendőrségi szolgálat évente 63,000 koronába kerülne. A képviselőtestület ebből csak 20 százalékot hajlandó viselni. Ez azt jelenti, hogy Nagy­károlyban nem lesz csendőrségi szolgálat. Az egyik utcza szabályozási vonalának meg­állapítása ügyénél Némethy Sándor képviselő- testületi tag a szabályozások rendszertelensége ellen szólalt fel. Debreczeni István polgármes­ter méltányolja a felszólalást, de pénz hiánya miatt a panasz nem orvosolható. Kisebb közérdeket nem képező ügyek elintézése után a gyűlés szokatlan rövid idő alatt, 11 órakor ért véget. Az uj katonai lakbérosztály i9n. január 1-tői 1920 deczember 3l-ig terjedő időre Nagy­károly a VI. lakbérosztályba soroztatott A lakbér a következő: I. tábornagy 2600, III. táborszernagy 2040, IV. altábornagy 1872, V. vezérőrnagy 1612, VI. ezredes 1340, VII., Vili. alezredes, őrnagy 1084, IX. százados 856, X. főhadnagy, hadnagy 540. Ezen beosztásba jutnak hasonló rangosztályba tartozó katonai lelkészek, hadbírók, orvosok, csapatszámvivők és katonai hivatalnokok. Rangosztályba be nem osztott katonai személyek 288 K. Pályázat irnoki állásra. Nagykároly városnál irnoki állásra van pályázat hirdetve. Pályázati határidő junius 3, a választás junius 11-én lesz. Május 1-én. — Két lakásom van és az éjjel csalá­domnak nem lesz hová a fejét lehajtsa. — Nem értem. — Pedig amilyen kétségbeejtő a dolog, olyan egyszerű. A régi lakásomból nem engednek ki, mig a hátralékot ki nem fizetem, az újba pedig nem engednek be, mig előre nem fizetek. Egg mlmm volt Is­gin ip 9 viszióM.

Next

/
Thumbnails
Contents