Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-19 / 16. szám
Nagykároly, 1911. április 19. VI. évfolyam. — 16. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4, sz. Felelős szerkesztő éslaptulajdonos: Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. = ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, ki a csúf édes leányait czifrázgatta, cziczomázta, bálba vitte, hogy mulassanak az életben, de az árva legszebb Hamupipőkét sötét kopott, gyapotruhába bujtatta, simára íésült fejjel, hogy fel ne tűnhessen s akinek lencsét kellett szedegetnie egy feneketlen tálból, amig a többiek kimulatják magukat, úgy istenigazában. A társadalom, a gonosz mostoha s a szépséges Hamupipőke: az árva magyar kereskedelem, amelyet daróczruhába öltöztetnek, lenéznek, megmosolyognak, amelynek kötelességei vannak és jogai nincsenek. Amely mindig ad és sohasem kap. Ha csak megszégyenítést, oldalbarugást, kegyelemdöfést, sértést, megadózást, kiuzsorázást nem. Megbecsülést, elismerést sohasem, az biztos. Sokáig tartott, míg Hamupipőkéért eljött a királyfi aranykerekü hintón, piros rózsa kocsiban. Mi nem várhatunk addig. Összefogózkodva, magunkban bizva, senkitől nem kérve és várva a magunk erejéből és becsületéből kell a társadalomban egy uj csapást vágnunk, amelyen büszkén haladhatunk, öntudatosan, felemelt fővel, azon az utón, amely az uj Magyarországhoz vezet, amelynek alapja a munkás polgári társadalom s amelynek legfontosabb szerve a magyar kereskedelem, tehát mindenki, aki szolgálatába szegődött: főnök, alkalmazott s a világpiaczokat közvetítő kereskedelmi képviselő. Sehol annyit nem szónokolnak a kereskedelem üdvösségéről, előnyeiről, hatásáról, szükségességéről, mint nálunk, de sehol sem gördítenek annyi akadályt elébe, hogy érvényesülhessen, hogy igazi nemzeti érdekké emelkedjék s hogy teljes nagyságában és pompájában kibontakozzék olyan nagyságban, miként elkelne nálunk. Máshol a nagy államok politikájának tengelye : a legmagasabb értelemben vett kereskedelmi politika, máshol nem az ország meghódítását tűzik ki a nagyravágyás czél- jául, hanem kereskedelmi piaczokat igyekeznek biztosítani .maguknak s ha történetük valamely korszakát ünnepük, nem díszes tornajátékot rendeznek, hanem vásárra hívják meg a népeket a szélrózsa minden irányából. S ahol még gyenge és zsenge a kereskedelem, ott alátámasztják, segítik, ápolják és dédelgetik, jó hírüket költik, mesterségesen akarják legalább emelni, de nálunk a legszívesebben eltennék láb alól, uton- utfélen kikezdik és valóságos küzdelmet kell felvenni a kereskedelemellenes politika ellen. Harcz a szélmalom ellen. És furcsa az, hogy akiknek nem szabadna, akik még a jelszavakból, a hitvallásukból is üzletet csinálnak — és sokszor mily fenséges üzletet, azok harsognak a legkeményebben a kereskedelem ellen, mellüket verve, szemüket lesütve. Pedig, hogy másra ne gondoljunk, hány életpályának alapja a kereskedelem ? Mi minden függ szervesen össze a kereskedelemmel ? Sok ügyvéd tönkre menne a kereskedők nélkül. Sok újság megszűnne igazi kereskedelem hiányában. S hányán lennének földönfutókká, ha nem a kereskedelem látná el őket kenyérrel ? S az állam hogyan fokozná bevételeit? A kereskedelem egy nemzet vérkeringése. Ha rendben funk- czionál, egészséges a nemzet; ha megakad, megáll, vége mindennek. S mégis a kereskedő nem érzi az egyenlőséget a társadalomban. Nem érzi hivatásának felismerését és megbecsülését. Nem érzi függetlenségének értékét és erejét. Nem érzi messzire kiható fontosságát. Nem érzi fajsulyáta társadalomban vele szemben, hanem azért is, mert még mindig — megbicsaklik az önérzete, mert még mindig belepirul, ha rőföt emlegetnek, ha foglalkozását kérdik. A kereskedő, kinek aprócska földje is van, már csak földbirtokosként szerepel, aki meg bele cseppent valami szövetkezetbe, már csak igazgatónak szóüttatja magát s a kinek parányival nagyobb boltja van, az embernyi betűkkel írja ki ízléstelen czégtáblákon: áruház. Mindenki többet sejtett, mint amije van, mindenki többet mutat kifelé, mint amilyen értékű belülről, mindenki a tessék- lássék hive, a nagyzolás embere — sokszor határt nem ismerve. S e jellemrajz aztán lefelé, az alkalmazottakra is ráillik. Kereskedősegéd : egyenesen becsületsértés. Ma mindenki Okos szüzek. Irta: Henri Daguerches. — Mr. Georges Farriére tengerész. — Miss Ruth Barry Barnett. Es már egy bájos fordulattal eltűnt a háziasszony, hogy a többi vendégeket mutassa be egymásnak. Georges Farriére és miss Barry Barnett tehát egyedül maradnak egymással szemközt, az allééban, amelynek távolabbi részeiben a garden party többi vendégei mozognak. Egyedül vannak s körülöttük az illatos természet, a gyönyörű park, a mely a kék Közép-tenger partjáig vezet le. A tizennyolez tengerentúli szűz közül — akik az előbb tollas kalapjaik alatt vonultak be ide — miss Barry a legszebb és legkívánatosabb. Mióta Dibson admirális hajója tiz nap előtt ideérkezett, az „American beauties“ ellepték a Riviérát. A hajó maga a víllafrancai kikötőben vesztegel s a tizennyolez misst egy jóképű és sok brilliánssal rendelkező mama őrzi. A fiatal és férfias hiúságnak nem kellemetlen az a gondolat, hogy legalább egy boston időtartamára monopolizálhatja a szezon legszebb nőjét s hogy magán érezze azt a két violaszin szemet, amelynek színe oly hamisítatlanul, olyan kétséget kizárólag transatlantikus. — Ön a fr'ánczia tengerészeinél hadnagy? — Igen, kisasszony. ____ — Melyik hajón ? — A Jules Grévyn. — Hányán vannak tisztek önön kiviil? — Harminczhárman. — Mennyi időt dolgoznak önök naponként? — Tizenkét órát, beleszámítva az éjszaka negyedrészét is. Szünet; mialatt Ferriére a leány szép szemöldökeit bámulja. — Mi a fő szenvedélye? — Igazán, vájjon melyik az Ferriére? A hajózás, a filozófia, a játék vagy a szerelem ? Mintha a miss Ruth tiszta homlokáról akarná leolvasni a választ, aztán az égről. Majd elég őszinteséggel megjegyzi: — Az olvasás. Barry Barnett tapsol. — Oh, úgy örülök, hogy ezt felelte! Azt akarom, hogy Creagh Cornéliával tánczoljon, ő is szenvedélyes olvasó és a legjobb barátnőm. Azután pedig Hetty Towleyvel, akinek főszen- vedélya a zene, majd Debora Evertonnal, aki mineralógus. — Szívesen tánczolok Cornélia Cgreaghgel és Hetty Towleyvel és a többi barátnőivel is, miss Barry, de én is tudni szeretném, melyik a maga szenvedélye? — Nekem nincsenek szenvedélyeim. — Én „clever woman“ vagyok, „une femme deé“ — mint ahogy maguk mondják. Ezzel elmosolyogja magát miss Ruth Barry Barnett, olyan kigyózóan hamiskás mosolylyal, hogy Ferriére azt hiszi, hogy az öreg Yinczinek összes vásznai az ifjú Amerika felé emigráltak. . . * Tizenöt nappal később. A villafrancai öböl egészen szürke a pánczélosoktól. Ferriére a Jules Grévy hajóhidján jön-megy. — Tizennyolez szüzet vár a hajó fedélzetére, mint látogatót, egy termetes mama vezetése alatt! Ezt a susogósuhogó betolakodást Ehrriérenek köszönheti a Jules Grévy. És mialatt Ferriére a vendégeit várja, lélekben még- egyszer átfutja a miss Barryval való fürtjének egyes fázisait. Először is azt a félős kalaplevevést a footingnál, a Promenade des Anglaisn, majd a találkozásokat a virágárus boltok előtt, a teát Vogadenál a Royalban, a rögtönzőt picknicket az Estéreli sziklák aljáig, a melyeknek színe olyan, mint egy régi etruszk váza s a melyek a Debore Everton szenvedélyét a mi- neralógia iránt csak fokozták; a montecarlói hangversenyt, melyet a Hetty Tomley tiszteletére rendeztek, a virágcsatát, ahol Ferriére megismerte a féltékenységnek minden árnyalatát egy erős állu angol miatt, aki a Dibson admirális hajójához látszott tartozni s a ki a miss Barry Barnett szemében a hazai felsőbbsóg megszemélyesítője gyanánt tűnhetett fel. — Ferriére ur ? — Kisasszony ? — Szabad megnéznem a maga szobáját is ? Ah, hogy várta ezt a boldog pillanatot! És elgondolhatják, hogy ez a becsületes kis Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fogt echnikus. Gyámoltalan ieiesleleli.
