Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
Nagykároly, 1911. április 12. VI. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. megjelenik minden szerdán reggel. ROSENFELD ZSIGMOND. 99 HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. 'S Az általános választói jogról szóló szombati beszéd, amelyet a magyar miniszterelnök mondott el, nem olyan sablon-szónoklat, ami felett csak amúgy egyszerűen napirendre lehet térni. Különösen az a része nem, ahol azt mondja, hogy a választójog általános jellegű kérdésében nem látja sehol sem azt az izgalmat, amit több képviselő a választójogi kérdés meg nem oldásának tulajdonit. Khuen-Héderváry tudvalevőleg szombaton válaszolt a belügyi költségvetés vitájában elhangzott felszólalásokra. Mint mondotta, csak azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek közvetlen érdeklik az egész országot. Kijelentette először is, hogy a községi és köorvosok helyzetén rövidesen törvénynyel kíván segíteni. Uj kórházak építése szintén a közeli jövő íeladata. A tuberkolózis elleni küzdelemben is intenzív munkára készül a kormány. Azután a városok segítéséről szólott, kijelentette, hogy a jövő évben az eddigi két millió helyett három milliót fognak kapni a városok, ugyancsak a jövő évben a városok rendőrségének a kérdése is szabályozva lesz. Úgy véli, hogy a megyei tisztviselők sorsáról is gondoskodni kell. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot már az ősszel befogja nyújtani. Kijelenti, hogy a kormánynak nemzetiségi programmja nincs, hanem a fennálló törvények alapján intézi ezt a dolgot s mindenkit egyforma előnyben kíván részesíteni. Fontos dolgok ezek, méltók a közvélemény és a sajtó legteljesebb érdeklődésére. Csakhogy az általános választójog kérdése — ez idő szerint — mindezeknél fontosabb. És amit a miniszterelnök a fentiek után a választójog reformjáról mondott : az nem elégíti ki a közvéleményt. Sőt okul szolgál, hogy aggodalommal tekintsen a jövő elé. A választójog reformja késik és habár a miniszterelnök nem is látja, az országban igen is nagy az izgalom és a nyugtalanság e miatt. És még fokozottabb nyugtalanságot okozott a szombati beszéd, amelyben a reform megvalósításának újabb, bizonytalan időre való eltolódása mutatkozik. Abban igaza van a miniszterelnöknek, hogy egy ilyen nagy kérdésnek a megoldása, helyes megoldása csak úgy képzelhető, ha arra nézve teljes nyugalom van az országban és nem előre elfogult nézetek és felfogások ütköznek meg egymással és akarják e kérdés megoldását erőltetni, amelynek a helyes megoldása csak úgy történhetik meg, hogy az a közkivá- nalomnak megfelelően oldassák meg. Igaz, csakhogy ez a teljes nyugalom már egy év. óta megvan. Senki se erőlteti a maga nézetének és felfogásának érvényesülését, hanem várja a kormány tövényjavaslatá- nak előterjesztését. Sem a kérdésnek apró részleteire, sem pedig az elveknek miként való alkalmazásra nem vagyunk kiváncsiak. Nekünk a kész törvényjavaslat kell mielőbb. Ezért valósággal megdöbheTTTő- nek találjuk a szombati miniszferelnöki beszéd azon passzusát, miszerint a belügyminiszter Szempontja, hogy a választói reform megoldása azon kérdések megoldása után jöjjön, amelyek a kérdést komplikálhatnák. A reform elodázását jelenti a beszéd azon okoskodása is, hogy ha jó dolgot akarunk csinálni, minden kérdést a maga idejében kell megoldani. Pedig hát hiábavaló okoskodás és hiábavaló szándék ! A választójogi reformról szóló törvényjavaslat előterjesztésének még soká késni nem szabad. Ma-holnap másfél éve, hogy az ország nyugalmasan vár. Másfél év a kormányok életében tekintélyes, hosszú idő. A népszámlálással egyidejűleg a reformra vonatkozólag beszerzett statisztikai adatok is együtt vannak már. Nincs többé tehát semmi akadálya a törvényjavaslat sürgős elkészítésének és még sürgősebb letárgyalásának. A mai választójoggal biró osztályok kifejezetten: elsősorban és elvben: kizárólag a választó- jogi reform megalkotására^ adott megbizást a mai képviselőháznak. Éppen úgy, mint koalizált elődjének. Azért semmisítette meg, tiporta el örök időre a koalicziót és annak minden tényezőjét, mert ezt a megbízást nem teljesítette. Az általános választói jog jogosultságát és méltányosságát elméleti érvekkel támogatni ma már túlhaladott álláspont. Azok az állapotok és anyagi okok pedig, amik a koaliczió előtt és alatt tették szükTITOK. Irta: Nemeskéri Kiss József. Már sok mesét mondtam el onnan a kis utczából s most ime kértek ' ezen a csöndes nyári éjszakán, hogy meséljek megint. Egyre jobban fárad az emlékezetem, amig vissza ér oda, egyre sűrűbb a köd a jelen s a régi idő között. Nem is jó oda visszagondolni az összeomlott, kopott kis házra meg a kivágott platánokra, hol mi szegény emberek ábrándokat szőttünk valaha. Büszke palotában, gazdag, nagy ur lakik ott, aszfaltos udvara oly kietlen, oly hideg. Hanem arról a nagy úrról is tudok egy történetet. Nagyon titkos történet, nem tudja ő maga se, senki se. Hogy én honnan tudom? Csak onnan, hogy engem a platánok, amikor bosszú sötét éjszakákon át susogtak a fülembe sejtelmesen, megtanítottak titkokat találni. Régi már ez a történet is, de én emlékszem rá jól, mért éppen itt esett meg a szigeten, éppen ezek alatt a fák alatt. Ott kezdem, hogy Gárdossy Ervin báró, ama palota ura, járt egyszer a kis utczában, még akkor, mikor ami kopott házunk még állt. 0 vette meg, ő pusztította el hogy palotát építsen a helyére. Vele volta felesége is, bájos, szép asszony. Azt már láttam egyszer, ami vidékünkön arra lent a Tisza mellett, egy szegény földbirtokosnak a leánya volt. A gazdag Gárdossy mégis elvette, nemcsak a szépségéért, hanem csudálatosán derék leány is volt. Hallottam, hogy a házasság, hamarosan ment, nem csodálkoztam, rajta, összeillő emberpár volt, derék, fiatal mindakettő, boldogan is éltek. Két esztendő múlt el az esküvőjük óta, huszonkét esztendős volt az asszony éppen azon az estén, amikor kijöttek ide a szigetre. Egy kis félreeső asztalhoz telepedve akarták megünnepelni az évfordulót. Gyönyörű nyári este volt. A sötétlő fák titokzatosan bólogattak, a virágágyak felől édes illatot hozott a szellő, fönn a csillagok ragyogtak, lenn a nagy folyó bársonyos tükrén szelíd fényt hintett a holdsugár, mintha csak egy nagy fehér menyasszonyi fátyolt terített volna rá. Kettesben akartak ünnepelni mondom. Olyan boldogan telepedtek le, az asszony csillogó szemmel tekintett körül s úgy vélem, kissé elábrándozott. A férfi elment egy pillanatra valami rendelést tenni. Az asszony magára maradva, felsóhajtott. Amikor az ura visszatért nem jött egyedül. Egy régi jó barátját hozta el, akit rég nem látott, akivel együtt járt iskolába, úgy mondotta a legjobb barátja, talán az egyetlen. Én ismertem azt az embert. Ő is a Tisza hátról került, föl ide. Most orvos. Ismerte az aszszony is. Én tudom, hogy ismerte, egész bizonyosan. Meg is volt lepve, hogy meglátta, nagyon meg volt lepve, de csak egy pillanatra. — Aztán én voltam meglepve, hogy amikor az ura bemutatja neki, úgy veszi mint ismeretlent. Ne gondoljatok rosszat arról az asszonyról. Majd elmondom, csak hallgassátok. Hogy honnan tudom? mondtam már, hogy a platánok tanítottak meg rá olvasni a titokzatos éjszakánál titokzatosabb, de tiszta női szívben. — Mert a női szív mindig tiszta, de nem minden nőnek van szive. Hármasban ünnepelték tehát az évfordulót. Csöndesen beszélgettek. Csak az asszony szeme tévedt el néha, mintha messzire nézne valahová, nagyon messzire . . . Lenn, a tiszaháti falu mellett az erdőben majális volt egyszer, tizenhat éves leány keringőzött egy fiúval, aki húsz éves volt. Ahogy a zene elhallgatott, sétára indultak az erdőben . .'. Gyerekes idill volt az egész. Hűséget esküdtek egymásnak s a fiú megcsókolta a leányt. Ebben a tiszta csókban egy élet üvdét fogadta, s egy rózsát adott a leánynak. Tíz éve már elmúlt. Most az asszony báróné s az orvos szegény küzködő ember. A férj megint fölkelt s magukra hagyta őket. Csak egy pillanat volt. A férfi és a nő szeme összevillant. Hallgattak; de az asszony nem birt magával. — Emlékszik? — kérdezte halkan. A férfi némán, szomorúan bólintott. — Meg van még a rózsa, meg van, mondta az asszony. — Minek — kérdezte a férfi. Lángvörös arcczal felelt a nő: — Magam sem tudom, csak megőriztem. Tizenhat éves leánykoromra emlékeztet. _____ Na gykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ... ... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Lá szló jenö fogtechnikus. De ft »i ülöm! NAGYKÁROLY
