Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-22 / 12. szám

NA GYKAROL Y

részére létesült, de az egész magyar társadalom és nemzetünk javára is. Az egész nemzet nevében hálámat nyilvánítom a sajtónak dolgozó munkásaival szemben, a kik nehéz napi fáradsággal munkálkodnak a nemzeti kultúra előrehaladásán. (Hosszas és lelkes éljenzés és taps.)

Dr. Székely Ferencz:

— Szilágyival beszéltem egyszer a sajtóreformjáról s akkor annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy valamit tenni kell. Én akkor azt mondottam, hogy tenni pedig nem lehet. Szilágyi Dezső az ő impetuózus természetével azt kérdezte : Miért nem? Azért nem, feleltem, mert mikor a kormány uj, többé- kevésbé a sajtónak köszönheti azt, hogy arra a helyre jutott, a hol van s akkor a sajtónak azzal a részével van dolga, a mely őt támogatja s ilyenkor a kormány azt mondja: Hiszen nem is olyan feketék ezek a fiuk! Milyen szépen segítettek bennünket s megcsinálták a közvéleményt mellettünk! Ilyenkor a kormány nem akarja reformálni a sajtót. A mikor pedig már támadni kezd a sajtó, kezd kellemetlen lenni, csipdesi, sőt rúgja is a kormányt, akkor meg már nem lehet. (Élénk tetszés és derültség.)

Szilágyi Dezső‘nem is próbálta meg a sajtóreformot megcsinálni, nem is fogott hozzá. Valami rendkívüli okának kell lenni, hogy valaki egyáltalán gondoljon a sajtó reformálására. Magyarországon pedig kétszeres okunk van óvakodni a reformtól, főleg a gyökeres reformtól. Tudták ami eleink, hogy mit csinálnak. Egyikmásik jogászember azt mondja, hogy a 48-as törvény alkotói nem értették meg a sajtótörvényt s azért csinálták meg igy. Dehogy nem értették meg! Szemere nagyon jól tudta, hogy mit csinál, a mikor a belga törvényt vette a kezébe, azt is tudta, hogy mit csinál, a mikor ■— elhibázta a fordítását,, Mi volt az eszméje, mi volt a gondolata ? Ő tudta, hogy Kemény Zsigát, Csengeryt, Eötvöst nem kell védeni, azok olyan tudós, tanult, higgadt emberek, a kik esetleg majd a sorok közt is ki tudják fejezni azt, a mit akarnak. De már Kossuthot féltették. Mert az elragadtatta magát s czikke- iből nagyon világosan kitűnt, hogy izgatni akar Éppen azért volt a fokozatos felelősség átvéve, hogy ilyenkor Kossuth ldsikolhassék.

— Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ahhoz, hogy valamilyen sajtóreformot csináljanak, jóakarat és a szabadság tisztelése kell. Megnyugtathatja önöket annak bejelentése, hogy az egész kormánynyal egyetórtőleg másfél esztendő alatt nem indítottam annyi pert, mint a mennyit egy kezemen leszámolhatok. (Élénk éljenzés.) Amikor a biró kezébe volt letéve minden hatalom, mikor ő volt a vádló, a védő és az Ítélkező biró, akkor volt az inkviziczió és a legszomorubb napok. Szükséges a hatalmak megosztása, szükséges a közvádló, szükséges a védő, szükséges az itélőbiró s ez lehetőleg esküdtbiró legyen és szükséges egy miniszter, aki nem hóhérhoz hasonlatos. A legjobb sajtóreformot nem az igazságügyminiszter csinálja meg, hanem a kultuszminiszter és önök, a sajtó. (Hosszas tetszés, éljenzés és taps.) Mihelyt a műveltség annyira emelkedik, hogy nem kívánja meg a skandalumot, de meg sem cselekszi, akkor elérjük azt a czélt, a melyre mindnyájan törekszünk: a sajtó szabadságát!

Návay Lajos képviselőházi elnök:

— A midőn — úgymond —■ mindnyájunknak kötelessége a szabadelvű haladást minden osztályérdektől menten előmozdítani, első sorban kötelességünk azok után az eszközök után nézni, amelyek hivatvák a társadalmi erőforrásokat életre kelteni. Ezeket az eszközöket és fegyvereket én a sajtó szabadságában látom és ezért, mint a demokratikus haladásnak meggyőződött hive, a sajtószabadság előtt hajtom meg zászlómat. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Én a szabadsajtónak vagyok hive, én arra az álláspontra helyezkedem, hogy talán azért oly lassú a haladás társadalmunkban, mert a legtöbb emberből hiányzik a kellő ön- birálat. Mi a hibákat felismerve, akkép akarunk magunkon könnyíteni, hogy bűnbakokat keresünk. (Úgy van! Úgy van!) Keressük a sajtóban a hibát, amely éppen retrospektive visszatükrözte ti magát a társadalmat, mely tulajdonképpen a hibában leledzik. Éppen a társadalom a maga széttagoltságával, a maga irigykedéseivel, a maga szenzáczóhajhászásával képezheti a forrását annak a visszahatásnak, amelyet a sajtó egyes terrénumain tapasztalhatunk. (Úgy

van! Úgy van!) Alkossunk meg az egységes társadalmat, ahol az embert mint embert becsülni tanuljuk, hogy ellenfeleinkben sohasem lássunk ellenségeket, de más irányban, közös czélért küzdő munkatársakat; tiszteljük az ellentétes eszméket, mert csak az ellentétes eszmék, összeütközéséből származhatnak a tiszta eszmék, melyek nemzetet és népet nagygyá tesznek. (Tetszés és éljenzés.)

A lelkiismeret és a vallás szabadsága, párosulva a komoly kötelesség tudásával és nem a hivalkodással: ez legfőbb biztosítéka nemzetünknek. (Úgy van! Úgy van!) Felvilágosítani a népet és a nép legszélesebb rétegeibe belevinni a kultúra iránt a tiszteletet: egyik legnagyobb feladatunk. Oda kell törekednünk, hogy a felsőbb osztályokban ne mindig azt keressük, milyen skandalumok vannak, de azt, hogy milyen erényei vannak és mennyire vannak jogosítva vezetőszerepre. Minden felsőbb- ség nem velünk született előjog, hanem leg- fölebb előkötelesség. (Hosszantartó éljenzés és taps ) Mennél több szorgalommal és mennél több tekintélylyel és igyekezettel kell törekednünk megfelelni annak az állásnak, amelyet betöltünk és akkor a társadalom meg fogja találni a maga sajtóját. .

Városi ügyek.

— A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. év április hó 2-án, d. e. 10 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart.

Milli a síitíat.

Izgatások a vidéken.

ho! voltak a hatósági biztosok?

Haller János országgyűlési képviselő vasárnap Nagykárolyba érkezett. A képviselő azért jött ide, hogy vasárnap és hétfőn a környékbeli sváb falvakban tartott kát. népszövetségi népgyüléseken szónokoljon.

A képviselő Dr. N. Szabó Albert vendége volt. Innen rándult ki táborkarával együtt vasárnap Vállajra, Mérkre és Csanálosra, hétfőn pedig Kálmándra és Kaplonyba, ahol a róm. kath. iskolák helyiségeiben tartottak nép- gyüléseket. A népgyülésekre Haller Jánost elkísérték Nagykárolyból: Dr. N. Szabó Albert, Dr. Gózner Elek és Dr. Bolemann Márton ügyvédek, Szentiványi Béla és Pallmann Péter kegyesrendi szerzetesek, Csáky Gusztáv szerkesztő, Borody Dezső, Tóth Ernő és Müller József ügyvédjelöltek, Reszler Antal városi írnok stb. stb.

Haller János a népgyüléseken mindenütt gyűlölködő hangú, a más felekezetüek ellen izgató beszédet tartott, amit vígan tehetett, mert — tudósítónk jelentése szerint — a gyűlésekre hatósági biztos nem lett kiküldve.

A szatmári ügyvédi kamara

a nagykárolyi törvényszék ellen.

A szatmári lapok elhallgatták az ügyvédi kamara évi jelentésének azon részét, amely ellene van a nagykárolyi törvényszék felállításának. A szatmáriak azonban befelé örvendenek a kamarai jelentés ezen része miatt. Ugyanis az ügyvédi kamara mindenkori jelentéseit fel szokták terjeszteni az igazságügyminiszterhez. Szatmáron azt hiszik, hogy ez a jelentés megváltoztatja majd az igazságügyminiszternek a nagykárolyi törvényszék ügyében már ismei’t álláspontját.

Az ügyvédi kamara Nagykárolyellenes véleménye nem bir súllyal az igazságügyminiszter előtt, mert csak egy pillantást kell vetnie a jelentésnek a kamarai tagok létszámát feltüntető részére és azonnal tisztában van a helyzettel. Szatmáron kétharmaddal több ügyvéd van, mint Nagykárolyban s igy számbeli többségük révén a jelentés kizárólag csak

a szatmári ügyvédek álláspontját képviseli. Többségben vannak s igy a kisebbség ellen- véleménye nem érvényesül.

Azt pedig mi nagykárolyiak is elismerjük, hogy egv nagykárolyi törvényszék esetleges felállítása érzékeny sebet ütne a szatmári fiskálisok egyéni és illetve anyagi érdekein.

Azonban azt hisszük, hogy egy törvényszék létesítése nem azon fordul meg, hogy ártalmára vagy hasznára van-e egy nehány ügyvédnek.

Gyengeség.

Az Athletikai Club vasárnapra hirdetett közgyűlését, jóllehet négy athléta volt jelen, nem tudta megtartani.

SZOBROT

DICSŐEMLÉKÜ JÓZSEF FŐHERCZEGNEK!

Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület a következő felhívás közlésére kérte fel a N agykároly-t.

Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület ismét a hála, hűség és emlékezet szavával fordul a közönséghez. Szobrot kíván állítani József főherczegnek, a magyar dynastia érzésben, gondolatban, cselekvésben legmagyarabb tagjának. Azokat szólítja meg elsőül, a kik megértik szándékunk és kegyeletünk tisztaságát, bölcsességét, lendületét. Nem kéri csak a gazdagok és hatalmasok dús adományát, hanem a szegények és alázatosak filléreit.

Mert József főherczeg szobra népszobor legyen. Megtestesítője a benne megtestesült eszmének: hogy uralkodóház és nemzet szoros, szerves, az érzések közösségén alapuló kapcsolata magyar hazánk boldogulásának elsőrendű föltétele. Mi volt a népnek József főherczeg, azt ma még nem kell a köz emlékezetében fölidézni: férfias, daliás alakja, józan, magyaros észjárása, meleg és emberi közvetetlensége, bensőséges ragaszkodása a köznéphez, tudósok közt is kiváló tudós munkássága még frissen tartja hervadástól óvja emlékét.

De múlnak az idők, halványodnak az emlékek s kidőlnek a kortársak. És neki nem szabad elenyészni tudatunkból. Azért szántuk a legnagyobb polgári díszt, a szobrot József főherczegnek.

József nádor fia volt, mindenben méltó a nagy atyához.

Hadd álljon az oszlop, hirdetvén azt, hogy József főherczeg nagy apának fia és egyben kiváló fiának atyja: a ki örökül hagyta e minden csepp vérével magyar leventére az ősök erényeinek, a haza vérrel megszentelt históriájának, traditióinknak és vágyainknak tettre kész tiszteletét. így él és hat a megdicsőült József főherczeg tanítása és példája a maga családjában nemzedékről nemzedékre. De túl e család körén világosítson példája mindnyájunknak és őrizze milliók szivében emlékét, a mely méltó az örök életre és nincs áldozatul szánva a halandóságnak !

Adományokat a Nagykároly szerkesztősége készséggel közvetít.

Városi színház.

— Az uj szinikerület. A nagykárolyi szi- nikerület megalakítása czéljából Debreczeni István polgármester most Sátoraljaújhely városával folytat tárgyalásokat. Hétfőn itt járt Krémer Sándor, a szabadkai színház igazgatója. Krémer hajlandó lenne tavaszi és őszi idényre társulatával szerződésszerüleg megállapítandó időn át Nagykárolyba jönni. A téli saisont azonban továbbra is Szabadkán töltené. Krémer terve komoly tárgyalás alapjául se való, mert az uj színi kerületet feltétlenül úgy kell megcsinálni, hogy legalább 3 hónapi téli színházunk legyen.

Az idei tavaszi idényben még Heves Béla társulata fog játszani a nagykárolyi színházban. Az idény április 15-én fog megkezdődni^