Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-22 / 12. szám
NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. _ Megjelenik minden szerdán reggel. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSiGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „TlvHt-téríL sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ys, A< hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. ' s '----c------------------------------------ ----- -------------------Fe kete virágok. A természet ujjáébredése, a zsendülő kikelet napsugarai nemcsak a fehér hóvirágot és a kék ibolyát csalják ki a földből, hanem a katholikus népszövetség bóditó szagu íekete virágát is. Alig tavaszodik és ime, a többi élős- diekkel együtt felébredt téli álmából és kibújt a sötétség birodalmából a jelzett szövetség vezetősége is, hogy megkezdje haladásellenes, romboló hatású munkáját. Az utóbbi idők nem nagyon kedveztek reakcziós törekvéseiknek és ezért most az eddiginél nagyobb nekilendüléssel és munkakedvvel kezdik meg újból a nép megdolgozását. A harczmodoruk a régi. Az ország azon részeit, amelyeket működési czélja- ikra alkalmasaknak találnak, központokká teszik. Onnan nyújtják ki csápjaikat az illető vidékre. Egy ilyen középpont nekik Nagykároly városa is. Amint a Nagykároly mai számának más helyén olvasható: a Kath. népszövetség a nagykárolyi kerületben vasárnap kezdte meg a szövetség ujjászer- vezési munkálatait. Az újjászervezést a mezőpetrii származású Haller István néppárti országgyűlési képviselő vezeti. Haller István naponta egész kis táborkarral vonul ki a falvakba, ahol népgyüléseken szónokol és a helyi fiókok vezetőségét kioktatja a további teendőkre nézve. Hogy mi történik ezeken a népgyüléseken ? A Katholikus Népszövetség erkölcstanát ezen a helyen már több Ízben ismertettük. Alig lehet róla valami újat n/qriífani. Az újjászervező népgyüléseken isi é^ak a már ismert régi nótát fújják: „ Boldo^k a szegények, mert övék a mennyek országi“. A kath. népszövetség tagjainak jól szél előtt kell tartani a szövetkezés czélját, mely nem a szegénység kiküszöbölése. A keresztény eszme a szegénységet nemcsak tiirhetővé, hanem kívánatossá is tette. Szegénynek lenni, vagy a még több szegénnyé lenni istenért: krisztusi erény. A szövetségi tagok uraik ellen semmit se kövessenek el s hajszálnyit se térjenek el a köteles tisztelet és engedelmesség ösvényéről, sőt mivel tudják, hogy mint az isten országának választottjai az örök javak élvezetére hivatvák, ne törődjenek kelletén túl az élet bajaival, hanem vigasztalódjanak és erősödjenek meg szent törekvéseikben. Gyűlölet minden iránt, ami haladás, ami kultúra, ami felvilágitás, ami nem katholikus, ami nem bigottizmus. A kereszténységgel való üzérkedés az, ami ezeken a népgyüléseken történik. A papi iparág megingott helyzetének megszilárdítását, a vezetők hatalmi és anyagi czéljait szolgálják. El kell ismernünk, hogy a Katholikus Népszövetség a legfürg'ébb közéleti szervezete az országnak. Majdnem minden községben otthon van. Ami elvégre nem nagy dolog, mert a szervezet elnöke és jegyzője kitelik a papból, meg a tanítóból. Népgyülést is könnyű neki csinálni. Hallgatóságul az elnök hivatalból kirendeli a kántort, az egyházfit, a harangozót, a papgazdasszonyt és ezeken kívül mindenütt akad egy pár szerencsétlen elbutitott ember, .akik lelkesedéssel hallgatják végig a gyűlöltet hirdető frázisokat. A? szatmármegyei nemzeti munkapárt is j^fíent a télen, azonban most, midőn a 'nY-'f-Kath. Népszövetséget újjá szervezik, már nem szabadna tétlen lenni. Igaz ugyan, hogy bárhogy erőlködik ez a szövetség, többségre nem vergődhetnek, de ezek az időnkénti népgyülések mégis nagy rombolást vihetnek véghez a falusi lelkekben, ha azokat ellensulyozatlanul hagyják. Erősen csalódik, aki még mindig azt hiszi, hogy a Kath. Népszövetség csupán társadalmi szövetség. Ördöngős praktika rejlik abban, hogy Hallérek külön szervezetet csináltak a szegény emberek számára, azzal a maszlaggal, hogy ez nem az urak pártja, hanem tipikusan a néppé. Holott valójában a szegény emberek öntudatlan klerikalizmusa; egyik Jánus-arcza a néppártnak. A műveltebbek számára az urak kon- gregácziója, a kisemberek számára van a Kath. Népszövetség s a fekete lepel, amely mind a kettőt beborítja: maga a szent Néppárt. Az örökösödési adó. A pénzügyminiszter legközelebb javaslatot terjeszt be az örökösödési illeték kiszabásról. A javaslat ellen Somogy- vármegye törvényhatósági bizottsága felíratott intézett a pénzügyminiszterhez s a képviselőházhoz. E föliratát megküldte most pártolás végett Szatmármegye törvényhatósági bizottságához is, amely legközelebbi közgyűlésén fogja ezt az ügyet tárgyalni. Az Északkeleti Újság felette megbízhatatlan értesültségéről tesz bizonyságot az a körülmény, hogy a Nagykároly-nak a főispán audieneziájáról szóló közleményét megczáfolja. Ugyanis a Nagykároly Csaba Adorján főispán A végrendelet. Irta: Charles Louis Philippe. Az iroda előtt megállt egy kocsi. Rondeau, a közjegyző nem ismerte a belőle kiszálló urat. Úgy nézett ki, mint a környékbeli birtokosok valamennyien: zömök, jól táplált vérmes ember. Az efajta emberek fontoskodva állítanak be a közjegyzőhöz; van pénzük elegendő és ez bátorságot, önérzetet kölcsönöz nekik. így szólt: — A feleségem unokatestvére, Roussel ur Saint-Vinczentből a végét járja és mielőtt meghalna, végrendeletet szeretne csinálni. A mi közjegyzőnkkel azonban összeveszett és megkért, hogy önt hívjam halálos ágyához. Rondeau .mester nem csodálkozott jobban a kelleténél. Üzlet — üzlet. A látogató, hogy időt ne veszítsenek, saját kocsiján vitte magával a jegyzőt. Aló pompás egy állat volt: az öt mérföldnyi utat alig ötnegyed óra alatt tette meg. * Roussel ur háza egy pusztaság kellő közepén állott. A többi háztól abban különbözött, hogy emeletes volt és palával fedett. Előtte virágoskert két fenyőfával, mögötte nagy konyhákért. A vagyonos hajlékok fehér, ragyogó külsejével birt, mintha nevető jókedv uralkodott volna benne állandóan. A közjegyzőt hamarosan bevezették a hálószobába. A beteg ágyban feküdt. Egy szó nem sok, de annyit sem szólt. A betegek bizony nem szégyelik magukat és csak akkor beszélnek, ha kedvük tartja. Hosszú ősz szakálla a mellét verdeste. Tágas szoba volt fotelekkel, asztallal, szekrénnyel, divánnal, tükrökkel. Az az ur, aki a a jegyzőért volt, észrevette, hogy nem készítettek tintát és papirost. Türelmetlen, bosszús mozdulata, mely igazán nem illett betegszobába, ezt látszott mondani: —- Még csak ez kellett! Faképnél hagyta a közjegyzőt; kiment. S mivel a beteg nem törődött Rondeau mesterrel, ő sem törődött a beteggel. Körülnézett a szobában. A kandallón arczképek és ezüst gyertyatartók, a falon aranyrámás képek, a pamlagon — nos,mi lehet a pamlagon? Egy csomagfor- máju, óriási valami hevert ottan, lerakva dunnával, paplannal, lepedővel,még újságokkal is. De valami mégis kiemelkedett. Rondeau közelebb ment. Valami fehérség. Kevesett látott ugyan, de az a csekélység elég volt ahhoz, hogy kíváncsiságát felébressze. Mi lehet az a fehérség. Egy emberi ujj. Igen, még pedig egy lábujj. Egy emberi lábbujj. Feltűnő a mozdulatlansága. Szinte érezni lehet, hogy merev. A képzelőtehetsége megerősítette látását és lassankint ki tudta venni a lábszárat, a test körvonalait, a fejet, amely a pamlag másik végén feküdt mozdulatlanul és ep úgy be volt borítva paplannal, dunna és párnával, újságpapírral, mint a test többi része. Semmi kétség, itt valamit rejtegetnek. Rondeau mester első gondolata az volt, hogy mindezekhez neki semmi köze és ostoba volna, ha felizgatná magát. Beszélni kezdett önmagával: — Ötven éves vagy. Húsz éve közjegyző. Sohasem volt jó véleményed az embertársaidról, de hogy ilyesmire is képesek legyenek, sohasem hitted volna, ugy-e? Tisztában volt rögtön, hogy miről lehet szó. Roussel már halott volt, mikor érte jöttek. Szomorú komédiát eszeltein ki. A^ környezet nem az egyenes örökösökből állott. Valamelyik elfoglalta a halott ágyát s mivel ő, Rondeau, Rousselt úgy sem ismerte, ő diktálja a javukra szóló végrendeletet. — Azonban semmi közöm mindehhez — igyekezett magát megnyugtatni a közjegyző. — Én a mesterségemet folytatom. Ha mint ember észre is vettem valamit, ahhoz a közjegyzőnek semmi köze. Többször megismételte e szavakat és igyekezett azokat elméjébe vésni, de nyugtalansága csak nem hagyott alább. Nem az bántotta, hogy törvénysértést követnek el itt a szeme láttára, hogy mások Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus.
