Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-22 / 8. szám
Nagykároly, 1911. február 22. Felelős szerkesztő óé laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek ,,nyílt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak VI. évfolyam. — szám. 9) * *sűí 1906-1911. Siralmas krónikák vig sorokba szedve: hát ezt jelenti ez a kevés, beszédes szám a czimben. Mert tetszik tudni, mit jelent ez: 1906—1911 ? Ez az időköz, amelyben régi dicsőségünk (eltűntél az éji homályban): a koalicziós parlament boldogította a boldogtalan országot. Sőt nemcsak boldogította, de mentette is a hazát! Megmentett mindent, ami csak menthető vala. Tehát megmentették akkor a honatyák még a közös bankot is. Úgy van. Ellenben ezenkívül sok egyéb jót elkövetett a koaliczió, amelyeknek légióját azonban el sem tudja sorolni. Csak igy, részenkint derülnek ki az egyéb jók, — mint legújabban Lukács László bombája következtében, titkos akták segítségével. írjuk pedig ezeket csak azért és semmi egyébért, mert most egy száraznak látszó könyv került a kezünkbe. A czime ez: „Általános mutató a magyar országgyűlés képviselőházának naplóköteteihez. — Hatodik kötet. I. és II. rész: Tárgy és névmutató“. Ez a czim. Már a czime se jó. Bár bizonyos, hogy ezt a könyvet nem fogják elkobozni. A pápa se tűzi indekszre. Ellenben az is bizonyos, hogy ennek a könyvnek a tartalmát még a koaliczió legelszántabb rokkantjai sem fogják aranyborjúként imádni. Ezért a könyvért az antikvárius egy fillért sem adna. És ez a könyv mégis érdekes. Kiderült az 1906—1911. évek statisz- tikás kötetéből, hogy a koalicziósok csakis egy okból nem tudtak több rosszat elkövetni, mint amennyit elkövettek. .Ez az ok pedig az volt, hogy a parlamentben rekord- szerüen sokat beszéltek. Lepipálták minden idők, minden ország parlamentjének beszédekre vonatkozó rekordját. Mert például a kitűnő Wekerle Sándor a koalicziós parlamentben összesen ötszázhetvennégy alkalommal szólalt föl. Bizonyára a nagy megerőltetés miatt hallgat most, második éve, egyfolytában. De nemcsak Wekerle, hanem Kossuth, Darányi, Andrássy, Polónyi, sőt Apponyi is fölülmúlta önmagát, mint koalicziós parlamenti szónok. Mert a most kiadott statisztika a koronatanú rá, hogy Kossuth Ferenczhétszáznegyvenöt, Apponyi Albert száznegyvenhét, Darányi Ignácz százkét, Polónyi Géza százhatvanegy és Andrássy Gyula száznyolczvanegy alkalommal mondott honmentő beszédet a koalicziós parlamentben. — Nem csoda, hogy ennyi beszéd olyan csodálatosan megmentette a hont, ellenben elveszítette a koalicziót. Persze legjobban azért temette el a koalicziót, hogy ne legyen már olyan égető szükség Kossuth, Andrássy, Apponyi hangszálaira, hogy az ötszázhetvennégy alkalommal fölszólaló Wekerle basszusáról ne is szóljunk. Ha a koaliczió halhatatlan megteremtői még álmukban is szakadatlanul szónokoltak, csak természetes, hogy a koaliczió halandó közkatonái sem maradtak adósok. Már tudniillik beszédekkel. Az évkönyv erről is híven beszámol. Majd méltatja statisztikával Justh Gyulát, mint elnököt. Justh ugyanis, aki szintén a koalicziónak köszönheti elsősorban halhatatlanságát, most mindig az elnöki túlkapásokat ostorozza, ismert radikális hangján. Kijelenti, még ha nem is kell, hogy „ilyen basás- kodás, ilyen elnöki túlkapás“ az ő idejében nem fordult elő. És a statisztika tanú rá, hogy Justh idejében „ilyen basáskodás, mint ma“, tényleg nemíordult elő. Hanem egészen más basáskodás fordult elő. Justh Gyula mint házelnök idejében hatvanszor vitatkoztak a házszabályokon, katalógust nyolcz esetben olvastak, nem említve a megszámlálhatatlan elnöki rendreutasítást. Justh Gyula (mint elnök) száznyolczvan alkalommal vonta meg a szót. Ilyen elnök volt Justh Gyula, ilyen stílszerűen illet a koaliczióba. íme, a koaliczió erényeiből egy kevés. — De a többi is ehhez hasonlatos. Megismerésre méltó. A most kiadott statisztika, az 1906—1911. időközről szóló kötet is olyan emlékmű, amely a magyar parla- mentárizmus történetében olyan halhatatlan marad, mint a koaliczió emléke. Amelyről szól. . . . „Jupe-colutte“ — fl nadrág-szoknya — Forradalom van a női divatban. A harczi jelszó: „jupe-culotte“ ! Párisban fújták meg a riadót és mozgolódik tőle az egész divat-világ. Hi, jupe-culotte! . . . Hi, jupe-cutravée! Ezek a csatakiáltásai a divatforradalomnak, a mely valósággal lázongást okoz a hölgyvilágban és a divat műtermeiben. A magyar közönség előtt sem ismeretlen már a jupe-culotte felforgató szándéka. Ez a divat-ötlet egy épp oly bizarr, mint érdekes szándékot szeretne a népszerűség birodalmába hóditó hatalommal bevinni és ez: a szoknya-nadrág! Már az elnevezés is meghökkenti az embert s nem tudjuk hamarjában, hogy nevessünk-e rajta, vagy komolyan vegyük. Nem azon tűnődünk, hogy lehetséges-e a divat művészetével ezt a problémát Ízlésesen és tetszetősen elfogadni, hanem azon kell töprengenünk, hogy vájjon elképzelhető-e ennek a divat-ötletnek az ereje és minden előítéletet legyőző jövője. Szoknyanadrág! A legmerészebb terv, amellyel a női divat valaha foglalkozott. Nem azért, mintha nem volna erre preezedens hiszen a török jelmeze-c, az izlam-minták, nemcsak hogy megelőzték ezt az ötletet régi hagyományok ötletével, hanem festői tökélyre is vitték. Ez a „jupe-culotte“ nem más, mint ennek a fazónnak modernizált formája. És mégis, szinte félelemmel gondolunk ennek a forradalmi divat-szenzácziónak a problémájára. Megoldható-e ez a nyugati ízlés világában. Szabad-e, jogosult-e a jupe-colutte mellé állni és harczolni érte és vajon a divat-művészet minden fegyvere képes lesz-e ennek az ujitó harcznak hóditó útját biztosítani a világ körül. Páris utczáin már több bátor hölgy megjelent a forradalmi toilette-ben, mert hiszen már készülnek ezek a ruhák a világhírű divat- czégeknél és megrendelések is vannak, de valljuk be, a jupe-colutte győzelmét még semmiből sem jósolhatjuk meg. A jupe-colutte merész előharczosait bizony nemcsak hogy megmosolyogták, de ki is nevették. Ezennel azonban még nincs megpecsételve a nadrádrágszoknya sorsa. Hiszen jól tudjuk, hogy nehezen megvívható bástyafala a népszerűségnek a szokat- lanság, de hányszor omlott le már ez a fal olyan divat-ötletek előtt, melyeknek a sikerében senki sem bízott. Mindezzel nem azt akarjuk vitatni, hogy a jupe-colutte is ilyen győzelem elé néz, de konstatálni kell, hogy a nadrág-szoknya modellje már hozzánk is eljutott és itt is megkezdi forradalmi toborzóját. Az első jupe- culotte-et Mészáros Giza a Vígszínház művésznője rendelte meg a józsefvárosi bucsu-mulat- ságra. Nagy szenzáczió volt ez divatkörökben és csaknem olyan lázas érdeklődés és izgalom várta az első magyar jupe-eolutte-et, mint egy premiért. A művésznőt valósággal ostromolták ismerősei, hogy a főpróbánál jelen lehessenek. És akik megnézték a forradalmi kosztümöt, csodálkoztak, tűnődtek, mosolyogtak és konstatálták a modell-szenzáczió érdekességét. De semmi több. Persze nekünk, akiknek a divat-világ uj áramlatait a forrásuknál kell megismernünk, nem lehetett megelégednünk azzal, hogy a jupe-colutte bombaként robban bele a női divatba. Meg kellett ismernünk ennek a modellnek egész programmját, hogy megállapíthassuk, divatról, vagy hóbortról van-e szó. Párisi utamban alkalmam volt a világhírű divatmesterekkel a jupe-colutte sorsáról beszélgetni és azt hiszem, a hölgy-közönség érdeklődését elégítem ki, ha ezeknek a tekintélyeknek a véleményét közlöm. Paquin asszony kijelentette hogy ezzel a divattal nem foglalkozik, mert azt tartja, hogy ez csak hóbort és a mai hölgyek nem fognak vele megbarátkozni. Paul Poiret nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a jupe-culotte férfiasitja a viselőjét. Ő, éppen ellenkezőleg, azt hiszi, hogy ez a modell az asszonyi formákat a legtökéletesebben érvényesíti és az asszonyi egyéniséget is kifejezésre juttatja. Beschoff Dávid és Cie azt mondják, hogy ők ezt a modelt már 1910- ben készítették és igen szépszámú megrendelésük volt, különösen a külföldre. Mile. Mis- tinguette, a népszerű párisi színésznő, nem hiszi, hogy népszerű lesz ez a divat. De nem is helyesli, hogy bő, ránczos szoknya-nadrágot akarnak forgalomba hozni, mert ennél sokkal szebbnek tartja a testhez álló selyem-szövetekből készült nadrágot, amely a czipőt és egy kis darabon a harisnyát is szabadon hagyná. íme, ilyen eltérők a vélemények a nagy feltűnést keltett jupe colutte-ról, de bizonyos, hogy nálunk nem lesznek ilyen eltérők a vélemények az iránt, hogy a jupe-culotte-nak itt nincs nagy jövője, íegalább is a belátható időben. Holzer Sándor. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban Nagykároly, Könyök-utcza II. és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás ........... hidak, koronák, csapfogak a né lküli fogpótlások úgy mint: legművésziesebb kivitelben. aranyfogtechnikus. ír
