Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-22 / 47. szám
NA GYKAROL Y A munkanélküliség a kapitalista társadalmi berendezkedés szükségszerű következménye s ellette küzdeni, megszüntetéséért a mai társadalmi kereteken belül harczolni hipokrizis, vagy naivitás. Párisbati 1910. szeptemberében alakult égy polgári egyesület a munkanélküliség ellen és ennek a nemzetközi egyesületének van magyar fiókja is. A magyar fiók f. hó 25-én közgyűlést tart s ez alkalommal közhírré teszi, hogy röpiratokkal küzd a munkanélküliség ellen. A röpiratokat az egész országban s igy Szatmármegyében is terjeszteni fogja. Azt hisszük, hogy a röpiratozás helyett okosabb lenne a munkanélküliség hatásait enyhítő intézkedésekkel foglalkoznia s az a jóhiszeműség, amelyet föltételezünk az egyesületről, bizonyára ide is fogja terelni a hiábavaló, jelszóellenes küzdelem útjáról a szövetkezés komoly szocziál- politikus tagjait. a szatmármegyei ügyvédek. A megélhetés nehézsége immár az ügyvédeket is szervezkedésre, érdekeik megvédése czéljából való tömörülésre serkenti. Az Országos Ügyvéd Szövetség a szat- mármegyei törvényszék területén működő ügyvédeket magában foglaló helyi csoportot akar alakítani és e csoport alakuló gyűlését november hó utolsó napjain akarják Szatmáron megtartani. A gyűlésen az Országos Ügyvéd Szövetség czélját Dr. Nagy Dezső ügyvéd a Szövetség elnöke fogja ismertetni. Dr. Nagy Dezső most egyébként más okból is aktuális. Különösen azon törvénytervezet révén, amelyet Nagy az ügyvédi rendtartás reformjáról készített. Az a gonosz felfogás — más szó nincs erre — amely a szegény ember életét, emelkedését minden vonalon megakarja nehezíteni, fölháborítóan nyilatkozik meg ebben a tervezetben. A derék törvénytervező, aki tudomásunk szerint ingyen nem szeret dolgozni, „Magyar Kurír“ munkatársa előtt fejtegette müve jelességeit. így tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy máris tudjuk, miféle csodákat talált föl ez az ur a jogászi proletá- riátus csökkentésére. Azt mondja: Az ügyvédi tulprodukczió sem kerülte el a kondifikátor figyelmét, mert az uj tervezet intézményesen akarja a jogászi proletáriátust csökkenteni, még pedig oly módon, hogy az ügyvédjelöltet a bíróságnál töltendőegy évi teljesen ingyenes joggyakorlatra kötelezi. ban felszítják. Amazok, bár világosak, fehérek, aranyozottak, szomorúsággal töltenek el: mig ezek felvidítanak, bár falaik szövetkárpitja enyhe, nyugodt. Szemünknek épp úgy, mint szivünknek, megvannak gyűlöletei és vonzalmai, amelyeket gyakran nem tudat velünk, csak lopva, titokban kényszerít kedélyünkre. A bútorok, a falak, egy berendezés összhangja és stílusa az első szempillantásban hatnak intellektuális természetünkre, valamit az erdők, a tenger, a hegyek levegője módosítja fizikai természetünket. Leültem egy díványra, melyet a vánkosok egészen betakartak s rögtön úgy éreztem mintha a selyembe foglalt, pehelylyel bélelt kicsi párnák átölelnének, marasztanának és be- czéznének, mintha testem alakja és helye előre ki lettek volna mérve s kedves bútoron. Aztán körülnéztem. Semmi ragyogó nem volt a szobában : mindenütt szép, szerény holmik, egyszerű és ritka bútorok, keleti szőnyegek és függönyök melyeken meglátszott, hogy nem a Louvre-áruházból valók, hanem egy háremből és szemben velem egy női arczkép. Egy középnagyságú arczkép: a fej, a test felső része és a kezek: a jobb kézben egy könyv. A fiatal nőt a festő kalap nélkül ábrázolta, a haját sima szalagok szorították le. Arcza kissé szomorúan mosolygott. Lehet, hogy mert feje födetlen volt vagy talán, mert egész lénye a természetesség benyomását keltette, de soha női arczkép nem tetszett neken, hogy annyira otthonában van mint ez a nő, ebben a lakásban Majdnem mindazok a nők, akiknek a képét láttam, mutogatják magukat, amit világosan elárul a választékos gonddal elrendezett öltözék, a művészileg fésült haj, az arcz kifejezése, melyről le lehet olvasni, hogy be van állítva a festőNagy Dezső ur tehát azt akarja, hogy az az ügyvédjelölt, aki egy évig nem tud megélni a saját munkanélküli jövedelméből, vagyis aki szegény, az ne lehessen sohasem ügyvéd. Nagyon sokat lehetne és — reméljük — fognak is Írni e gonosz terv ellen; mi most csak azt a reményünket iejezzük ki, hogy a magyar ügyvédség, amely újabban a radikális haladás és a közszabadságok védelme terén tisztességes magatartást tanúsított, erélyesen visszautasítja ezt a sötét czéhrendszerre emlékeztető kísérletet. Skárlát, difteritisz és társai. Veszedelmes járványok Nagykárolyban. Piros czédulák a házakon, piros foltok az apró emberkék testén jelentik, hogy Nagykárolyban, ebben a jó egészségi viszonyairól méltán hires városban, 2—3 hét óta skárlát és dif- teritisz-epidémia ütötte fel a fejét. Úgy látszik, hogy az egész Szatmárvár- megye meg van fertőzve a pusztító járványokkal. Nagybánya vidékéről indultak el és apró sirhalmok és összetört anyai szivek jaj kiáltásai között immár a vármegye másik szélén szedik áldozataikat. A gyermekekre és felnőttekre egyaránt veszedelmes rémek már három hét óta ólálkodnak Nagykárolyban és a nagyközönség alig tud róluk, s igy természetesen nincs módjában ellene védekezni sem. Nemcsak a nagy- közönség, de a helyi sajtó is alig tud róla valamit. A város nemrégen választott tiszti orvosa nem tartotta szükségesnek a járványok fellépéséről a közönséget a sajtó utján értesíteni. De ha ezt nem is tartotta szükségesnek, módjában állott volna a közönséget falragaszokon figyelmeztetni a veszélyre és a védekezésre. Ezt sem tette; valószínűleg nagyon el vau foglalva. A városi tiszti orvos ugyanis mint betegsegélyző orvos sztrájkol most. Pedig, hogy milyen dolgok történhetnek, ha az ilyen bajt már csirájában nem igyekeznek minden eszközzel elfojtani, azt szomorúan igazolja a nagybányai eset, ahol a skárlát és a difteritisz már hónapok óta pusztít és annyira elterjedt, hogy az ellene való sikeres védekezés már alig lehetséges. nek, akinek modelt ül, azután mindazoknak, akik nézni fogják, végül az is, hogynem mindennapi pongyolóban, keresetlen, hanyag testtartással festetik le magukat. A egyik áll, méltóságosan, szépsége teljességében, bizonyos fensőbbséges arczkifeje- zéssel, amelyet a hétköznapi életben aligha erőltetnek magukra hosszabb ideig. A másik negédesen mosolyog, a vászon mozdulatlanságában : és valamennyin van egy semmiség, egy ékszer, egy virág, egy redő a ruhán vagy az ajkon, amelyen meglátszik, hogy a festő keze müve, a hatás kedvéért. Akár kalap, akár csipke van a fejükön, akár dísztelen a hajuk, tüstént szemünkbe ötlik valami, ami nem egészen természetes. Micsoda? Nem tudjuk, mert nem ismertük őket, csak érezzünk, Olyanoknak tűnnek föl, mint akik látogatóban vannak, olyan társaságban, ahol tetszeni akarnak, ahol a legelőnyösebb oldalról óhajtják magunkat bemutatni : nyilvánvalóan betanulták a testtartást, mely vagy szerény, vagy büszke. Mit mondják erről? Othou volt és egyedül. Igen, egyedül volt, mert úgy mosolygott, mint aki a magányban mosolyog, miközben valami édes-bus dologra gondol s nem ahogyan az mosolyog, aki tudja, hogy nézik, Annyira egyedül volt s annyira otthon, hogy ürességet teremtett abban a nagy lakásban, abszolút ürességet. Ő egyedül lakta, töltötte be, öntött bele lelket: bemehettek oda akárhányan, beszélgethettek, nevetgélhettek, énekelhettek: ő mindig egyedül maradna ott, magányos mosolyával és egymagában élővé tenné arczkóp- tekintetével. Egyetlen volt ez a tekintet is. Egész egyenesen nézett rám, simogatva és mereven, anélkül, hogy látna engem. Valahány arczkép, mind Városi képviselők. holnap választják a várostatákat, A szürke bácsikákat, Kik majd kormányoznak minket. — Isten! a magyar falvak Istene, Bocsásd meg ami bűneinket! Városi ügyek. Nagykároly parlamentje. A városi képviselő- testület f. évi deczember hó 5-én rendkívüli közgyűlést tart. Ezen a közgyűlésen fogják újból tárgyalni a Mezőterem—margittai vasút építési, illetve hozzájárulási ügyét. Tárgyalni fogják még, a többek között, a városi villamosmű 1912. évi költségvetését is. Szabályrendeletek gyűjteménye. Az érvényben levő összes városi szabályrendeleteket a tanács összegyűjtve kinyomatni és könyvalakban kiadni szándékszik. A praktikus és közhasznú czélokat szolgáló terv a legközelebbi közgyűlés elé lesz terjesztve. A városi nyomtatványok szállítására megtartott árlejtést a megyei közgyűlés, felebbezés folytán, megsemmisítette. Ez alapon uj árverést írtak ki, melynek határideje ideje deczember 5-ére van kitűzve. Eü szir le®!. Tizenöt év múlva. Mikor az ember baptista lesz. A magántulajdon szentségét valló emberek ugyancsak hálásak lehetnek annak az amerikai urnák, aki egyéb foglalkozás hiányában kifun- dálta a baptista vallást, amelynek révén később baptistapüspök és millimos lett. A baptista hívők minden más vallásu hi- v őknél jobban respektálják a lopást tiltó 6-ik parancsolatot és igy a mind szélesebb körben terjedő baptistaság már eddig is jobb szolgálatait tett a büntető törvénynek, mint egy egész sereg legügyesebb detektív. tudja, hogy nézik s mind felel a szemeivel, olyan szemekkel, melyek látnak, melyek gondolkoznak, melyek követnek, anélkül, hogy elhagynának bennünket, attól a percztől kezdve hogy belépünk a lakásba, melyben laknak, addig perczig mig eltávozunk. Ez nem látott engem, nem látott semmit jóllehet tekintetét rám szegezte, egész egyenesen. Eszembe jutott Baudelaire meglepő verse: „S két szemed, mely vonzó, mint egy arczkép szemei.“ Valóban, vonzottak e szemek, ellenállhatatlanul, különös módon felzaklattak, uj és hatalmas érzéshullámokat keltettek bennem ezek a festett szemek, amelyek éltek egykor vagy talán éltek akkor is, mikor néztem őket. Oh l minő végtelen báj, ellágyitó, mint a suhanó szellő, csábitó, mint az ibolya, rózsa és kék színekben haldokló alkonyi ég és kissé mélabus mint az éjszaka, mely mögötte bujkál, áradt ki e sötét kerethői s kifürkészhetetlen szemekből. Ezek a néhány ecsetvonással teremtett szemek magukba rejtették annak a titkát, mi látszik lenni és nem létezik, annak, mit sugározhat ki egy asszonyi tekintet, annak, mi fakasztja a szerelmet az ember szivében. Az ajtó kinyílt, Milial ur lépett be. Mentegette magát, hogy megkésve érkezett. Én meg azért, hogy kelleténél előbb jöttem. Aztán ezt mondtam neki: — Ha nem találja indiszkrétnek kérdésemet, szabadna tudnom, ki ez a nő? — Édesanyám, — felelte — ki egész fiatalon halt meg. És ekkor megértettem, honnan eredt ennek az embernek megmagyarázhatatlan varázsa. Hol a főorvos ? Mid
