Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-08 / 45. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NflGVKÁROLVBflN, Szőtö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ ~ -r**- 'Megjelenik minden szerdán reggel. -■ -■....... : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések köilési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Rí dől érozás. A régi módszer szerint ugyan, de egészen amerikai fürgeséggel csinálták. Szerdán jelentettük, hogy e hónap 23-ikára lesznek kitűzve a községi képviselőválasz­tások és vasárnap délután már e válasz­tások jogczime alatt ittak az egyik helyi korcsmában. Ez az. Ez vagyunk mi: az ősi kul- turátlan Nagykároly város, a maga re­ménytelen szomorúságában. Ez vagyunk: az előre áldomásivók; a városi bőrrel kér­kedő falu, amelyet gondosan elkerült a czivilizáczió, nehogy megfertőződjék a — czivilizáczió, A városok közül talán csak még Nagykároly az egyedüli, ahol azért törik magukat az emberek a városatyai tisztség után, mert a haláluk után kidug­ják a városházán a fekete zászlót, a rava­talnál négy diszruhás hajdú áll: a kard­juk ki van huzva, azután meg — bizony lelkem — a temetésre kirukkol az egész magisztrátus. Szólj, hogy honnan jösz és én meg­mondom, hogy hova mégysz, mondá egy­kor a maga nyelvén valamelyik ókori bölcs. Ez a bölcs, ha ma még éine bizonyára azt is mondaná, hogy tekintsd meg egy város képviselőtestületét és r megkapod a város tökéletes jellemrajzát. És igaza volna. Úgy találod, hogy Nagykároly város csak éppen, hogy van ; vegetál, hogy ipari és kereskedelmi szempontból számításba se jöhet, hogy kultúrája nincs, hogy a la­kosság szegény, közterhektől roskadozó? Ne csodálkozz rajta. Eredj el egyszer a városi képviselőtestület közgyűlésére. Nézz körül és nyomban megtalálod a bajok ter­mészetes nyitját. Látni fogod az ünnep­lőbe öltözött, komoly ábrázatu városatyát. Egy pár évvel ezelőtt még meszes csiz­mában, sárga kötőben felgyürt ingujjak­kal, a munka tisztes ruhájában taszította haza targonczán a meszet, most már bank igazgató es régen városatya. Becsületes, tisztességes ember, de roppant bámulna, ha elmondanád neki, hogy a városi elöl­járóság, szóval a polgármester, a taná­csosok, a jegyzők és többi tisztviselők csupán a képviselőtestület határozatainak a végrehajtója, a várost azonban a kép­viselőtestület kormányozza. — Ejnye, ejnye, mondaná, ezt nem is tudtam, Ügy gondoltam, hogy nem il­lik gáncsoskodni, abban amit a tanács­beliek akarnak. Meg aztán hát arra va­lók a fiskálisok, hogy szónokoljanak, mert azok értenek hozzá. Típus ez a tisztelt városatya, a több­ség tipusa Ilyeneket akarnak beválasztani, illetve ilyenek dirigálják a választásokat most is, amikor a választási előkészületek ivászati értekezletekkel veszik kezdetüket. Pedig ütött a tize'nkettedik órája an­nak, hogy Nagykároly város lakossága végre-valahára talpra álljon és első teen­dőkép a képviselőtestületet rostálja meg. Addig tegye ezt meg, mig nem késő. Aki nem halad, az marad és mi a Városok Lapja kimutatása szerint is, 20 év óta stagnálunk. Az automobil sebességével kell pótolnunk mulasztásainkat, ha azt akarjuk, hogy végleg le ne maradjunk a fejlődés országutjáról. Nagykároly város egész jövője, sorsa a képviselőtestület kezeibe van letéve. A lakosság, a választópolgárok eminens ér­deke, sőt létkérdése tehát az, hogy a kép­viselőtestület előkészíteni tudja a város jövőjét és intézni sorsát. A mostani kép­viselet a maga összességében nem áll hi­vatása magaslatán. Nem mondjuk, hogy nincsen benne jóakarat, de azt határozot­tan állítjuk, hogy hiányzik belőle egy vá­ros modern kormányzásához szükséges képesség és főleg nincsen benne az eziránt való érzék. Ezért szükséges feltétlenül a képviselőtestület reorganizálása, amelynek megkezdéséhez most kellő alkalom nyilik. A nagykérdések egész halmaza vár legközelebb megoldást a képviselőtestület­től. Ezek között fontosságra és sürgős­ségre a legelső : a rendőrség ügyének meg­oldása. Sürgős azért, mert most már a csendőrségbe vetett remény is szétíoszlott. A rendőrség intézménye Nagykárolyban a csőd szélén áll. Mindig mostoha gyer­meke volt a rendőrség a maradi képvi­selőtestületnek és ennek ijesztő jelenségei nap-nap után jelentkeznek. A rosszul do­tált, műveletlen, folyton változó anyaggal a rendőrség vezetősége nem tud mit csi­nálni s ezért van, hogy bár egyenruhába buj­tatott alakokat láttunk az utczán, Nagy­károly voltaképen rendőrség nélkül áll. így aztán nem ritka eset, hogy bru­tális rendőrök, emberbőrbe bujt vadállatok a rendőri őrszobában félholtra vernek ma­il barátság. Irta: HADRIK ELKA. A szezon legsikerültebb eljegyzése Ba- lázsfalvió volt. — Az erkölcsi szempont fényes elégté­telt nyert — mondták a fürdőhely vendégei. Balázsfalvi mint negyven éves férfi fele­ségül vesz egy fiatal leányt. Az ő múló ifjúsá­gát pótolja nagyszabású évi jövedelme. A leány hozományát pótolja az ifjúsága. — Ezek boldogok lesznek. Bizonyosan boldogok. —- Egy néhány száz ember igy nyomta a megelégedés és boldogság bélyegét Balázsfalvi házasságára. Ő maga nem igy gondolkozott felőle. Maga se tudta, hogyan csöppent bele hymen lán- czába. Valahogy úgy esett, hogy eleinte együtt vacsorázott, ebédelt, később már a reggelinél is együtt voltak a leánnyal s annak a hozzá­tartozóival. A rokonok mintha gyűrűt fontak volna köréjük az akaratukkal. A gyűrű mindig szü- kebb és szükebb lett, a dolog vége eljegy­zés lett. Más egyébre gondolni azután nem igen lehetett a napi programm miatt. Reggeltől éj­félig együtt volt a társaság különböző ürügyek alatt. Az ügyes emberek, akik akaratukat, ér­vényesíteni akarják, valahogy úgy intézik, hogy a kiszemelt áldozat levegőt is csak akkor sott szivhat, ahol ők akarják! — Mindez egész korrekt és normális for­mában történt, — gondolta BalázsfaUi, mikor az eljegyzés után a szállodai szobájának ab­lakából az utolsó üdvözletét fogadta az alant lelkesülő társaságnak. A sok tószttól s még inkább a pezsgőtől felhevült fejét az ablakpárkányra hajtotta, mert ott üdítő hűvösséget érzett. Most, hogy fölve­tette a fejét, szembe találkozott a fényes csil­lagos éggel s a messzeséggel és eszébe jutott Rózsa. Lent még lobogtatták a fehér kendőket feléje. Nem törődött velük, Rózsára gondolt, az ő édes barátnőjére. Az egyetlen asszonyra aki az ő lelkét megérti. Akinek őrömét, buját-baját egyformán el szokta mondani. — Mindég meg­értésre, szeretetre talált nála. Voltak esték, mikor csak ketten ültek a zöldrácsos kandalló mellett. Egy kis kinai asz­talka állott előttük, teás kannával, csészékkel, rummal, likőrrel megrakva. Rózsa valami kü­lönös redőjü görögös pongyolában ült az ala­csony, szürke bőrszéken. A villanylámpának ernyője zöldes fényt vetett rájuk, a kandalló parázsa izzó vöröset. Kimondhatatlanul kellemes pillanatokat éltek át a legtisztább barátság keretében. Vol­tak ezeken az estéken olyan pillanatok, miko érezhető volt a levegőben az az izgató meleg1" ség, mely a szerelem közelségét jelenti. Ilyen­kor mind a ketten elmosolyodtak. Öntudatos, erős lényük nem akarta feláldozni a barátsá­got, mit egymás iránt éreztek. így töltötték el az estét, amig álmosak nem lettek. Rendesen éjfél volt már, mikor elváltak. Ilyenkor még mindig sok mondanivalójuk lett volna. Rózsa az ő művészetére vonatkozólag akart még tanácsot kérni. Balázsfalvi is el­felejtett még egy-két témát. — Majd legközelebb! — mondták egy­másnak bucsuzáskor. Balázsfalvi mig lázas fejét a hűvös ablak­üvegen nyugtatta, átgondolta Rózsa asszony­hoz való barátságát és kárhoztatta azt az ál- nok hűtlenségét, mellyel megsértette a barát­ságukat. Rózsa még csak nem is sejti, hogy ő házasságra készül. — így nem viselkedik tisztességes jó barát, — gondolta s sietve leült, hogy egy pár szóban kimagyarázza a helyzetet barátnője előtt. — Képzelje, váratlan esemény — meg­házasodom. Alig várom, hogy találkozunk, — Mindent el fogok mondani. — Holnapután otthon leszek s felkeresem még azon az estén 1 Csak ennyit irt s megczimezte és a szol­F(IIÍK73tl msitoram Részltek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban I lUjjUuLull lllillClClIL és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- UfluLlU Nagykároly, Könyök-utcza II. .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.................... fogtechnikus.

Next

/
Thumbnails
Contents