Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-08 / 6. szám
NA GYKÁROL Y dasági egyesület kiállításának sikere veszélyeztetve van, mert a vármegyei középbirtokosok egy részénél nem látni azt az áldozatkészséget és érdeklődést, amelyet ily vármegyei gazdasági kiállítás rendezésénél épen ezen osztály részéről várhatni. És maga is megállapítja, hogy személyi kérdésről van szó. Igaza van, személyi kérdésről. Még pedig az ő személyéről. A Fa- lussy személyéről, aki úgy igyekszik feltüntetni ezt a kiállítási mozgalmat, mintha ő állana az élén. Ezért idegengedik a kiállítástól a megyei birtokosság nagy része, amely egyszerűen fütyül ma már Falussyra, jóllehet főis- pánsága idején ősi udvariassággal megméltó- ságozta. Mit alkalmatlankodik hát továbbra is Falussy a fórumon ? — Szatmárvármegye a múlt hónapban. A közigazgatási bizottság f. hó 10-én ülést tart. Folytatják a segélyezést. A kereskedelemügyi kormány a múltban megkezdett munkáját, t. i. a kis- és közép ipar fejlesztése, állami segélyeszközökkel való támogatása rövid idő óta szünetel azon okból, hogy a népies tanitó-tanfolyamok és szakműhelyek fentartására nincs pénz. Az ország kereskedelmi- és iparkamarái és különösen a debreczeni kamara, amelyhez mi is tartozunk, mozgalmat indított, hogy a kisipar gyámolitása, az ipari szakképzés fejlesztésének megkezdett munkája ne szüneteltessék továbbra, hanem meggondolt programm szerint, — esetleg uj irányban, — de folytattassék. Ami pedig a népies tanitótanfolyamok és szakműhelyek kérdését illeti, erre a szent czélra pénznek kell lenni s ez a feladat országos megszervezésben beillesztendő a kézműipari politika rendszerébe. Örülni Kell, hogy az élet nehéz iskolájában önkéntesen s szinte csoportosulva jelentkeznek a barázdás homloku felnőtt tanítók. Nem szabad, hogy az ő tanításukra hiányozzanak az anyagi eszközök. Az állami feladatok sokasága között a a kamarák közkivánalma nehezen tudott felkerülni az aktuális megoldások munkaasztalára, de ez a kamarákat csak annál erélyesebb ostromra késztette, miközben rámutattak a nyugtalankodó- néprétegek várakozására, a száz és százezer kisiparos család társadalmi közérdekére, melynek úgy közgazdasági, mint egyben politikai fontossága nyilvánvaló. A kereskedelemügyi minisztériumban az iparfejlesztési ügy a sürgetések alapján immár a döntés stádiumába jutott. Amint jó forrásból értesülünk, a kereskedelmi miniszter e napokban köriratot fog intézni e tárgyban a kamarákhoz s a debreczeni kamara felterjesztéséből kiindulva és arra válaszolva, tüzetesen megismerteti a kormány iparpolitikai terveit. Ennek megbeszélésére összehívja a kamarák egyetemes gyűlését s ezzel eleget tesz e téren is a támasztott kívánalomnak. Ez a gyűlés valószínűleg február hó 23-án lesz. Most szombaton pedig a kereskedelmi kamarák táviratot kaptak a minisztériumból, mely távirat rövid utón életbe lépteti mindazokat az ipari tanfolyamokat, melyek az elmúlt években megindultak s most szünetelnek. Nagybányai támadás Nagykároly ellen. 11 hegyvidéki kirendeltséget akarják. A példa vonz. Nagykároly városnak az a könnyelműsége, melylyel legutóbb a szilágysági vasút osztálymérnökségét elhagyta vinni a városból, immár megteremté fanyar gyümölcsét. Az a példátlan nemtörődömség, sőt vétkes gondatlanság, amely csak a tizenkettedik órában tett némely tessék-lássék intézkedést az osztálymérnökség itt tartására, felbátorított másokat is, hogy ellenünk törjenek, hogy olyan intézményeket vigyenek el tőlünk, amelyek feltétlenül bennünket illetnek meg. Az osztálymérnökség elhelyezésének eszméje is Nagybányáról indult ki. Nagybányán lakott ugyanis az a Kis Béla, aki legutóbb a szilágysági helyi érdekű vasút osztálymérnö- kévé lett kinevezve. Kis Bélának Zilahon háza és szőlője van, éidekében áll tehát, hogy állandóan ott lakjék és ezért történt, hogy a szilágysági vasutak osztálymérnöksógét Nagykárolyból Zilahra helyezték át. Ez a felháborítóan komikus példa joggal bátoríthatta fel Nagybányát arra, hogy deputácziót menesszen a földmivelésügyi miniszterhez oly czélból, hogy a szatmármegyei hegyvidéki kirendeltség székhelyének Nagykárolyból Nagybányára való áthelyezését kérje. — Ami egy magánembernek sikerülhet, mért ne sikerülhetne egy városnak, mint erkölcsi testületnek, — gondolta Nagybánya ós felvitte memorandumát. Hisszük, hogy a nagykárolyi illetékes körök ebben az ügyben még idejekorán fognak a nagybányai orvtámadás ellen védekezni. Mi kötelességünkhöz híven a veszély közeledtére most is félreverjük a harangokat. Az osztálymérnökség áthelyezését hót hónappal előbb jeleztük, mint a hogy az áthelyezés tényleg megtörtént. Nem a mi hibánk, hogy ez a figyelmeztetés süket fülekre talált. A Magyar Király kávéházból. — A „Nagykároly“ mai számában olvasom, hogy a jéggyár alapitói az alapítási költséget felosztották maguk között. Ezek az élelmes gründolók. Jéggyár még nincs, nem is lesz, de ők már osztozkodnak. I) MM ÉS 2 Miié. Konstántint izgatás miatt eiitélték. A Lukács testvérek, akik Szatmármegyé- ben gör. kath. lelkészek, legutóbb egy időben sok dolgot adtak a bíróságoknak. László a laczfalusi pópa ellen a múlt héten az aradi kir. ügyészség adott be vádiratot, kivándorlásra való csábítás vétsége miatt, Konstantin a pőrében pedig, aki izgatott, hétfőn ítélkezett a szatmári kir. törvényszék. Ez ügyről részletes tudósításunk a következő : A szatmári kir. törvényszék hétfőn tartotta meg a főtárgyalást Lukács Konstantin királydaróczi gör. kath. lelkész pőrében. A lelkész tavaly képviselőjelöltnek lépett fel és kőrútjában Barlafaluba érkezve, Suta György lel- kósztársa házának udvarán kortesbeszédet tartott, amelyben többek közt ezeket mondta: — Aki az ellenpárt jelöltjére szavaz, azt köpjétek le és üssétek agyon, vele egy barázdát ne szántson senki, az ilyet se a templomba, se a korcsmába be ne eresszétek. Az ügyészség e kifejezések miatt perbe fogta Lukács Konstantint lázitás czimén. Vádlott tagadta az inkriminált kifejezések használatát, a tanuk azonban az ügyészség vádiratát támogatták. A vád- és védbeszédek elhangzása után mintegy negyedórái tanácskozás után a kir. törvényszék kihirdette Ítéletét, amely Lukács Konstantint vétkesnek mondja ki a btk. 171. szakaszának 2. bekezdésébe ütköző izgatás vétségében és őt ezért 3 napi fogházra és be- hajthatlanság esetén újabb 3 napi fogházra átváltoztatható 60 korona pénzbüntetésben, valamint a perköltségekben elmarasztalta. Az Ítélet a szamosujvári püspökkel, a közoktatási minisztériummal és Szatmármegye alispánjával közöltetni fog. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért felebbezett, a védő pedig felmentésért. Az utóbbi semmiségi panaszt is jelentett be azon a czimen, hogy törvényszék az elitélés alapjául szolgáló szakaszt tévesen alkalmazta. Városi ügyek. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 5-én a városháza nagytermében rendes évi közgyűlést tartott. A tárgysorozat, tekintve, hogy rendes közgyűlésről van szó, igen szürke és ösztövér volt. Úgy látszik, hogy az egész gyűlés csak azért lett megtartva, mert azt a törvény előírja. A város közönsége joggal elvárta volna, hogy ezen a közgyűlésen, ha nem is a tárgy- sorozat keretében, hanem napirend előtt tájékoztatták volna a népszámlálás eredményéről, a hiányos összeírás pótlására tett intézkedésekről, stb. Itt megjegyezzük azt is, hogy Nagykároly város közgyűlése nem képezi azt a nyilvánosságot, mint más városban. Például egészségügyi viszonyokról.népesedési mozgalomról, közbiztonsági állapotokról soha Nagykároly város közgyűlésén egy árva szót sem hallani s igy a nagy közönségnek nem áll módjában arról meggyőződni, hogy a lapoknak erre vonatkozó közlései megfelelnek-e a valóságnak, vagy sem. A vasárnapi közgyűlésről tészletes tudósításunk a következő. A városi pénztárvizsgáló bizottságba megválasztattak : Brichta Miksa, Róth Károly és Nonn János. Az esküdtképes egyének alaplajstromát összeállító bizottságba megválasztattak : Csipkés András, Merts Imre és Reök Gyula. A Nagykárolyban tervezett iparvasut előmunkálati költségeire a tervező társaság által kért 2000 korona nem szavaztatott meg. A Hunyadi-utcza kiköveztetése iránt beadott kérvény elutasittatott, mert a városnak az utak kikövezésére vonatkozólag rendes programja van, amelytől nem tér el. Serly Ignácz városi Írnok kérvényt nyújtott be, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvek leírásáért jutalmaztassák, illetve dijaztassék. A közgyűlés méltányossági okból a kérelmezőnek 100 koronát megszavazott, kimondotta azonban, hogy a jövőre nézve ezen munkáért sem jutalmazás, sem dijazás nem jár. A városi rendőrlegénység, fizetéses tűzoltók, hajdúk, kézbesítők, közegészségügyi szolga, utkaparók és kocsisok fizetésjavitást czélzó kérelmére a közgyűlés úgy határozott, hogy nevezetteket kérelmüknek az 1912. évi költség- vetés tárgyalása előtti időben való beadására hívta fel. Özv. Ungvári Zsigmondnó ós társai, bor- délyháztulajdonosok a bordély-ügyről alkotott városi szabályrendelet 22. §-ának módosítását kérték. Ez a §. a kéjnők tartásdiját szabályozza. A bordélyosok a tartásdijat az általános drágaságra való tekintettel felemelni kérik. — A közgyűlés a kérelmet elutasította. A városi színháznak mozgófónykép-szin- ház czéljaira leendő átengedése iránti kérelemre nézve úgy határozott a közgyűlés, hogy a színházat árverés utján a legtöbbet ígérőnek fogja bérbeadni. Az 1911. évi január hóban tartott pénztár- vizsgálatról felvett jegyzőkönyv tudomásul vétetett. Szétrebbentek a jéggyár alapitói. Fucesba ment gründolás. Megírtuk annak idején, hogy Nagykárolyban jéggyár alapítása czéljából részvény- társaság volt alakulóban. A gyár létesítését az enyhének mutatkozó tél tette szükségessé. Az ősz óta tartott, állandóan napsütéses, majdnem tavaszias időjárás jéghiány veszedelmével fenyegette a várost. De mintha a saját tunyaságunkon kívül a természet is meg akarná akadályozni azt, hogy nagyvárosias módon rendezkedjünk be! Mert a jéggyárra vonatkozó részvényjegyzési felhívás kibocsátása napját követő reggelre any- nyi jeget produkált a természet amennyi két évre is teljesen fedezné a szükségletet. Azok, akiknek részvényt kellett volna jegyezni, e A Komig és a Kisiparai.
