Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-11 / 41. szám

Városi ügyek. Válasz egy helyi ujságczikkre. Az „Északkeleti Újság“ szombati számá­ban „Ezt is megszavazták !“ czimmel és i.—“ aláírással egy nagyon érdekes kis ezikk jelent meg. A ezikk Írója nehezményezi azt, hogy a nagykárolyi újságok a helyett, hogy a város belsőbb ügyeivel foglalkoznának, nagyobbrészt csak az országos politikáról írnak. Enuek tulaj­donítja azt, hogy a városi közgyűlések sem­miféle fontos és közérdekű pontját a városatyák meg nem vitatják, gyűléseken fel nem szólal­nak és most is szó nélkül elfogadták Nagyká­roly város jövő évi költségvetését, amely 97 százalékos pótadót sóz a boldog nagykárolyiak nyakába. Nem igen szoktunk ugyan az olvasók köréből beküldött névtelen ujságczikkre reflek­tálni, minthogy azonban igazolva azt a jó hí­rünket, hogy a Nagykároly mindent megtud, ezúttal is és pedig nagy utánjárással és igazán érdekes utón megtudtuk „— i. —“ ur kilétét, s igy azt, hogy az illető ur maga is képviselő- testületi tag, reflektálunk a czikkre. Maga a ezikk igen jó és okos kis Írás. Ezt készséggel elismerjük és hirlapilag nyug­tázzuk. Nem mulaszthatjuk el azonban azt a kérdést intézni „— i. —“ képviselőtestületi tag úrhoz: miért nem járt ő elől jó példával és miért nem szólalt fel ő a városi közgyűlésen, miért nem kritizálta meg a költségvetést és miért nem halljuk egyáltalán soha még egy szavát . sem a közgyűléseken, amelyek sima, szótlan, felszólalás nélküli lefolyása őt — egyébként igen helyesen, — annyira bántja? Elismertük, hogy a ezikk helyes, az Írás­ban sok igazság van. De tessék nem csupán tollal, hanem szóval is odahatni, hogy ne igy legyen. A czikkiró ur ezt különösen megteheti, mert jó organumu, szónoki tehetséggel rendel­kező, intelligens úri ember, aki sokkal hivatot- tabb szót emelni a közügyekben, mint a jámbor bácsik képviselőtestületének nevezett csizmás gyülekezetből álló képviselőtestület nagyobbik része., És most eljutottunk a czikknek minket is erősebben érdeklő részéhez, amelyért tulajdonképen az egészet Írjuk. Emlékezzünk csak arra, amikor a „Nagy­károly“ nevéhez és cziméhez méltóan a nagy akadályok, és nehézségek mellett is, amelyek utunkban állottak, éveken át működésének súlypontját a városi ügyekre fektette. Tessék csak visszaemlékezni, hogy éveken át nem jelent meg egyetlen számunk sem, amelyben nemcsak a közgyűlések tárgyait, hanem azokon kívül eső városi ügyeket is a legnagyobb ipar­kodással, munkakedvvel és a város jövőjébe vetett nagyreményekkel állandóan ne tárgyal­tuk volna. Az a szeretet, amely bennünket ehhez a városhoz fűz s az annak fejlődésébe vetett fanatikus hitünk izzó czikkeket írattak velünk mindig Nagykároly város érdekei mellett. Mi lett a haszna ezeknek a cikkeknek? Hol az eredmény ? Mit tudunk felmutatni éve­ken át való lelkesült munkák gyümölcseként? Hát igy kell, igy lehet és igy érdemes, „i.“ ur, Nagykárolyban városi ügyekkel fog­lalkozni 1 Bizony rosszul esett nekünk is le­mondani egy ilyen önzetlen munka folytatá­sáról. De be kellett látnunk, hogy Nagykároly­ban nem lehet a sajtónak városi belpolitikát csinálni, beláttuk, hogy minden alszik Nagy­károlyban, alszik a tisztelt képviselőtestülettel együtt és mély álmából semmiféle jó és nagy igazságokat tartalmazó cikk felrázni nem fogja. Hanem igenis felrázhatja a képviselőtes­tületet annak valamelyik tagja. Ha már betü- iszonyban szenvednek városatyáink s az újság­cikkek előtt elzárják a füleiket, tessék néhány lelkes városatyának élőszóval a közgyűlési te­remben a haladás eszméit és szükségességét hirdetni. Ez a nemes és — tessék elhinni — sok­kal hálásabb és eredményesebb munka vár Önre „i.“ ur. Ezt tessék tenni. De tenni is, nemcsak cikkben panaszkodni a csönd ellen, amelyet megváltoztathat, ha akar és ha mer. Mert, hogy mi nem mertük volna, — mint azt a nevezett cikke utolsó mondata kérdi, — azt miránk nem mondhatja senki. NAGYKÁROLY Akkor az volt a baj, — mint mondták, — hogy nagyon is sokat mertünk. De beláttuk, hogy ez, — merni, — nem elég. Hanem tessék Önnek „merni“, „—i.—“ ur, mert Önnek lehet is. Hivatása is, köteles­sége is, mert hiszen ezért küldték a közgyű­lésbe választói. Tetteket, tetteket, munkát, komoly, állandó, rendszeres közérdekű cselekvést kérünk „—i.—“ ur, ha több vállalkozó nincs, akkor egyelőre csak egyetlen-egy embertől, Öntől és biztosít­juk, hogy ily irányú munkáját és szereplését a legnagyobb örömmel, simpáthiával és lel­kesedéssel fogjuk fogadni. És igy fogja fogadni mindenki, aki Nagykároly várös érdekeit szi­vén és nemcsak tollán, vagy nyelvén viseli. Október 11.. Szüret van kéremalásan, Itt benn ülök a szobámban; Őszi bánat ült szivemre, Kinn a szél sir bus nótákat — És abból, hogy nem hívtak szüretre Leszűröm a konzekvencziákat. Debreczeni István ünneplése. Királyi tanácsossá történt kitüntetése al­kalmából Debreczeni István polgármestert Nagy­károly város tisztikara együttesen üdvözölte. A polgármester hivatalos helyiségében fogadta a tisztviselőket, kiknek szónoka Hetey Abrahám h. polgármester, főjegyző röviden, de meleg­szavakkal fejezte ki, az örömet, amelyet a szeretett hivatalfőnök kitüntetése ébresztett a tisztviselőkben. A polgármester válaszában a személyét ért kitüntetésben a kötelességszerüen végzett munka elismerését és méltánylását látja és ezért a kitüntetés nemcsak őt, hanem tisztviselőtársait is érte, mint akik munkájának mindig osztá­lyosai voltak. A képviselőtestület, illetve a város lakos­sága még nem határozott a fölött, hogy milyen formában ünnepeljék meg a polgármester ki­tüntetését. Fáklyásmenetet, bankettet és dísz­közgyűlést terveznek, azonban nem bizonyos, hogy ezeket megvalósítsák. E bizonytalanság oka a polgármester közismert szerénysége. Megtudta, hogy ünnepelni akarják őt és azt is, hogy milyen módon. A tervezett ünnepsé­gek egyik rendezőjének bizalmasan kijelentette, hogy szívességet tesznek neki, ha minden ün­nepléstől eltekintenek. Hosszas kapaczitálás után végre azt határozta, hogy a díszközgyű­lést — ha éppen muszáj — valahogy kiállja, de ha ennél több is lesz, akkor a czéczó elől el fog utazni. A miniszterelnök Szatmármegyéhez. A törvényhatóságokhoz s ezek között — Szatmármegyéhez a miniszterelnök lelkes fel­hívást intézett a szegénysorsu tüdőbetegek érdekében. A körrendelet felhívja az alispá­nokat, hogy a József Kir. Herezeg Szanató­rium Egyesületnek „Csak egy virágszálat“ je­lige alatt ismeretes halottaknapi gyűjtését tá­mogassa. A körrendeletét a töboek között a kö­vetkezőkép szól: — A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület hálával telten tapasztalta, hogy a múlt évi „virágszál-gyüjtés“ igen szép ered­ményét is elsősorban a hatóságok és hatósági közegek odaadó közreműködésének köszönhette, éppen azért azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy népmentő vállalkozásának sikere érdeké­ben a szegénysorsu tüdőbetegek ügyét — ezút­tal is a törvényhatóságok támogatásába ajánl­jam. Minthogy nevezett egyesület a társadalom minden rétegét pusztító tüdővész ellen évek óta folytatott küzdelmével a legnemesebb ezé- lokat szolgálja, mely működésében az egyesü­letet az egész társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni s minthogy a közi­gazgatási tisztviselőknek a nemes czél támo­gatása és a könyöradománygyüjtés irányítása terén kifejtendő önkéntes fáradozására részem­ről is nagy súlyt helyezek, ennélfogva felhí­vom a alispán urat, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő tá­mogatásában részesítse és a közigazgatási hiva­talok vezetőit ily irányban utasítsa. Az egyesület a közönség körében a tüdő­vész és az ellene való védekezésről szóló fü­zetes munkát fog szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívja a miniszterelnök az alispánt, intézkedjék az iránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyüjtőiveinek körülhordozása al­kalmával a tüdő vészt és az ellene való véde­kezést ismertető füzetet a község közt oszszák szét. Ilosvay Aladár alispán minden évben egész leikével támogatta az egyesületet. Nem lehet kétség a iránt, hogy ez évben is a köz- igazgatási tisztviselők megteszik a magukét a nemzet e szomorú és állandó csapásának eny­hítésére. A „Magyar Király“ kávéháziból. — Örvendek, hogy a polgármester királyi tanácsos lett, de a város szempont­jából mégis sajnálom ezt. — Miért: — Nem lesz ideje a város ügyeivel foglalkozni, a királynak kell tanácsot adnia. HÍREK. — Szatmármegye és a harmadik egyetem. Kovács József debreczeni polgármester tegnap Szatmárvármegye alispánjához átiratot intézett, amelyben arra kéri, hogy a törvényhatóság vegyen részt abban a montre küldöttségben, melyet Debreczen e hó 20-ika körül meneszt gróf Zichy János kultuszminiszterhez a har­madik egyetem Debreczenben való felállítása érdekében, mely Szatmármegye kulturviszo- nyaira is nagyfontossággal bírna. A felhívás folytán Szatmármegye a küldöttségben képvi­seltetni fogja magát. — A vidék a drágaság ellen czim alatt egy pesti újság tegnapi számában olvassuk, hogy Nagykárolyban vasárnap népgyülést tartottak és követelték, hogy a kormány és a városi hatóság sürgős intézkedésekkel vegyék elejét a nép kitörésének Ha Nagykároly városát a saját érdekeivel törődő kulturnép lakná, úgy megkellett volna tartani a pesti újság által megirt gyűlést. Ez a gyűlés azonban nem lett megtartva, nem is tervezték, tehát soha se lesz belőle semmi. — Skarlát, difteritisz. Nagybányán hetek óta pusztít a skarlát, a difteritisz. Alig van utca, amelyben ne lenne járványos beteg. A járvány már sok felnőttet is ágyba döntött. A város összes iskoláit bezárták. A védekezést — mondja egy kőnyomatos tudósítás — ren- kivül megnehezíti az a körülmény, hogy külö­nösen az alsóbb néposztály eltitkolja a megbe­tegedéseket és csak a végső esetben fordul or­voshoz. A közegészségügyi bizottság most sú­lyos pénzbírságot rótt ki az ilyen esetekre Ha ezek az intézkedések sem vezetnének ered ményre, a város kormánybizlos kiküldését fog­ja kérni. — Hivatalos órák a vármegyénél. Ez év okt. 1-től 1912 ápril. 1-ig a vármegyénél a hivatalos órák 8—2-ig terjednek. A délutáni ügykezelés lebonyolítása végett a délutáni órákban 2—5-ig egy tisztviselő teljesít a hiva­talban szolgálatot. — Változás a „Nagykároly“ nyomdájában. A Manyák és Tóth nagykárolyi könyvnyomda ezég a napokban megszűnt és a volt ezégtár- sak kiilön-külön a saját nevük alatt folytatnak könyvnyomdái üzletet. A megszűnt Manyák és Tóth ezég közös nyomdáját, — amely 1754-ben gróf Károlyi Ferencz által lett ala­pítva — Tóth József vette át, ki ezen nyom­dában több,mint 25 év óta működik. Lapunk, a NAGYKÁROLY ezentúl is e nyomdában fog készülni. — Nem szabad adósságba keveredni. Nagy­bánya város közczélokra egy 2,300.000 koronás kölcsönt akart felvenni. A tanács erre vonat­kozó határozatát azonban a miniszter a napok­ban megsemmisítette, illetve nem hagyta jóvá. Csali 1 iíjsálat!

Next

/
Thumbnails
Contents