Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-27 / 39. szám
Nagykároly, 1911. szeptember 27. VI. évfolyam. — 39. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-uteza 4. sz. Előfizetési áraki Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ^ — .......- KüegjeEenik miniden szerdán reggefl. === Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Szatmáron j. múlt héten egy kiállítás nyílt meg. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kiállítása. Akkor se volna semmi közünk ehhez a kiállításhoz, ha azt nem Szatmáron, hanem Nagykárolyban rendezték volna is. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai egy egész külön osztályba tartoznak, egy olyanba, amelyet egy egész világ választ el a hivatásos lateinerek, a polgárok és a dolgozó kisemberek osztályától. A szatmári kiállítást rendezők osztályába tartozóké ezidőszerint az ország és a vármegye. A mi kötelességünk a közterhek kiizzadása és a nyomorúság igájának lehetőleg panasz nélküli vonása. A szatmári kiállítást rendező nagybirtok érdeke homlokegyenest ellenkezik a „felséges nép“ érdekeivel és a nagybirtok, különösen egy évtized óta egyebet sem tesz, minthogy ezt az igázságtalan érdek- különbséget, a nincstelen Jánosok rová- vására, még jobban kiélesitse. A szatmári kiállítás idegen a mi lelkűnknek. Az elnyomók hivságos kérkedése ez a rabszolgasorsban tengődő tömegekkel szemben. A Jólét tüntetése a fojtogató Nyomorúság idején. Csak arra jó ez a kiállítás, hogy még szembeszökőbben harsogja felénk, hogy a föld, amelyet a dolgozó paraszt az iparos által készített ekével tesz termőképessé, néhány ezer ingyenélő grófnak, bárónak és ezerholdasnak képezi a tulajdonát és mindeneket éltető ősereje ezek szolgálatában áll. Gyönyörű formájú, a leesett hó színében ragyogó szőrű, a mágyar ég napsugarán, a magyar humus harmatos, kövér, zöld legelőjén gömbölyűre hízott büszke magyarfaju marhák láthatók a Kossuth- kerti kiállításon. Ilyen marhák húsából azonban a dolgozó magyar ember még karácsonykor se elletik. Amilyen kívánatos és jó: éppen olyan drága, mert az „ország fentartói“ a hazaffyság nagybérlői marháikat az ő részükre megállapított olcsó vámtételek mellett a „gyűlölt“ Ausztria-Bécsbe szállítják, ahol a hazainál magasabb árt tudnak elérni. Súlyos, piros szemű búzát is látunk a kiállításon. Olyan ezerholdas birtokokon termett, melynek gazdája egy hold föld után sokkal kevesebb adót fizet, mint az a földmives, kinek csak 6 hold földje van. A súlyos piros szemű búzából a nagy uraknak sütnek puha, omlós bélü fehér kalácsot. Az egyik ketrecz felől pompás faj- tyukok kotkodácsolása üdvözli a kiállítási vendéget, kinek ez eszébe juttatja és valósággal elkeseríti, hogy egy közönséges tyúktojást is 10 fillérért árusítanak ma a piaczon. A husuzsorások, az élelmiszerdrágitók kiállítása a szatmári kiállítás, amely azért sem érdekel bennünket, mert nem hü, mert nem a maga reális voltában mutatja be a nagybirtok gazdálkodási rendszerét. Összehordtak ott hetet-havat, gazdasági gépeket, bányászatot, az ecsedi-láp térképét, a gazdasággal össze nem függő ipari készítményeket, müfogakat, savanyu vizeket, virágokat, csak azt nem, amiből az esetleg laikus néző halvány fogalmat alkothatna magának a nagybirtok tanyai életéről. Felületes, hazug és ámitó ez az egész kiállítás, mint amilyen felületes, hazug és ámitó a nagybirtok magatartása és viszonya a dolgozó néppel szemben. A kiállítás rendezősége gondosan elkerülte, hogy egy szatmármegyei tanya hü képét mutassa be a maga ázsiai kulturát- lanságában. Pedig gazdasági kiállításról lévén szó, ez jobban érdekelte volna a közönséget, mint pl. az a kiállított női kalap, amelyre rá van írva, hogy ára: 1000 korona. Egy ezerholdas tanyán levő cselédlakást szerettünk volna látni a kiállításon. Egy olyan padozatlan, alacsony menye- zetü, kisablakos nyirkos lakást, amelyben 3—4 béres család lakik együtt. Némely családnak 5—6 gyermeke is van. Szerettük volna bemutatva látni egy ilyen közös cselédlakásban lefolyó némely társasjátékot is. Például azt, amikor hosszú téli éjszakákon a 3—4 férjek — a gyermekek nagy örömére —azzal mulattatják magukat, hogy adott jelre egyszerre kezdik el a feleségüket szeretni. Roráté.*) A gép forog — az alkotó pihenhet, A műhelyben megszűnt az izgalom; Az ólomkatonák sorába rendet Szabott tizenhat sűrű oldalon. Amije volt: betűkbe belebelte, Szegény gyerek! egy rövid éjen át Négy fal között keresztül élt a lelke Ezer és egy sötét tragédiát. Kilép az éjbe. Csillagok ragyognak, De már a fényük csüggedt, halavány. A fiuk is hamar elálmosodtak — Ma senki sincs az éjjeli tanyán. Rohan, nehogy a hajnal utolérje, A körúton söpörni kezdenek . . . Elrejti arczát fáradt tenyerébe, Szeme a-fényt sehogyse szók ja meg. Egyszerre csak a lába gyökeret ver Boltíves, fénylő ablakok alatt S bámészkodik, mint az öt-hat ember, Ki szürkületkor arra elhalad. Egy péklegény, egy álmos lapkihordó, Egy összegyűrt czilinderes alak, Egy utczadelnő és egy lárnpaoltó Kíváncsian mind mellé állanak. Mily érdekes e kép blazirt szemének 1 Fehér tógát visel benn mindegyik; Hajlonganak hosszú szakállu vének *) Most van az izraeliták roráté-járó hete. Ez alka- omból közöljük a halott költő-ujságiró örökszép versét. S egyhangúan a mellüket verik. Dicsérjük Jehovát — kiált az egyik, Ki fenhéjázót porba lealáz . . . Dicsérjük Jehovát hajnaltól estig — Zömmög reá választ az imaház. E hely a mulatók tanyája máskor, Ilyen időtájt vad az orgia — Ma ugyanott vezeklők ajkáról Száll a füstös plafon felé ima. A kupolára Yénus van kifestve, Az oszlopokra: „fagylalt nyáron át“, Az ájtatosság ime bérbe vette A dőzsölő pogányok csarnokát. A kassziros kisasszony trónusából Készült az oltár, mely előtt a pap Kér bünbocsánatot az ég urától És könyei, mint zápor omlanak. Nem önmagáért, oh mert rajta eddig A legparányibb mocsok sem esett . . . Vagy valamennyi bűnösért vezeklik, Vagy egy miatt, kit nagyon szeretett. Künn ezalatt a hajnali közönség Az ingyenes látványon jól mulat; S hogy valakin a kedvüket kitöltsék, Maguk közül kinéznek egy urat. Vihogva rámutat és szól az egyik: Bolond, miért sírsz — ez komédia 1 Papolhat az a jámbor pap napestig, Nem érti — Krisztus úgyse! — Jehova. És ő — roskadtan áll ezernyi vádtól, S csak nézi azt a megtört ősz papot; Eszébe jut, hogy tőle messze, távol Valaki igy vezeklik, mint az ott. Nem önmagáért, oh mert rajta eddig A legparányibb mocsok nem esett — Egy elkárhozott lélekért vezeklik, Egy bűnösért, kit oly nagyon szeret... Kelet felől a nap emelkedőben. Egy fénysugár arczán végigszalad ... Elszállingóznak társai, csak ő nem, Pillái olmosak — de ott marad. Megkönnyebbülne, nem érezne vádat, Velük, ha egy zsolozsmát mondana... De elnyeli az ájtatos imákat Az ébredő főváros zsivaja. Makai Emil. fi legszebb római nö. (A szépség királynője.) Rómában az idén kiállítás van. Az olaszok vérmes reményeket fűztek a kiállításhoz és valősziníileg sikerült volna is, ha közbe nem jön a rettenetes hőség és kolera. Ez a kettő sokakat visszatartott a kiállítás meglátogatásától és igy a rendesen bekövetkező deficzit a szokottnál is nagyobbnak Ígérkezik. A kiállítás vezetősége mindent elkövetett, hogy a deficzit fenyegető rémét elriassza, hogy az idegeneket és az olaszokat a kiállítás megtekintésére csábítsa. Elhatározták tehát, hogy szépségversenyt rendeznek és a legszebb római nőt egy nagyszabású népünnepély keretében megkoronázzák. __________________________ Ké szítek: (a és (vulkánit) gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. László lei fogtechnikus. Hl ei Bis Ml
