Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-13 / 37. szám
Ill Nagykároly, 1911. szeptember 13. VI. évfolyam. — 37. szám. Ffiíl^C72S! fPiörOfi! Készitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban I *1Q||ÍÍ I U3UULU11 llllllül ülila és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- UfluLlü JÜ1IU Nagykároly, Könyök-utcza II. ......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fogtechnikus. NAG YKÁROLY MasgfeáfolyhDzegészsÉjütjge Nagykároly városnak egy pár hónap óta uj tiszti orvosa van. Az uj tiszti orvos eddigi működéséről csupán annyi a feljegyzésre erdemes, hogy megczáfolt egy régi közmondást. Azt, hogy: uj seprő jól seper. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az uj tiszti orvos rosszul seper, hanem azt, hogy nagyon régimódian, nagyon sablonszerűén látja el hivatalát. Mintha nem egy pár hónap óta, hanem már évtizedek óta volna a város tiszti orvosa. Mintha már régen belefásult volna a szürke hivatalnoki állapotba. Bizonyos intézmények és hivatalok élére állított uj vezetők rendszerint — természetesen csak ott, ahol arra tér nyílik — uj eszméket, uj irányt igyekeznek belevinni működésük körébe. A saját egyéniségük érvényesítésére is törekszenek. Egy város közegészségügyének vezetésénél pedig erre bő alkalom nyílik. Érdeklődéssel vártuk tehát, hogy milyenek lesznek az uj közegészségügyi intézkedések, amelyek az uj tiszti orvos hivatalbalépését követni fogják. Annál is inkább, mert ilyenekre nálunk égető szükség van. Különösen most, amikor az egész országot veszedelem fenyegeti. A fővárosi sajtó legutóbbi közlései szerint a kolerás betegek száma Budapesten ismét megszaporodott. A gyanús betegek is szaporodnak. Újpesten pedig már valósággal dühöng a kolera. E rémhirek ijesztő hatása alatt tekintünk szét Nagykárolyban s ijedt gyorsasággal keressük azokat az óvintézkedéseket, vagy ezeknek megnyilatkozó hatását, amelyek védelmet nyújtanak a borzalmas betegség támadása ellen. Tudjuk, láttuk, hogy nincs orvossága ennek a csúnya rémnek, nincs orvossága csak ellensége. Melegágya a piszok, ellensége a tisztaság. És ha ez igy van, pedig így van, kétségbeesetten kell látnunk, hogy Nagykárolyban kész talaja van a legborzasztóbb betegségnek arra, hogy rettenetes járvány alakjában dühönghessen ebben a szerencsétlen városhan. Ebben a pillanatban, amikor a veszedelem a város előtt ólálkodik nem sokat ér a sopánkodás, hanem csak egy dolog a fontos: a tisztaság. Hallani, látni szeret- nők azoknak a jámbor intézkedéseknek hírét is, amikről „óvintézkedések a kolera ellen“ czimmel szokott megemlékezni az újság. De nem látjuk. Ellenben látjuk, hogy Nagykároly legtöbb utczája tele van piszokkal, szeméttel, porfelhővel. A magánházak állapotairól szinte félelem beszélni. Nem is a külsőségeken, hanem a város szivében vannak udvarok, amelyekben "egész évben magasan, közvetlenül az utczakerités mellett áll a trágyadomb, az árnyékszékek és a disznóólak bűze pedig az egész utcza levegőjét fertőzi meg. Ha csak egyetlenegy ilyen fészekben eltud helyezkedni a rettenetes rém, onnan borzalmas módon támadhatja meg ezt a porban élő, piszokkal, szeméttel fertőzött várost. * Nem czélunk az ijeszgetés, de a nyugodt kényelemért hallgatnunk sem szabad. Budapesten erősen terjed a kolera és Budapest nincs olyan messze, hogy ne kelljen félnünk. A vasúti és minden más tekintetben Budapest olyan központ, hogy azzal mindig sűrűn van összeköttetésünk, tehát van okunk félni. Annál inkább, mert az itt uralkodó állapotok, a köztisztaság hiánya egyenesen hívják ide a betegséget. Ilyen körülmények között nem szabad egy pillanatig sem késlelkedni. Itt most nem lehet gondolkodni, mi mennyibe kerül. Meg kell teremteni az általános, lehető legnagyobb tisztaságot. A hatóság járjon elől jó példával és e példával, de minden eszközzel is hasson oda, hogy a lakosságba vigye bele az intelligenczia ama követelését, hogy legyen tisztaság. Meg kell és meg lehet értetni a veszedelem hírére, hogy a rém ellen két védekezés van, vigyázni arra, ami a szájon bemegy, mert csak igy fertőz a betegség, másik: a tisztaság. De eltekintve a most fenyegető veszedelemtől, Nagykároly város közegészségügye egyébként is teljes reorgánizáczióra szorul. A tiszti orvos első s legfontosabb kötelessége minden erejével odahatni, hogy az ósdi felfogású városi képviselőtestület az utczák porának valami módón való lekötéséről gondoskodjék. Elkerülhetetlen egy mielőbb tartandó, alaposan és lelkiismeretesen foganatosítandó általános közegészAz automobil ördöge. Irta : THaurice Leblanc. Két órakor ebéd után szállították az uj automobilt, amelyet d’Anbriais gróf megrendelt magának. 35 lóerejü, Ad-Astra gép volt. A soffőr megvizsgálta, mozgásba indította a motort. Pompás volt minden. Öt órakor a gróf azt mondotta, hogy szeretné kipróbálni a kocsit. — Ne, kérlek, ma ne, kérlelte a felesége. — Miért ne ma? — Magam se tudom, hogy miért... de ... rossz sejtelmeim vannak. A gróf vonogatta a vállait. A leányához fordult: — Henriette, hol van Paul? — Paul automobilon ment le a tengerpartra ... — Helyes, erről megfeledkeztem. Van kedved velem jönni Henriette? A grófné izgatottan szólt bele: — Ne hívjad, kérlek... ez a sétakocsizás igazán fölösleges. A gróf csodálkozóan nézett rá: ' — De mi bajod kérlek? Hiszen naponta kikocsizunk. Miért ne menjek el ma? A grófné akadozva válaszolt: — Magam sem tudom, hogy miért... belátom, hogy... Készülj hát Henriette... Hosz— Oh dehogy, csak Fain-le Dun-ig megyünk ... hét órára visszatérünk, pontban hét órára itt leszünk. — Merre indultok? — Csak egy ut van oda, Gentily felé. Á másik ut nem jó. Ne aggódj kérlek, elővigyázatosak vagyunk, nem érhet bennünket baj. A grófné lekisérte a férjét és a leányát a gépkocsihoz, megvárta amig meleg takarókba burkolództak. Nyitott kocsin mentek és hűvös szél fújt. Amikor a kocsi eltűnt a grófné szemei elől, felment lakosztályába ős időtöltés czél- jából öltögetni kezdett finom selyem asztalterítőjén ... Hét órára nem érkeztek vissza. Borzongva gondolta magában a grófné, ha negyedóra múlva nem lesznek itthon, biztos, hogy valami baleset érte őket. A negyed óra letelte után még öt perczig reménykedett. Amikor azok is elmúltak, nyugtalansága kimondhatatlan félelemmé növekedett. Lelkifurdalást is érzett. Nem lett volna szabad, elengednie őket, semmi áron! Vannak sejtelmek, amelyeknek, ha nem engedelmeskedik az ember, szinte bűnt követ el. Eddig még nem voltak sejtései és a férje még el nem késett sohal E két dolog ma következett be először!... Felment a lépcsőn a toronyszoba ablakához. A/Toqq'zo pllátnft rrnnan A hosszú, hóboritott fehér utón senki. A tengerparthoz vezető utón fekete pont tűnt fel és a közeledés gyorsaságán látja meg, hogy automobil. Bizonyára fiának, Paulnak gépkocsija. Ha csak nem ezen a kerülő utón ment a férje, hogy kipróbálhassa uj gépkocsiját. A férje kocsiját vágyódik meglátni, mert Pault, a fiút, aki többször késő este szokott hazakerülni — nem féltette. Lefutott a lépcsőkön, a kapuig szaladt. A gépkocsi közeledett — a szive őrülten dobogott — alakja megingott. A fia jött meg. — Apa még nem jött vissza, —■ kiáltott feléje a grófné. Henriette-el és a sofförrel az uj kocsin mentek el és még nem jöttek meg. Aggódó nagy félelmében könyörgött a fiúnak, hogy menjen apja elébe. — De igazán nem értem édes anyám félelmét, néhány perez múlva itthon lesznek. Várjunk még egy kis ideig. — Ne, ne! — valami baj érte őket, atyád maga a pontosság, kérlek menj eléjük. Hiszen tudod, hogy csak ezen az egyetlen utón mehetett. Nem bírom el a bizonytalanságot. Ne halasszad, egy pillanatig se halasszad, menj rögtön ! A fiú engedelmeskedett. A grófné újra felment a torony szobába és kinézett az ablakon. Látta az elrobogó autó-
