Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-01 / 5. szám
NAGYKÁROLY a polgárság az oka. Nem az a kizárólagos baj, hogy mágnás képviseló'nk van. Hanem az, hogy az az élhetetlenség, az a maradi, szolgalelkü felfogás, amely a képviselő- választásnál irányítja, — lengi át egész gondolkodását és mételyezi meg az egész nagykárolyi közéletet. Hiányzik polgárságunkból a polgári önérzet, nemzeti jelentőségének, társadalmi függetlensége nagy erejének felismerése, a nagyot akarás vágya, a melyek nélkül a további fejlődés el sem képzelhető. „Nemzetiségi kérdés és a magyarság jövője". Annak az előadás-cziklusnakamelyetBuda- pesten a Galilei Kör a mai Magyarország közállapotai megismertetésének czéljából rendez, szombaton este volt a második előadása. Az Újvárosháza közgyűlési termét zsúfolásig elfoglalt közönség előtt „Nemzetiségi kérdés és a magyarság jövője“ czimen a nagykárolyi születésű Jászi Oszkár tartott előadást. Előadásának bevezetésében Jászi a nemzetiségi kérdés történeti előzményeit világította meg. A nemzetiségi eszme mindenütt megjelenik, ahol a nemzetgazdaságon nyugvó feudális államot a cseregazdaságot folytató mindinkább iparosodó polgári jellegű állam váltja föl. Ugyanazok a gazdasági és kulturális okok, melyek a XIX. században, a század első felében a magyarságot a nemzeti állam kiépítésére indították, a nemzetiségi tömegeket is kiragadták abból a félállati jobbágyi öntudatlanságból, amelyben évszázadokon át éltek. A nemzetiségi kérdés első megnyilatkozásában voltaképpen nem volt egyéb, mint egy vallási üldöztetések és faji gőg által szerfölött elmér- gesitett jobbágykérdés. Az összes úgynevezett nemzetiségi fölkelések mélyén igen könnyű a jogfosztott jobbágytömegek szocziális elégület- lenségét kimutatni. Ezután ^ megrajzolta a dá- koromanizmus és a pánszlávizmus lélektanát majd a nemzetiségi küzdelmek vizsgálata kapcsán a feudalizmus és az indusztríalizmus nemzetiségi politikáját tette bírálat tárgyává A magyar nemzetiségi politika eddig a feudalizmus kényszerpolitikája volt. Ez a politika egyre véresebb konvulziók felé viszi az országot, mivel az a nemzetiségi kérdésben puszta közjogi és hatalmi kérdést lát. Az uj magyar politika a nemzetiségi kérdésben csak a szociális kérdés egyik ágát látja és azt a demokrá- czia szellemében akarja megoldani. Jó iskola, közigazgatás és bíráskodás, mely a nép legvi- tálisabb érdekeit a nép nyelvén szolgálja, a demokratikus parlament és vármegye azok az a legelső teendők, melyek nélkül állami kon- szolidáczió még el sem képzelhető. Ez a demokratikus politika a magyarságnak is létérdeke, mivel igazi kultúra és föllendülés elképzelhetetlen oly országban, melyben a népesség egyik felét állandó jogfosztottságban és szellemi sötétségben tartják. A nemzetiségi kérdés Magyarországon az az archimedesi pont, melyből a demokratikus népeknek a feudalizmust mai egyeduralmából kiforgathatják. Szalmái ins Kulisszái mil. Kórházra nincs pénzük, de pénzügyi palotára igen. A jókedvű adakozót szereti az Isten, de az olyan adakozó, aki maga is koldulni kénytelen : szánalmas látvány. Egy szatmári újság írja: a szatmári kórház a berendezését illetőleg el van maradva a világtól, nem is tiz, hanem sajna száz esztendőkkel. Uj kórházat kellene csinálni, de — amint a jelzett újság Írja — ez nehéz dolog, mert az állam bár segélyt ad, kevés pénz áll rendelkezésre és Szatmár képviselőtestületének százszor is meg kell gondolni a szükséges segély megszavazását, miután egy kórház bizony nem hasznot hajtó intézmény. Megállapítja a czikk, hogy Szatmár városa a kórházat illetőleg a legkellemetlenebb helyzetben van: a humanizmus szent érdeke, amelyet egy becsületes városi politika folyton szem előtt tartani köteles, napról-napra kénytelen elvonulni a háttérbe és csak sirdo- gálhat, mint a mostoha gyermek. A kórházat Szatmár városa immár azon a nem szokatlan utón akarná megszerezni, hogy az áldozatkész emberek filléreire és aranyaira számit. És nemcsak a saját gazdag polgáraiban akarja felkelteni „azt a magasztos humanizmust, amely a közkórház javára áldozatokkal,alapítványokkal fog előállni.“ A megyebeli férfiak támogatására is számit íme igy festenek az állapotok Szatmáron, „a fejlődő. 37.000 lakossal biró északkeleti metropolisban“. Kórházra nincs pénzük, államse- gélylyel, meg magánkoldulással akarnának ilyenhez jutni. Az államnak mégis ingyen palotát és az átköltözködési költségek fedezését ajánlották fel, csakhogy a kir. pénzügy igazgatóságot elvegyék Nagykárolyból és nekik adják, mert ez „hasznot hajtó intézmény.“ Kultúrpaloták helyett Katholikus paloták kellenek dr. Szabó Albertnek. Lám, lám, hogy megváltozik az idők járása. Ki hitte volna ezelőtt öt évvel, hogy Dr. N. Szabó Albert, az agilis szatmármegyei néppárti apostol a Nagykároly munkatársává szegődik. Pedig most ez történt. Dr. N. Szabó Albert a Nagykároly munkatársa lett. Az első, ami számunkra irt czikke „Katholikus paloták“ czimmel vasárnap jelent meg. Egy kis tévedés történt azonban, nem hozzánk küldte be, hanem a saját lapjában tette közzé- De ez nem változtat a dolgon. A kitűnő néppárti apostol mi helyettünk és a mi olvasó közönségünk számára irta a „Katholikus paloták“ czimü Írását, amidőn a katholiczizmus tevékenységének eredményével kérkedik. A többek között ezeket Írja: Politikai, társadalmi és gazdasági téren 15 év óta lépten-nyomon találkozunk katholikus tevékenységgel. Néppárti jelöltek, ha több bukással és sikerrel, de az ország minden részén küzdenek a katholiczizmusnak a parlamentben leendő érvényesüléséért. A katholikus sajtó, és pedig elsősorban a politikai, lassú de, álíandó fejlődésben van, úgy qualitative mint quantitative, kath. kaszinók, ifjúsági egyletek, legényegyletek, népszövetség, patronage, oltáregyletek stb. nem kicsinylendő teret foglaltak el társadalmi életünkben és végül a keresztény fogyasztási szövetkezetek és keresztény szocziális szakszervezetek által gazdasági életünkben jutott szóhoz a katholiczismus. Ezen mozgalmak következménye sajátságosán nem directe, hanem inderect utón mutatkozott eredményesen. — A magyar közélet, ha nem is vette be a katholiczismust, mint ilyent, ha nem is enged neki ily formában érvényesülést, nagy concessiokat tett neki. Hogy a parlamentből eltűnt a szabadelvű nevet viselő párt, hogy a kulturminisztérium teljesen klerikális kézben van, hogy a parlamentben nem merik bántani, a katholikus vallást, ellenben a nem katholikusokról sok olyat mondanak, amit régebben nem mertek volna, ez mind a katholiczizmus befolyását jelenti a politika terén. A népszövetség, kath. nagygyűlés és más katholikus társadalmi egyletek egyre több és több közéleti vezérférfiu és előkelő hivatalos személyiség szereplését tapasztalják körükben és a szereplést a liberális oldalon nem merik kifogásolni. Gazdasági téren pedig a keresztény felfogás szemben a liberális merkantil iránnyal agrárizmus név alatt teljesen domináló helyzetre vergődött Magyar- országon. Arany igazságokat ír le Dr. N. Szabó Albert. Igazoljuk, hogy minden szava teljesen fedi a valóságot és ezért minden gondolkodó embernek védekezni kell ezek ellen, nehogy a Kolonits Magyarországa megvalósuljon. Dr. N. Szabó is félre érthetetlenül megmondja, hogy nem a hitéletről van szó, hogy a katholizmus a templomon kívül akar hatni az emberiségre. Ezért Katholikus paloták építését sürgeti, hogy az eddiginél még fokozottabb tevékenységre serkentse a katholiczimus mozgatóit. A katholikus paloták eszméjének felvetése arra int, hogy jó lesz sietni mindenütt a kultur paloták felépítésével. A kultur palotákban hamarosan meg kell gyújtani a feivilágo- sodottság öröktüzét, hogy ennek az ablakokon át kiömlő fénye szétoszlassa a lelkek sötétségét. A „Magyar Király" kávéházból. — A szatmármegyei Gazdasági-Egyesület az idén kiállítást rendez. Kiállítja az amerikai útlevelet a földművelőknek, kik az éhbérek miatt Amerikába vándorolnak. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. A február 5-én, vasárnap tartandó képviselőtestületi rendes közgyűlés tárgysorozata a következő: A városi pénztárvizsgáló bizottságba 3 tag választása. Az esküdtképes egyének alaplajstromát összeállító bizottságba 2 tag megválasztása. A vasutipar r. t. és társa budapesti czég kérelme a Nagykárolyban tervezett városi ipar- vasut előmunkálatainak költségeire 2000 korona megszavazása iránt. Ózv. Báthory Sándorné és társai kérvénye a Hunyady-utcza kikövezése iránt. A városi rendőrlegénység, fizetéses tűzoltók, közegészségügyi szolga, utkaparók és kocsisok kérelme fizetésjavitás iránt. A városi színházban tartandó mozgófénykép előadások tarthatása iránt beadott kérvények feletti határozathozatal. A bordélyüzlet tulajdonosok kérelme a bordélyügyi szabályrendelet megváltoztatása iránt. ■ ■ Összesítése a nagykárolyi pénzintézetek zárszámadási adatainak. — Mennyi pénz fekszik a nagykárolyi bankokban? — Mennyivel tartoznak Nagykárolyban? — és más egyebek. — A nagykárolyi régebbi pénzintézetek már mind a nyilvánosságra hozták az 19l0.évről szóló üzleti jelentéseiket és zárszámadásaikat. Ezekből a számadásokból és mérlegekből szédületes nagyságú számok bontakoznak ki, amik megezá- folni látszanak a hihetetlenül rossz közgazda- sági viszonyok tényét. Az alább felsorolt pénzintézetek kékhen: összes vagyona alap- és tartalék tő1. Nagykárolyi Takp.-Egyesület 486488 2. „ Önsegélyző népbank 802978 3. „ Keresk. és Iparbank 886400 4. „ Központi Tak. pénztár 440000 5. „ Hitelbank 331711 6. „ Közgazdasági bank 315000 Összesen: 3262.577 Betétekként kezelnek: 1. Nagykárolyi Takp.-Egyesület 4.423,974 2. „ Önsegélyző Népbank 2.929,305 3. „ Keresk. és Iparbank 1.531,945 4. „ Központi Tak. pénztár 2.719,479 5. „ Hitelbank 1.361,703 6. „ Közgazdasági bank 847,793 Összesen: 13.864,067 A bankok követelései: Váltótárczában, jelzálogokban és kötvényekben és folyószámlákban
