Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-26 / 30. szám
NAGYKÁROLY ben arra kér bennünket, hogy írjuk meg neki, milyen darabokat adott eíő most tavasszal Heves Béla? mert 6 azokat kikapcsolja műsorából és teljesen uj darabokat mutat be. Neményi levele eszünkbe juttatta azt, hogy a tél három leghidegebb hónapjában fog játszani nálunk; de eszünkbe juttatta azt is, hogy mily rossz, ami színházunkban a fűtőkészülék, hogy eddig is csak nagy üggyel-bajjal és nagy pénzáldozatok árán lehetett benne egy kis, kellemetlen szaga miatt azonban elviselhetetlen, meleget teremteni. Eszünkbe juttatta továbbá azt, hogy a színpad, a sugólyuk, meg a kuliszák mögötti rész mennyire czugos és hogy ennek folytán mennyire ki van téve itt a közönség és a színész egyaránt a meghűlésnek. Épp ily lehetetlenül ostobán van építve a kijárati ajtó is, mert a közönség egy esetleges tűzvész alkalmából előbb agyontaposná egymást, s csak azután jutna, már tudniillik az, aki kijutna, félholtan a szabadba. Mindezeken pedig segíteni kell. Segíteni kell minél előbb, nem pedig niajd akkor, ha beköltözködik a színtársulat. Ép ezért a szin- ügyi bizottság figyelmébe ajánljuk e kérdést azzal, hogy Írjon át sürgősen a színház szükséges átigazitása tárgyában a városi tanácshoz, úgy hogy ez a kérdés már az augusztus 20-iki közgyűlés alkalmával tárgyalható legyen. Az Apolló mozgót a közönség most már nagyobb érdeklődéssel keresi fel, mint eddig. A vezetőség meg is érdemli a pártfogást, mert hétről-hétre remekül állítja össze a műsort. Itt említjük meg, hogy az igazgatóság az emeleti páholyok, erkélyülések és a karzatra szóló belépőjegyek árát lényegesen mérsékelte. Ismét i csirái. Kis üzletek a vallással. A hiszékeny nép mindig felül a csodarabbik vakmerő ámításainak, mellyel olcsó bölcsességeiket nagyképű malasztossággal mérik. Innen, hogy a csodarabbiság egész jó üzlet és hogy aztán ilyen csodarabbik elég bőven is teremnek. Csak a közelmúltban emlékeztünk meg egy csodarabbinak nyári szenzáczióvá felfújt esetéről, s most ismét egy második csodarabbi működik Szatmármegyében, az Avas vidékén. A szent férfiú jelenleg a Bikszád melletti Yámfaluban időzik s ottani levelezőnk Írja róla a következőket: „Megjött a rabbi“, mint a villám járta be e hir a községet. Istentől eredő, Istentől sugalmazott bölcsességét kész minden délelőtt 8—12 és délután 3—5 között a sínylődő emberiségnek feltárni. És csakugyan valóságos zarándoklatok indultak meg a csodás férfiúhoz. Fiatalok, vének, zsidók, keresztények siettek bamba tanácsait drága pénzen megváltani. Itt nem okozott bajt a parlamentben a közelmúltban dúlt felekezeti háború. Keresztények százai, akik egyébként a legjobb antiszemiták szoronganak a nagy rabbi ajtaja előtt. Ami nagyon fontos körülmény, mert azt bizonyítja, hogy a butaság ereje mindenütt egyformán pusztít. Mert az a csodálatos, hogy ezek az emberek mind vakon biznak és jó tanácsaitól várják sorsuk jobbrafordulását. — Gondoltam magamban: megnézem, hogyan működik ő csudasága? Az ajtó előtt nagyszámú tömeg tolongott. Mindenki arezán meglátszott a reménység, hogy sorsa jobbra fog fordulni. Beléptem. Hosszú szakáilu zsidók között ült a rabbi. Töpörödött, hosszú fehérszakállu, 96 éves agg férfiú. Vele voltak fiai, vejei, unokái, nagyszámú rokonai és hívei. Lehettek valami húszán. Oda lépek elébe s kezdem panaszomat: — A jég elverte vetésemet — szóltam busán, — kis házamat elárvereztették hitelezőim, szegény szülőanyám betegen fekszik. Mit tegyek, mondd, oh szent férfiú? — Bízzál fiam Istenben és dolgozz szorgalmasan — hangzott Sybilla tanácsa. — Erre kivettem erszényemet és leszúrtam két koronát. De a bölcs agg felriadt: — Mi az ? Két koronát adsz ? Mástól tiz koronát kérek, de tőled elfogadok ötöt is. Aztán adj ennek és ennek és ennek egy-egy koronát. Rámutatott vagy 6—7 emberre. Ez egy kicsit drága! — gondoltam magamban és boldog zavaromban szó nélkül megfordultam és kifelé indultam. A szent férfiút 30—40 ember keresi fel naponkint. Legtöbben komolyan segítséget várnak tőle. A társaság naponta 300 koronát is keres. Eddig tudósítónk levele. Ehhez nem kell bővebb kommentár. Minden esetre azonban igen szomorú, hogy igy fest a felekezeti kulturkép itt északkeleti Magyarországon, az avasi hegyek között. A dohányzás alkonya. A jövő nemzedék nem fog dohányozni ?! Mostanában, hogy Lukács László felemelte a trafik árát, sok szó esik a dohányzásról. Az áremelés első napjaiban az emberek szentül fogadkoztak, hogy nem fognak többet dohányozni s egy előkelő fővárosi lap: az „Újság“ oagykomolyan ez irányban mozgalmat is inditott. Természetesen az ilyen fogadkozásoknak és mozgalmaknak semmi eredménye sincs. Az emberek ma is oly élvezettel és szenvedéllyel füstölnek, mint annak előtte. Épp ezért igen különösen hangzik, vagy legalább is amerikai ize van Dr. Harvey W. Wiley, az amerikai vegyészeti hivatal nagy- tudományu igazgatója azon kijelentésének, hogy a következő nemzedék, mint valami csodát fogja bámulni a dohányzó embert. A fővegyész ur élénken tiltakozik az ellen a gyakorlat ellen, hogy egyes emberek dohányfüsttel fertőzik meg a tiszta levegőt. Nem talál kivetni valót abban, ha valaki otthon, a nyilvánosságtól visszavonultan gyújt rá egy szivarra, avagy pipára, — föltéve, ha a füstöt a saját kéményén keresztül kergeti ki a szabadba — a nyilvános dohányzás azonban hamarosan a múltak dolga lesz, mihelyt a „nem dohányzók“ szervezete teljes erővel hozzá fog czéljainak a megvalósításához. „Megjövendölöm, hogy tizenkét év múlva a nyilvános helyen való dohányzást elavult szokásnak fogják tartani. Az embernek teljes joga van hozzá, hogy igyék, vagy dohányozzon a maga meghitt otthonában, de távolról sincs joga ahhoz, hogy az egészségtelen dohányfüsttel megfertőzze azt a levegőt, amit más emberek is kénytelenek belélegzeni, szigorú törvényt kellene hozni annak eltiltására, hogy az emberek nyilvános helyeken, ahol mások is jelen vannak, dohányozzanak, vagy bagózzanak“. Bizony ilyesfajta törvény nálunk is elkelne és akkor egyszeriben a füstös, rossz levegőjű kávéházak átadnák helyüket, az egészséges levegőjű, kellemes kávéházaknak. Irodalom, művészet. A Kölcsey-Egyesületröl. Múlt számunkban részletesen foglalkoztunk Klacskó István kegyesrendi tanár áthelyezésével és azzal a veszteséggel, amit körünkből való távozása társadalmi életünkre jelent. De különösen nagy, alig pótolható veszteség éri távozásával Nagykároly város egyetlen irodalmi egyesületét, a Kölcsey-Egyesületet, amelynek úgyszólván csak egyedül ő volt, mint az irodalmi szakosztály elnöke, a lelke, a fenntartó eleme. Klacskó István, mint a felolvasó és müvész- estélyek rendezője, mindenkor lelkesen fáradozott az egyesület érdekében és ez által előmozdította városunkban a már majdnem stagnálni kezdő társadalmi élet fejlődését is. Hogy ki lesz az utódja? Azt még ma bajos megmondani . . . Mindenesetre azonban olyan személyt kell az egyesületnek az irodalmi szakosztály élére megnyernie, akiben megvan a lelkesedés, az ambiczió és a tenni-akarás az egyesület felvirágoztatása érdekében. Tudjuk, hogy ilyen elődhöz méltó utódot bajosan fog az egyesület találni, dehát minden lehetőt el kell követnie, mert ellenesetben megfelelő vezető híján kénytelen lesz működését abbahagyni. Szabadgondolat czimen Vámos Henrik fő és Tímár Miklós felelős szerkesztésében Budapesten a szabadkőműves eszmékkel foglalkozó, gazdag tartalmú folyóirat jelenik meg. Az uj lap, mely a szabadgondolkodás Magyarországi Egyesületének hivatalos közlönye, igen érdekes, így a most megjelent 3-ik számában is igen vonzóan megirt társadalmi, természettudományi és politikai czikkeket olvashatunk a szabadgondolkozó iró legjelesebbjeinek tollából; ép ezért ez irányzat minden igaz hívének figyelmébe ajánljuk e kis folyóiratot, amelynek előfizetési ára egész évre 4 korona és megrendelhető lapunk kiadóhivatala utján is. Kerekes Bertalan tragédiája. Vasárnap este 8 órakor Falussy Alajos dr. rendőrkapitány sürgős jelentésben értesítette dr. Rooz Elemér városi orvost, hogy idősb. Kerekes Bertalan helybeli kereskedő öngyilkossági szándékkal boltjában egy nyitott pet- roleumos tartályba ugrott és belefult. A tragédia hírére dr. Rooz nyomban a helyszínére sietett s Kerekesen öngyilkosság folytán beállott fulladást konstatált. E hivatalos jelentéssel szemben olyan verziót is hallottunk, hogy Kerekes Bertalan véletlen baleset áldozata. Az idegbajban szenvedő ember ugyanis minden este lefekvés előtt petróleummal szokta volt masszírozni mellét. Vasárnap is e czélból ment be az üzletbe s amint a tartály fölé hajolt, hirtelen szivszélhüdés érte s fejjel belezuhant a petroleumos edénybe. Valószinüsiti e hipothézist az is, hogy Kerekes elég rendezett viszonyok között élt, s igy oka az öngyilkosságra alig-alig lehetett. Id. Kerekes Bertalan, mint a becsületes kereskedő eszményképe e városban nagy szeretetnek örvendett, s igy tragikus halála mindannyiunk szivében igaz, mély részvétet keltett. Elhunytéról családja az alábbi gyászjelentést adta ki: Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, úgy a magunk, mint a nagyszámú rokonság nevében felejthetetlen jó apa, testvér és rokonnak id. Kerekes Bertalannak f. hó 23-án este 8 órakor történt váratlan elhunytét. A megboldogult földi maradványa f. hó 25- én d. u. 4 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 26- án reggel 7 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1911. július hó 24. Áldás és béke lengjen porai felett! Erzsébet, László, Ilona, Bertalan mint gyermekei. Özv. Pozsonyi Lászlóné mint anyósa. Kerekes Ödön mint testvére családjával. Pozsonyi László és családja, Özv. Pápay Károlyné és családja, Barna Samu és családja mint sógor, illetve sógornők. HÍREK. — Városok kongresszusa. A törvényhatósági és rendezett tanácsú városok polgármesterei idei orsz. nagygyűlésüket szept. hó 11-én Sopronban tartják meg. A kongresszuson, amelyen több a városokat érdeklő műszaki, közigazgatási, közgazdasági és közegészségügyi kérdést fognak tárgyalni, Debreczeni István, Nagykároly város polgármestere is résztvesz. — Az ügyészség és a szerkesztöváltozások. A debreczeni sajtóbiróság felhívása alapján Szatmárvármegye alispánja rendeletet intézett a városok polgármestereihez, hogy az egyes lapoknál beállott szerkesztőváltozásokat sürgősen jelentsék be, mert enélkül a sajtópereket megindítani és lefolytatni csak igen bajosan lehet. — Nagykároly parlamentje. Nagykároly város képviselőtestülete augusztus hó 20-án, István király napján tartja meg nyári rendes közgyűlését. — A tüzoltószövetség nagygyűlése. A szat- mármegyei tüzoltószövetség Nagybánya város meghívása folytán ez évben ott tartja meg nagygyűlését. A nagygyűlés aug. 20-án, Szent BM-Hl iik#
