Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-19 / 29. szám
NAGYKÁROLY az állásadással rendelkező felsőbbség nem ismer. Nálunk ellenben mindenféle befolyás érvényesülni szokott a tehetség és becsületes hivatottak ellen a hívatlanok, a kapaszkodók javára. Tessék aztán ilyen elemektől erőt, határozottságot, kötelességteljesitést, tiszta irányítást és példát várni. A művészet mezején is csúnya háborúságok folynak. Az amugyis szegény művészi életünkben újabb konkurrencziát teremtettek a babérra valóságos hurutos mohósággal éhes kezdők. A modern művész rögtön hires és gazdag akar lenni. Csak fájlalhatjuk, hogy minduntalan hazafias czélok hangoztatásával az irodalom és művészet nevében fordulnak a közönség áldozatkészségéhez. Nálunk szegénységünk miatt úgyis szegény sorsa van a művészetnek, ha pedig a közönség ily dolgokat tapasztal, még ürügyül is hamar felhasználja az alkalmat, hogy minden művészi czél támogatásától tartózkodjék, mert soha sem tudja mikor csalódik és mibe kerül csalódása. Amikor rendre ilyen tüneteket látunk, valóban meg kell borzadnunk társadalmunk belső korhadása felett. Hogy akarunk mi nagy nemzeti czélokat elérni, ellenségeink jól szerzett falanxait visszaverni evvel a szuette csontszervezettel. — A hírlapírókért. Érdekes átirat érkezett a napokban Szatmármegye törvényhatóságához. Az átiratot Szeged város törvényhatósága küldte és azt kéri, hogy Szatmármegyeíépjen be alapitó- kéntaMagyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézetébe, mert ezzel a köznek tesz szolgálatot. Szeged város törvényhatósága Lázár György polgár- mester kezdeményezésére négyezer koronával lépett az alapítók sorába. Tette ezt azon alkalomból, hogy a nyugintézet most ünnepli fennállásának 30-ik évfordulóját. Uj magyar siralom. Fenyegető veszedelmek. Siralmas, hogy így van, de hozzá kell szoknunk ahoz a gondolathoz, hogy az elemi csapásokhoz, amelyeket már megszoktunk, egy bujkált, besimult a szobába is, megaranyozta a bérgére szélét, egy velenczei vázából szivár- ványszineket csalt ki s rátüzött a szuette ba- rometrumra is. És ebben a fényben és világításban rútsága még szembeszökőbb lett. Felkiáltottam : — Mondja már, maga akinek oly kitűnő ízlése van, miért tartja itt ezt a rettenetesen csúnya és kopott barometrumot? Michéle tiltakozott: — Megtiltom, hogy szidja. Ez egy relikvia, igen uram, egy családi relikvia, amihez jobban ragaszkodom, semmint kimondhatnám... Majd hozzátette s távoli melancholia visz- fónye kelt a tekintetében: — Hát nem emlékezik már arra, hogy az előszoba egyik sarkába volt felakasztva otthon, két régi angol metszet között, akkor, mikor még fiatal leány voltam ? . : . Micsoda kegyetlen jeleneteknek volt tanúja, micsoda szép és esős napokat jelzett szülőimnek I Anyám, a kit eleinte atyám imádott, csak nehezen tudott beleszokni a gondolatba, hogy már nem szereti, erős krízisei voltak, amikor sirt, lázadt, kért és könyörgött, mindaddig, mig csak az idegei fel nem mondták a szolgálatot. Atyám, az én gondtalan, könnyelmű, szabadgondolko- zásu, elragadó atyám, eszét és vagyonát, erejét, mindent arra áldozott, hogy asszonyokat csábítson, hogy páváskodjók, kalandról-ka- landra vágyott s égett mint egy puncsból, anélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy már közel van az ötvenhez. Pirulnom kell, de bevallom, hogy szerettem az ő szépségét, kitörő jókedvét, csodálatos éretlenségét, jobban mint újabbat soroljunk. Egy újabbat, mindannyinál veszedelmesebbet, a földrengést. Magyarország legmagyarabb és leggazdagabb részét fenyegeti e váratlan, rettenetes veszedelem, az Alföldet s a Dunántúlnak szomszédos részét. Ha a tudomány nem is állapította volna meg, hogy az alföldnek, e hajdani tengermedenczének talaj - összehúzódása okozza az úgynevezett tektonikus rázkódtatásokat, a laikus is levonhatja a következtetést abból, hogy hazánk egyes vidékein évek óta megismétlődnek a földrengések s úgy el lehetüpk készülve a veszedelem megismétlődésére. Áll ez különösen az oly súlyosan sújtott Kecskemétre és környékére. Miután azonban a tudomány felette kezdetleges stádiumban van a föld mélységének kiismerésében, éppenséggel nem tudhatjuk, hogy ha a veszedelem megismétlődik, nem pusztit-e olyan tájékon is, ahol a legutóbbi földrengés csak megijesztette az embereket, anélkül, hogy kárt okozott volna. Az emberi gyarlóság teljesen tehetetlenül áll az elemeknek ez irtóztató kitörésével szemben. Annyira már vitte a tudomány, hogy a legpusztítóbb vihart, a cziklont órákkal sőt napokkal hamarabb megállapítja, de a földrengésről, sajnos, nincs semmi előzetes informáczió. Japánban, a Csendes- és az Indiai óczeán vulkánikus eredetű szigetvilágában, ahol a földrengés igen gyakori a nagyobb károsodásnak úgy veszik elejét, hogy faházakban laknak az emberek. Az ilyen faház, ha össze is omlik az anyag nagy része ép marad s a ház egy-kettőre újra felépíthető. Kétszer is megfontolandó, nem lenne-e helyes a földrengés fenyegette vidékeken ezt a példát követni. Bármily furcsának is lássék ez a gondolat az első pillanatra nálunk, ahol sok száz esztendő óta kőből épülnek házak és városok, a kivitel éppenséggel nem lehetetlen. Miután a tapasztalás azt igazolja, hogy földrengési periódusok évtizedekig is eltartanak, mindenesetre ajánlatos, hogy az olyan városokban, mint Nagykároly is, melyek nin- csennek távol az alföldi földrengések góczpont- jától, amelyeket a minapi földrengés is megrázott, jó időre tartózkodjanak a nagy monumentális épületek építésétől. A kis, földszintes házak, amellett, hogy nagyobb biztonságot nyújtanak s a belőlük való menekülés is könnyebb, megrongálódás vagy összeomlás esetén kevesebb kárt okoznak. A latolgató józan észnek tanácsa ez, amely számba veszi azt, hogy ezek a legújabb keletű magyarországi földrengések az utóbbi években rendszeresen megismétlődnek s megismétlődhetnek a közel jövőben is. Számolni kell az uj veszedelemmel! Lehetőleg csökkenteni kell gonosz hatásait! Hasztalan bünhödte meg már e nép a múltat és jövendőt, az ezeresztendős magyar az anyám könyeit és mentségeket találtam a számára, amért otthagyott bennünket, amért megszomoritott, ugyannyira, hogy szinte észrevétlenül bűntársává szegődtem ... Ha a nap vagy az este különösen gonosz volt, ha anyám sebe felszakadt és újra vérzett, ha úgy járt-kelt, mint kalitba zárt vadállat, ha az órákat számlálta, zokogott, irt és összetépett leveleket, ha láttam, hogy el van határozva a végsőre is, az erőszakra, a teljes válásra, akkor kiszöktem az előszobába s a barometrum mutatóját a „Zivatarára állítottam ... Ha ellenben csak kisebbszerii duzzogásról, rosszkedvről, gombostüszurásként kapott hírekről volt szó, akkor a „Változódra állítottam a tüt A hütelen igy előre figyelmeztetést kapott tőlem és tudta, mit kell tennie, hogy anyámat megnyugtassa. Előre terveket csinált a támadásra . . . Komédiát játszott . . . Igazságként hangzó hazugságokkal hozakodott elő . . . — Bebizonyította ártatlanságát ... És lassanként eloltotta egészen a tüzet . . . Elodázta a végleges és elhatározó magyarázgatásokat . . . — Megérti-e most már, miért tartom meg emlékül ezt a szuette barometrumot? És miért adtam neki olyan kivételes és jó helyet a szalonomban ? ... Az ember jobban méltányolja a boldogságot, amiben része van, ha van valami, ami eszébe juttatja a küzdelmeket, a megpróbáltatásokat, az aggodalmakat, miket egy másik asszony szenvedett előtte valamikor . . . E pillanatban egy fehér lepke betévedt az ablakon s rémülten súrolta össze selymes szárnyait az asszony aranyba játszó haja fölött... balsors csak nem fáradt ki. A nálunknál gyöngébb termő talajú és zordonabb éghajlatú Németország sovány földjén aránylag kótszer-há- romszor több terem, mint az áldott magyar humuson, aminek az az oka, hogy ami éghajlatunk szeszélyes rendszertelen, mig odafönt egyenletes. A mezőgazdaságból élő magyar nép a kedvezőtlen éghajlati viszonyoknak áldozata esztendőről-esztendőre. A bajon segíthetne valamelyest a kultúra — de ez nincs. Egy-két mintagazdaságtól eltekintve ma is úgy mi vélik a magyar földet, mint ötven és száz év előtt. S ehez a mi régi nagy bajunkhoz, amit az elemek okoznak, hozzákaptuk a földrengést. A föld bizonytalan lett a talpunk alatt, pedig eddig sem volt nagyon bizonyos a nagy adó s a kamat mián. így telik el küzködésben a magyar élet. Vármegyei közigazgatás. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi augusztus ll-én rendkívüli közgyűlést tart. Változás a gazdasági tudósitói intézményben. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a napokban kiadott rendelete folytán a gazdasági tudósítói intézményben az a változás áll elő, hogy a járások tudósítói körzetekre osztatnak, minden tudósitó ezentúl nem a miniszternek, hanem a vármegyei gazdasági felügyelőnek küldi be jelentéseit, ki a saját körzetéhez tartozó községeket személyesen látogatni köteles, hogy ekként személyesen győződjék meg a termések mikénti állásáról. A mumus. Falussyék népesülni akarnak! A Szatmárvármegye czimü leibzsurnál azt újságolja legutóbb, hogy Szatmármegyében a vármegye területén levő választókerületek a véderő vita folyamán népgyüléseken fognak tiltakozni a súlyos katonai terhek ellen és ezen tiltakozásukról a kerület képviselőit értesíteni fogják. Utána jártunk a dolognak és a legilletékesebb forrásokból nyert értesüléseink szerint jelenthetjük, hogy a Falussy Árpád tulajdonát képező és általa suba alatt szerkesztett „Szatmárvármegye“ czimü újság híradása minden komoly alapot nélkülöző koholmány. Az egész megye területén még csak szó se volt arról, hogy a választókerületek népgyülést tartsanak. Erre különben is semmi okuk nincs és ennek híresztelése nem egyéb, mint szánalmas módon alkalmazott mumus, nevetséges ijeszgetés. Az azonban meglehet, — bár az se bizonyos, hogy a magukat szatmármegyei függetlenségi és 48-as pártnak nevező nehány szomorú ur, ki akar menni a falvakba, hogy a hiszékeny falusi parasztnak nemes honmentő szándékaikról szavaljanak. Csak menjenek, ha van bennük bátorság. A hiszékenynek tartott, de a sok népcsalás után öntudatra ébredt falu majd hozzájuk méltó fogadtatásban fogja részesíteni a tulipános hazafiakat, akik midőn a hatalom husosfazeka körül ültek, a sáros csizmáikat se törölték a paraszthoz. Csak menjenek! Kezdődik a hordás és igy éppen kéznél van a petrencze-rud. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje Igazi nyári gyűlést tartott vasárnap Nagykároly város képviselőtestülete. A napirenden csupán egy tárgy szerepelt, azonban a gyűlés határozatképtelensége miatt ez az egy tárgy sem nyert elintézést. A rendkívüli közgyűlésen Hetey Ábrahám h. polgármester elnökölt, ki a napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a képviselőtestületnek a legutolsó közgyűlés óta elhunyt két tagjáról, Spitz Mórról és Mándy Ödönről. Bejelentette az elnök, hogy az elhalálozás folytán megüresedett két képviselői tagsági
