Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-12 / 28. szám
Nagykároly, 1911. julius 12. VI. évfolyam. — 28. szám. / NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.-------- - Megjelenik münden szerdán reggel. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el.__ Eg y nagybányai újság e heti számában olvassuk, hogy az ottani közegészségügyi bizottság javasolta a képviselő- testületnek, hogy a drezdai nemzetközi közegészségügyi kiállítás tanulmányozására a polgármester és a főorvos küldessék ki. A város képviselőtestülete a javaslatot elíogadta azzal, hogy az úti költségekre 640 koronát szavazott meg. Olvasva ezt, önkéntelen eszünkbe jutott a mi városi képviselőtestületünk és szomorúan kell elismernünk, hogy a mi városunkat, Nagykárolyt, a városi jelleg szempontjából ■ nem szabad a sokkal kisebb Nagybányával összehasonlítani. A városi jelleget ugyanis valamely helyiségnek nem a kormányzati tormája adja meg elsősorban, hanem a közintézmények létezése, ezek minősége és száma. És ha igy van — pedig igy van — akkor sovinizmus ide, sovinizmus oda, be kell látnunk, hogy Nagykárolynak csupán csak a kormányzati tormája városi. A nem régóta levő rossz villanyvilágítástól, az aszfaltjárdától és a főgimnáziumtól eltekintve, egyetlen köz- intézményünk se olyan, amely különbözne a nagyobb számú lakossal biró nagy községek hasonló intézményeitől. Méltán csodálkozhatunk tehát, ha mások mindezek daczára fejlődő nagy városnak tartják Nagykárolyt. Hogy akadnak, akik tényleg ilyennek tartják, azt bizonyítják a következők. Lapunk más helyén megírtuk, hogy egy fővárosi czég a m. kir. kereskedelemügyi minisztertől egy Nagykárolyban létesítendő közúti vasútra előmunkálati engedélyt kért. A tervezett vasút létjogosultságát az előmunkálati engedélyt kérő társaság a következőkben indokolja meg: Nagykároly a fejlődő vidéki városok sorába tartozik. Lakosságának száma megközelíti a 20000-et. A város ipara és kereskedelme igen élénk és nemcsak a helyi szükségletek igényeit elégíti ki, hanem az egész környék érdekeit is szolgálja. A pályaudvar, a város, illetőleg a kereskedelem és ipar központjától kb. 3 km., a legszélső ipartelepektől pedig 5—6 km. távolságra fekszik. E nagy távolság igen bénitólag hat a kereskedelemre, iparra és idegenforgalomra egyaránt. Pedig ezen forgalom igen erős. A m. kir. államvas- utaktól beszerzett forgalmi statisztika szerint a legutóbbi években a pályaudvarra érkezők és elutazók száma elérte a kb. egy tél millió személyt. Ehhez tetemes teherforgalom is járul. A kereskedők teherszállítmányai, a városi villanytelep, a dohánybeváltó hivatal, a grófi uradalom, a város külterületén fekvő 4 téglagyár, a szeszgyár stb. részéről évente átlag ösz- szesen kb. 10Ü00 vaggón teheraru kerül Nagykárolyba a vasúti állomáson fel- és leadásra. Mindezen adatok a tervezett városi vasút létjogosultságát és czélszerüségét igazolják. A város lakosságának a vasút, mely a pályaudvart a város közforgalmával szerves összeköttetésbe hozná, régi vágya, azért is, mivel az egy csapással elhárítaná azon nehézségeket, amelyek a jelenleg földműveléssel is foglalkozó fuvarosok időközi elfoglaltsága folytán a kereskedelmet és ipart a véletlen esélyeinek teszi ki. De különben is tudvalevő, hogy egy korszerű városfejlesztésének az ily városi vasutak hathatós eszközei és egy valóban haladó és fejlődő város ma már anélkül úgyszólván el sem képzelhető. A távolság idealizál. Távolról nézve minden szebb. A kopár, szürke, kietlen kőhegyek távolról kék begyeknek látszanak, amelyekről a költoK vei ad írnak. Messziről, madártávlatból nézi a vasutat tervező társaság Nagykárolyt, amidőn azt állítja, hogy ez a fejlődő vidéki városok sorába tartozik; továbbá, hogy ipara, kereskedelme és idegenforgalma igen erős. Mert mindezek nemcsak hogy nem erősek, de alig vannak. A mi városi mivoltunk külső és belső megnyilvánulásaiban nem egyéb, mint hazugság. Még csak nem is szép hazugság. Czifra nyomorúság. Fenn az ernyő, nincsen kas. Vagy ami jólesik, csak nem igazság. És mind ez azért van, mert a mi mostani képviselőtestületünk soha se fogja a polgármestert és a főorvost a drezdai nemzetközi közegészségügyi kiállítás tanulmányozására kiküldeni... Ám csinálja meg a vállalkozó czég a maga közúti vasutját ha akarja és az érdeke úgy kívánja, de ne mondjon valótlanságot; ne mondja, hogy a kereskedelem, az ipar és az igen erős idegenforgalom kívánja a vasutat. Ne mondja pedig azért, mert a milyen bölcs a mi városi képviselő- testületünk : még el is találja hinni mindezeket. Ez esetben jagdig még kevesebb életjelt adna magáEpl Tnint eddig. Novellák. Irta: Korda Sándor. L Chopin: Gyászinduló. Flórenczben jártam. Virágos álmok szárnyán röpültem oda a hallgató homályos városba és láttam fehérba- rétos papos urakat, amint rideg-komolyán surrantak az utczán. Vártam : világoskék lesz majd az ég, de átkos ólomszürke maradt; vártam: jönnek majd elő bájos flórenezi lánykák, minőket selymes gobléneken láttam, de bent maradtak a zsalus ablakok mögött. Éélve vártam, hogy aszfaltos lesz az utcza,( de ódonkongásu volt a kövezet és emeletes hagy házak, sürgő-forgó utczák helyett csendes, bus városba találtam magam. S oly jó lett volna, ha mostan kék az ég s örültem volna, ha látok, finom, törékeny flórenezi lánykát, de nem láttam, mert esett az qső, szürke volt az ég s csak fehér- barétos papos idegen urak járkáltak az utczán s fasarku czipők kopogtak a kövön. És kérdeztem magamtól: — lm itten van hát Flórencz . . . És feleltem: — Flórencz ? Ilyent nem láttam soha, ily szürke eget, hallgató várost és komoly nézésű sok idegen urat, ilyet nem láttam sehol . . . vagy talán . . . talán barna ó-hollandos képeken, mik egy muzeum tapétás falán lehettek... Megszólítani nem merem őket, a fehér- barétos papos urakat, olyan halottan, hallgatagon járnak az üres, csendes és szürke utczákon. Én riadtan állok egy utczasarkán (zsalus ablakok fátyla mögül tán szőke leányfejek kandikálnak felém) s mig nézem a várost, amit nem vártam s amit itt találtam, messzimessziről, mintha bus halotti ének szállana felém. Most zeng . . . most zug . . . most újra riad . . . mintha siratna sok, ki nem mondott álmot, meghalt szép embert, elveszett erőt, mintha siratná ezt a csúf, szennyes időt s a fllórenczi lányokat, kik nem jöttek el. Mintha siratna egy bus, nagyon bus jövőt, amelyben nem lesz majd kopogó kövezet, bus és csendes város. Az ének szól s az utczasarkon befordulva jönnek: négy feketeruhás, szomorú barát és egy koporsó, amit hoz hat másik. Most már erősen, riadva s fájón szól az ének : a szivünkbe és az agyunkba szól; tiz fekete barát énekli gyászosan és sir a város és bus, magukkinzó halotti tort ülnek az utczák, mikor visszabugják a halotti dalt. Odalépek az első baráthoz : — Testvér, kit visztek itten? Az énekli totfáHb a halotti éneket és nem felel, csak néz rám szemrehányóan. A másikat kérdem: — Barátom, mond csak: ki ez a halott? Újra csak az ének, s szörnyűn fenséges a válasz. A harmadik vállára teszem most a kezem, s könyörögve kérem: — Én uram, mond, kit temettek ? Mondd, kicsodát? De hallgat a város és hallgat a tiz pap. Most odalépek (torkomba szorul a lelkem) s ordítva, rianva, harsogva kérdem: — Hej, tiz papok és szomorú város, mondjátok nekem, ki ez, akit most temettek ? A válasz: halálos, fojtó. gyilkos csend. De csak egy pillanatra. Vad orkánként zudul fel újra az ének és gyászol és sir újra a város, de hallgat és jaj, én nem tudom, ki az ott: a fekete gyászos halottas koporsóban, akit visznek a vállukon hat barátok, s amelyik előtt négy pap énekel. Tiz átkos hallgató halott pap énekel riadva hangosan halotti éneket. Most felnyitom lecsukódott szemem: még zug, még szól a chopini gyászdal, ami nyitány volt egy kifestett lány ugráló tánczához s mig sóhajtva elhalnak a messzi akordok s a karn Készítek: (a és (vulkánit) gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. mi lei fogtechnikus. Mfiirol! ilflMi.
