Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-02 / 5. szám
lis pártok felvonulásának. Az uj kormánypártnak ni?g leghajvnnyabj) vonljai se^ mutatkoznak s a harczi lobogó még mindég nem. lobog eléggé fennen Khuen- Héderváry miniszterelnök kezében. Pedig mi harczos katonák lesve-lessük az első csatajelt, és biztos győzelmünk tudatában alig várjuk, hogy megütközhessünk a választói jog elleneseivel, akik közé a legutóbbi hetek eseményei óta Justhékat is oda kell számítanunk. A Hollóktól, a Lahne Hugóktól, a Gothardt Sándoroktól, a Luoy Béláktól, mint egyénektől sohasem vártuk mi az általános választói jogot, de hittük azt, hogy a helyzet parancsoló kényszerűsége bele fogja őket sodorni az általános egyenlő szavazati jog megcsinálásába. Ez a párt azonban — híven klerikális és Andrássynál sem kevésbé népellenes többségéhez — a választói jog demokratizálásától való félelmében előbbre helyezte a bankért való egészen bizonyosan meddő küzdelmet a választói jogért való egészen bizonyos sikert kínáló küzdelmének. A mai képviselőházban a nemzetiségieken és talán a demokratákon kívül senki sem akarta az egyenlő választói jogot azaz mindenki úgy akarta, hogy azt hirdethesse, követelhesse mandátumának biztosítása kedvéért ; de megvalósitásra azért soha ne kerüljön a sor. Nem kételkedünk abban, hogy a Justh-párt, sőt valószínűleg Kossuthék is a legközelebbi választásokra ismét előszedik az általános, egyenlő és titkos választói jog jelszavát. Mi azonban már előre óvást emelünk az orczátlanság eme toronymagassága ellen, és megkérdezzük derék képviselőjelöltjeiket, hogy ha olyan nagyon hívei a népjogoknak, hát miért nem csinálták meg az elmúlt parlamenti ciklus alatt, amelyet egyedül erre hivott össze és utasított a király, és amelyen egyedül azt követelte a képviselő uraktól Ezt a kijelentést, mint sok egyebet, felhasználtam könyvem későbbi kiadásaiban. Ennek a beszélgetésemnek a fültanuja, egy bajor udvari ember, még él, Münchenben. Nem igaz, hogy Vecsera bárónő megmérgezte magát. A bárónő életét golyó oltotta ki. Az sem igaz, hogy Vecsera báró úgy rendezte volna a szerencsétlen bárókisasszony temetését, hogy a holttestet rögtön a katasztrófa után Meyerlingben koporsóba tétette és a koporsót a bécsi erdőn keresztül Heiligenkreuzba szállíttatta. A valóság az, hogy az olyan tragikus véget ért fiatal leány holtteste még 88 óráig, január 81-én éjszakáig Meyerlingben maradt, mert az osztrák udvar sehogy sem akarta megengedni, hogy a holttestet oly czélból adják ki a családnak, hogy Bécsen szállítsák keresztül. Csak Stockau gróf erélyes fáradozásai után január 3l-én délben sikerült megszerezni az engedélyt a Heiligenkreuzban való eltemetésre, azzal a határozott kikötéssel, hogy a temetés titokban történjék, a császári vadászkastélyba koporsót hozni nem szabad, gyászkocsi oda ne jöjjön, a gyászjelentést külföldről kell szétlő üldeni (Velenczében állapodtak meg) s hogy a gyászjelentésben sem Bécset, sem Heiligen- kreuzot nem szabad fölemlíteni. A teljesen megtört anya, az öreg Vecsera bárónő, hosszas vonakodás után beleegyezett ezekbe a bonyodalmas kikötésekbe. így mentek azután január 3l-én éjszaka Meyerlingbe kocsin Stockau gróf és sógora, Baltazzi Sándor. Rudolf holtteste ekkor már Bécsben volt, a meyerlingi kastélyra és környékére pedig már mélységes csönd borult. A megbeszélés szerint Meyerlingben találkoztak az urak a főmarsalli hivatal egyik tisztviselőjével és Auchenthaler dr. törzsorvossal, aki megtartotta a halotti szemlét és diktálta a jegyzőkönyvet. Hogy milyen állapotban találtak rá a fiatal bárókisasszony holttestére, azt egy NAGYKÁROLY a becsület, az adott szó és a nép szere- tetének szentsége. Az ut tfsjfot, amelyen p kormánynak haladnia ke)), az általános választói jog útja. Ez a? a? irány, arnely felé Magyar- ország minden begsületgs polgárának haladnia kel), ha nem akarja, hogy Magyar- ország továbbra is a kiváltságosak kisajátított birodalma legyen, ahol a miénk minden munka, az övék pedig minden jog. Khuen-Héderváry grófnak fel kell ismernie azt a nagy történelmi hivatást, amely néki osztályrészül jutott. A Khuen- Héderváry kormány létezését csak az általános és egyenlő választói jog megválasztására összeülő parlament igazolhatja. Ez a parlament megérti rendeltetését és letipor mindenkit, aki az általános választói jog megvalósításának ellenszegül. Mindenkinek, aki ebben a kormányban nem császári kirendeltséget, hanem az általános szavazati jog kormányát óhajtja látni: annak tisztában kell azzal lennie, hogy nehéz küzdelem előtt áll. Magyar- ország népe azonban készen áll erre a küzdelemre: a kormányon áll most, hogy energikus, határozott állásfoglalásával el- taszitson mindenkit magától, aki a demokrata választói jognak ellensége es maga köré gyűjtse az általános és egyenlő szavazati jog minden becsületetes katonáját. A szó — a félre nem érthető, el nem magyarázható, világosságot teremtő szó — a kormányelnököt illeti meg. A szavát akarjuk hallani, a „tett“ a mi kötelességünk ! — Farsang Ambárhogy nem valami nagy oka van a magyarnak, hogy farsangos kedve legyen, mégis: lehetetlen nem kaczagni,, ha a „Nagykároly és Vidékéiben és az „Északkelet“-ben „Az őszinte szövetségesről“ folyó polémiát elolvassa az ember. Két ur: Dr. Adíer Adolf és Dr. N. Szabó Abert ügyvédek vitatkoznak a jelzett czim alatt rég elmúlt dolgok - ról. A vitának nincs se füle, se farka, a fügujság hasábjain nem lehet megirni. A holttestet megmosták, bepakolták vászonba, majd Stockau és Baltazzi egy hintón éjfélkor elvitték Állandón át Heiligenkreuzbe, ahol hivatalos rendeletre már készen várta a koporsó, melyet egy ottani asztalos készített. Egy bizottság előtt, mely a kerületi kapitányság és a rendőrség tagjaiból állott, helyezték a holttestet a koporsóba, a heiligenkreuzi halottas kamrában. A Vecsera báró által rendezett titkos halottszállitást tehát csak a fantázia találta ki és ez az egész előadás azt bizonyítja, hogy az a bizonyos „leleplező“ sohasem járt Meyerlingben, a holttesteket nem látta, semmiféle rendelkezésről nem tudott, sőt még a szemtanuk által bizonyított személyekről sem tud. Ezek a lényeges adatok megdönthetetlenül bizonyítják, hogy a „leleplezés“ éppen olyan kevés hitelt érdemel, mint azok a szenzáczió- hajhászó kísérletek, melyek húsz év óta olyan nagy számmal bukkantak föl. Csak a Odel- scalchi herczegné született Zichy grófnőnek több évvel ezelőtt Párisban megjelent „leleplezésére“ emlékeztetek, amely az én Rudolf trónörökös életrajzomnak eredeti illusztráezióit is elcsente s amelyet azután én „A meyerlingi hazugság“ czimü röpiratomban leálczáztam, pontról-pontra kimutatván róla, hogy a fantázia szüleménye. Emlékeztetem még a közönséget a Londonban megjelent „Egy udvarhölgy emlékiratai“ czimü munkára, mely az én irataimból merítette anyagát, részben szószerint lefordította azokat s mint „emlékiratokat“ tüntette föl, mig azután én rámutattam a forrására. Még egész sereg „iró“ csinált igy. A történelmi igazság parancsolja tehát, hogy az autentikusát, az ellopottat és a koholtat válasszuk el végre egymástól, alegujabb kornak ebben a legnagyobb tragédiájában. getlenségi és 48-as párt és a néppárt szeny- py-eseit; akarjak tisztára masuk Mintha ennek a két humoros túrnak szpfoesérlése egyáltalában befolyással volna arra a csúf komédiára, amit Mftgyarori?ágon politikának neveznek. Ha azonban a humoros vita nem akar komoly dolog lenni — aminthogy nem is lehet! — akkor csak gratulálni lehet a két redak torokat. Egész uj fajtáját találták ki a farsangi prüty- köknek. Ez esetben tessék sietni a befejezéssel, mert hat nap múlva szomorú ábrázatával beköszönt a hamvazó szerda . . . — lói kezdődik. A folyó év első havában Szatmármegyéből 400 Amerikába szóló útlevél adatott ki. — Elutasított gyógyszertári kérvény. A Szatmárököritó községben felállítani szá ndékolt gyógyszertár iránti kérvényt a belügyminisztérium elutasította. Chartreise-syár SzÉimiMii. Nagybánya vidékén tervezik. Good Templár f^end tiltakozása. Szent Bernát, által alapitott és a szent Benedek-rendhez tartozó karthausi szerzetes- rend a magyar királyi kormánytól a Magyar- országon való telepedésre engedélyt kért és kapott. A rend nevét világhírűvé tudvalevőleg az általa gyártott chartreuse nevű pálinka tette, amelyből fourvoisei gyárában évente tizenötezer hektolitert állítottak elő. Magyar- országon megtelepedve természetesen j,tt kívánja folytatni ezt az iparágat, melyet ott — Fran- oziaországot az 1901. évi gyülekezési törvény értelmében elhagyni lévén kénytelen — abbahagyott és amely a rendnek évente félmillió frank tiszta jövedelmet hozott. A legveszedelmesebb szeszesital gyárát Magyarországon Szatmármegyében, lehetőleg Nagybánya környékén akarják felállítani. A szent Benedek-rend két tagja polgári ruhába öltözve vasárnap Nagybányára érkezett és hétfőn egy ottani ügyvéd kíséretében a vidékre tanulmányútra rándult ki. A méreggyártó csuhások leteledésére még a koalicziós kormány adott engedélyt, azonban nagyarányú mozgalom indult meg, hogy a letelepülés megnetörténhessen. Legutóbb a Good Templár Rend elnöksége nevében ennek nagykárolyi származású elnöke, dr. Madzsar József fordult a kormányhoz annak megakadályozása végett, hogy a Karthausi Rend Magyarországon chartreuse-gyárat alapíthasson. De nemcsak a kormány előtt emelte fel tiltakozó szavát, hogy az alkoh'd-méreg egy újabb fajtája hazánkban meghonosittassék, hanem a keresztény-szocziálista párt vezetőségét is felhívja, hogy álljon vele sorompóba az ellen a nemzeti veszedelem ellen, amit a chartreusenek Magyarországon való gyártása jelentene. 2ltolsó üdvözletüt Teli. Dr. Fnlussy Árpád ügyvéd urnák yhmlx. Ezennel áthelyezem Önt a Kplcsey-utczából a Petöfi-utczába. Nagykároly, 1910. február 1. Dr. Falussy Árpád főispán. CD Bang a Petőfi sírjából: — Az én utczámba ugyan j Ne jöjjön, mert: j Ostort fonok, lángostort napsugarakból. . . I
