Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-09 / 45. szám

NA GYKÁROL Y Szabó dr. ur magánmulatságára ? Ám tegye. De ne tegye a sajtó hitele, a sajtó komolysága rovására. Mert saját magát joga van blamálni, de a sajtót — amely közkincset képez — nincs! A kolera és a társadalom feladata. Egy érdekes alispáni körrendelet. Felvilágosító előadások a közegészségügyről. Magyarországon a koleraveszély már szünőfélben van ugyan, mégis egyre-másra érkeznek a különböző hatóságok által kiadott és az óvintézkedésekre vonatkozó rendeletek. A sok rendelet közül érdekességénél fogva kiválik Szatmármegye alispánjának legutóbbi rendelete, amely nemcsak a koleraveszély, de az általános közegészségügy szempontjából is fon­tossággal bir. A körrendelet Szatmármegye rendezett tanácsú városainak polgármesterei és a főszolgabirák részére szól. „Szatmárvármegye Hivatalos Lapjáéban holnap lesz közzé téve és a következőket tartalmazza: Midőn a kolera Magyarországon fölmerült, az illető hatóságok saját hatáskörükben mindent elkövettek, a fenyegető vész leküzdésére, de ha a nagy közönség a hatóságok intézkedéseiben megnyugvást szerezve, immár abban a feltétlen hitben élne, hogy veszedelemről nincs szó és ezért összetett kézzel várná a fenyegető vész közeledtét, ez nagy baj lenne és a következ­ményekben valósággal végzetessé válhatna. A legtökéletesebb hatósági intézkedéseknek is csak akkor lesz foganata, ha a társadalom a végrehajtó hatalomnak segítségére siet és nem­csak abban, hogy intézkedéseinek érvényt szerez, hanem abban is, hogy az emberszeretet fegy­vereivel küzd a fenyegető veszedelem ellen. Itt kezdődik a művelt társadalomnak fela­data, itt mindazon egyesületeknek feladata, melyek a jótékonyság terén működnek. így Ítélve meg a kérdést, az országos közegészségügyi tanács javaslatából kifolyólag felkérem a polgármester és főszolgabíró urat, hogy a város, illetve járása területén működő jótékonysági egyesületek és ezek között első sorban a vörös kereszt egylet és a jótékony nőegyesületek vezetőivel érintkezésbe lépni és általuk a jótékony egyesületeket, a föntebb jel­zett irányban való közreműködésre felkérni és megnyerni szíveskedjenek. kés batiszt ing, de ezt nem merem felajánlani, mert egy félvilági hölgytől ered . . . Chermentrey most sápadtan a haragtól mellé lépett és kezét vállára fektette ! — Végezzen már, hiszen ön bolond és én nem tűröm . . . — Végeladás ! Szép hölgyeim ! A szerelmi emlékek végeladása ! Kinek nincs efajta kosár­kája .. . Régi énekek, régi szerelmek — régi, hűtlenségek és hazugságok ... Szép hölgyeim, köszönöm figyelmüket . . . — Ön részeg — vágott közbe a gróf és ha nincs kifogása ellene, holnap reggel Simeése és Morosany felkeresik, hogy a nevemben fele­lősségre vonják . . . — A szegény házaló csak az élettől ré­szeg s most haza megy, hogy utolsó poharát kiürítse. És Jacques gúnyos meghajlással, kaczagva elhagyta a termet. A gróf parancsot adott a zenészeknek hogy egy lármás keringőre kezdjenek, de a ház asszonya egy pálmacsoport mögött ideggör­csökbe esett össze . . . Midőn másnap reggel a gróf segédei be­kopogtattak de Nióvres Jacqus lakásába, hogy a hallatlan botrányért felelősségre vonják, halva találták. A kétségbeesett neuraszténiáson még a kopott házalóöltöny volt. S egy földre gurult pohárban cziankáli maradványát találták. Camille Mauelaire. Különösen két irányban volna nagyon érté­kes a jótékonysági egyesületek közreműködése: első sorban abban, hogy az emberbaráti szeretet eszméjétől áthatva, zajtalanul, minden feltűnést mellőzve szervezkednének a helyi jótékonyság gyakorlására, hogy szükség esetén a teljesen szegények és gyámoltalanok, amennyiben ez­iránt a hatóságok vagy más társadalmi intéz­mények nem gondoskodnának, már a vész kö­zeledte esetén rendes táplálékkal elláthatók és az idő viszontagságaival szemben őket megóvó ruházatban, továbbá tiszta fehérneműben része­síthetők legyenek. Nem szükséges bővebben kifejteni, hogy különösen járványok idejében az általános közegészségügyi viszonyokra mily fontos be­hatással bir az a körülmény, hogy a szegény nép, melynek rétegeiben a kolera leginkább terjed, rendesen táplálkozzék és ne legyen kény­telen a veszedelmes kór csiráit magában rejlő romlott élelmi szerekkel táplálkozni, ne legyen kénytelen fertőzött vizet inni, ha pedig a zord idő reánk szakad, legyen mivel takarnia testét és legyen fütő anyaga. A működés második iránya, melynek ápo­lásától a közegészségügy iránti érzék kifejlő­désére nézve sok eredmény várható, az lenne, hogy a jótékonysági egyesületek megfelelő módon arról gondoskodnának, hogy elsősorban a társadalom müveit rétegei mindarról kellő fogalmat nyerjenek, ami a kolera lényegére, jelentkezéseinek első tüneteire, a betegek ápo­lására és a betegek körüli teendőkre, a fertőt­lenítésre, a rendre, a tisztaságra és élet diódra, a táplálókra stb. vonatkozik. Véleményem szerint az olyképpen volna elérhető, ha a jó­tékonysági egyesületek megfelelő szakerő igénybe vételével rövid ideig tartó előadásokat tartatnának, melyekben mindaz, ami a társada­lomnak és egyeseknek a vésszel szemben való megóvására szükséges és fontos előadás és magyarázás tárgyát képezné és pedig elsősor­ban azon „Utasításiban letett elvek alapján, melyet az országos közegészségi tanács ki­dolgozott és melyből megfelelő számú példá­nyok minden törvényhatóságnak megküldettek. Ezek az előadások a müveit társadalmat a közegészségügy fontosságáról való elmélke­désre tanítanák és ha arról a társadalom tel­jesen meggyőződik, akkor fejlődik ki a köz­egészség fontossága iránt az érzék és akkor annak áldásait élvezni fogjuk nemcsak a vész- teljes időben, de a fenyegető viszonyok között még inkább és legteljesebben az u. n. vész­mentes időben. Felkérem t. czimet, hogy eljárásának eredményéről hozzám mielőb jelentést tenni szíveskedjék. Az országos orvosi szövetség Szatmárvár- megyei fiókjának elnökét különösen felkérem arra, hogy a hatóságok területén a müveit társadalom részére a közegészségügy fontossá­gáról előadások tartassanak. Vármegyei közigazgatás — Szatmármegye a műit hóban. Szatmár­megye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én ülést tart. — Kivándorlás. Október havában az alis­páni hivatal 117 Amerikába szóló útlevelet adott ki. Jóváhagyott szabályrendelet. Szatmárvár­megye közönségének a közig, dijnokok fizetés- rendezéséről alkotott szabályrendeletét a bel­ügyminiszter jóváhagyta. NO VEMBER. A földön sár, az égen fellegek. Hullanak, szállnak a falevelek, Mint álmai az ifjúságnak. . . Fellendülnek a zálogházak, Kiváltódik a meleg téli rokk. Fütetlen vaczkán a nyomor zoko%. A zsurokon sendvicset legelnek, Kisasszonyok műdalt énekelnek. Az unalomnak bus hónapja ez. — De Szabó Bérezi vígan felebbez. (\ törvényszéki mozgalom. KÉT levél a Nagykároiyhoz. Ugocsát el kell törölni. A nagykároiyi törvényszék ügyére vonat­kozólag egv Nagykárolyban kiváló társadalmi állást elfoglaló egyéntől, aki az utóbbi években nem szerepelt sem a megyei, sem a városi közéletben, kaptuk a következő czikket: Egy régi, folyton ellankadó, s folyton gal­vanizálódó mozgalom kapott újabban friss erőt és lendületet: arról van szó, hogy a város képviselője, Károlyi József gróf élére áll a nagykárolyi törvényszék felállítására irányuló mozgalomnak s a képviselővel az élükön a mozgalom résztvevői,— ahogy mondani szokás,— minden követ megmozgatnak a törvényszék fel- állithatásáért. Mindenesetre igen szép és tiszteletreméltó ez a törekvés, az időpontot azonban clhibázot- nak tartjuk és amellett a vezető választását sem tartjuk a legszerencsésebbnek. Károlyi József gróf igen kitűnő férfiú és aki — ugyr gondoljuk — a maga impériumában mindent megtesz a városért és talán örül is, ha alkal­mat nyújtanak neki a választókerülete iránt való ragaszkodásának demonstrálhatására. % Az impérium azonban nagyon szűk — helyesebben nagyon szűk az a kör, amelyben az egyéniségét a város javára érvényesítheti. Más szóval : a véleménye és a közbenjárása illetékes helyen nem túlságosan nagy súlyú, aminek meglehe­tősen ismert politikai okai vannak. De ettől eltekintve sem helyeselhető az, hogy a mozgalom épp most eleveníttessék fel. Mindenki tudja,hogy a nagy, országos jelentőségű s nem csupán efemer értékű problémák, amely­nek megoldása előtt most a kormány áll: tel­jesen lekötik a kormányt s specziálisan az igazságügyi kormányról szólva — a polgári perrendtartás, a katonai bűnvádi perrend, az ügyvédképzés reformja stb. stb. annyira igénybe veszik a miniszter figyelmét, hogy emellett teljesen lehetetlen partikuláris érdekeket 'és kívánságokat ép most respektálni. Ilyen körül­mények közt tehát a küldöttségjárás s általában, minden ily irányú mozgalom teljesen felesleges és hiábavaló. Az egyedüli eredmény, amit ma el lehetne érni: egypár jóindulatú Ígéret volna „a kérdés tanulmányozását“ illetőleg. Ezt a kérdést le kell tehát most venni a napirendről s kitolni addig, amig a vármegye rendezés ügye újból aktuálissá lesz. Akkor junktimot lehet csinálni a két ügy közt s kap­csolatosan megoldani azokat. Addig azonban egy újabb lépést sem kell tenni, mivel ezidő- szerint — ismételjük — egyáltalában nem tar­tozik a lehetőségek, a realizálhatóságok közé a törvényszék felállítása. A fenti czikkben foglaltak nagyobb részben a mi álláspontunkat is fedik. A nagykárolyi törvényszék létesítését magunk se tudjuk más­ként elképzelni csak úgy, ha egy uj vármegyét szerveznének. Különös véletlen, hogy ugyanazon napon, amikor a fenti czikket beküldték hozzánk, a posta — ugyancsak nagykárolyi egyéntől — egy másik levelet is hozott nekünk, amely éppen az uj vármegye szervezéséről szól. É levél szerint Ugocsavármegyét — melynek je­lentékeny része a szatmári törvényszék illeté­kessége alá tartozik — fel kell oszlatni és Szatmárvármegyéhez csatolni. Az igy megna­gyobbított Szatmármegye Szamoson túli része Szatmár-Németi székhelylyel képezné Szatmár- megyét. A Szamos innenső része pedig, a most Szolnokdoboka megyébe kebelezett régi Kővár- vidékkel — mely 1875-ig úgyis Szatmárme- gyéhez tartozott, — továbbá Szilágymegyónek tasnádi járásával és Biharmegyének érmihály- falvai járásával kiegészítve — Nagykároly székhelylyel — egy uj vármegyét képezne. Az érdekes levelet terjedelmes volta miatt most nem áll módunkba teljes szövegében közölni. Minthogy azonban a megyerendezés kapcsán uj vasútépítési tervekről is szól, alka­lomadtán részletesen fogunk foglalkozni vele.

Next

/
Thumbnails
Contents