Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-12 / 41. szám
N A GYKAROL Y hetekben a pápa személyes túlkapásai ellen beszédet mondott. A nagykárolyi néppárti újság ebben az egész katholiczizmus megsértését látja. Amilyen humoros az „É. U.“ közleménye, éppen olyan jellemző is. A klerikálisok, valahányszor a vezetők személyes üzel- meit teszik szóvá, mindannyiszor magát a vallás megsértését kürtölik szét a világba, mert ezzel még mindig lehet hatni az ezredévek óta sötétségben bolyongó tömegre. Arról azonban nem vesznek tudomást, hogy maga a Krisztus korbáescsal verte ki templomából a kufárokat. Ezt a krisztusi cselekedetet végzik manapság a „szabadkőműves fenegyerekek.“ Mit dühöng és mit fenyegetőzik tehát a néppárti újság ? És különösen mit gyáváskodik ? Mért nem Írja ki, hogy mi az ami „nem múlik“ és „ami késik“? Ki vele, a kiskésit! Vármegyei közigazgatás. Uj állások rendszeresítése. Ilosvay Aladár alispán tekintettel arra, hogy hivatalának állandóan emelkedő ügy forgalma mellett az ügyek pontos elintézésére az előadók nem elegendők, egy vármegyei aljegyzői állás rendszeresítését hozta javaslatba. Továbbá a közegészségügyi szolgálat különös fontosságát szem előtt tartva, miután a vm. főorvost külszolgálatai hivatalától napokon keresztül távol tartják, egy, tiszti segédorvosi állás rendszeresítését is javasolja. A javaslatokat a holnapi közgyűlés fogja tárgyalni. Szatmármegye öt hónap alatt. Az alispán jelentése. A folyó évi május hó 1-től folyó évi október hó 1-ig terjedő időszakról szóló jelentését Szatmármegye alispánja a holnapi közgyűlés elé fogja előterjeszteni. A koaliczió gyászos uralma alatt megszoktuk, hogy ezek a jelentések üresek, tartalmatlanok, semmitmondók legyenek. Néma stílust értjük, hanem a lényeget. A holnapi jelentés se különb az előzőknél. A vármegye öt hónapra terjedő életrészletének minden mozzanatáról kellene beszámolnia és nincs miről beszámolni. Az elmúlt öt hónap alatt — a jelentés tartalmából is kitünőleg egyetlen egy olyan természetű lépés se történt, amely a vármegye közgazdasági viszonyait vagy kultúráját előbbre vitte volna. Ellenben újból felsír a régi nóta: Túlzsúfolt iskolák, kedvezőtlen közegészségügy, satöbbi; A régi koalicziós szellem uralja ma is a vármegyét és ez még valószínűleg a legközelebbi tisztujitásig fog tartani, mint a meddig még az átkos emlékű rezsim kreatúrái viszik az ügyeket. Egyébként a jelentés ténybeli mondani valói a következők: Fegyelmi vizsgálat alatt állanak a sza- kállasfulvai, a szamosdobi, a vámfalusi, a mezőteremi és az avasujvárosi jegyzők. Az állam kötelékből való kilépés — elbocsátás czimen — egy esetben következett be. Az 1910. évi fősorozáskor besoroztatott a hadsereg részére 987, a honvédség részére 273. ujoncz. Útlevél iránti kérelem beadatott 1909. május 1 -tői október 2-ig 735. Útlevelet kapott 662. Könyöradomány gyűjtési engedélyt 273. egyén, nyert. Állami segély mellett újabban Lázári és Nagypeleske községek gazdasági munkásai kívánnak munkásházakat építeni. A beérkező jelentések szerint a vadállomány vármegyeszerte határozott emelkedést mutat. A közegészségügyi állapot a törvényhatóság területén általában kedvezőtlen volt, mert úgy a megbetegedések, mint a halálozások száma, a múlthoz viszonyítva, emelkedést mutat. 200 iskola még mindig zsúfolt. Vízmosások meggátíására az erdődi járásra vonatkozólag történt intézkedés, közegészségügyi vizlecsapolás pedig Remetemezőn és Komlódtótfaluban. A Kraszna vizének öntözési czélokra leendő felhasználását s ezzel kapcsolatban mesterséges legelő területek létesítését a kultúrmérnöki hivatal tanulmány tárgyává tette. Az alispáni jelentés a már még a múlt év óta folyamatban levő közutak építési munkálatairól szóló referedával végződik. Gründ olások. Nagykárolyban sok az ifjú fiskális és kevés a fóka, Egy ifjú óriás, akinek dinnye föld, illetőleg bank nem jutott, most egy érdekes alapításon töri a közönség fejét Királyok trónfosztása ellen biztosító társaságot akar összehozni. Tekintettel a portugáliai eseményekre, az eszme nem is rossz. Városi ügyek. Polgármesterek kongresszusa. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete vasárnap tartotta szokásos évi közgyűlését Szombathelyen. A gyűlésen Debre- czeni István nagykárolyi polgármester is részt vett. A közgyűlés 1000 korona pályadijat tűzött ki egy oly munka elkészítésére, mely a a városi törvény főbb alapelveit ismerteti. Beperesitett vállalkozók. Joánovits és Neu- virth budapesti czég kötelezte magát, hogy a városi színházban hirdetési függönyt készít és a hibát helyrehozni. Mindenféle bírságokkal nyomorította azokat, akik nem a szövetkezet vevői voltak. Egy délután a vasúti állomás lámpagyuj- tója sürgönyt hozott Weiszbergernek. Szomorú írást. Pestről küldték. Az volt benne, hogy felesége a kórházban meghalt. Weiszberger fel- jajdult és gyászának jeléül zsebkésével bele- hasitott a mellénye gallérjába . . . A kisbiró egy félév múlva hangos dobo- lással járta be a falut. Közhírré tette, hogy a városi Közbank a Weiszberger házát hezitál tatja. Szomorú, felleges, lombhullató októberi nap volt, mikor Weiszberger József, mindenéből kifosztva, kopott ruhában, hóna alatt imaszer tarisznyájával elhagyta a fahit, amelyben született és ahol sok évig boldog életet élt. Rettenetes napok szakadtak rá. Testben és lélekben összeroskadt. Házról-házra járva koldulással szerezte meg mindennapi keserű kenyerét. Mikor a küszöbön megállóit és szótlanul alamizsnát várt, mintha tőrdöfés érte volna a szivét. Különösen az éjszakái voltak keservesek. A bűzös éjjeli menedékhelyeken mig koldustársai, a kik a szegénységben születtek, vidáman beszélték el egymásnak napi élményeiket, őt a boldog múlt foglalkoztatta. Kétségbeejtően tapasztalta, hogy nincs nagyobb boldogtalanság, mint mikor valaki a megpróbáltatás nehéz óráiban a megelégedésben eltöltött időkre gondol vissza. Egyetlen vágya a halál volt. Mikor egy reggel a templomba ment, megvárta amig mindenki eltávozik. Egyedül maradt. Leborult a frigyszekrény előtt és felzokogott : — Nagyon meglátogattál, én Uram, Istenem 1 A jóiét menyországából a nyomorúság poklába taszitottál. , meddig tart még ez a gyötrelmes állapot ? — Fent a női karzaton, a sürü rács mögött az egyházfi sepregetett. Meghallotta a panaszt és tréfálkozva leszólott : — Még egy évig. Weiszberger megdöbbent.' Felnézett a hang irányában, de nem látott senkit s igy azt hitte, hogy a hang, amit hallott, égi szózat volt. Szivében egy pillanat alatt ragyogó remények sarjadtak. Megcsókolta a frigyszekrény takaróját és megkönnyebbülten kérdé? . — És azután ? — Azután már megszokod a nyomorúságot — hangzott felülről az egyházfi válasza. ennek megengedéséért a városnak 10 éven át, évi 300 korona bért fizet. Hirdetők azonban nem jelentkeztek s igy a czég sem a függönyt el nem készítette sem a már esedékessé vált első évi bért nem fizette. Ezért a város a vállalkozókat beperesitette. A megyei függetlenségi 48-as part (?) gyűlése. Luby Géza bácsi már évek óta azzal tetszeleg magának, hogy ő a szatmármegyei függetlenségi 48-as párt elnöke. Holott komoly, számbavehető megyei, függetlenségi párt nincs. Annyira nincs, hogy most egyesek egy ilyen párt szervezésének előmunkálataival foglalkoznak, ami okos dolog, mert egy komoly, czéltu- datosan működő ellenzékre mindig szükség van és egy ilyenek létezése a kormányra nézve csak előnyös lehet. Simon Juditéknál minden esztendőbe kis gyermekkoporsót tesznek le a földbe. És Luby Géza bácsi minden közgyűlés előtt megyei függetlenségi pártgyülést hiv össze. így volt ez most is. A „gyűlés“ ma délelőt volt Szatmáron. Telefonon nyert értesülésünk szerint, mindössze hat ember jelent meg, akik nagy önfeláldozással hallgatták végig Géza bácsi megnyitó beszédét. Azután megejtették a jelölést az uj választás, illetve kiegészítés alá kerülő megyei bizottsági helyekre. „Vederemé“. Kezdődik a szezon. A város külső képén ez alig látszik meg. Esténként a „korzódnak nevezett boltok során alig lehet járókelőt találni. Megjöttek ugyan a színészek, de ki törődik velük, kinek kell e városban kultúra, művészet ? Ellenben annál többen keresik fel a szabóműhelyeket, érdeklődni a frakkok, smokingok sorsa iránt. A papirkereskedők már beszerezték azokat a csinos, aranyszegélyü kártyákat, amelyeken X Y ur és neje szívesen látják Z urat hétfőn este 9 órakor teára. Mindmegannyi csalhatatlan előjele, hogy megkezdődik nemsokára a szezon. A szezon, amelyet annyian várnak epedve, amelyből annyian remélnek annyifélét, amely annyi embernek tölti be egész létét, egész gondolkodását. Már a küszöbön áll, pár hét múlva újból megkezdődik. Újra járni fogják a bosztont és a már tapasztalt lányok igyekezni fognak befonni a tőrbeejtett fiatal urakat. Szóval csupa szép, nemes, lelkesítő dolog. Ebben a kis fészekben is meglehetős nagy hullámokat kezd vetni a zsúr élet. Csakhogy nálunk is, annyi más vidéki városhoz hasonlóan, nem egyéb a zsur, mint ostoba flir- telés és az egész héten át kipuhatolt pletykák megtárgyalása. Ezt hívják Nagykárolyban is „társadalmi élet“-nek. Van ugyan városunkban egy irodalmi egyesület, amely Kölcsey Ferenezről van elnevezve, s amelynek egyik vezető tagja, úgy tudom Cseh Lajos elnök, a múlt évi megnyitó beszédében is Ígérte, hogy az Egyesület feladatául tűzi ki Nagykárolyban a társadalmi élet megteremtését, a szeparizált felekezetek egymáshoz közelebb való hozását. A szót nem követte a tett. Erre a megteremtésre még a lépések sem történtek meg. A „zsidók-keresztények“ jobban elkülönültek e városban, mint valaha. Ennek a társadalmi együttérzésnek a megteremtésére mi legalkalmasabbnak úgynevezett „Szabad iskolát“ tartanók, amilyen működött már városunkban 3 év előtt is, de kellő pártfogás hiányában megszűnt. Van városunkban elég inteligens ember, nem volna hiány előadókban. Aztán meg a hosszú téli esték nagyon is alkalmasak az önművelődésre. Az önművelődés pedig éppen ránk fér, különösen pedig a károlyi „fiatalságára, akiknek nagy része hivatalos funktióin kívül csak a kalabriászszal
