Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-27 / 30. szám
Nagykároly, 1910. julius 27. V. évfolyam. — 30. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. V T> Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. PnQPNPPI H TQIPMÍINII ' SOra 60 fill6f*. — Köziratokat nem adunk VISS'Z3a IVPegjeBenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel „Tivilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. \ 4 A magyar parlament helyzet- és jellemrajza immár minden oldalról teljesen megvilágítva áll az ország lakossága előtt. Az eddig történtek után tökéletesen meglehet állapítani, hogy melyik párt hány pénztér. Ez a megállapítás nagyjában a következő: A nemzeti munkapárt eleven, tetterős és harczra kész. Semmi inzultust el nem tűr, tudatában van a reá váró nagy, nemes, de nehéz hivatásnak és ezért politikájának igazaiért minden perczben kész síkra szál- lani. A függetlenségi pártírakcziókon erősen meglátszik a vereségük okozta nagy lelki lehangoltságs komoly munkára úgy számbeli arányaikat, mint kvalitásaikat és különösen természetes hajlamaikat tekintve, képtelenek. A néppártot a politikai veresége nem tette szerényebbé. Fellépésében csak olyan ag- reszszivnek és terrorrsztikusnak mutatkozik, mint a minő ezelőtt volt. Mindazonáltal olyan hangadó szerepre, aminőre ez a pártocska a koalicziós rezsim alatt felvergődött, nincs többé kilátása. A néppárt eljátszotta szerepét a magyar közéletben. Múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. A parlament többsége olyan elemekből áll, hogy a nemzet csak gratulálhat önmagának a választásoknál tanúsított politikai állásfoglalásáért. A parlament most már rövidesen elintézi az imdemnitás és az ujonczozás ügyét. Ennek befejezése után kurta nyári szünetet tart, hogy aztán felfrissült erővel fogjon hozzá a reá váró nagy és sürgős feladatok megvalósításához. És minthogy a parlamentben most már komolyan dolgozni fognak, önként megszűnik annak szükségessége, hogy a perifériákon tovább is tartson a politizálás. A legutóbbi öt éven át az átkos és meddő politika nehezedett rá teljes súlyával a vidék gazdasági életére. És megbénított minden előrehaladást. Különösen Szatmárme- gyében volt ez igy. Azonban ma már kezdenek a kedélyek csillapulni. A „Szatmár- vármegye“ ugyan még a látszat kedvéért néha-néha vakkant egyet. Legutóbb is a szakállőrgróf Apponyi dicséretét zengi és gazdájának bukása felett nyöszörög és siránkozik. Van oka rá. Ilyen oka Dr. N. Szabó Albertnek is volna, ő azonban az „Északkeleti Ujság“- ban csendes megadással hajtja meg tépett lobogóját a nemzeti munkapárt előtt. A többi plombáit fogú, vedlett szőrű ellenzéki megyei oroszlánok behúzott farokkal kéjesen ásitozva nyújtózkodnak a nemzeti munkapárt hatalmának árnyékában . . . Az aratás véget ért. Az itt-ott jelentkezett elemi csapások daczára, a közepesnél jóval nagyobb termése van az országnak. Mindenütt a legozefib reménységgel indulnak neki a minden téren biztató, kedvező kilátásokkal kecsegtető jövőnek. Zug, forr, lüktet körülöttünk az élet, amelynek azonban csak elmosódott moraja hallatszik Nagykárolyba. Itt még mindig pang minden. Itt még mindig# súlyos álomba van merülve a közélet. És álmodunk a nyomorúságról, a nélkülözésről. Pedig itt van a legfőbb ideje, hogy végre-valahára felébredjünk és dologhoz kezdjünk. Magunknak kell sürgősen segíteni magunkon, ha élni és boldogulni akarunk. Nincs senkink, aki mondaná: szeretlek gyermekem. Hála a helyi vezetőinknek, az országgyűlési képviselőnkbe is alaposan bele választottunk. Idegen közöttünk nem csak a személye, de a lelke is. A mi bajaink nem fájnak neki. És ez természetes is, mert a 40,000 hold földdel rendelkező mágnás soha se fogja tudni megérteni a nincstelen, a mindennapi kenyérért verejtékkel küzdő polgárok keserveit. Eddigi ténykedése abban merült ki, hogy megjelent Nagykárolyban egy nőegyleti mulatságon. Szatmáron egyre-másra létesülnek a város közgazdasági forgalmát emelő, a kereseti alkalmakat szaporító ipari vállalatok. A legutóbbi napokban is egy nagyszabású czukorgyár részvénytársaság- alakult. Nagykárolyban legfelebb csak az apró-cseprő pénzintézetek szaporodnak, amelyek csupán a könyelmü adósság-csinálást segítik elő ; olyan kereseti források azonban, amelyekből az adósságokat törleszteni lehetne, egyáltalában nincsenek. A hány fiatal fiskális nyit irodát, anayi bank alakul. Most is folyamatban van egy ilyen bankalakulás. Az itteni pénzemberek — vannak szép számmal — vagy bankot alapítanak a fiatal fiskális-atyafi részére, vagy rajta ülnek a pénzes zsákjaikon. Ez pedig sehogy se jól van igy. Ilyen viszonyok mellett, az ipari és egyéb keres- reskedelmi vállalatok hiányában, szóval intenzív közgazdasági élet nélkül soha se fogunk szert tenni egy nagykárolyi törAz utolsó tekintet. — A szót átadom a védelem képviselőjének jelentette ki az elnök dünnyögö hangon. Arthur Robin, a hires ügyvéd fölkelt helyéről s hirtelen mély csend támadt a teremben. Csak a kinnrekedt tömeg zúgolódó suttogását lehetett hallani Az esküdtek a bámész arczukról lecsurgó verejtéket törülgettók. A szorongó, izzadó, lihegő hallgatóság soraiban cziezomás hölgyek a szónokra szegezett lorgnette-el izgatottan várták a beszéd kezdetét. Maud Reinhardt szenzácziós bünpöre már hasábokat foglalt le az összes napilapokban. A csodálatos szőke széps.ég, akit egész Páris „a tragikus özvegy“ néven ismert, megmérgezte-e férjét, a szegény hivatalnokot, hogy aztán gazdag kedvessónek nyújtsa kezét, vagy ártatlanul szenved-e a rettenetes vád súlya alatt? Vértanú-j vagy szörnyeteg? Lelkes hivei s ádáz vádlói voltak úgy a sajtóban, mint a közönség soraiban. Az ügyész a valószinüségeknek erősen impresszionáló halmazát gyűjtötte össze, de döntő ténybeli adattal nem tudott előállni. A férj hullájának fölbonczolása semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott. A vizsgálat csak any- nyit derített ki, hogy Reinhardt megivott egy csésze teát, amit felesége sajátkezüleg készített neki s néhány perezre rá holtan rogyott össze. A törvényszéki orvosszakértők szerint a villámgyorsan bekövetkezett halál természetes nem lehetett; viszont azt is kénytelenek voltak kijelenteni, hogy a szerveket teljes épségben találták s a méregnek semmi nyomát se tudták észlelni. Reinhardt asszony elég óvatos volt: a szolgákat eltávolította és igy ellene egy sem tanúskodhatott. Arra a vádra, hogy apjától, ki távol Keleten, mint konzul működött, alkalma lehetett megtanulni a titokzatos és biztosan ható méregnek készítését, azt felelte, hogy ez banális beszéd ; arra pedig, hogy szeretői voltak, egész egyszerűen kijelentette, hogy az érdekből elkövetett házasságtörés és a bűn között még igen széles mesgye van s ő azok. közé tartozik, aki e mesgyét soha át nem lépte. * Az egész tárgyalás folyamán egyenlő erővel mérkőzött a vád és a védelem. Igazolt gyanúk álltak szemben elfogadható okokkal. A vádlott babonás szépsége, házasélete, zajos botrányai a magasrangu szeretők, akikkel nevét együtt emlegették, már kezdettől fogva ráirányították e pörre az egész világ szadikus kíváncsiságát. S most egy idő óta Arthur Robin szenvedélyes szerelme védencze iránt, amiből nem csinált titkot, a végletekig csigázta az egész törvényszék érdeklődését. Mindenki tudta, hogy fölmentés esetén el van tökélve az özvegyet nőül venni. Megbotránkozva hirdette, hogy Reinhardt asszony előzetes letartóztatására nem volt meg a kellő jogi alap s türelmetlenül utasított vissza minden ellentmondást. A vizsgálat és tanúkihallgatás egész ideje alatt ingerlékeny volt, támadó föllépése mindenkit zavarba ejtett. Viszont az sem volt kétséges senki előtt, hogy a vádlott teljes mértékben viszonozza védője érzelmeit. Az isteni Maud égkék szemeiből, amelyek kihívó tekintettel mérték végig az esküdteket és a bírákat, imádandó szelídség sugárzott, valahányszor Arthur Robin felé fordult. Az ügyvéd segédei nem egyszer mondták suttogva egymás közt: „Az asszony még jobban bele van vadulva, mint a főnök ő belé.“ Neuraszténiája az őrülettel volt már határos. Kétszer próbált már öngyilkosságot elkövetni. A letartóztatásból ráháramló szégyen, öreg szeretőjének szökése, akit a botrány elriasztott, a családjának ellenséges indulata, a vagyontalanság, az elhagyatottság miatt meg akart válni az élettől S most uj életre ébredt: a szép Robin, a hires ügyvéd életét is, jövőjét is meg fogja menteni. E csodás véletlen úgy hatott rá, mint egy kinyilatkoztatás. S most úgy csüngött azon, akiben megmentőjét látta, mint a szűz első szerelmén. Neki adta egész lelkét. * Arthur Robin belefogott védőbeszédébe, mely a logika és ékesszólás valóságos^ remeke volt. Nagyszerű szónoki élvezetben részesítette hallgatóit. A vád érvei szertefoszlottak, mint a homok a szélben. A vádlott hivei bízni kezdtek a fölmentésben. A tárgyalást fölfüggesztették. Szünet után az elnök kijelentette, hogy elnöki hatalmánál fogva, tekintettel azon körülményre, hogy a tárgyalás még nincs befejezve, még egyszer átadja a szót a csendőrség parancsnokának. Arthur Robin, arczán megvető mosolylyal, leült. A meglepetés moraja zajlott át a termen s csak akkor csillapult le. mikor egy erős férfi állt fel az elnöki emelvény korlátja mellett. Közéletünk.
