Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-24 / 21. szám

V. évfolyam. — 21. szám. jr i­/ ''V*-?Ö 1 1 % ]■, ■A Ngykároly, 1910. május 24. — 1$ v I \A **. . ,-c/ V&JS' rtt * . "M / --------------------------­✓ NA GYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLVBflN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSlGüflOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A lit és i üli Holnaphoz egy hétre megtudjuk, hogy Szatmamiegyében hányat ütött az óra. | Holnaphoz egy hetre ilyenkor már viíá- I gos lesz előttünk, hogy Szatmármegye közönségének van-e érzéke a modern fei - lődés, a demokráczia és a népjogok iránt. ^ És kifog tűnni az is, hogy érdemes- e Szatmármegyében továbbra is az igazság­ért, a jövendőért haixzoló újságot csinálni. Megtudjuk mindezeket, mert az a parla­ment, amelynek leendő nyolez tagját Szat­mármegye közönsége holnaphoz egy. hétre | lógja megválasztani, — van hivatva >az í európai Magyarország soha meg nem i ingatható alapjait lerakni. Ez a parlament lesz hivatva a többek között és föképen a választójogi, a népoktatásügyi és a megyei közigazgatási törvény reformját megvalósi- j tani. És tekintve, hogy a NAGYKÁROLY a ; mai számmal alapításának hatodik esztende­jébe lép, a küszöbön levő választás hü tükre lesz annak a hatásnak, amelyet lapunk j szokatlanul uj, korszerű, becsületes és bá­tor hangja Szatmármegyének lapunk meg- j jeleneséig nagyobbára konzervatív gondol- | kodásu közönségére gyakorolt. Hü tükre lesz mindezeknek, mert ez j a választás a Nemzeti Munkapárt részéről I tiszta lesz, mint az arany. Először azért, mert ez a párt becsületes eszközökkel I akarja magasztos nagy czéljait elérni, másodszor, mert a választási korrupció­hoz első sorban pénz kell. És pénze a Nemzeti Munkapártnak j nincs. Nincs a kormármánynak se. Nem mi mondjuk ezt, hartem az ellenzéki la.- pokj amelyek mostanában állandóan óbé- gatnak az üres államkassza miatt. Fáj nekik, hogy néni vádolhatják majd a Nemzeti Munkapártot piszkos, pénzért vásárolt mandátum szerzésével. Azt mondják, hogy Íme odahagyták a je­les nemzetvezérek a kormánypolezot és máris üres az államkassza. Azt pedig, hogy ők hagyták üresen, tagadják, mint az elvetemült cseled a tolvajlást. Még ha megvasalják őket, akkor sem vallják be, hogy a politikai zsiványság rabolta meg az államkasszát, az aikoalicziós sáskajá­rás, amelyik hálaistennek most haldoklik szerte az országban. Beavatott és szakértő pénzügyi kapa- czitások főleg legjelesebb pénzügyi embe­rünk Lukács László mellett nem lehet feladatunk a bizonyítás, de nem hallgat­hatjuk el most sem azt az ország előtt már pőrére leleplezett manipulácziót, mely- lyel a koaliczios, kormány az ország pénz­ügyeit kezelte. Bíróság előtt fekszik egy egesz garmadája a kyalicziós gazdálkodás fejezeteinek. És ha ennyi a bizonyítható, vagy bizonyításra megérett anyag, mennyi lehel abban a sürü Homályban, ahova nem hat el az igazság fáklyája. És Wekerle Sándor most is tőle megszokott tárgyilagossággal jelenti ki, hogy ő teli államkasszát hagyott hátra. Úgy állítja oda a dolgot, mintha ez is eldönthető volna szavazással. Szinte látja, érzi, mint áll fel a háta mögött egy több­ség, amelyik annyit ért az államkasszához, hogy onnan utalják ki a képviselői napi­dijakat is. Gsak egy ilyen többséggel volt lehet­séges a pénzügyi zavar ezen súlyos fo­kára lesüllyedni, csakis ilyen embereket lehetett a We k e r I e ajkán szépen hangzó summákkal elbolonditani. Egy többség, amelyik a számolás terén alig tart az egyszeregynél, nem lehet hivatott elbírá­lója a pénzügyminiszter és a kormány pénzügyi műveleteinek. Merjük állítani, hogy a volt többségben alig akad valaki, aki az állam mérlegében olvasni "tudna. Ez az egyik nagy erkölcsi alapja a Khuen-Héderváry-kormánynak. Összehozni egy többséget, olyan többségei, melynek minden egyes tagja a hivatottság, a tudás és a munka jellegével megy harezba egy teli államkassza érdekében. Az országra nézve ennél fontosabb programmpor.tot elképzelni sem tudunk. Legyen vege annak, hogy a képvise­lőség nem egyéb, mint hiú urhatnámság kielégítése, mint immunitással egybekötött szinekuraság, mint alkalom a panamázásra és meggazdagodásra. Ha egy kormány csak ezen egyetlenegy programmponttal indulna is harezba, örömmel üdvözölné az ország, mert, a dolgozni akatásban benne foglaltatik az ország minden vágya és reménye. Ha sikerül a kormány akcziója — és a jelek azt mutatják, hogy sikerülni fog — akkor hisszük és bízunk benne, hogy 1910-oen volt az országnak utoljára üres államkasszája. — Gyászjelentés a Wekerle—Kossuth kor­mány pénzügyi gazdálkodásáról. A köalicziós kormány tatárjárásszerü pénzügyi gazdálkodá­sát semmi sem jellemzi Jobban, mint az a né­hány számadat, mely az 1909. évi állami be­vételekről és kiadásokról számol be.’Eszerint : az egész évi bevételek összege 22,246.202-85 koronával, az egész évi kiadások összege pedig 94,462.756 64 koronával nagyobb lévén, mint Az aprószentek. Irta : ZSOLDOS LÁSZLÓ. Az isten tudja, honnan szedte a katonás modorát Tatay Dóra, mikor sem az apja, sem anyja (oh, hova beszélek !) nem volt katona Hacsak a pónzügyigazgatót — ami Dóra édes atyja volt — nem számítjuk mégis a hadsereg kötelékébe, a pénzügyőrök miatt, akik tudva­levőleg kardot viselnek. Bizonyos azonban, hogy a város kávésnénikéi valóságos rettegés­sel szokták emlegetni a sudár növésű eleven barna leány huszáros tempóit, már ahogy ők nevezték a szókimondását, hangos kaczagását meg azt a szokását, hogyha végig sétál a fő- utpzán, vagy a sétatéren, hát nem úgy libegett el szemlesütve á bolthajtásos kapuju egy eme­letes házak tövében, vagy a gesztenyefák lomb­sátora alatt, mint valami elszabadult rezgő li­liom, hanem amúgy mokányosan a szemük közé is nézett a szembejövőknek, a divatos hagy karimáju kalapja alul. Ennek a (bár alapjában véve sohasem kaczérkodó) magavi­seletének köszönhette a katonás leány, hogy egyetlen komoly udvarlója is, mert ugyan me­lyik szegény leány beszélhet manapság igaz lélekkel többes számban erről a fehér hollóról? — megretirált tőle. A derék vőlegényjelölt valami törvényszéki jegyző, egyszer csak, ami­kor már mindennel rendbe jöttek volna, a fe­jébe vette, hogy a jövendőbelijének még sem való oly bátran nevetgélnie a férfiakkal és ezen aztán összevesztek úgy, hogy szakítás lett vége a dolognak. Dórát, aki szerelmes volt a jegyzőbe, na­gyon megtörte ez a szakítás. Egészen megvál­tozott. Nem a modorában, mert az a régi ma­radt, legföljebb ha érdekesebbé vált kicsit, ha­nem a kedélyében. Büszke leány volt s mivel vérig sértette Bógnernek (igy hívták a tör­vényszéki jegyzőt) ügyetlen és tapintatlan ki­fogáskodása, inkább a nyakát metszette volna el — pedig kár lett volna érte, mert szép nyaka volt — sem hogy egy lépési is tett volna a közelkedés felé. — Ami volt, nincs — mondta magában és csak azért is hangosabban kaczagott és még peczkesebben sétált végig — mivelhogy éppen nyár volt — a sétatéren a gesztenyefák alatt. Egyedül. Piros napernyőjét neki támasztotta a vállárnak,. mint valami puskát és ment egyenes katonás lépéssel a ropogós kavicson, amelyre némán reszkető fény — meg árny foltokat raj- zolt a süni lombokon áttörő napsugár. _______ — Fény és árpy — gondolhatta magában I ilyenkor, minthogy mindenáron szüksége volt vigasztalásra, — fény és árny akárcsak itt a kavicson, ez az egész élet. És ahogy — ezt már nem katonásan — fölfogta keztyüs balkezével a szoknyája rán- czát, nagyot kiáltott egyik-másik szembejövő ismerősére: — J — jó napot Lakatos! Vagy : — K — kézit csókolom édes néni! Úgyhogy a szegény nénit majdhogy a rázós hideg ki nem lelte ettől az inkább ve­zérszóhoz, mintsem üdvözléshez hasonló'kemény kiáltáshoz. Egy vasárnap reggel aztán, ahogy a még néptelen sétateret rótta rég nem látott ösmeró- sével találkozott. Visnyai Gféza.. volt, pénzügyi titkár az apja hivatalában. Özvegy ember. Most hosszú ideg beteg volt, amióta két esz­tendeje elvesztette a feleségét mindig beteges­kedett, azért nem látta-Dóra már olyan régen. A titkár lassan lépegetett feléje az ellenkező irányból s két kezén három kis gyereket (kettő egymásba kapaszkodott) vezetett tipegve ma­gával, mig előtte két valamivel nagyobbacska fiú mendegélt. Valamennyin egyforma matróz- I ruha volt és egyforma szalmakalap. A három Orosházi házihengér (alföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagy­károlyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám. Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitás tisztaságáról és a készítési módszer- : ről Íjárki meggyőződhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents