Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-18 / 20. szám

c Ak ’Z Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. j Előfizetési árak: Rgész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-ter“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza­A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — EgYes számok nem adatnak el, hiúság vására. Irta; Nagy Zoltán kir. törv. bíró. A dán törvény javaslat hire: a ezimek és rendjelek eltörlése tárgyában bejárta a világ­sajtót. A legközvetlenebb megnyilatkozás e hir hallatára csak az volt, hogy valami bűzlik Dániában. Aminthogy igaz is, hogy az emberek legnagyobb része nem arra gondol elsősorban, vájjon szükséges-e, kell e egyes intézkedés, hanem arra, hogy miért alkalomszerű és mi az oka annak, hogy egy ország törvényhozása most terjeszt elő javaslatot a ezimek és rend­jelek eltörlése iránt. Mert nagy tévedés egy pillanatig is abban a hitben lenni, hogy a demokratikus eszme­áradat, az egyenlőség eszményi fogalmának legyőzhetetlen ereje hajtotta volna hatalmába az embereket és hogy ezek közül egy parányi kis ország: Dánia jelenjék meg elsőnek a nagy világon, amely törvényben akarja eltörülni a ezimeket és rendjeleket. Bizonyára azt és úgy gondolja a tisztán látó ember, hogy ott bűzlik, rothad valami, mintha pedig másutt éppen úgy vagy még jobban nem rothadna, csakhogy másutt nem akarják érezni, avagy talán nem oly finnyás az orruk és erkölcsi felfogásuk. Nem is lehet más oka, magyarázata ennek a javaslatnak, mint hogy torkig beteltek már a jámbor dánok is azzal a szemérmetlenséggel, amely a ezimek és rendjelek üzérkedése körül napirenden van. Csak nevezzük nevén a gyer­meket: üzérkedés biz az. Hogy sokszor, de legtöbbször nem pénzbeli ellenérték az, amikkel a ezimeket és rendeket megszerzik, megenge­dem, noha közkézen forog a milánói ügynökség árjegyzéke az olasz lovagrendek árszabása tekintetében. Hacsak arról volna szó, hogy egyéni ízlés és felfogás dolga az, hogy7 óz vagy az különbnek akar látszani embertársai között, úgy bizonyára nem nagy köze lenne ehhez a világnak. Az egyéni hiúság kisded játéka ez, amelylyel a józan embertárs nem törődik. A dolog lényege abban van, hogy a czim és rendjel eredetileg az érdem elismerése és megjutalmazása. És ebből a felfogásból kiindulva bizony nagyon kevés megérdemelt, kitüntetést, czimet, rend­jelet osztogatnak. És itt van a bökkenő. A mi alkotmányunk szerint a ezimek és rendjelek adományozása felségjog. Természetes tehát, hogy az uralkodó tanácsosai terjesztik elő a czim és rendjel adományozásokat. Az uralkodó tanácsosai, tehát a miniszterek politikai felelős­ségének körébe tartozik azután annak szigorú hiegitélése, hogy minden egyes esetben csak az igazi érdem jutalmaztassák. De . . . Hány „de“ tolul ezzel szemben. Mind­annyin fölött talán egy a legnyomatékosabb és mindenki által megérthető s ez a „de“ az, hogy a miniszterek is emberek. Emberi gyar­lóságokkal, megtévesztésekkel, hiúságokkal te­lítettek s ez az ut és mód, amelyen ily értelem­ben hozzájuk lehet férkőzni mindezeken felül politikai érdek által is vezetve van. Nem úgy kellene tehát megszövegezni a dán törvényjavaslatot, hogy a ezimek és rend­jelek eltörlendők, hanem megtiltani a minisz­tereknek, hogy kitüntetésre a felséghez előter­jesztést tegyenek. Ez volna a czélra vezető, legalább ezt is úgy 'gondolják általánosságban azok, kik a demokratikus eszmétől áthatva ellenségei elvileg a rendjeleknek ésezimeknek. Elvileg. Mert gyakorlatban talán ők is másként alkalmazzák a tételt, mint ahogy tényleg gya­korlatban a felségjogok gyakorlásánál fogva másként is nyer alkalmazást ez, minden hirde­tett nagy egyenlőség ménett is, mikor minden gyermek csak meztelenül jön a világra s egyi­künknek sem jut több örökül, mint egy sirgödör. És ez, de csakis ez az egyenlőség. — A választások kiírása. A vármegye köz­ponti választmánya holnap a megyegyiilés után ülést tart. Az ülés tárgya: a szatmármegyei Képviselőválasztások határnapjának megállapí­tása. A választások valószinüleg f. évi junius hó 2-án lesznek megtartva. K> a falvaikba! VIZIT A VÁROSBAN. Újabb jelölések. Szokatlanul korán állott be a nagy me­leg. Jó ilyenkor árnyékban. Hát még grófi árnyékban. Kövér, nagyhasu bácsik izzadnak, mint a lakó házbérnegyedkor és ezért sietve menekülnek a gróf KAROLYI József árnyékába. Bár ők nem pénzek mégis felváltva kísérik a választókerület falvaiba, ahol bandérium és ieges spriczczer várja őket. Elv? Álláspont? Előbb hirdetett meggyőződés? Ezek egyszerű és összetett, sőt bővített szamárságok. Válasz­tások előtt vagyunk és ki törődik ilyenkor a politikával? Meg aztán a gróf . . . Igen, a gróf! Ez tud hálás lenni. Meg­látogatja mindazokat, akik körülötte forgolód­nak és akiket a függetlenségi párt elnöke és JURCSEK Béla, kijelölnek neki. Ók szab­ják meg a látogatás idejének tartamát és ők kisérik is. JURCSEK például megállapította, hogy ILOSVAY Ferencz árvaszéki elnök nem olyan tisztviselő, aki a választásra befolyással lehet, a gróf tehát nem ment el. JURCSEK Bélát értjük, ő muszájból jár el. A másik ur meg azt gondolja: vosz kémén vászn ? Reakcziós, klerikális., Lipótista, sőt Apponyista. Az igaz. De gróf. És a többi urak félméteres piros tollal a kalapjuknál, pávatollal a nadrágjukban elhitetik önmaguk­kal, hogy a köz érdekében nyelik a port, amit Menni. Menni vágyom ! Menni . . . menni; pihenni Csipkés halotti ágyon! Úgy nő az árny! . . . Úgy tűn a fény . . . Egy csöppnyi fény ma még enyém; S tudom : törött lesz majd a szárny És minden, minden csupa árny . . . Bevárjam én? . . . Elmenjek én? . . . Ma még egy csöppnyi fény enyém ! Zívuska Andor ••jl A csörömpölő divat, Az a sokféleség, amelybe a női divat most szerte ágazik, nem engedheti meg, hogy határozotl stilusról beszéljünk. Minden szezon meghozza az uj, vagy leg­alább is felületesen szemlélve, újnak látszó alapeszméket, amelyeket a szabás művészei az ő fantasztikus alkotásaikban többé-kevésbbé kö­vetni igyekeznek. Az idei tavasz kezdetekor — hogy mi- lyen volt ez a kezdet, arról ne is szóljunk —­holmi hangsúlyozott egyszerűségről beszéltek. Bizonyos, hogy az a jó ízlésnek emlegetett valami általában ellenkezett a gazdag pucczos- kodíV-sal, de szinte már a következő pillanat­ban olyan öltözékeknek kedvezett, amelyek annyira messze vannak az egyszerűség fogal­mától, mint ide hat hét. Hát lássuk csak a legfurcsább példákat. Egy párisi ruha, amelyből a magyar nők közé alig egy-kettő került el még, a benne díszelgő elegáns hölgyeket tartás tekintetében is a spanyol tánezosnőkre emlékezteti. A ruhá­nak selyemből és üveggyöngyökből készült csillogó háló adja m^g a jellegzetességet. A hálót ezüst csipke födi be. Üveggyöngyök és az ezüstcsipkék láthatók a blúzon, a karokon és az övön is. Az újabb öltözékeknek kezd szinte elen­gedhetetlen kelléke lenni az öv. Az eziistcsip- kézet alá szürke selymet helyeznek, hogy a „halott“ ruhát elevenítse. Nem a nagyon ide­ges hölgyek részére eszeltek ki ezt a ruhát, mert járásközben zörög csörög, sőt üvegcsö- römpölésszerü hangokat is hallat. Persze, nem hiányzik hozzá a Párisban egyre kedveltebbé váló ezüst-czipő és harisnya. Hatásában nem ennyire ékes egy vilá­gos-kék Liberty-selyemből való újfajta toalett. Kezdjük a végén 1 Nos: tökéletesen négyszög­letes uszályban végződik, amely néhány árnya­lattal sötétebb az egésznél A szoknyán oldal­vást fényes, nagy üveggombból hosszú, üveg- fonalak kalandoznak szerte. Hasonló gomb látható az ezüsthimzésü blúz közepén, elül a mellen. Hogy milyen kalap való ehhez a toalett­hez? Az anyaga kissé iromba. A nagyon ma­gas alkotmányt fehér rózsagarnitura öleli körül gracziózus, egészen újszerű „körítésben“. A virágok könnyedén, gyöngén rakódtak be a szalmába és viselőjének mindert lépésénél bólogatnak. A kalap Schiller-tafttal van bé­lelve. Még néhány szóban megemlékezünk arról a kalapról, amellyel szenzácziót keltett a vi­selője. El is keresztelték a pompás kalapot „Illusion" névre. De itt már hadd beszéljen helyettünk előkelő nevű, szeretetreméltó ke­nyerestársunk, Bede Jób, a turfképek Írásának mestere, aki igy ismerteti ezt a kalapot: — A teteje egyszerű kürtő formájú, hal­ványkék fátyollal betapasztva. Az alja azon­ban mese. Nagy boltozatu a belső része és e világos boltozaton egy egész szivárványos ég ragyog körbe, teleszőve tarka, élénk szinü virágokkal, miként ha egy virágokból való csillagsereg övezné és ezek közül mosolyog elő a bájos asszonyi fej. Orosházi háziheoyOr (alföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagy­károlyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám. Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitás tisztaságáról és a készítési módszer- : ről bárki meggyőződhetik. (JalászM tint

Next

/
Thumbnails
Contents