Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-04 / 18. szám

Ngykároly, 1910. május 4.

V. évfolyam. — 18. szám.

NAGYKÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLyBUN, Szölő-utcza 4. sz.

Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.

===- Megjelenik minden szerdán reggel.

felelős szerkesztő és laptulajdonos:

ROSENFELD ZSIGMOND.

HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ,,T!vilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza.

A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el.

Válaszúton.

Madárdalos, virágillatos május.

De a madárdalt tulharsogja a választási küzdelem piaczi lármája és a virágok illatát elnyomja a leitatott választók szájából kiáradó borgőz.

Napsugaras május ! Ha az embernek kedve volna hozzá, micsoda pompás, szines hasonlatokat lehetne most össze Írni a természet májusi ujraébredéséről és a magyar közélet kikeletéről.

Mért tél volt nem régen, nemcsak a természetben, de a magyar közéletben is. A „nem- zethy hősök“ által letarolt, hajdan virágzó mezőkön a koaliczió fekete rabló madarai kóvályogtak és vártak prédára. Reménytelenség és elkeseredés sötét fellegei borították be az eget, bánatot és gyászt hirdetve. ' ;

És ime, májusra mégis kitavaszodott. A koaliczió elpusztult, mint a tavalyi hó.

Tele van a világ kaezagó fénynyel, csak mi vagyunk szomorúak. Tavasz van. De a magyar polgárság agyában még nem állott be az a virágzás, amelyből gyümölcsök teremnek.

Nagy munka volta koalicziót elpusztitani. És ahelyett, hogy a súlyos megpróbáltatásoknak kitett polgárság minden erejével azon lenne, hogy a demokráeziához, az anyagi jóléthez, a békéhez és fejlődéséhez vezető utón haladjon, a kortesbortól megrészegedve az elmúlt idők bűneiben tobzódik.

Képviselőválasztások előtt vagyunk és a „tisztelj; választó polgár“, gondolkodás helyett: iszik. És miként a múltban, Tijból felül á közéleti szélhámosoknak, akik a csillagos eget a

Halley-üstökössel együtt oda Ígérik nekik. A fizetés mialt a törtetők, a lelketlen stréberek közül csak nagyon kevés akar képviselő lenni. Inkább a jó párti miatt. Az ügyvédi iroda fellendülése érdekében. A szesz-kontingens, a dohányeladás, az állami lóvásárlás és zabszál- litás miatt. A kijárások és egyéb panamák miatt.

Ha a magyar választó polgár a választások ideje előtt többé-kevésbbé nem volna állandóan részeg, akkor bizonyára egy kis számadás-félét is csinálna. Egy országgyűlési képviselőnek évi fizetése 3200 forint. Öt éven át, mig a képviselői megbízatás tart, az összes fizetése 16,000 forint. Ebből a 16,000 forintból öt éven át kell a képviselőnek családjával együtt megélni, utazgatni. És mégis a legtöbb képviselő 15 000—20.000-forintot költ a megválasztásra. Sokkal többet, mint a menynyi fizetést kap az 5 év alatt,-, de megtörténik, hogy csak 2—3 évig kópHseíősködhetik, mert a házat időközben feloszlathatják.

Ha tehát" mindezek daczára a legtöbb képviselő 15,000—20,000 forintot költ a - mandátumára, bizonyára nem azért teszi, hogy neked „tisztelt polgártárs“, „derék nép“, akivel most keztyii nélkül paroláik, önálló vámterületet, magyar bankot, uj vasúti állomást, ital- mérési engedélyt és trafikjogot szerezzen, vagy hogy módjában álljon a katona fiadat kiszabadítani.

Május van, tavasz van, de szomorú tavasz. A lelkekben, az agyakban még mindig sötétség van, fagyos tél van. Ha nem így volna : akkor a magyar választó polgár kiebru- dalná a háztájékára jövő lélekkufárokat. És nem ülne fe! többé üreV. jelszavaknak- Az öt eves koahezios uralom megmutatta, hogy milyen fertőbe vagyunk. A mostani kormány

megvilágította azt az utat, amely a fertőből kifele vezet. Megismertette azokat az eszközöket, melyeket igénybe akar venni, hogy hasznunkra legyen és eredményes munkát folytasson.

Ezek a férfiak, akik most az ország kormányát kezükben tartják, személyüknél, politikai múltjuknál fogva feltétlen garancziát nyújtanak arra, hogy a czól eléréséhez, amelyet maguk elé tűztek, elég energiájuk és tapasztalatuk van. Erkölcsi qualitásuk garantálja, hogy a kitűzött czélt őszintén akarják is !

Akinek a lelkében, az agyában is tavasz van már; az lelkesedéssel követi őket.

— Küldöttség a főispánnál. Szombaton Rákosterebes, Dobra és Nántü községekből D o mali i dy István földbirtokos vezetése alatt nagy küldöttség kereste fel Csaba Adorján főispánt s azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a Nántütől Rakosterebesig, illetve Alsószoporig vezető utak a törvényhatósági utak hálózatába vétessenek fel. Nevezett községeket egyizben már elutasította a miniszter s most újból kísérletet tesznek, hogy jogos kívánságuk teljesit- tessék. A főispán nagyon szívesen fogadta a küldöttséget és a legmesszebbmenő támogatását ígérte meg.

— Kivándorlás áprilisban. A beállott tavaszi munka folyamányaként a kivándorlás csökkeni kezd. A folyó év április havában Szatmármegye alispáni hivatalától mindösse 135 személy kért és kapott Amerikába szóló útlevelet.-- A jegyzői egylet nyugdijválasztmányának ülése. A Szatmármegye községi és körjegyzői ! egylet nyugdíjügy: választmánya folyó hó 9-én j Nagykárolyban a vármegyeháza kistermében d. e. fél 11 órakor ülést tart.

A gyűjtés.

A Bois előkelő kis pavillonjában „Mária hónapjának“ — zsenge, zöld lombos fái alatt, Gabriel Fallet, a nagy szocziáiis képviselő, a szép, elegáns Pallet, az élet és a szép nők dédelgetett kedvencze, révedezve ült helyén. Valami emlék kisértette ez este. Arcza árnyba borult.

— Vár valakit, Fallet? — kérdém. ,

— Nem. Egy régi történet kisért, amelynek . . . ma van az évfordulója. Sokszor egy apróság elrontja az életet, mint a hogy egy első szerető elronthatja a szerelmet. Hallgassák csak.

Nyolcz év előtt történt. Huszonnégy éves voltam s a Quartier Latin egy kis politikai körének a feje. Politikai vitatkozásokat tartottunk — párbajoztunk — ah! szép volt az ifjúság barátaim! Párnáimon reggel a napsugár tánczolt — s ez a napsugár többnyire szőke volt. — Pedig a ragyogó ifjúság nagyon szegény volt, — úgyszólván a nyomorral küzköd- tem. Egy napon politikai elveim miatt felmondták egy titkári állásom, ahonnan egyetlen jövedelmem húztam. De én az ifjúság füzével ragaszkodtam elveimhez és inkább a koplalásnak néztem elébe, semhogy lemondtam volna róluk.

Az első hetek elég jól folytak tova. Változás csak éppen az volt, hogy Suzon, gyenge finyás gyomra miatt, kénytelen- volt megválni tőlem. — A szép hűtlennel távozott utolsó aranyam is . . . Röviden, ugyan az este, — egy gyönyörű májusi estén — mélán haladtam át a Luxembourg téren, midőn egy barátságos hang kiáltott felém :

_______________________

— Ma este Fallet; a terem zsúfolva lesz!

Jules Vien volt, a képviselő, ki nyájasan intett felém keztyüs kezével.

Az ám, szinte elfeledtem! Ma este értekezletet kell tartanom, a városháza nagytermében. Az újságok már előre hirdették. No jó! ott leszek! — legalább elfelejtem apró nyomorúságaim.

Sietve haladtam el a zsúfolt éttermek előtt. Ma este nem szabad az evésre gondolni.

Otthon leültem Íróasztalom elé. Az egyenlőségről, a vagyonközösség alapeszméjéből kiindulva, készítettem el beszédem. Aztán gyorsan felöltöztem. Gyalog mentem, mert nem volt pénzem autobusra.

Jules Vien nem túlzott. A terem zsúfolva volt. Az épület igen előkelő negyedben- feküdt s a gazdag polgárok, mind elküldték nejeiket, leányaikat az értekezletre. Selyem szalagok repdestek a selymes hajfürtök között, fehér, gyöngéd vállak villantak elő a diszkrét kivágásból.

—- A legszebbek legelői ülnek — súgta a fülembe Jules Vien, miután bemutatott a közönségnek. — No rajta, kezdjünk hozzá.

S hozzákezdtem. Tudják, mit lehet e tárgyról beszélni. Szavaim érczesen csengtek, a szemem tűzben égett. Korgó gyomrom segítségemre volt. Soha, soha nem beszéltem ilyen ékesszólóan, ilyen tomboló lelkesedés mellett.

S e mámoros, tüzes szavakra, egy édes és ovális arczocska lelkesített a legelső sorban sötét pilláktól beárnyékolt szemekkel, dús aranyos hajfürtökkel, ennek beszéltem, ennek szólt minden szavam.

Mialatt a gratulálok tömege körülfogott, láttam, hogy a bájos gyermek felemelkedett 1 helyéről és hevesen tapsolt. Minden tetszészaj

közűi ez az egy ütötte meg a fülemet. így válik ki sokszor a csattogó hangversenyben egy fülemile hangja a többi közül. Majd csoportok képződtek. Egy fiatal ember kivált a többitől s valamit mondott Vien képviselőnek aki lelkesen kiállá:

—• Gyöngéd, kedves és pompás gondolat.

S bejelenté, hogy a kerület szegényei részére itt helyben gyűjtést rendeznek. Az én bájos szőke szépségem, egy elegáns gavallér kíséretében, kezében perselyíyel, már megkezdte körútját a teremben.

—- Ez Mile Gabylle, a hires milliomos ékszerész leánya,—súgta a fülembe Jules Vien.

Mile Gabylle maga is valóságos kis drága ékszer volt. Szemeimmel követtem s gondolataim már nem a szocziáiis politikával foglalkoztak. Minden harmadik lépésnél bájos mozdulattal egy láthatatlan hajtüt igazított meg hajában. Kis fehér keze olyan volt selymes fürtjei közt, mint egy fehér rózsaszirom.

Egyszerre előttem is megállt Mile Gabylle és bájos mosolylyal felém nyujtá bársony perselyét. Meghajoltam. *.

— Kisasszony.

S gépies mozdulattal a mellény zsebem felé nyúltam. Egy fillér sem volt a zsebemben. És ötszáz szempár nézett. Mélyen elpirultam, a fejem szédült s úgy éreztem, hogy lefelé sülyedek. De úgy látszik, Mile Gabylle megérté nyomorúságomat, mert kecsesen meghajtotta fejét s oly mozdulattal siklott tova, mintha egy aranyat dobtam volna perselyébe.

De a gavallér, aki kisérte, sértő arrogan- eziával és eléggé hallhatóan jegyezte meg:

— Mind ilyenek, kisasszony! Ez a maga hires szónoka is! Aranyat prédikálnak ... de az aranyakat mi fizetjük le értük! León Lafage.

Orosházi házikenuér

(alföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagykárolyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám.

Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitás tisztaságáról és a készítési módszer- ■ ről bárki meggyőződhetik.