Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-06 / 14. szám
meddig alkotmányos szövevényből, emberhez illő s minden álfénytől kitisztult képviseleti rendszerre: ez a mi czélunk s hogy ezt tehessük s hogyha a kasztok és összesaraglyázott kiváltságok szűk rekeszéből végkép tágasabb körbe akarunk lépni s elaljasodott nemzetünknek jövendőt eszközölni, — nagy kövei kell emelnünk; ezt pedig nem egyes emberek, hanem csak mindnyájan tehetjük“, vagy egy másik helyen: „Mert ha azt akarjuk, hogyreánk virradjon azon nap, midőn nemcsak a privilégiumokkal dicsekedve és nagy pha- risokkal, hanem áldozatokkal s tettel járulunk a haza felvirágzására és ha igazan e nemzet erős és nagy akar lenni,—' szükséges, hogy egy soron álljunk mindnyájan, szükséges, hogy ki-ki, Id e haza levegőjét szívja, elmondhassa: „Én is e honnak polgára vagyok !“ íme igy beszélt és irt ezelőtt több, mint 50 évvel a modern gondolkozásu főur, kinél igazán csak a véletlen furcsa játéka volt, hogy grófnak született, mert egész élete és politikai működése a polgári erények gyakorlásában telt el s aki egész életén át harczolt a nyegle, „szappanbubo- réku lármás politikus“-ok ellen, kiket a „Hilel“-ben oly szellemes szatírával szúrt tollhegyre. Nagyon, de nagyon sok pont van még, amelyet a nemzeti munkapárt Széchenyitől vett át, hisz magának a pártnak alapeszméje a „nemzeti munka“ is már benne volt Széchenyi „Hitelűében, már Széchenyi hirdette azt, hogy a „nagyszájú közjogi csatározás helyett sokkal eredményesebb leend a csendes munka“. Szomorúan jellemző a magyar politika éretlenségére az a körülmény, hogy Széchenyi halála után még 50 évnek kellett lefolyni addig, mig a nemzet fel tudott emelkedni az ő eszmeköréhez és hogy az ő tragikus halála után csak 50 évvel kezd félreismerhetetlen előjele derengeni annak 1531-ben Kr. u. Hollandiát áradás pusztítja el, 400,000 ember meghal. Nagy földrengés Lisszabonban, 30,000 ember megég és több város a tengerbe merül. 1607-ben Kr. u. Fenn Vilmos megalapítja Pennsylvániát. 1768 ban Kr. u. Az angolok tönkreteszik a franczia flottát Indiában. Az oroszok és osztrákok betörnek Berlinbe. 1835-ben Chilit földrengés pusztítja el. így van ez megírva az Aktuális könyvtár által ez év elején kiadott A világ vége czimü röpiratban és bár a 20-ik század gyermekei már legalább külsőleg, mosolyognak ez égi babonákon, a végzetszerüségben mégis van valami. íme: a Halley-üstökös ez évi megjelenésének előre kiszámított időpontja előtt 52 nappal, ami megyénkben, Ököritón tűzvész pusztított. Tűzvész, amelynél nagyobb tüzek, minden évben előfordulnak, de amelynél — különös körűimé nyeinél fogva — tragikusabbat és borzalmasabbat alig ismer a világtörténelem. Már a legrégibb korban is egy-egy üstökös megjelenését természetfeletti jelenségnek tekintették, mely csak roszat szülhetett. így Svetonius római történetiró egyenesen az üstökönekotulajdonitja Neró összes gonosztetteit, ugyan sak ő állítja, hogy ez a vészes csillag jelentette be Claudius halálát. A középkorban még képtelenebb fogalmak uralkodtak az üstökösökről. Paracelsus szerint az angyalok küldik ki ezeket, hogy benünket megtérítsenek. A magyar nép is hisz abban, hogy bizonyos csillagok megjelenése veszélyt jelent. Ezt fejezi ki Arany János következő strófája is: Rossz időket élünk, Rossz csillagok járnak. Isten óvja a veszélytől Mi magyar hazánkat. NAGYKÁROLY a kibontakozásnak és kibékülésnek, a melyet ő keresett és amelynek eljövetele iránti kétsége vitte a halálba. De egyszersmind vigasztalásul szolgál ránk nézve az, hogy végre támadt Magyar- országon is egy párt, amely a Széchenyi által megkezdett tevékenységet folytatja és hogy azok a magvak, melyeket ő elhintett, már kicsiráztak, sőt mi több : már gyökeret vertek az ország gondolkodásában. Ez a vigasztaló momentum teszi nagyjelentőségű nemzeti ünneppé Széchenyi halálának 50-ik évfordulóját. A nemzeti munkapárt joggal hivat- kozhatik majd Széchenyire, mint tanítómesterére, a nemzeti, faji alapon nyugvó politikai, gazdasági, társadalmi élet leendő megteremtésénél. S ha Széchenyi, az ember nem is állhat többé a harczos sorok élére, vezérlő szelleme ott leng e párt országos munkája felett. Megdicsőült szelleme bátorságra, kitartásra buzdítja a harczosokat. Ha egy szívvel lélekkel fogunk dolgozni az előttünk álló s reánk váró nagy nemzeti munkán s ha elő fogjuk tudni varázsolni azt a jobb kort, amelyet Széchenyi oly törhetetlen hittel remélt s mely felé élete minden nagy törekvése irányítva volt, akkor majd büszke öntudattal elmondhatja magáról a párt Széchenyi korszakossá lett hitvallását: „Magyarország nem volt, hanem általunk lett !“ Mi rajongással várjuk ez uj, Széchenyi eszméi alapján elkövetkező Magyarországot ! . . . k. M. — Kivándorlási statisztika márczius hónapról. Szatmármegye alispáni hivatala 1910. márczius havában 413 Amerikába szóló útlevelet adott ki. 413: majdnem,annyi, mintáz ököritói borzalom áldozatai. És nemcsak a hamuvá lett ököritóiak, de nagyobb részben ez a 413 kivándorló is elveszett a hazára nézve. Amazok már ott vannak „ahol nem fáj semmi“, emezekre ismeretlen szevedések várnak. Ki tudja hány fog közülök bányák mélyen, vasgyárak izzó tüzkohójában elpusztulni ? Mert nem siet ezek segítségére a „jószivii“ társadalom? Ezeknek, akiken még lehetne segíteni ? Pedig ez sokkal rémítőbb tragédia az ököritóinál, mert minden hónapban megismétlődik. — Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án, Nagykárolyban, a megyeszékház kistermében ülést tart. v é\ nagykárolyi képviselőválasztás után. Nagykárolyban sokan tudni vélik, hogy mi volt az ára annak, hogy Papp Béla volt képviselő nem fogadta el képviselői jelölését és maga helyett gróf Károlyi Józsefet ajánlotta. Azt azonban határozottan tudjuk, hogy dr. Falussy Árpád budapesti ügyvéd miért avatkozott bele ebbe a jelölési dologba. A Kossuth Lipót-párt választási intézősége ugyanis csak abban az esetben volt hajlandó Falnssyt, mint a párt hivatalos jelöltjét a karczagiaknak ajánlani, ha Falussy, aki megboldogult főispán - sága révén, a nagykárolyi függetlenségi és 48 as pártnak diszelnöke, ebbeli minőségben elősegíti a Lipót-párti érzelmű gróf Károlyi József nagy károlyi j elültetését. Továbbá, mert: Falussy Árpádnak legnagyobb vágya, hogy tetemes adóssággal terhelt lapját a „Szat már vármegyéit, gróf Károlyi Józsefnek eladhassa. Hát tisztelt nagykárolyi polgártárs : miért is jelölted te gróf Károlyi Józsefet? Ja igen! Tudjuk már. A város érdeke szempontjából . . . Min mien csendet... — Az ország részvéte, — Segélyezések. — A belügyminiszter újabb intézkedései. — Az árvák sorsa. — Halnak a sebesültek. — Ököritón minden csendes . . . Csak néha- néha tör még egy hangos sirám az ég felé. Kiváncsi idegen is elvetődik még a faluba, ahol azonban, már nincs látnivaló. A katasztrófa színhelye kopár föld. A temető friss hantjain már sarjadzik a zsenge fű. Ököritón minden csendes, de szerte az országban még szomorúan visszhangzik az égő emberek rémes jajkiáltása. Az ország minden részéből még egyre érkeznek a törvény- hatóságok, testületek, intézetek és egyesek részvétiratai. És azon kevesek részére, akik segélyre vannak utalva, a segélyezések is nem remélt mérvben folynak. Vasárnapig több, mint hatvanezer korona segélyösszeg adományozása lett Szatmármegye törvényhatóságához bejelentve. Vasárnaptól máig pedig a következő adakozások történtek: Khuen-Héderváry belügyminiszter 3000 korona. Singer Zsigmond a „Pester Loyd“ főszerkesztője a nevezett lap olvasóitól eddig begyült segély fe'ében 4000 koronát küldött. Gróf Széchenyi László 2000 korona. Szatmár szabadkirályi város 500 korona. Szeged város 400 korona. A belügyminiszter leiratot intézett Szatmármegye közönségéhez, melyben elrendeli, hogy a tüzkatasztrófa áldozatai után maradt árvák és a vagyontalan, gondozásra szorult gyermekek sürgősen összeirassanak. Az árvák sorsa tehát biztosítva lesz annál is inkább, mert naponta érkeznek az alispáni hivatalhQz jótékony egyeletektől és magánosoktól származó levelek, melyek mind arról szólnak, hogy hajlandók 2—3 gyermek díjtalan felneveléséről gondoskodni. A fehérgyarmati kórházban 47 ököritói sebesült van elhelyezve. Ezek ápolására a belügyminiszter 2 vöröskeresztes ápolónőt rendelt ki. A 47 sebesült közül e héten az alispáni hivatalhoz érkezett távirati jelentés szerint 2 ember meghalt. A tűzvész, egyik, a nagykárolyi kórházban ápolt sebesültje: Pályi János 23 éves csengeri lakos, vasárnap délután meghalt. Hulláját hétfőn Csengerbe szállították. Lapzártakor értesülünk, hogy Debreczen- ben és Hajdumegyében nagy gyűjtés indult meg az elpusztult ököritói magyar testvéreink segélyre szóróit hátramaradottjai javára. A gyűjtő bizottság élén Domahidy Elemér főispán áll. Városi ügyek. (\ képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 3-án, vasárnap tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését. Napirend előtt Debreczeni István polgármester megemlékezett az ököritói tüz- katasztrófáról. A közgyűlés elhatározta, hogy Ököritó község elöljáróságához részvétiratot intéz. A hátramaradottak segélyezésére vonatkozólag beadott indítványra a közgyűlés kimondotta, hogy előbb a vármegyei alispáné tekin- tetbeni intézkedését fogja bevárni. A közgyűlésről egjrébként tudósításunk a következő: A polgármester 1909. évről szóló eseményi jelentése, valamint a nyugdijügyi bizottság 1909. évi jelentése tudomásul vétetett. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter azon leiratát, melyszennt a Nagykároly—peéri vasút létesítési költségeihez való hozzájárulást nem hagyta jóvá,»lelkes éljenzéssel vette tudomásul a közgyűlés. Egyben pedig, miután Nagykároly város közönsége a Nagykároly— margittainak nevezett,de valójában Mezőterem— peéri vasút építését anyagilag támogatni nem kívánja, ez az ügy véglegesen levétetett a napi rendről. A Korpatéren felállítandó állami elemi iskola telekvételi ügyében a f. évi szeptember
