Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-14 / 50. szám
NAGYKÁROLY Az illetékes hatóság által jóváhagyott módosított bérkocsi szabályrendelet kihirdetése; — a kultusz miniszternek a tanoncziskolának a gimnáziumi épületben valóelhelyezése ügyében kelt elutasító leirata, — az 1. közig, kerületben a házbéradó mellőzésének tárgyában kelt pénzügyminiszteri leirat, — a borital és hus- fogyasztási adó 3 évi megváltására vonatkozó egyezség jóváhagyásának bejelentése, — az 1909. évi városi zárszámadás és az 1910. évi városi költségvetés törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése — tudomásul vétettek. Megállapittatott a városi villamos-mű 1911. évi költségvetése. A gazdasági ism. iskolai iskolaszékben megüresedett tagsági helyre Berger Jenő, a közkórházi bizottságba Albanézi Mihály és a pénzügyi bizottságba Papp Lajos lett megválasztva. Megállapittatott és elfogadtatott a virilis képviselők 1911. évi névjegyzéke. A kéményseprők kérelme a lakbérleti szabályrendelet olyképeni módosítása iránt, hogy a lakók kéményseprési dijaiért a háztulajdonosok legyenek felelősek — elutasitatott. A husvágásról; a mulatságok, mutatványok, stb. dijáról; a közgyűlés uj szabályrendeleteket alkotott. Következett a nagy károlyi vas-, zár- és lemezárugyár kérelme adómentesség és ingyen telek adományozása iránt. A jog- és pénzügyi bizottság a kérelem teljesítését javasolja. Dr. Vetzák Ede: Furcsának találja a vasgyár kérelmét és ezért nem szavazza meg. Teljesen tudatában van, hogy a gyáripar virágzása milyen hatással van egy város fejlődésére, de Úgy találja, hogy a kérvényező gyár nem lesz semmi hasznára Nagykárolynak. Nem tartja helyesnek, hogy csupán azért adjon segélyt a város, hogy részvényeik után ne 10 százalék, hanem 12 százalék hasznot élvezzenek az alapítók. Nem lát semmi garancziát arra nézve, hogy a kérvényben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak. Azt mondják a kérvényezők, hogy 80 munkást fognak állandóan foglalkoztatni, mondhattak volna 160-at is, mert ha a segélyt megkapják 4—5 embert is foglalkoztathatnak. Ajánlja, hogy az ügy vétessék le a napirendről és a polgármester tegye érintkezésbe magát a kérvényezőkkel, állapítsa meg, mennyi haszna lesz a városnak a gyáralapitásból és a segély annak mérvéhez legyen egy későbbi gyűlésen megállapítva. Nemestóthi Szabó Antal: A jog- és pénzügyi bizottság javaslatát fogadja el. Minden lehetőt el kell követni, hogy a város fejlődése előmozditassék. Szakítani kell azzal a helytelen politikával, hogy soha sem karolták fel azokat az alkalmakat, amelyek alkalmasak arra, hogy Nagykárolyt valóban kulturális és gazdasági központtá tegyék és az egész megyét közelebb hozzák a megyeszékhelyhez. Fájdalommal és keserűséggel látja, hogy Dr. Vetzák, aki régi nagykárolyi pátriczius család tagja, ahelyett, hogy erőforrásokat igyekezne a város részére szerezni, felszólalásával ellene van a fejlődésnek. Az amit Dr. Vetzák mondott, fiskális szempontból alkalmas arra, hogy a képviselőtestület tagjainak érzelmét maga fele hajtsa, de a városra hátrányos. Kérvényezők gyáralapitása nem bántja a helyi kisipart. A gyáripar pedig fokozza a népesedést. A városnak anyagi hasznára van, kereskedelmi és közgazdasági fejlődést hoz létre. Ha tovább ilyen indolencziával fognak viseltetni az ilyen kérdések iránt, akkor lehetetlenné van téve a további fejlődés. A város voltaképen nem ad semmit, ha a kérelmet teljesíti, mert az elengedni kért pótadó most nem képez jövedelmet, a telek pedig a város tulajdona marad. Uj intézmények létesítésével kell a vármegye figyelmét Nagykárolyra felhívni és módot kell adni, hogy lakosság száma megnövekedjen, nehogy azok is, akik itt vannak kénytelenek legyenek elhagyni a várost. (Taps és éljenzés.) Dr. Vetzák : Elhárítja magától azt a vádat, mintha nem munkálna a város fejlődésén. Megcsinálta a birtokossági malmot, a Kölcsey-nyom- dát, csinált egy téglagyárat, de soha se jött a közgyűlés elé szubvencziót kérni. Nem zárkózik el a kérelem teljesítése elől, csak mutassák ki Játékszerek és díszműáruk teljes kiárusítása folytán a raktáron levőket mélyen leszállított árban árusítom. Ezen árak azonban csak deczember hó 1-től 24-ig érvényesek. a kérvényezők, hogy mennyi haszna lesz a városnak a gyárból. Ezután a polgármester indokolta meg a jog- és pénzügyi bizottság javaslatát, amelyet a közgyűlés 45 szavazattal 23 ellen, elfogadott. Diósi Sándor vásárvámbérlő azon kérelmét, hogy piacztisztítási béréből 3000 korona elengedtessék, a közgyűlés elutasította. Egyben kimondta, hogy az esetben ha Diósi a bérletből való kibocsájtását fogja kérni, azt teljesiti és a vásárvámot házi kezelésbe veszi. A kereskedőtanoncziskola évi segélye 1600 koronára emeltetett fel. A tárgysorozat többi pontját levették a napirendről. Mi volt az úri szamárság? A mai postával a következő levelet vettük: Kedves kartárs ur! „Úri szamárság“ czimü múlt heti hirére engedje kijelentenem, hogy valahonnan tévesen informálták ez ügyben. Hizelgek magamnak azzal, hogy a köztem és Csáki Gusztáv ur között lefolyt lovagias ügyben nem történt sem úri, sem más szamárság. Hosszas huza-vona után ugyanis, amely huzavonát tisztán segédeim irántam tanúsított jóakarata idézett elő, kiáltottunk ugyan páros viaskodásra, de én a párbaj megkezdése előtt Csáki úrtól a lovagiasság szabályai szerint bocsánatot kértem. Mivel pedig Csáki Gusztáv ur lapjában holmi kommentárokat és nüanszok leleplezését %éri, a lovagiasság szabályai szerint befejezett ügyben, én alkalmat adok Önnek, mint jó kollega, hogy Ön megelőzze őt a huza-vona nüanszainak elmondásával. A halogatásnak segédeim voltak az okai, akik folyton nehézségeket gördítettek az ügy befejezése elé, amely nehézségek apróbb nüanszai a következők voltak: 1. Csáki urnák elintézetlen ügye van Barna Samu szatmári szerkesztővel, aki lapjában őt megsértette. 2. Ugyancsak elintézetlen ügye van Sipos Zoltánnal, aki nyilttérileg megsértette. 3. Elintézetlen még az a fűtötte nyugtalanító kérvény, amely a szatmári járásbíróság előtt fekszik s amelyben Csáki ur elmebeli állapotának megvizsgálása a petitumfontosabb része. Hat segédem is lemondott, mig sikerült keresztülvinnem, hogy engedjék meg: adjak elégtételt, ha sértettem. Miután pedig már — fölötte szégyellem elmondani: — négy lovagias szamárságot követtem el, amelyekből oldalamon egy tizenkét öltéses vágást őrzök, a jobb kezem pedig nyolcztized részben munkaképtelen, nyomorék, mivel eddig hat hetet ültem államfogházban és sem a balkezem megreszkirozása, sem újabb államfogház kiérdemlése nem érdekem, de az apám, aki becsületes ember és nincs elintézetlen ügye, kijelentette, hogy mindaddig haszontalan embernek tart, mig hátralékos jogi vizsgáimat le nem teszem, ezért s diszkvalifikáló£nyilatkozatért elmulasztottam elégtételt venni, nem vitt rá a lelkiösmeret, hogy egy feddhetetlen lovag tiszta kardja elé álljak szivemben az elintézetlen ügy mardosó tudatával s igy hallgattam a józan eszemre, jobban mondva a segédeimre es az úri szamárság hefyett polgári okosságot követtem el: bocsánatot kértem Csáki Gusztávtól. Minthogy Csáki ur ezt az ügyet a segédek megállapodása, a saját ígérete ellenére nüanszokkal czifrázza, kommentálja és előreláthatólag azt még folytatni is fogja : szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ha nekem békét nem hagy Csáki ur, én képes vagyok a legvégsőkre: én képes vagyok ha megsért, ismét — bocsánatot kérni tőle. Csak egyet nem teszek meg: azt, hogy még egyszer is foglalkozzam lapban az ügygyei. Soraim szives leközléseért fogadja hálás és lovagias köszönetemet, sőt — jusson magának is kartárs ur : — bocsánatot kérek alkalmatlankodásomért s vagyok tisztelő hive Dénes Sándor a „Szamos“ felelős szerkesztője. Ssmeriü magukat. Nagykároly város uj husvágatási szabályrendeletet alkotott, kimondva, hogy a jövőben a vágóhídon szamarak is levághatok. Ez az intézkedés egyes helyi uraknál érthető megdöbbenést keltett. ____________ Hi m i iii banhterv! Született helyette két másik. Gründolás a végtelenségig. Meleg tavaszi eső után nem dugja ki a fejét az anyaföldből annyi gomba, ahány bankot mostanság a tekintetes, jelzálogos szép hazában gründoltak és gründolnak Itt Nagykárolyban is, ahol egy idő óta mindenkinek a mellényzsebében egy-egy bankterv és egy-egy browning Inver és ahol a bankdirektorok olyan szaporán születnek, mint másutt a lyrai költők, ahol a kávéházakban az asztaloknál egy bankdirektor, egy adós, — egy adós, egy bankdirektor szürcsöli mindennapi fekete kávéját. Isten úgyse’, ezen a sárgombóczon egyike a legkiadósabb foglalkozásoknak a gründolás, de ennek is van határa, mert „von viel gründen, geht man zu Grunde.“ És nem is a nagytekintetü direktor urakról akarunk mi itt toasztott mondani, hanem a város anyagi egészségéről szomorú igazságokat . . . A bank gyökere, talpköve a kise r bér, a nép, melynek véréből bugygyan elő a dividenda, a jutalék, a tiszteletdij, s egyéb kis és nagy jók. A bank a közgazdasági élet vérkeringésének középpontja, mely a robogó anyagi élethez az erőforrásokat nyújtja, mely a kereskedelemnek a spirituszt, a megélhetés sine qua nonját szolgáltatja. Egy nemzet gyarapodásának első feltélei a pénzitézetek, a honnan színes és sötét útjukra a guruló rubelek kiindulnak. Ennek a nagy nemzeti hivatásnak szolgálatában eredményesen azonban csak úgy és kizárólag úgy működhetnek, ha egészségesek, mint a makk és ha a közszükséglet hívta őket életre, ha hiányt pótolnak és ha tiszteséges, a közre előnyös konkurrencziát produkálnak, mert ellenkező esetben a talpköve: a nép betegszik meg és elmarad a dividenda és jön az anyagi pestis: a szomorú krach, maga körül dögletes miasmákat terjesztve. Az uj bankok részben dáfke bankok (ez egy uj pénzügyi alakulat) részben rekontraban- kok. A czél: tartalékalap teremtése másodsorban, elsősorban a másik tönkretétele minden- • áron, ha lehet semmi áron és legjobb ha csak szónoklattal. És ez a kedves játék, ez a hazárd közgazdasági tente quarente ami bőrünkre megy. A kisember, a nép, az adós és a kistő- kés a kísérleti nyúl, melybe beleoltják a 8°/o kamatot és ismert, valamint nem ismert járulékait. Nézzünk csak szét egy kicsit Nagykárolyban. A beköltözködés alatt álló erdődi bankkal kilencz, már meglevő pénzintézet van itt. Éppen elég. Úgy tudjuk a Polgári bank terve e héten meghalt és már is két legújabb bank alakításának eszméjével foglalkoznak. Nagykároly kis város, csupán a tanácsa rendezett, de a vagyoni viszonyok nem rendezettek. Az intenzív kereskedelem és ipar hiánya régi dal, régi nyomorúságról. Már most az újonnan alakulóban levő két bank és itt akarja készülő reservoirjait megtölteni, és közszükségletet fedezni, tudniillik az alapítók közszükségletét. Hát, kérem, ez nem egészséges állapot. Semmi bank egy városban: az egyenesen szerencsétlenség, túl sok bank: az katasztrófa. A vállalkozás és a város katasztrófája. Amaz vérszegénység, emez vérontás. A sok bank tisztességtelen konkurrencziába téved,könnyelmű hitel igénybevevést szül, eladósodást jelent az egész vonalon és rombolást idéz elő. A sok bank egy rókáról hét bőrt akar nyúzni, ez pedig, higyjék el a nagyságos direktorok, még a mesében sem megy. A pauperizmus szülő anyja és nemzeti erők kifejlődésének megakádolyozója — a pénzzel való üzérkedésnek egészségtelen symptomája. Nekünk nem fáj a bankok fejeje, nekünk a kisember feje fáj, ki a könnyelmű és magát uridivat- és műiparáru csarnoka Nagykároly. Szőrcsizmák, valódi angol hó- és sárczipők. Sarg Calodont 48 f.
