Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-16 / 46. szám
NAGYKÁROLY „Méltányos volna, ha a már most nyugdíjban levő állami tisztviselők özvegyeinek a nyugdiját is emelnék és pedig oly módon, amint Ausztriában is tették, ahol az özvegyeknek a nyugdíjemelést egy évre visszamenőleg is megadják“. Az államnak kétségtelenül lesz gondja az özvegyekre is s mikor mi erről a humánus állami ténykedésről beszámolunk, azt a megjegyzést fűzzük írásunkhoz, hogy a törvény- hatóságok és a rendezett tanácsú városok is gondoskodhatnának saját tisztviselőikről, a községi közigazgatás derék, de mostoha ellátásban részesülő robotos munkásgárdájáról. Az alkohol ellen. Jásznagykunszolnokmegye törvényhatósága a képviselőházhoz feliratot intézett a korcsmák és pálinka mérések vasárnapi zárvatartásának törvényhozásilag leendő elrendelése iránt. A feliratot, hasontartalmu felirattal való támogatás végett Szatmárme- gyének is megküldte. A jövő évi ujonczozások. A m. kir. honvédelmi miniszter utasította Szatmármegye alispánját, hogy az 1911. évi ujonczozásra vonatkozó előmunkálatokat haladéktalanul foganatosítsa. Vármegyei közigazgatás. A közigazgatási bizottság ülése. Szatmármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott. A szakreferensek jelentései előtt felolvastatott a kereskedelemügyi miniszternek a nagykárolyi vasúti állomás épületére vonatkozó és a Nagykároly által elsőnek ismertetett leirata. A bizottság sajnálattal vette tudomásul, hogy az állomási épület újjáépítés helyett egyelőre csak némi kis kibővítést fog nyerni. A kir. tanfelügyelő szomorúan panaszolta, hogy Szatmármegyében még mindig 15 község iskolaköteles gyermekei nélkülözik a tanítást. E községekben iskola felállításáról az illető községek nagy nyomora miatt még gondolni sem lehet. Furcsának találjuk a kir. tanfelügyelő e panaszkodását. Mert ahelyett, hogy panaszkodik, miért nem javasolja illetékes helyen, hogy e 15 községben az állam állítson fel iskolákat? A kir, pénzügyigazgató jelentette, hogy befolyt októberben : 355,459 K egyenes adó, 15,845 K 43 fillér, bélyeg és illeték, 3858 K 8 fillér italadó. A jelentés szerint az október havi fizetési arány kedvező. Az ülésen felolvasott jelentések szerint úgy az emberi, mint az állategészségügy október havában igen kedvezőtlen volt. Hova építsük a pénzügyi palotát ? A Nagykároly volt az első, amely hírül adta, hogy a pénzügyminiszter a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóság mostani elhelyezését alkalmatlannak tartja és ezért Nagykároly városnak a pénzügyigazgatóság uj elhelyezéséről kell gondoskodnia. A jog- és pénzügyi bizottság — amint azt már jelentettük — elvben elhatározta, hogy az uj pénzügyi palotát a város fogja fel- épittetni. Az uj palota helyére vonatkozólag ipár megindultak a különféle kombinácziók. És megdöbbenve látjuk ezekből, hogy a régi nagykárolyi átok ismét ráfeküdt a javasolok lelkére. Az uj pénzügyi palotát künn, a Fényi- utczán akarják felépíteni, holott akkor éppen ott volnánk, ahol a mádi polgártárs. A pénzügyigazgatóság ez esetben éppen olyan messze volna a közönség részére, amint most van. Csak a fekvési irány változna. Régi átok Nagykárolyban, hogy mindent eldugnak a nagy nyilvánosság elől. Példa erre a többek között, a honvédlaktanya, a Kölcsey- szobor, a Kossuth Lajos-szobor, amelyekről a legbeavatottabbak tudják csak, hogy léteznek Nagykárolyban. Most a pénzügyi palotát akarják — kicsinyes magánérdekből — eldugni. Pedig a pénzügyi palota részére pompás hely van Nagykárolyban. Csak meglátni kell akarni. Ez a hely, az status kvó izr. hitközség tulajdonát képező és Széchenyi-utczán levő, úgynevezett nagy zsidóház. A. város szivében fekszik, három utczára nyílik. És nemcsak fekvésénél fogva, de anyagi szempontból is ideális terv. A telek árának kamatait bőségesen fedeznék az ott építendő palota földszintjén létesítendő üzlethelyiségek bérösszegei. A palota építésének költségeit pedig a kir. kincstár által fizetendő bérösszeg fedezné. Ezenkívül a város külső képe is sokat nyerne, ha a főutczán a mostani dísztelen házhelyére egy modern, egy vagy két emeletes palota kerülné. Nincs tudomásunk arról, hogy az izraelita hitközség a jelzett házat elakarná adni, de hisszük, hogy a pénzügyi palota czéljaira mégis szívesen átengedné. A halál falujából. ■■ Özvegy emberek panasza. „Asszony kéne.“ Alig múlik el egy hét, hogy az ország minden részéből újabb és újabb pénzsegély ne érkezne a gyászos emlékű ököritói halálbál szerencsétlen áldozatainak életben maradt hozzátartozói részére. A segélyezés mérvének megállapítása óta olyan tekintélyes összeg gyűlt ismét össze, amely egy újabb szétosztási terv megállapítását teszi szükségessé. Ebből is kitűnik, milyen roszhiszemü volt az a tendencziózus vád, amelylyel a segélyezésre alakult bizottságot, a begyült adományok késedelmes kiosztása tekintetében illették. Anyagiak miatt nem is panaszkodnak az ököritóiak. Más nekik a bajuk. A rideg paragrafusok miatt vannak elkeseredve. Körülbelül 25—30 ember maradt Ököritón olyan, akinek felesége nem tért haza a halálbál pori á égett csürterméből, 25—30 ember, akiknek felesége felismerhetetlenül elégett a borzalmas éjszakában, akiknek élettársa ott pihen abban a hatalmas közös sírban, amely 200 felösmer- hetlen hulla össze-vissza zavart csontjait takarja. Ezekről a szerencsétlen asszonyokról, akik ott voltak a bálban, odapusztultak a tüzbe, de akiknek holttestét nem lehetett fölismerni, a jegyző nem vehette fel a halálesetet. Itt maradt férjeik, akik hasztalan várják a holttányilvánitás törvényszabta idejét, tudják jól, tudja a jegyző is, hogy odaégtek, de az özvegyek mégis csak félözvegyek, törvényileg kötve vannak a temetőben porladozó hitvestárshoz. Ezt a köteléket csak a holttányilvánitás szüntetheti meg, de ezt időhöz, hosszú időhöz köti a törvény. A holttányilvánitásról szóló 1868. évi LIV. t.-cz. 523. §-ának idevágó c) pontja ugyanis azt mondja, hogy az eltűnt egyén holtnak csak úgy vélelmezhető, ha háborúban nehéz sebet kapott, vagy ha valamely hajón volt, midőn ez törést szenvedett, vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta három év már lefolyt. Három esztendeig kell tehát várniok a szomorú dátumtól számítva az ököritói félözvegyeknek, mig a törvény is holtnak ismeri el a temetőben porladozó, vagy hamujokban a szél által világgá hordott hitveseiket. Addig pedig — igy panaszolják — nincs aki gondozza őket, nincs aki főzzön nekik, nincs aki mosson rájuk. — Elzüllünk, lerongyolódunk, panaszkodnak a szegény emberek, — a három esztendő alatt, mire a törvény elhiszi, hogy az asszonyunk nem jöhet már haza a Weiszék csűrjéből. . . Szomorú a panaszuk az ököritói magyaroknak, de nincs rája segítség. A paragrafus rideg és könyörtelen, annak hasztalan panaszkodnak, siránkoznak, nem enged a kötelező három esztendőből. A szerencsétlen, bánatos félözvegyek tehát úgy segítenek magukon, ahogy tudnak: vadházasságot kötnek a paragrafus mellőzésével, csak úgy az Úristen előtt, aki utóvégre legjobban tudja, hogy az a hely, amelyet az ököritóiak igy betöltenek, örökre megüresedett. A fitpii ur nem lei. Nincs itthon, Választás előtt, a büffében van. Választás után. Talán még emlékszik valaki arra, amikor Gróf Károlyi József, képviselőjelöltségének idejében a városháza előtt, asztalon állva szónokolt a „szeretve tisztelt“ és a „kedves választókénak. Agrár-feudális politikai elveinek fejtegetése után kijelentette, hogy a választók érdekeit mindenkor a szivén fogja viselni és mehet hozzá bárki, bármilyen ügyben, a „szeretve tisztelt, kedves választók“ nála mindenkor nyitott ajtóra fognak találni. Hogy mennyire váltja be ígéretét a mél- tóságos gróf-képviselő, példa rá az alábbi egyszerű, de a képviselőnket tökéletesen jellemző história: A nagykárolyi függetlenségi és 48-as pártnak egyik vezető tagja, ki nemcsak állásánál fogva, de kiváló egyéni kvalitásai révén is Nagykárolyban kózbecsülésnek örvend, akart a múlt héten valami ügyben Gróf Károlyi Józseffel beszélni. Felutazott Budapestre és elment a gróf lakására. Az előszobában a komornyikot találta, akivel beküldte a névjegyét, azzal a megjegyzéssel, hogy csak egy pár perczig óhajtja a méltóságos gróf ur idejét igénybe venni. A komornyik azzal jött ki, hogy a méltóságos ur most nem fogad, tessék eljönni holnap 9 órakor. A nagykárolyi látogató másnap reggel 9 órakor pontosan megjelent a grófi palotában, ahol azt mondták neki, hogy a méltóságos ur már nincs odahaza, a képviselőház biifféjében van. Oda is elment, ismét beküldte a névjegyét, de ott is hiába. A szóbanforgó nagykárolyi látogató a képviselőválasztás előtt több községbe elkísérte a grófot kortesutján és több helyen lelkes pohárköszöntőket is mondott megválasztása érdekében. Ha a függetlenségi párt egyik vezetőtagját ilyen elbánásban részesítette a képviselő ur, könnyen elképzelhető, hogyan járna egy közönséges „szeretve tisztelt“ választó, ha arra vetemedne, hogy a méltóságos gróf ur szent- séges személyének közelébe akarna férkőzni. íme, igy viseli a nagykárolyi választók képét Gróf Károlyi József ur. Városi ügyek. Wolfram-égök a közvilágításnál. Nagykároly város villamos-müvének 1911. évi költségvetése a napokban készült el. A költségvetés, illetve a folyó évi zárszámadás előrelátható eredménye minden várakozást felülmúl és a villamosmü a városra nézve ezúttal is hasznos vállalatnak bizonyult. A folyó évre előirányzott bevétel 10,000 koronával már is többnek mutatkozik. A villamosmü mérlegének ezt a kedvező állását Debreczeni István polgármester arra fogja felhasználni, hogy az utczai közvilágítás intenzivebbé tété-, lére — amint ezt a Nagykároly már régebben indítványozta — a forgalmasabb utczákat Wolfram-égőkkel láttatja el. — Élvezhetetlen kenyér. Minden másodikharmadik utczában vannak Nagykárolyban kenyérsütők. Nem pékek ezek, hanem iparral nem bíró egyének, kik a kenyérnek való tészta kisütését üzletszerüleg űzik. Ezek a kenyérsütők lehetlenné teszik, hogy a jelzett utczákban szakképzett pékek telepedhessenek meg, mert az ő sütési tarifájuk olcsóbb, mint a pékeké s igy a nagyközönség kénytelen-kelletlen rájuk van utalva. Ezekből a zugsütődékből a kenyér a legtöbb esetben, félig nyersen, az egészségre ártalmas állapotban kerül ki. Nem kutatjuk, hogy a kemenczék rosszasága vagy a kenyérsütők szakértelmének hiánya az oka ennek, de jó volna, ha a városi orvosi hivatal tagjai néha meglepetésszerüleg megvizsgálnák ezeket a sütödéket mert az ezekből kikerült és az
