Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-02 / 44. szám

Nagykároly, 1910. november 2. V. évfolyam. 44. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLyBdN, Szőlö-utcza 4. sz. Előfizetési áraki Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ------------ Megjelenik minden szerdán reggel. ................ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD Z3IGM0ND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. sora 60 fillér- — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A nemzetgazdasági érdekképviselet szervez éséről évtizedek óta Írnak és be­szélnek nálunk; de a megjelent közlemé­nyekből csak annyi állapítható meg, hogy általánosságban a mezőgazdasági érdek- képviselet eszméjével és különösen a mező- gazdasági kamarai intézmény fogalmával kevesen vannak tisztában. Lnnék a kér­désnek beható szakirodalmi tárgyalásával meg mi vajmi keveset foglalkoztunk és akik foglalkoztak, beérték a szabadtársu­lási és kényszertársulási elmélet zavaros fogalmával, mely másutt is megtévesztette már az elmeket s kényszertársulalfá mi­nősítette a kamarát, pedig nem az. A mező- gazdasági kamara nem társulat, hanem közintézet; nem társulás utján jön létre, hanem törvény alapján. A mezőgazdasági kamarának az a törvényes joga, mely szerint akár birtok­terület, akár földadó arányában megadóz­tatja a gazdaközönséget, nem egyértelmű a társulási kényszerrel. Merőben téves tehát a jelzett elmé­letnek olyan alkalmazása, mely a kamarai rendszert a kényszertársulás elvére alapítja. Erre a tévedésre egyébiránt az a másik tévedés szolgál okul, mely a mezőgazda­sági érdekek képviseletével azonosítja. A mezőgazdasági érdekképviselet fo­galma nem föltétlenül azonos a mezőgaz­dasági érdekeltek képviseletével és a mezőgazdasági kamara nem érdekképvise­leti szerv csupán, hanem közintézet, törvé­nyesen szervezett tényezője a mezőgazda- sági igazgatásnak, melybe beleviszi az az önkormányzati elemet és — különösen nálunk — pótolni hivatott a középfokú hatóság érezhető hiányát. A mezőgazdasági kamarát nem sza bad a gazdaközönség képviseletének tekin­teni. A kamara nem arra hivatott, hogy a gazdák gyakran változó és sokszor ellentétes nézetét kifejezésre jutassa, ha­nem ellenkezőleg, más hangulatok, áram­latok közepete is a mezőgazdaságnak jól fölfogott érdekeit kell képviselnie, ezek pedig az egyes gazdák vagy gazdacsopor­tok érdekeivel nem mindig és nem föltét­lenül azonosak. Ha a mezőgazdasági kamara a gazda­közönség körében váltakozó áramlatokhoz igazodnék, épen nem felelne meg a hiva­tásának. Neki nem a gazdák, hanem a mezőgazdaság érdekeit kell szem előtt tar-, tani. Neki az érdekellentétek kiegyenlíté­sére kell törekedni s működését hangulat- változások, politikai irányzatok nem za­varhatják. Nem szabad szemet hunyni az élőt* a kétségtelen valóság előtt, hogy a gazda­közönség egyes rétegeinek érdekei sem mindig azonosak. A gabonának és takar­mánynak magas ára például föltétlenül kedvező az eladásra termelő gazdára; föl­tétlenül kedvezőtlen azonban arra a gaz­dára nézve, aki a gabonát vagy takarmányt vásárolni kénytelen; végül a gabonaárak bármilyen változása iránt közönyös lehet az a gazda, akinek csak épen annyi ga­bonája terem, amennyit háztartása és gazdasága elfogyaszt. Ezek az ellentétek természetesek és kiegyenlithetlenek. Kiélezésük sem egyik, sem másik irányban nem érdeke a mező- gazdaságnak. Annál inkább közös érdek azonban, hogy okos gazdálkodási módok terjesztésével, kellő eszközök szolgáltatá­sával minőségre javitassék, mennyiségre fokoztassék a termés, mert az erre való törekvésben a kis- és nagybirtokos érdeke egyaránt kielégítésre talál. Ennek a törekvésnek az előmozdítá­sára való a mezőgazdasági kamara, mely a maga törvényes szervezetében nemcsak őre, de gondozója is a mezőgazdasági érdekeknek. Czéltudatos működésével, köz­hasznú intézeteivel fokozhatja a termelést, máskép pedig fölebresztheti és helyes mederbe terelheti a gazdaközönség önkor­mányzati tevékenységre való hajlamát, mely eddig jobbadán tétlenségre volt kárhoztatva. Nagyarányú szervezetnek életképessé­get pedig csak az biztosíthat, ha termé­szetes fejlődés az alkotója. A kamarákat és az országos gazdatanácsot, mint a mezőgazdasági igazgatás szerveit, lénye­ges kiegészítő részeit, kisérletképen s a természetes fejlődés serkentése és irányí­tása czéljából állami intézmények gyanánt kell létesíteni. Mihelyt a kamarák beváltják, amit ígérnek, a gyakorlati élet szorosabb kap­csolatot fog teremteni közöttük és az or­Romeo és Julia. Irta: Bródy Árpád. Julia tizenhét éves, forróvérű leány. — Mély tüzű szemére, mint kirojtosodott fekete bársony vetettek árnyékot hosszú szempillái. Testének vonalai kerekdedek és egy-egy haj- lásnál olyan, mint valami ókori római akt tó- garedőzete. Az ilyen leányról mondják, hogy az Isten is szerelemre teremtette! A lelki világa már nem mutatott ilyen határozott irányt. Valami keverékféléje volt a múltnak és a jelennek. Régebben jól ment sorsa s gondos iskolás nevelésben részesült. Kereső apja halálával azonban reászakadt az élet s munkájával kellett önmagát és özvegy anyját eltartania. A kenyérmunka pedig na­gyon nagy változásokat visz véghez az ilyen gondtalan életet élő leány erkölcsi világában. De azért sohasem tudja levetkőzni a múltat. Sohasem ítélkezik az ósdi vagy modern erköl­csök törvényeivel, hanem mindig megalkuszik. Csoda-e aztán ha fél-leiké, fél-élete mindig, csak tragédiákat teremt számára! A, munka nappalát varrógép mellett töl­tötte. Ám esténkint megállt a gépkerék és a műhely poshadt, munkás levegőjét nyitott ab­lakán át kikergette a szél. A rongy- és elsza­bott szövetdarabok halomra az egyik szögletbe kerültek s a pamlagon által alig esett reájuk egy-egy sugara a homályosan világitó lámpa­fénynek. Szemközt állott letakarva az elné­mult varrógép, nem is sejtetve, hogy mennyi meleg lehelet hullott reá még imént, hogy za­katolása milyen forró vágyaktól ziháló kebel­nek volt kisérő zenéje. Ebbe a félhomályu. rendezetlen és szegé­nyes kis mühelyszobába várta Julia mindennap szerelmes vágyakozásban Rómeóját. Romeo szerény fizetésű hivatalnok em­ber volt, a modern eszméknek lelkes hive, ki mélyen és odaadóan szerette Júliáját. Irodai munkáját abbahagyva, most is egyenesen hoz­zája sietett. Már ott ültek egymás mellett a kis divá- non s elmondogatják a szürke napi eseménye­ket. Nem értik azt meg, csak a szerelmesek, hogy mennyi édességgel, mennyi varázszsal hatnak az ilyen apró köznapi dolgok is reájuk. Beszélgetésüket azonban meg-megakasztja egy- egy forró csók. S Romeo egészen magához vonja Júliát és szerelmes szavakat sugdos. A láng gondosan átragad Júliára, arczába szökik vére és odatapadó nézéssel tekint Romeo be­szédes ajkára. — Julia higyj nekem, oszlassa el kételyei­det a bennem való egész bizalmad. A véredre hallgass. — Ennek igaz szava van, mig az anyád meg a többiek szava hazug. Légy enyém . . . teljesen az enyém . . . — Rómeóm, édes Rómeóm . . . megten- ném. Van már annyi oktató ereje beszédeidnek reám, hogy álszemérem nélkül meg is merjem vallani: örömest vetném magam a karjaidba. Csókjaink közepette már-már alig bírom elfoj­tani vágyaimat, de hát nem, nem tehetem! Becstelen . . . czéda volnék. — Hát lehet becstelenség az, amit a ter­mészet követel? Nem az-e a becstelenség, ha mesterséges gátakat állítunk a természetesnek ellenébe ? Oh, benned is csalódtam I Azt hit­tem, hogy a társadalmi forpia, a hazug, szen­tes közfelfogás tart fogva. Ám, a mint vallód, nem az, akkor hát . . . nem szeretsz. — Romeo 1 Romeo . . a szerelmemben kételksdel? Ne vétkezzél! És ha van egy csöpp irgalom benned: ne gyötörj . . . még egy pár szó, érzem, hogy elbukom. — Bukás volna-e az, ha ölelésbe forr­nánk most, ebbe a forró, tüzes, mámoros pil­lanatban? Ne tagadd, hogy úgy éget minden csöpp véred, mint egy-egy tüzparázs darab. A te véred oly piros és meleg, úgy özönlik át egyik csatornából a másikba, hogy saját géped kattogása nem bírja elfojtani, Te nem seny- vedtól el, mint sok más munkából élő leány. A te arczodról nem hordta el a keserves munka rozsdáit. Te vágyakozol, te kívánkozol, te azt akarod, hogy elraboljalak, hogy leszakasszalak . . . miért hazudsz hát ? Ne gyötörj, de örvendj e pillanatnak, hiszen a házasságban talán so­hasem érnek meg ilyet az emberek. Ne ellen­kezzél, úgy sincs már erőd hozzá. Csak egy hónap választotta már el őket a házasság napjától. Ekkor azonban szűkszavú Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany­Nagykároly, Könyök-utcza II. .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus. MezóMi ML romi lira. mo in fnrrtanhnikitc;.

Next

/
Thumbnails
Contents