Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-19 / 42. szám
NA G Y K Á R 0 L Y eddig Szatmárvármegye közélete fölött, amely közélet ma már meg van fertőzve. A falvakat — kevés kivétellel — a nép- szövetség kerítette hálójába. Csendben, de annál nagyobb buzgalommal végzi veszedelmes aknamunkáját. Azonban a nyilvánosságtól se rettennek vissza. Odáig jutottunk, hogy ma már két klerikális irányú lap hinti el itt a visszavonás, a gyűlölködés magvait. Az egyiket, a szatmárit még megtudjuk érteni. Papok Írják, papok pénzéből terjesztik a saját érdekük megvédése czéljából. De a másik, a nagykárolyi, önös és kicsinyes magánérdekekből kapaszkodik a reverendába. Szatmárvármegye közéleti viszonyai a lehető legrosszabbak. Ipara, kereskedelme alig van. Kereseti alkalmak nincsenek. A nép nagy része nyomorog, kivándorol. Hová jutunk ilyen körülmények között majd akkor, ha a kuliura kevés és még erőtlen napfényét Szatmármegyéberr is a klerikalizmus fellegei fogják eltakarni ? Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó lB-án, csütörtökön tartotta meg rendes őszi közgyűlését, Őszi közgyűlés. Nem csak azért, mert októberben tartják, hanem azért is, mert a megyei közigazgatás már általában elhervadt intézmény . . . Azok a jobb ízlésű izraelita törvényhatósági bizottsági tagok, akik a hosszú napkor nehezen bőjtöltek, rosszul tették, hogy nem mentek el a közgyűlésre, mert az ott látottaktól és hallottaktól elment volna az étvágyuk. Egy darab itt felejtett középkor : ez manapság már a megyei közgyűlés. És valahányszor alkalmunk nyílik, egy ilyen közgyűlés lezajlását végig szemlélni, mindannyiszor sóhajtva kérdjük, hogy: állami közigazgatás mikor jön már el a te országod ? A Khuen-kor- mány csak akkor fogja igazán nagy küldetését beteljesíteni, ha programmjának a közigazgatás államosítására vonatkozó pontját mielőbb megvalósítja. Mert komédia, csúf, vértforraló komédia az, ami a megyegyüléseken történik. A csütörtöki közgyűlésen résztvett tagok csak önmagukhoz és a tradicziókhoz maradtak hűek, midőn minden érdeklődésüket csupán csak a közigazgatási bizottságban, a központi hogy az inas legénynek s a legény mesternek ne mondhassa magát, az uj helységben, ahol, ha jelentkezett az ottani páholynál, meg kellett adnia a szabadkőmüvesi jelt, melyről megismerhették, hogy a szervezethez tartozó szabadkőműves és hogy mester-e? legény-e? . De aztán, a reformációt követő időkben az építő páholyok hanyatlásnak indultak, elhervadtak, elenyésztek. A szabadkőművesek, hogy régi tekintélyüket s erejüket megtartsák, tudós, előkelő férfiakat igyekeztek körükbe vonni, akiket befogadott kőműveseknek neveztek. De az építő ipar hanyatlása folytán a kőművesek, kőfaragók elszéledtek, a befogadott kőművesek révén pedig a kor akkori iránya szerint a humanisztikus, bölcselkedő vizsgálódás nyert mind nagyobb tért a páholyokban, mig végre az építőművészet egészen szimbolikus jelentőségűvé változott át. Ily módon alakult át négy londoni épitő- páholy 1717-ben és egyesülvén, a maival már egészen azonos szabadkőműves nagypáholyt létesítette. A páholyok épitéssel többé nem foglalkoztak, de a régi szokásokat, jeleket, szavakat és szertartásokat megtartották, jelképiesen magyarázva azokat. Innen van az, hogy a mai szabadkőművesség szimbolikája szinte egészen az építészetből való s még a kedélyes lakomát is „vakolásinak nevezik. választmányban és az állandó választmányban megüresedett tagsági helyek betöltése kötette le. Na ja. Ha ezekbe a bizottságokba bejutott az ember, mindig kilátás lehet valami re- bachra. A tárgysorozat többi pontjait, a tulajdonképem közigazgatást, üsse a kő ! És miután a bizottságok választása megtörtént, úgy elszéledtek, mintha soha ott se lettek volna. A közgyűlés elé került mintegy 400 nagyfontosságu ügyet, amelyekben közpénzek adományozása, nagyjelentőségű köz- és magánérdekü dolgok fordultak elő, alig 8—10 ember jelenlétében és a legkisebb felülbírálás nélkül az előadók monoton és a legtöbb esetben alig érthető referádái alapján intézte el „a közgyűlés.“ A választások, különösen a közigazgatási bizottsági tagok választásának eredményéből megállapítást nyert, hogy a közgyűlésnek az izraeliták hosszú napjára történt kitűzése, a mely által a törvényhatósági bizottság 70 izraelita vallásu tagjának megjelenését szinte lehetetlenné tették — nem „elnézésből“ történt. Tervszerűen, ravasz praktikával volt ez igy megcsinálva azért, hogy a közigazgatási bizottságba Szálkái Sándor kibuktatásával, az alispán kebelbarátja és jelöltje, Dr. Falussy Árpád jöhessen be. A fondorlatos eljárás eredményre vezetett, mert Szálkái Sándor tényleg kibukott és két szótöbbséggel Falussy lett megválasztva. Az egyébként unalmasan lefolyt közgyűlésen és az azt követő vidám hangulatú főispáni közebéden két pikáns epizód is történt. Minda- kettő Falussy Árpáddal van kapcsolatban. A tárgysorozat tárgyalásának megkezdése előtt Dr. Falussy Árpád azt — a valóságnak meg nem felelő dolgot — panaszolta, hogy a Nagykároly—érendrédi kövesut építése megakadt, mert az ezen úttest építésére beszerzett követ onnan elszállították és a do- mahidai útépítéshez vitték. Ez a felszólalás Falussy részéről a Domahidy család ellen intézett, de rosszul sikerült oldaltámadás volt és a közgyűlést követő főispáni ebéden Domahidy István Falussy Árpádra mondott felköszöntőt. A másik ez: Mielőtt a közigazgatási bizottságra a szavazás megkezdődött, Falussy Árpád oda lépett Dr. N. Szabó Alberthez, kezet fogott vele és a következőket mondta: — Régi barátságunkból kifolyólag remél- lem, hogy rám fogsz szavazni. Dr. Szabó egy laposat mosolygott és megígérte. Hogy milyen ez a „régi barátság“ az köztudomású, de a Dr. Szabó szerkesztésében megjelenő „Északkeleti Újság“ legutóbbi száma is élénken illusztrálja. Ä szatmári püspök a nagykárolyi kath. tanítók ellen. Dr. Boromisza Tibor, a dús jövedelmű szatmári püspök, soknak találja a nagykárolyi róm. kath. elemi iskolák tanítóinak évenkénti és fejenkénti 1200 korona fizetését. Soknak találta és ezért felülvizsgálás czéljából bekérette a jelzett tanítók dijleveleit. Ez eléggé furcsa ugyan, mert 1200 korona évi fizetés a mai drágaság mellett nem valami irigylendő jövedelem, mégis ez az ügy nem alkalmas arra, hogy valami különösebb érdeklődésre számot tartson. Egészen más az, ami miatt a nyilvánosság előtt helyet kér magának. A múlt hónap elején, amikor az idei tanév megkezdődött, országos feltűnést keltett, hogy Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök a fenhatósága alá tartozó szatmári katholikus felekezeti iskola tanítóit szélnek eresztette és helyettük tanítókul, az úgynevezett iskolatestvéreket alkalmazta. Az egész dolog váratlanul, csendben történt és kínos meglepetést szült az ottani egyház kötelékébe tartozó szülőknél. Jól informált forrásból most arról értesítik a Nagykárolyt, hogy az itteni kath. tanítók dijleveleinek a püspökség által történt bekérésének ténye mögött valami ilyesféle rejtett törekvés lappang. Hírforrásunk szerint a tanítók amúgy is csekély jövedelmét a püspökség ezért akarja megnyirbálni, hogy a tanítók elkedvetlenedjenek és más hazát keressenek, hogy ezáltal önként átengedjék a nagykárolyi felekezeti iskolát az iskolatestvéreknek. Ismételjük, a szatmári iskolatestvérek betelepítése meglepetésszerüleg történt. A szatmáriak befejezett ténynyel állottak szemben, amely ellen már mit sem tehettek. A Nagykároly azonban jóelőre jelzi a püspök törekvéseit és ezzel módot ad a nagykárolyi híveknek, hogy a készülő terv ellen a kellő időben védekezhessenek. Tömeges provokálás Mangra miatt. Nagyszebenben még most sincs vége annak az afférnek, mely Mangra Vazul püspöki helynök, országgyűlési képviselő nyári tartózkodása alkalmából keletkezezett. Azokat a dákoromán fiatalokat, akik Mangra Vazul ellen a tüntetést rendezték, a „Nagyszebeni Újság“ erősen megkritizálta. A nagyszebeni román ifjúság a czikk megjelenése után gyűlésre jött össze, amelyen szolidaritást vállaltak mindnyájan a tüntetőkkel és a gyűlés határozatából kifolyólag tizenöt tagú küldöttség provokáltatta a czikk szerzőjét, Orosz György állami gimnáziumi tanárt aki két év előtt a nagykárolyi főgimnáziumnál segédtanároskodott és a „Szatmárvármegye“ szerkesztője volt. Orosz György a küldöttséggel nem akart tárgyalni. A román ifjak erre a Gazeta Trans ilvaniei-ben egy közös nyilatkozatot adtak közre, amelyben Orosz György tanárt gyávának és gazembernek nyilvánították. Orosz György a nyilatkozat miatt sajtópert indított. sorozó-bizottsági elnök. Luby Géza a szószban. Az általános képviselőválasztáskor a fehérgyarmati kerületben Luby Géza és Dr. Járrny Béla ügyvéd állottak egymással szemben. Luby Géza szörnyen megharagudott Jár- myra, amiért ellene fellépett. Haragjának úgy adott kifejezést, hogy az idei fősorozások után tartott közigazgatási bizottsági ülésen azzal rágalmazta meg Dr. Járrny Bélát, hogy mint a fehérgyarmati járás sorozóbizottságának polgári elnöke, hivatalos hatalmával visszaélt. Azt állította róla ugyanis, hogy a saját felelősségére besoroztatok egy olyan állitásköteles legényt, akinek a hüvelykujja hiányzik és akit ezért a bizottság katonaorvosa alkalmatlannak talált. Beso- roztatta még pedig azért, mert az illető legény atyja a képviselőválasztáskor nem ő rá, hanem Luby Gézára szavazott. Dr. Járrny Béla az alaptalan állításról a helyi lapok utján tudomást szerzett és Luby Géza ellen a szatmári kir. törvényszéknél rágalmazás miatt bűnvádi feljelentést adott be. A feljelentés folytán a szatmári kir. ügyészség elrendelte a nyomozást és megkeresése alapján a nagykárolyi kir. járásbíróság az elmúlt szombaton hallgatta ki a közigazgatási bizottság Nagykárolyban lakó tagjait, akik Dr. Járrny feljelentését mindenekben igazolták. Luby Géza alaposan megijedt az ügy következményeitől és füt-fát megmozgatott, hogy Dr. Jármyval kibékítsék. Ez meg is történt. De Luby nem fog czélt érni vele, mert hivatalból üldözendő vétségről van szó és az eljárást — a kibékülés daczára is — le kell folytatni. Amint halljuk, Luby Géza most azon mesterkedik, hogy a képviselőház mentelmi bizottsága tagadja meg mentelmi jogának felfüggesztését. MOlBM lattíiti? NfiliZOtl
