Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-31 / 35. szám
NA G.YKÁROLY bői, hogy már nem igyekeznek annyira menekülni az emberek Tulipániából, mint azelőtt. A kivándorlás napról-nápra csökken, igy a f. év augusztus havában az alispáni hivatal mindössze 112 Amerikába szóló útlevelet adott ki. Oiaiisi mviselönli artzhépe. A nagykárolyi választók politikai elve. Egy fővárosi lap Gróf Károlyi Józsefről. A Pesti Hírlap „Uj honatyák arczképe“ czim alatt érdekes és szellemes czikksorozatban ismerteti az uj parlament tagjainak választási történeteit. — Egyik múlt heti számában a nagykárolyi választókerület képviselőjével foglalkozik. A közlemény kitünően jellemzi a nagykárolyi választókat is és ezért az alábbiakban minden kommentár nélkül közöljük. Mint érdekes körülményt csupán azt jegyezzük meg, hogy a „Pesti Hírlap“ és Gróf Károlyi József egy és ugyanazon politikai elv hívei. Gróf Károlyi József. Gróf Károlyi József mandátumát Nagykároly topográfiai helyzetének köszönheti. Ugyanis a csinos, kis város a gróf Károlyikastély köré épült, úgy öleli körül az ősi, főúri kúriát, mint a majorsági épületek, istállók, cseléd-vityillők, magtárak és ispánlakok az urasági lakóházat. A város szive és közpotja a kastély, amelyre áhitattal néz fel a károlyi polgár, mint a római Szent Péter templomára. Ez az oka annak, hogy Nagykároly mindig gróf Károlyit választott képviselőjének ama kicsiny szüneteket kivéve, amikor az uraságok megunva egy időre a politikát, semmiáron sem akartak mandátumot vállalni. írhatnak a lapok szamárságot, buta frázisoktól zsonghat a közvélemény, dobálódzhat- nak a nagyképűek 67-el és 48-al, a derék nagykárolyi polgárok fütyülünk rájok, nekik egy a meggyőződésük, elvük és politikai hitvallásuk: ők gróf Károlyi pártiak. Voltak már nemzeti pártiak, szabadelvűek, függetlenségiek, pártonkivüliek és darabantok, aszerint, hogy mint adták ki a kastélyban az ordrét és csak az a szerencse, hogy az anarchista gróf Batthyány Ervin nem gróf Károlyi, mert akkor a derék nagykárolyiak kénytelenek volnának anarchisták lenni. Beszélik, hogy amiszeszély következtében donna Juana fogadalmat tett, hogy életét az üdvözítőnek szenteli... Azóta elvonultak élte egéről a fellegek, ő meggondolta magát, Záranz grófjának örömére, aki legközzelebb feleségül veszi 1 ... De az istennek adott szavát meg kellett tartania ... És barátnői példáját követte ... Egy helyettest állított, megfizette. . . Miként mi, ha nem akarunk eleget tenni katonai kötelezetségeinknek. Ez a helyettes volt Estrellita ... A mindene volt ennek a szegény ördögnek . . . Most megérted, ugy-e ? — Nem ismered meg . . . Angel Trig- nito .. . — Az a trianai léhütő, aki az ősszel föllépett egyszer az arénában és akit majdnem halálra döfött egy bősz miruai bika ? . . . — Ő az I ... Ha ez megöregszik . . . nem az ő érde,me lesz!.., — Érdekes, hát ide már mindenki bejöhet ? . Az éjjeli mise megkezdődött. A „Gloria“ fináléjánál gyászfátyol borult a templomra. A rács lyukacskáin keresztül megpillantjuk a fehér ruhás, sürü fátyolos apáczá- kat, előképhez hasonló csoportokban. Mély térdhajlással haladnak tova ünnepélyes lassúságban. Egymással szemben helyezkednek el. Némelyeknek gitár van a kezében, másoknak castagnette. Az apátnő intésére zenélni kezdenek, a hurokból süket, majd visító hangokat csalnak ki, eleinte megrázzák a rézcsenggetyűket, megütik ujjaikkal a fénylő, feszes bőrt és kor a fiatal György gróf született, deputáczió sietett fel a kastélyba. — Nézzük meg — mondták — milyen lesz a leendő képviselőnk ! Most azonban nagy bajban voltak a polgárok, mert a nagykárolyi Károlyiak közül senki sem akarta vállalni a képvhelősködést és már azon gondolkodtak, hogy nem-e lehetne e cziklusra Melinda grófnőt fiusitani, amikor eszébe jutott valakinek, hogy él valahol túl a Dunán egy elfelejtett, ifjú kis Károlyi, hátha az már nagykorú s kisegítené őket kínos honfiúi zavarokból? Összeverődött tehát az intelligen- czia küldöttséggé, egy megbízható komornyik bevaggonirozta és elvezette őket Csurgóra, ahol tényleg találtak egy alig huszonötéves, jó modorú, kopasz hut, a kis gróf Károlyi Józsefet, a Mihály öcscsét és sebtiben megválasztották pártonkivüli 48-as programmal képviselőnek. Az ifjú honatya bankettel hálálta meg választóinak jobbágyi hódolatát. Külön téríttetett a honoratioroknak, külön a népnek és a „Kis Khóser“-hez czimzett ettablissemente- ben a hithü orthodoxoknak, ahol jó étvágygyal fogyasztották a gróf potya — de szigorúan rituális — pörköltjét Nagykároly lelkes kis khóserjei. E vacsorák barátságos és békítő hatású sikerei arra indították a nemes grófot, hogy politikai sikereit is a vacsorákon próbálja ki. Bátyjával együtt ugyanis ők rendezték a szerdai vacsorákat, hogy fehér asztalnál pezsgődurrogás közben összebékitsék a két függetlenségi frakczió tagjait. Ez azonban nem sikerült, mert a jutshistaés kossuthista képviselők nem nagy^ károlyi kis khóserek, akik a vacsoránál megfeledkeznek mindenről és agyon lelkesedik magukat az utolsó borjuporczogóig és az utolsó pohár borig a vendéglátó gróf agrárista elveiért. Ézek nehezebb fiuk, akiket nem lehet lekenye- rezni, elveiktől eltántorítani — vacsorával! Gróf Károlyi József egyébként kijelenté, hogy az Irányi Dániel és gróf Károlyi Ist/án szellemében fog politizálni. Csak arra kérjük, nehogy a nemzeti kaszinóban Irányi Dánieles- kedjen és a nép közt Károlyi Istvánkodjon, mert akkor ez az expedicziója még furcsábban fog sikerülni, mint a vacsoraapostoloskodás ! Hazudik az erkölcsös sajtó. Az Északkeleti Újság újabban viczczek- kel mulattatja olvasó közönségét. Hogy a vicz- czek sületlenek és ostobák az őt nem zseni- rozza és elvégre minket sem, akik nem nafölhangzik a bizarr karácsonyi ének. Tán még a hősies Pelagius király vagy Cid Campeador idejéből valók. Gyönyörűek, a legtisztább, a legájtatosabb hittől áthatottak. Mindannyi az öröm egy hosszú hallelulájában magasztosul föl a végén. Ezalatt azonban hat noviczia kilépett az általuk képzett félkörből. Arcczal a jászol felé fordulva, a gyertyák fényétől megvilágítva, három mély udvari meghajlással üdvözlik a gyermeket, mikéntha udvarhölgyek köszöntenék a spanyol infanst. Majd félénk zavarral, önkénytelen kaczérsággal, mondhatatlan bájjal. A ba- tiszt főkötőjük szalagja remeg, lebeg, hullámzik, megnyílik, miként hófehér, repülni kész galambok szárnya: minden fény, minden világosság rájuk borul, időnkint szivárványos dicsfény veszi körül gyermeteg fejeiket. Az ujjaik követik a caHagnettek zenéjének ütemeit, kinyílnak és becsukódnak, miként rózsaszínű gyöngyházlegyezők : vagy mintha láthatatlan virágok szirmait tépdesnék. Hajlékony derekuk imbolyog, akár csak a tömjéntartó a minisztráns kezében. Rekedten, hirtelen felüvölt a chulo : — Estrellita! . .. Estrellita! . .. Estrellita ! Életem ! Üdvösségem ! Imádott virágszállam 1 Szeretlek még mindig. Halálosan szeretlek . . . mint gazdátlan eb, olyan vagyok . . . Nem nélkülözhetem a szerelmedet, mint ahogy nem lehetek meg kenyér és viz nélkül. 0, adjátok vissza nekem, ti rablók 1 Hát nem tudjátok, hogy ő az enyém és nem az istené! gyón ambiczionáljuk, hogy tisztelt „kollegánk“ a saját külön higeszü publikumát megfelelő szellemi táplálékokkal lássa el. E heti számában azonban az É U. a humor jegyében olyan kvalifikálhatatlan hazugságot röpített világgá, azaz dehogy világgá, csak a papgazdasszonyok és a sekrestyések zártkörű társaságába, amely arra késztett bennünket, hogy e sorokban, minden kedvünk és hajlamunk ellenére, az É. U.-val foglalkozunk. Az általános választójog ligája Szatmáron megalakult és ez alkalommal negyven tagú választmányt választott Annyi névtelen hőse van az általános választójognak, annyian küzdenek érte ernyedetlenül,hogy a „Szamos“ czimü lap, mely ezt a hirt megírta, nem tartotta szükségesnek a választmány névsorát legközölni. Az É. U, akinek vékony dongáin a „Szamos“ egynéhányszor elverte a port, azzal gyanúsítja meg a szatmári újságot, mintha a választmány -névsorát vagy azért nem közölte le, mert tagjaival nem lehet dicsekednie, vagy azért, mert azok talán nem is léteznek, éppen úgy, — a kis klerikális itt egy csapással minket is elakart intézni, — „minta nagykárolyi polgári radikális párt, amely Rózent'eld Zsigából és Sternberg Ottóból áll, de azért látogatott gyűléseket tart.“ Hát a polgári radikális párt, igen is létezett Nagykárolyban. Létezett oly értelemben, hogy volt egy lelkes csoport, amely a polgári radikalizmus elveit magáévá tette, voltak lelkes közkatonái és volt vezetősége, akik csendbe működtek és elhintették minden tekintetben a demokrata Magyarország,gondolatát sokkal intenzivebben, mint a néppárt a pártok ezen leghangosabb kis csábosa, amely ugyancsak hiába házal Szatmármegyében a Regnum Máriánum eszmeinek terjesztésével. A mi érdemünk, hogy Szatmármegye, hamarább minden más vármegyénél, kiábrándult a koaliczióból. Az uj politikai alakulás, amelyet előkészíteni mi is iparkodtunk, a nemzeti munkapárt jegyében született meg. Éz a párt ma az, amely hozzánk legközelebb áll, mert ha nem is szívta fel magába teljesen a radikális polgári párt elveit, de mindenesetre garanezia arra, hogy ezt az országot liberális irányban fogják kormányozni. Ezért valljuk magunkat nemzeti munkapártiaknak, amelynek progresszív szárnyához tartozunk. Mert itt foglalnak helyett volt vezéreink, akik a nagy czélt elősegítendő, a passzivitásra kárhoztatott parlamenten kívüli pártból az eredményes munkával kecsegtető nemzeti munkapártba léptek át. A nagykárolyi polgáriradikálispártezokból már hivatalosan megszűnt. Erkölcstelenség és igazságtalanság tehát az É. U.-nak az a hire, mintha ez a párt most is látogatott, de titkolt gyűléseket tartana. Mindezeket pedig azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert az É. U. nem rég benünket illetett az erkölcstelenség és az igazságtalanság vádjával, azért mert egy olyan hirt irtunk meg, a mely — szerinte nem felelt meg a valóságnak. Az ázsiai kolera; — Körúton vagyok. Hallom, hogy Magyarországon nagy előkészületeket tesznek a fogadásomra. Pedig alaposan csalódnak: nem megyek oda. Hiszen ha ázsiai állapotokat akarnék látni, egész egyszerűen otthon maradtam volna. Városi ügyek. A szeptember 4-iki közgyűlés tárgysorozata. Nagykároly város képviselőtestülete folyó éri szeptember 4-ikén, vasárnap d. e. 10 órakor a városháza nagytermében tartja meg rendes őszi közgyűlését. Ezen a közgyűlésen kerül tárgyalásra a jövő évi költségvetés. A tárgysorozat főbb pontjai egyébként a következők : Ő császári és apostoli királyi felsége — születése nyolczvanadik évfordulója alkalmából az ország minden részéből kifejezett sze- rencsekivánatokért — legmagasabb köszönő leiratának kihirdetése. — A városi hatóság kezelése alatt álló pénzek gyümölcsöző kezefii a mii.
