Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-17 / 33. szám
NA GYKAROL Y Vármegyei közigazgatás. Szatmárvármegye közgyűlése. — Nyár van ! Meleg van ; — mondogatta 11-ikén az a 40—50 bizottsági tag, aki megjelent a megyegyülésen, — ezért vagyunk ilyen kevesen. Mi a melegen, az augusztuson kivid e részvétlenséget annak a bizalomnak is tulajdo nitjuk; amellyel az egész megye az uj főispán iránt viseltetik. A bizottsági tagok nagyon jól tudják, hogy Csaba Adorjánnal szemben djesen felesleges nekik az „ellenőrzők“ szedi gyakorolni . . . A közgyűlést, melyen 291 ügy került el- erálásra, pontosan a kitűzött időben nyitotta meg az elnöklő főispán. Megnyitó beszédében arról emlékezett meg, hogy Ü Felsége most aug. 18-án ünnepli születésének 80-ik évfordulóját és akkor, amikor az egész müveit emberiség tisztelettel és szeretettel emlékszik meg az ősz uralkodóról: Szatmárvármegye közönsége sem vonhatja ki magát az ünneplők sorából. Kéri a közgyűlést, hogy Tolnavármegye e tárgyú átiratát egyhangúlag fogadják el. A közgyűlés N. Szabó Antal indiványára elhatározta, hogy Ő Felségét önálló feliratban üdvözli. Ezután simán ment minden, egész a tárgysorozat 20-ik pontjáig, a csanálosi kath. templom kerítésének lebontása tárgyában hozott azon határozat tárgyalásáig, mely alaki szempontból megsemmisíteni javasolja az egyház kérelmét. A csanálosiak plébánosa, Rónai heves hangon kelt ki a választmány javaslata ellen, mert azt veszi észre, hogy az a egyház ügyeit határozott rosszindulattal intézi. Rónai ezen kijelentése nagy vihart provokált és sietett is védelmére N. Szabó Albert, ki naivitásával állandóan derültségben tartotta a jelenlevőket. Rónai és Szabó vádjaira Ilosvay alispán felelt, aki komoly érvekkel bizonyította be, hogy jelenleg is a körjegyző pártján van az igazság. Erre Rónai személyes kérdés czimén újból felszólalt s kijelentette, hogy 5 évi lelkészkedése alatt mindig azt tapasztalja, hogy a megye minden kérdésben Szabó Dezsőnek kedvez. (Mi a plébános ur e kijelentését csak nevetségesnek tartjuk. Hát nem nevetséges-e az, hogy az az ember mer Szabó ellen beszélni, aki kilószámra adja be ellene a feljelentéseket az ügyészséghez, megyéhez, járásbírósághoz?) N. Szabó Antal és Stoll Béla felszólalásai után a közgyűlés elfogadva a választmány javaslatát, Csanálos kerítés ügyben hozott határozatát alaki okokból megsemmisítette. A többi ügyek most már villám gyorsasággal peregtek le; az állandó választmány javaslatait mindenekben vita nélkül elfogadták, úgy hogy már fél 12 órakor a főispán a gyűlést berekesztette. Mhie i mull hónaphan. A közigazgatási bizottság ülése. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága pénteken tartotta meg rendes havi ülését. Az ülésen Csaba Adorján főispán távollétében Ilosvay Aladár alispán elnökölt. Napirend előtt egy interpelláczió volt. Az olvasó eltalálta. Luby Géza bácsi interpellált. Ezúttal a tiszabecsi körjegyző fegyelmi ügyében vette igénybe a bizottság tagjainak idejét. Ugyancsak napirend előtt Schönpflug László újonnan kinevezett tb. szolgabiró a hivatali esküt letette. Ezután a szakreferensek szokásos jelentései következtek. Elsőnek Hegedűs Ferencz h. pénzügyigazgató terjesztette elő jelentését, mely szerint a múlt hónap végéig egyenes adóban befolyt 289445 K hátralék, f. évben 1.958,485 K; a befizetés a múlt évihez viszonyítva kedvezőtlenebb. — A tanfelügyelői jelentés nem tartalmaz semmi olyat, mely a bizottság különös intézkedését tenné szükségessé. Iskolalátogatást nem végzett, tekintettel, hogy júliusban szünetel a tanítás, hanem e helyett adminisztratív ügyeket intézett. Szeptemberben a következő helyeken nyílnak uj állami iskolák: Lajosvölgy-telepen, Királydaróczon és Kővárremetén. Dr. Aáron Sáíidor vármegyei főorvos következett ezután, ki a julius havi egészségi állapotot kedvezőtlennek mondotta. A kanyaró mintegy 25 községben pusztít, föllépett ezenkívül szórványosan a vörheny és ahasihagymáz is a megyében. Hasonlóképen kedvezőtlen momentumokról számol be Mándy Zoltán közszerethette ezt a virágot. Valaki hozhatta neki egyszer régen, valakivel együtt lehetett kedvencze, valaki, akit már ezerszer elsiraha- tott, de azért vár.t, tnindig várt epedő forrósággal. Nesztelen léptekkel járt a tengerparton, lázasan csillogó nagy sötét szemét a tenger azúrjába meresztve ... Egy verőfényes szép napon egyedül ültem a viz fövényében s egy messzi földről jött levelet próbáltam kibetüzni. Egyszer csak úgy éreztem, hogy valaki néz rám. Felpillantottam s előttem állott a fehér asszony. Hosszunyelü napernyőjére támaszkodva halkan köszönt s szelíden kérdezte, vájjon nem zavar-e, s leülhet-e mellém. Örömmel intettem igent. Soha sem beszéltünk még együtt és mégis vonzódtunk egymáshoz, mintha közös sors kötötte volna össze lelkeinket. Így is volt, mert hiszen az asszonyok bánata majdnem mindig egyforma meg nem é”tett vágy, reménytelen elhagyatottság. Az asszony leült, ruhája lágyan tapadt karcsú testére, olyan volt, mint egy najád, mely kibújik a partra s a napon melegszik. Sokszor láttam már, de azért mégis, hogy igy egyedül volt velem, mintha zavarba lettem volna, nem tudtam szólni, s ő finom leikével megérezve ezt, dallamos hangján lágyan kérdezte: „Ön magyar?“ Aztán álmodozva tette hozzá: „én is voltam Magyarországban egyszer régen ... “ — látszott rajta, hogy nem beszélgetni akar, csak a maga gondolatait nyilvánítja hangosan. És én ebből kitaláltam a magam ember- ismeretével, keserves élettapasztalatával, hogy az aszony nagyon szerethette az én aranykalászos, délibábos hazámat, pedig talán nem is látott belőle semmit, s csak azt a két szemet nézte, mely ott vált végzetévé, mely talán már azóta másnak ragyog. — Alkonyodott. A leáldozó nap vöröses sugarai vissza tükröződtek az asszony szemébe s ő felállva, egy csudaszép mozdulattal kezét nyújtja felém. Egyszerre úgy éreztem, hogy sohasem fogom többé látni, megragadtam finom, hosszú ujjait s csak perczek múlva engedtem el újra. Lassan ringó léptekkel ment vissza s én vártam, magam sem tudom miért vártam, hogy legalább egyszer visszanézzen. Nem tette. Este a hajó uj vendégeket hozott. Filigrán kicsi asszonykát s egy komoly magas férfit, kin - én úgy gondoltam — pompásan állott volna a mi fényes nemzeti viseletűk a disz- magyar. Nászutasok lehettek s az asszony alázatos megadással simult párjához kinek gyöngédséghez valami fanyar mellékiz keveredett, mintha nem szerette volna igazán, mintha várt volna valakit, az ő szemében is az a türelmetlen láng lobogott, amit ón még csak a fehér asszonyéban láttam. A table d’ hotenál melléjük kerültem. Magyarok voltak s én csendes gyászszal szivemben sirattam a békés szép napokat, mert tudtam, hogy nyugalmas egyedüllétemnek immár vége. Kedvetlenül hallgattam csinos honfitársnőm csacsogását, mikor belépett nesztelen lenge járásával, tapadó fehér ruhájában a szo- tnoru arczu asszony. Egy pillanatra megállóit... A férfi arczába vér futott föl, s meghajtva felső testét köszönt az asszonynak, Annak halvány arcza egy árnyalattal színtelenebb lett, aztán szokott halk modorában mint jött, kiment. Másnap a fehér asszony elutazott gazdasági előadó is a julius hóban észlelt gazdasági megfigyeléseiről, mert az elemi csapások úgy a búzában, mint a rozsban és dohányban egyaránt súlyos károkat okoztak, amelyek csak most a eséplési munkálatoknál lesznek majd alaposabban megállapíthatók. A szőlőt is nagyban veszélyezteti a peronospora. Az említetteken kivül még Jákó kir. ügyész és Lichtschein főmérnök terjesztették elő jelentéseiket, az előbbi a felügyelete alatt levő fogházak állapotáról, az utóbbi a megyei utakról és befolyt útadóról Mindkét előadói jelentés a szokásos sablonos keretekben mozgott. Városi ügyek. — A városok segélye. A belügyminiszter a városoknak az általuk az állam részére végzett egyes teendőkért kártalanításul nyolcz millió korona dotácziót utalt ki négy évre. A városok között mozgalom indult meg az iránt, hogy a belügyminisztert arra kérjék, hogy a nyolcz milliót ne négy év alatt, hanem egyszerre ossza ki a városok között. A kérdés a polgármesterek kongresszusán napirendre is kend, mert a zombori polgármester ez irányban indítványt terjesztett elő. Szenzáczió, Az elmúlt héten a „Magyar Király“ kávéházban egyetlen újabb bankalapítási terv se merillt fel. Irodalom, művészet. Előfizetési felhívás. Szatmárvármegyeiben- szülött és beköltözött nemes családok ismertetését óhajtottam tisztán a vármegyei levéltár adatainak felhasználásával a közönség elé tárni; s amennyiben ezen mű megvalósitása általában meleg rokonszenvre talált, e rokon- szenv és érdeklődés buzdításul szolgál arra, hogy „Szatmárvármegyenemes családai“ czimü művemre előfizetési aláirást nyissak. Ezen közérdekű munka, mely hozzávetőleg 2000 család ismertetését fogja tartalmazni, a n. é. közönségnek pártfogásától függ, hogy napvilágot lásson. A munka mintegy 20—25 8° ivén folyó évi szeptember hó közepén jelennék meg. A mű előfizetési ára 8 korona. Az előfizetési ár a könyvnek postán való megküldésével egyidejűleg utánvéve lesz. Az előfizetési felhívást — akár történt előfizetés, akár nem, f. évi szeptember hó 10-ig kérem alafiirt czimemre visszaküldeni. Nagykároly, l9l0. augusztus hó. Hazafias üdvözlettel: bilkei Gorzó Bertalan, Szatmárvármegye levéltárnoka, Nagykároly. Mely esetekben van válópernek helye? Ilyen czimen a „Házasság és Családjogi Szemle“ kiadásában egy rendkívül könnyen áttekinthető jogi füzet jelent meg, mely a magyar házassági törvény szerinti házasságfelbontó okokat igen népszerű nyelven kitűnő rendszerben megvilágítja. A mű szerzője Dr. Gerő Ernő budapesti ügyvéd. A könyv a jogász, különösen pedig a laikus közönségre nézve nélkülözhetetlen, melynek eddig a magyar házasságjogi irodalomból népies kiadvány nem állott rendelkezésére. A könyv ára 60 fillér. Kapható a pénz, vagy ennek megfelelő postabélyeg beküldése ellenében a szerzőnél (Budapest, VII., Erzsébet-körut 17.) Egy állás, melynek megtartása erkölcstelen feltételhez van kötve. A csanálosi tanítónőnek nem szabad férjhez menni. Csanálos újra beszéltet magáról. Az iskolaszék a minap ülést tartott és elhatározta, hogy a rom. kath. elemi iskolánál egy tanítónői állást szervez, feltételül azonban kikötötte, hogy a megválasztandó tanítónőnek férjhez menni nem szabad, mert különben állását veszti. Ez is olyan bölcsesség, amely csak Csanálos község érdemes elöljáróságtól telhet ki;
