Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-01-15 / 2. szám

N A GYKÁ R 0 L Y

mi. véreinket fogják darabokra szaggatni. Gyönyörű erény a jótékonyság. De Wilde Oszkár mondja, hogy: a jótékonyság nagy csomó bűnt. teremt. Ennek a mondásnak bölcs volta most fényesen beigazolódott. Olaszországba küldünk segítséget, holott ide haza sokkal több ember nyomorog, éhezik, fázik. Pedig ezek a mi vérünkből való vér. És senkinek se jut eszébe, hogy ezeket segélyezze. Olaszországba küldenek segélyt, mert az újságok kiírják a „könyörületes szivü adakozók“ neveit. Itthon meg ezer és ezer ember pusztul el tüdövészben, tizezer és tízezer ember élös- ködik hitvány málékenyeren. Igaz, Magyar- országon nem volt oly földrengés, amely vi- rágzó városokat, falvakat pusztított volna el, de van itthon a földrengésnél százszorta rosszabb valami. Van koalicziós uralom !

„A nyomorúság hazájából,“ A szatmármegyei ezerholdas birtokok urai folyton panaszkodnak, hogy a népben megingott a ragaszkodás a honi földhöz. Pedig ők teszik keresetképtelenné a népet, hogy a honi földet az „átkos Becsnek“ pár garassal többért adhassák bérbe. Ám, hogy ezerholdjaikat hathatosos napszámért dolgoztathassák, mindenféle mesterséges eszközökkel akarják megszüntetni a kivándorlást. Agyba-főbe dicsérik a községi jegyzők némelyikét. akik a birtokosok Zsoltijába szegődve, törvénytelen eszközökkel akarják a kivándorlást és igy a nép jobb megélhetését megakadályozni. Rémképeket festenek Amerikáról „a nyomorúság hazájáról.“ Hogy mennyire az, igazolja azon körülmény, hogy Amerikából a magyar munkások a legutóbbi l'i nap alatt 292,952 korona 38 fillért küldtek haza hozzátartozóiknak.

Polgári radikális párt Sz aim áron. A kormány választójogi merényletének küszöbön levő tárgyalása Szaünár-Németi város gondolkodni tudó polgárságát is heves küzdelemre készteti. Tetézi a polgárság elkeseredését az adóreformmal tervezett merénylet is. A támadások elleni védekezés czéljából Szatmárnémeti város a „nemzeti uralomból“ alaposan kiábrándult lakossága közül harmincz polgár elhatározta, hogy legközelebb megalakítják a „Szatmári polgári radikális párt“-ot. Bizonyos körökben nagy a rémület, hogy radikális mozgalom indult meg, félnek a világosság terjedésétől.. Hát hadd féljenek csak, van rá elég okuk.

Farsang a yármegyeházán.

Dicséret, amelynél; szaga van .. .

A közigazgatási bizottság ülése.

Szatmármegye közigazgatási bizottsága pénteken rendes havi ülést tartott.

— Ej, ej! már megint olvas 2 Nem eltiltottam az olvasást ?

— Maga valóságos zsarnok — szólt az asz- szonyka és kikapta férje kezéből a könyvet.

— Mutassa azt a könyvet — kérlelte a férfi.

— Nagyon kiváncsi ? No nézze, itt hagytam el. A kinyitott könyvet átnyújtotta. A férfi hangosan olvasta: „Ima a távollévő gyermekért.“ Meghatva adta vissza s egy csókot nyomott a hófehér sima homlokra. Az asszonyka elkacagta magát s diadalmasan szólt:

— Ugy-e maga zsarnoki ember, most megjárta ?

— Meg. Hanem ez a kaczagás mindenesetre többet ért az imádságnál.

Az asszony elkomolyodott. Hátra simítva homlokára hulló fürtjeit, halkan kérdé :

— Miért mondja ezt nekem?

— Csak ugv mondom. Nincs semmi különös okom rá.

— Mama nem irt?

— Látja, milyen szórakozott vagyok! El is felejtettem megmondani, hogy levelet kaptunk.

— Hol van ? Adja ide.

— Bent hagytam lelkem; hanem majd elmondom mit ir. Baby egészséges és nagyon aranyos csöppség.

— Azt tudom, hát még mit ir?

— Kezd nevetni és a dadáját megismeri, ha látja, mosolyog rá.

— Hogy irigylem azt a dadát — sóhajtja. Mondja csak Gyurica, ugy-e azért engem is fog szeretni ?

—Maga kis bohó! persze, hogy szeretni fogja!

Majd meglátja, milyen édesen, ennivalóan fogja mondani „mama,“ „mama“ !

— Soká lesz az még. De miért lett egyszerre olyan komoly ? Valami bántja ?

Jelentett mindenki, akinek valami jelenteni valója volt. De nem sok volt. A sablonszerű előadói referádák semmi különösebbet nem tartalmaztak.

Év eleje lévén a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya és albizottságai újjá alakultak. Szabó Dezső csanálosi körjegyző, hogy ellene emelt gyalázatos rágalom vádja alól tisztázza magát, saját maga ellen fegyelmi vizsgálatot kért, mit a közigazgatási bizottság el is rendelt.

Ezután Bodnár Pál kir. tanfelügyelő kedveskedni akarván a főispánnak újból egy kis nemzetiségi csemegét tálalt fel neki. A heczcznek valami szegény oláh tanító fogja bizonyára meginni a levél. Es ezzel az ülés véget ért.

Az ülés elején azonban két tréfás urnák eszébe jutott, hogy megkezdődött az ez idei farsang. Az az időszak, amikor a komolyság látszata nélkül az igazságot a feje tetejére lehet állítani.

Ez a két tréfás ur: Ilosvay Aladár alispán és Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző. Elhatározták. hogy a farsang alkalmából alaposan megkaczagtatják a közigazgatási bizottságot és a megye humort kedvelő közönségét. És konstatálnunk kell, hogy a heczez kitünően sikerült. Ugyanis az ülés megnyitása előtt feladott Ilosvay Aladár és meleg szavakkal üdvözölte dr. Falussy árpád főispánt. Megemlékezett a múlt év egyöntetű, czéltudatos munkásságáról és a szép eredményt főleg a főispán előre látó ügy- i buzgóságának tudja be. Kérte ezek után, hogy úgy tudását, mint jóakaratát a jövőben se vonja meg a főispán a vármegyétől, hogy még számos éven át élvezhessék áldásos, odaadó munkásságának gyümölcsét.

A meglepett bizottsági tagok harsogó ka- czajban akartak kitörni, de nem volt idejük, mert nyomban Ilosuay beszédének elhangzása után Nemestóthi Szabó Antal emelkedett szólásra és Ilosvay szavait kitódva, előadta, hogy a főispánnak a vármegye é. deliében telt fáradozásának eredményeivel lépten-nyomon találkozik, ügybuzgóságát, igazságszeretetét elismeri és ezért elismeréssel van iránta.

Dr. Falussy Árpád főispán a farsangi komédiát komolynak vette és bár halvány sejtelme sincs arról, hogy mit tett ő a vármegye érdekében, meghatóban köszönte meg a meg nem érdemelt émelygős dicséreteket.

Egyéb baj nem történt.

A jól sikerült farsangi tréfán az egész vármegyében nagyszerűen mulatnak az emberek.

Uulipán j\rpád daliból.

I.

Van-e olyan egylet.

Van-e olyan intézmény:

)\hol — kérem ’ásson — piszelnök ne volnék én?

£n vagyok a diszelnök !

A férj fölkacag s szeretettel fogta kezébe az asszony karcsú vékony ujjait:

— Te kis képzelődő, te! Miért lennék én komoly? Te, hála Istennek, gyógyulsz és én olyan boldog vagyok ezért. Nézd csak kicsikém, milyen szép a nap, amint lebukik a tenger mögé ! Milyen szép ez a fejed fölött virágzó narancsfa.

— De én úgy emlékszem, hogy mikor először itt jártunk, kékebb volt az ég és virágzóbb

| a narancsfa . . .

— Kicsikém, te hálátlan vág}7 a természet

iránt.

— Nem. De akkor egész telkemmel élveztem a szépségeit, a kék eget, a nyugvó napot! Mig most ? Ä lelkem jobb fele ott van; a hóval fedett bérezek között, abban a sáros kis városban, ahol szürke az ég és fehér minden. Ott van abban a meleg kis fészekben, annál a parányi pó- lyás babánál. Odaadnám mindezt a tenger szépséget, ami körül vesz itt, ha mosolyogni láthatnám a Babvt!

— Kis türelmetlen mama ! lesz mé részeg benne. Csernátonban most nagyon hideg van. Á maga gyönge szervezete vissza kívánkozna ide, az örök tavasz honába, ide, ahol a természet soh’ sem alszik, a virágok mindig nyílnak, a madarak mindig dalolnak . . .

Amint a nap eltűnt, a tenger felől bűvös légáramlat csapott a fákon keresztül. Néhány virág ráhulott az asszony hajára, ki fázékonyan húzta magára a kendőt s kényes vontatott hangon szólt :

— Fázom. Menjünk be. Kinyújtott két karját férje felé terjesztette. Az megfogta a feléje nyújtott kart s nyaka köré fonta. Hirtelen mozdulattal ölbe vette az asszonyt. Az kaczagva sikoltozott. A férfi egy darabig vitte a könnyű terhét, majd óvatosan letette és a kendőt szorosabbra húzta keskeny vállain, magához őlelte.

jYíincknfelé díszelgők. Gomblyukamban tulipán; üángésznek tart //íarosán!

II.

földrengés yoU itt Szatmármegyében ? ffem éreztem, flazudnak a lapok! Gsal^ akkor lesz ha győz az Jgazság €s főispánt székem meginog.

A Boszniába vitt katonák családjai

itthon a legtöbb esetben Ínséget szenvednek és éhezve, fázva áldják a jó istent, akinek kegyelméből immár egygyel több tartományra terjed ki a felséges uralkodó család hatalma. Most végre az illető hatóság rászánta magát, hogy megtegye kutyakötelességét az itthon hagyott nyomorgó családtagok iránt. Ezt adja hírül a következő félhivataios jelentés:

. Azon tartalékosok és póttartalékosok segélyre szoruló családjainak, akiket a Boszniában, Herezegovinában és Dalmáczia déli részében bekövetkezett létszámemelés alkalmából ott visszatartottak, állami támogatásra van igényük. Ez az igénj7 a feleséget, a gyermekeket, a fölmenő rokonokat és a testvéreket illeti, föltéve, hogy a családtagok legszükségesebb megélhetései eszközei kizárólag vagy legnagyobbrészt a visszatartott személyes keresetétől függnek. Ez a támogatás igy van megállapítva:

1. 69 fillér fejenkénti föntartási napikőitség a család minden tagja részére, azaz ugyanannyi, amennyi a katonák átvonulási illetéke ;

2. ha a család lakbérre szorul, minden napra a napi föntartási költség feléllek megfelelő lakásilleték.

Nyolez éven alóli gyermekeket fejenkint ez össze- | gck fele illeti. Az egy családnak nyújtandó támogatás ! összege azonban nem haladhatja meg a visszatartódnak a helyi viszonyok szerint föltételezhető átlagos kereseti összegét. A póttartalékosokra 1908. november 28-ától, a többi vissza tartottra nézve 1999. jaruár í-étől fogva kezdődő igényt a lakhelye szerint illetékes politikai járási hatóságnál szóval vagy Írásban érvényesítheti az igény- jogosult. A megállapított segélyösszeg havonkint kétszer, minden hó 1-én és 16-án kerül kifizetésre.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy a nyomorgók már meg is kapják a segélyt, amely őket az elrabolt kenydrkereső után kárpótlásképpen megilleti. Szó sincs róla! Sok lótás-futás, sok heti és havi várakozásba fog kerülni a legjobb esetben is, mig hozzájutnak azokhoz a nyomorúságos fillérekhez. De még igy sem fognak mind hozzájutni. Mert az emberséges hatóságok számtalan esetben ki fogják mutatni, hogy az itthon hagyott család a Boszniában egzeezérozó család- föntartó nélkül is meg tud élni és igy nem szorult támogatásra.

9 „Magyar Király“ iDéiiázbál.

— Boldog ember, akinek részvényei vannak. A bankok szép osztalékot adnak és igy most a kupon-vágás ideje van.

Tudom. Én is vágtam tegnap.

— Milyen részvényeid vannak?

— Részvényem nincs, de van két tyúkszemem.

Az asszony szeretettel simult hozzá. így mentek egymást átölelve a villa felé vezető utón. Egyikük sem szólt, de arezuk elárulta a lelki világukat. Az asszony arcza a végtelen boldogság kifejezése, mig a férfi szomorú, komoly volt. Fölértek az üveggel födött teraszra. Szinte kábító volt itt a levegő az összehordott sok virágtól. Az asszony kéjesen szívta be a virágok illatát.

— Látja férjecském, én itt szeretek lenni, ezek között a pompás, illatos növények között.

— Pedig ezek a kedvenczei mind ellenségei magának.

— Ne mondjon ilyet. Maga rossz ember!

— Én csak az igazat mondom. Ezektől a bóditó-szagu virágoktól a maga fejecskéje megfájdul. Azért menjen szépen be a szobájába és feküdjék le, mig én a parkban elszívok egy cigarettát. Az asszonyka-szó nélkül engedelmeskedett, de szobája ablakából nézett a távozó férje után. Az is visszafordult és csókot intett föl neki, azután pedig sietve tűnt el a fák között. Mohón keresett egy elhagyott helyet, hol nem jár senki. A sürü, virágzó ciprusok közül fehéren vált ki egy pad, oda tartott. Mikor elérte azt, körülnézett. Senki sem járt arra. A mandolin hangja megmegszakadva hallatszott odáig.

A férfi zsebéből táviratot vett elő. Reszkető kézzel, dobogó szívvel olvasta el: „Baby meghalt. Holnap temetjük.“

Megrendülve rogyott a padra. Az erős, hatalmas férfi, kiben összegyűlt az egész nap visz- szafojtott jókedv alá rejtett keserűség, hangos, keserves zokogásba tört ki. Egész testét megrázta a kínos fájdalom. Sirt. mint ahogy csak nagy, erős jellemű férfiak tudnak sírni.

Siratta azt a sápadt, beteg asszonyt, aki most bizonyára boldogan álmodik arról a piczi pólyásbabáról, aki már az angyalok között mosolyog . . .