Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-01-01 / 1. szám

S harag múltán urunk Ismét magához int S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! ii 11 'nti : ....a":.::1, ............. - ~ ..... ........ Ös szesítése azon 190S. évi közgazdasági és kulturális vív­mányoknak, amelyeket Sz&tmárvármegye éa Nagykároly város kizárólag Dr. Falussy Árpád főispán tevékenységének köszönhet: • 1909. Szilveszter éj. A kávéház zsúfolva, Úri népek vigadnak gondtalan. Hogy más emberek éheznek és fáznak: Az mostan mind, mind elfeledve van. Éjfél. A villanyt gyorsan lecsavarják. Isméi ég. Újév! — Jókivánal száll . . . Zene szól. És az utcán vigyorogva Élesíti kaszáját a Halál. Fenyegetik a nágykárolyi háztulajdonosokat. A nagykárolyi háztulajdonosok nagy része tartozik dr. Falussy Árpád főispán bálványozói közé. Ezeknek a jó uraknak ismét alkalmuk nyílt, hogy a főispán ur méltóságos talpati csókolgas­sák. Mert a főispán ur ő méltósága előmozdítja a város javát és megvédi a háztulajdonosok érdekeit. Ugyanis a főispán tulajdonát képező és ál­tala irányított „Szatmárvármegyé“-bens.s. jelzéssel egy czikk jelent meg, amely arról szól, hogy egy tisztviselői telep fog Nagykárolyban létesittetni, melynek tervei készen vannak. 42 előjegyzés tör­tént. Az építkezés még a folyó év folyamán be lesz fejezve. Minden tisztviselő a saját házában fog lakni és a házak árát 12—15 esztendő alatt a lakbérből fogják törleszteni és megjósolja a háztulajdonosoknak, hogy lakásaik üresen fognak állani. Hát ez a két s. jelzésű czikk tartalma nem­csak kétes, hanem egyenesen valótlan is. Beszél­nek ugyan tisztviselői telepről, de a megvalósí­tásról még szó sincs, a tervek meg egyáltalában nincsenek meg. A czikk czélja: a háztulajdonosok megfe­nyegetése azért, hogy a tisztviselők lakbérét a közelgő házbérnegyed alkalmából leszállítsák, holott a tisztviselők ma sem fizetnek annyi lak­bért, amennyit erre a czélra az államtól kapnak. Hát kérjük alásan, igy védi meg dr. Falussy Árpád főispán lapja a nagykárolyi háztulajdono­sok érdekeit. 9 „Magyar Király“ kávéházitól. — Hála Istennek, este van megint! Rémes nap volt ez a mai. Már jókor reggel valóságos népvándorlás indult meg a lakásomon. Az újévi gratulánsok egész légiója tisztelgett nálam. Egy­másnak adták az ajtókilincsét. „Boldog újévet* kivántak. Ki írásban, ki szóval, de mindnek pénz kellett. Az embernek igy újév napján valósággal tőnkre kell menni! — Ezekben a kellemességekben nekem is volt ma részem. Nos és mennyi pénzt osztottál szét? — Mennyit ? Na hallod! Egy fillért se ! Egy év Nagykároly város történetéből. Statisztikai adatok. Nagykároly város 1908. évi történetét szán­dékoztunk ebben a cikkben megirni. Csakhogy nehéz munka ez és majdnem lehetetlen. Mert nem történt semmi. És ami történt, az is hátrá­nyunkra volt. Sem közgazdasági, sem kulturális viszonyaink nem javultak. A kereskedelem, az ipar stagnál, egyedül a pénzintézetek forgalma növekedett. A közterhek indokolatlenul szaporod­NAGYKÁROLY tak és a lakosság kereseti alkalma csökkent. A mennyi statisztikai adatot a múlt év tör­ténetéből tegnapig beszerezni módunkban állott, ezeket az alábbiakban közöljük: Építkezések : Összesen 8 uj épület lett építve. Középület egy se. Képesítéshez kötött iparenge­dély 52 adatott ki. Engegélyhez kötött iparra 10. Vegyesre 4. Kereskedésekre 35 iparengedély. Ez­zel szemben iparengedélyéről lemondott 43 mes­terember, kereskedő 28. Egyéb ipari vállalkozás megszűnt 12. Születtek 523-an. Meghaltak 384-en Házas­ság kpttelett 154. A város lakosai közül Amerikába vándo­rolt 28 egyén. Visszavándorolt 18 egyén. Itt említjük meg, hogy Nagykároly város hanyatlását nemcsak mi hangoztatjuk, de meg­állapítja ezt a „Városok Lapjau legutóbbi száma is, amely Nagykároly várost a tengődő és stag­náló városok között első helyen sorolja fel; meg­jegyezvén, hogy városunk lakosainak száma az utolsó 30 év alatt csak 19 százalékkal növekedett. Sir ha — sírim Egész Nagykároly városban Én magam vagyok a fíalpárt. Bősz vala rám, de már mostan Szeret engem Túli Árpád. Lapomban — mely volt a mi vöt, — Dicsérem a koalicjót; De, hogy a látszatot óvjam : Kell, hogy néha meg is róvjam. — Mórt hát vidéken a Balpárt Nem barátja bajnak, vésznek : Ezért nevezett ki Árpád Tb. tiszti aliigyésznek. HÍREK. Igen tisztelt előfizetőinek boldog újévet kíván Nagykároly szerkesztősége és kiadóhivatala. — Időjárás januárban. Az első napokban tiszta hideg idő, majd borult lesz 10-ig ezután újra tiszta idő, utána nagy havazás, 20-ikától kezdve változó, a hó végén nagy havazások. — Kitüntetés. A király Obholczer Gyulát, a nagykárolyi mk. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség köztiszteletben álló főnökét — m. kir. pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — Halálozások. Dr. Gózner Elek nagyká­rolyi ügyvéd neje született Schillervein Ilona múlt hó 29-én, hosszas betegség után Ujtátrán elhunyt. Tetemét hazaszállították Nagykárolyba. — Sarkadi N. Zsigmond nagykárolyi könyv­nyomdatulajdonos mull hó 3ü-án halt meg. Mind­két halott temetése tegnap volt. — A szeretet ünnepén. Templomokban, szószékről hirdetik, ékes vezércikkekben, hangu­latos versekben hirdetik, hogy Jézus születés­napja : a béke és a szeretet ünnepe. Hát persze, hogy az! Aki nem hiszi, az olvassa el ezt akis hirt és meg fog győződni róla. íme: Mátészalkán Lajos Ferencz gazdalegény a múlt hónap 24-én az éjféli misére akart menni. A piactéren talál­kozott Mizsei Károly és Mizsei Ferencz máté­szalkailakosokkal, kik Lajos Ferenczet szó nélkül megtámadták és bottal és rézfokossal félhortra verték. A súlyosan sérült embert beszállították a nagykárolyi közkórházba, hol most haldoklik. — Függetlenségi és 48-as kör. Egy nehány nagykárolyi bácsi az utóbbi időben nagy bajban van. Sehogyse tudták a gyakori éjjeli kimaradá­sokat a zsörtölődő feleségek előtt megindokolni. Hogy a kimaradásokat a jövőben kilehessen menteni, elhatározták, hogy egy „Függetlenségi és 48-as kör“-t alapítanak. Lesz elnök, 2 alelnök, jegyző, pénztáros stb. és 60 drb választmányi tag. A kör egyelőre önmaga körül fog forogni és a tagok — amikor itókázással nem lesznek elfoglalva — azon ismert probléma megoldásán fognak fáradozni, hogy miként lehetne a kört négyszögüvé formálni. — A honvéd póttartalékosok sürgős behí­vása. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, hogy a még behívható, ki nem képzett hon­védpóttartalékosokat 1909. év január 16-ra 8 heti kiképzésre és 4 heti fegyvergyakorlatra hívják be. Ugyancsak januáa 16-ra hívják be azokat a honvéd ujonezokat, akik eddig halasztás folytán szabadságot élveztek. — Földrengés a szomszédban. A szom­szédos Szilágymegyében levő Érmind- szent, Szentkirály és Kisfalu községekben a múlt hó 30-án este 8 óratájban erős földrengés volt. A faliórák megállották és sok helyen az ablaküvegek is eltörtek. A lakosság a szokatlan jelenségtől meg­ijedve, kétségbeesetten rohant ki a há­zakból. A rengés délkeleti irányból jött és kb. 40 másodpercig tartott. — Utazás a nagykárolyí tanítók zsebeire. Szatmár város a megyei székhely elkarintálása céljából, még egy úgynevezett „érv“-et akar sze­rezni. A tanítók, tanárok stb. fiai számára Szat- máron a közel jövőben konviktust akar építeni. Ez ellen senkinek se lehetne kifogása, ha a sa­játjából fedezné a költségeket. De Szatmár, mint mindig, a mások zsebeire spekulál. Erre a célra sikerült megnyernie Bodnár György tanfelügye­lőt, aki a nagykárolyi tanítókhoz is egy aláírásá­val ellátott körlevelét küldött, amelyben a követ­kezők is bennfoglaltaknak : „Szatmárvármegye minden tanítójától és tanítónőjétől — bármelyik elemi vagy gazdasági ismétlő iskolájában működ­jenek is—legalább 20 korona adomány I várunk.11 Aki tudja, hogy a tanító milyen függő viszony­ban van a tanfelügyelővel szemben, az azt is tudja, hogy a „várunk“ szó egyenes parancsot jelent. Pedig a törvény nem ad jogol a tanfel­ügyelőnek arra, hogj' hivatalos tekintélyét ilyen presszionálásokra használja fel. A nagykárolyi tanítóknak nem áll érdekükben, hogy a szatmári konviktus létesítését elősegítsék, mert módjukban áll gyermekeiket itthon is megfelelő tanintéze­tekbe járatni. Sőt az adományozással egyenesen Nagykároly város érdekei ellen cselekednének, amennyiben ha a szatmári konviktus felépülne, Nagykároly vidékének tanítói, gyermekeiket, - kik most Nagykárolyban tanulnak — Szatmárra küldenék. Ezen újabb stikli jól jön arra, hogy Nagykároly város közönsége mindent elkövessen a tanfelügyelőségnek Nagykárolyba való áthelye­zésére. Mi vagyunk a megye székhelye és igy a kir. tanfelügyelőség minket illet meg. — Véres karácsony. Nagyecseden karácsony első napján megöltek egy embert. A véres eset röviden a következő : Lakatos Sámuel, Gabi és János nagvecsedi cigánymuzsikusok már régóta haragban voltak collegáikkal Patái Dániel és Patái Ferenczczel. Lakatosék karácsony első nagján elhatározták, hogy leszámolnak harago­saikkal. Ásóval, vasvillával és éles fejszével fel­fegyverkezve, délután 3 órakor elmentek a két Patái kunyhójába és Ferencznek egyetlen fejsze­csapással ketté hasították a fejét. Azonnal meg­halt. Dánielt pedig életveszélyesen megszűrték és megverték. A gyilkos cigányokat a csendőrség elfogta. Patái Dánielt a nagykárolyi közkórház­ban ápolják. Felgyógyulásában azonban az or­vosok nem bíznak. — Vigyázat! Festve van! Tudniillik rózsa­színűre festik a nagykárolyi könyvnyomdák üz­leti viszonyait azok, akik a Sarkadi N. Zsigmond- féle nyomdát részvénytársasággá akarják átala­kítani. Azon polgártársainkat tehát, kiket rész­vényjegyzésekbe akarnak beugratni: a kellő óva­tosságra intjük. Rossz üzletre akarják őket rá­bírni. Ám ha valaki mégis kiakarja dobni a pénzét, az vehet „Kölcsey-könyvnyomda“-rész- vényt. A nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület szívesen eladja a készletét, 60 darabot. — Műkedvelő előadás. A nagykárolyi Pro­testáns Társaskör dec. 26-án a városi színházban kiválóan sikerült műkedvelő előadást tartott. A színházat teljesen megtöltő közönség jól mulatott a „Mozgófényképek“ cimü német bohózaton, a melyet a szereplő műkedvelők meglepő termé­szetességgel adtak elő. Bár a szereplők mind­egyike jól oldotta meg feladatát, mégis kiemelen­dőnek tartjuk Nagy Irma tanítónőt, Keszi Em­mát, Reszler Antalt, Szabó Istvánt és Csata Ger- zont, utóbbi a dijbirkozó szerepében művészi alakítást nyújtott. Julis szobaleány szerepében Nagy Irma, Kozár Vilma szerepében Szombathy Juliska nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. A rendezés eredményes munkáját Luczay János végezte. Előadás után a „Magyar Király-“ban tombolajáték volt, amelyet a reggeli órákig tartó fesztelen táncmulatság követett. — Sok az éhes ember. A nagykárolyi rend­őrségnél az utóbbi napokban egy egész sereg kisebb-nagyobb lopási esetet jelentettek be. Lop­nak mindent, ami csak lopható, ami azt jelenti, hogy Nagykárolyban sok az éhes ember. Mert a jóllakott nem lop. — A bíróság pártatlan ? Egy előfizetőnk közli velünk az alábbi épületes kis hirt: Mózsa Pál nagykárolyi lakos egy adósa ellen még a múlt év november közepén pert indított a nagy­károlyi községi bíróságnál. A községi bíróság az ügy tárgyalására a f. évi március hó 17-ik nap­ját tűzte ki, holott később beadott ügyekben már a f. évi január közepére tűzött ki határidőket. Mózsa Pál e miatt panaszt adott be a polgár- mesterhez, amelyben elmondja, hogy ő csak azért kapott március 17-ére terminust, mert alperese Griindl Ede városi Írnoknál lakik. Ebben az ügyben az érdekes, hogy a községi bíróságnál a tárgyalási határnapokat Gründl Ede tűzi ki. — Betörő suhanezok. Karácsony szombat­ján Nagykárolyban Rósner Lázár pékutcai laká­sának pincéjét éjjel feltörték és 192 liter bort elloptak. A szomjas betörő tolvajokat a rendőr­ség Kardos György 19 éves és Zéger Herman

Next

/
Thumbnails
Contents