Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-10-06 / 22. szám
NAGYKÁROL Y — Ifj. Szól Mihály kópviselöjeiöltsége. Egyes fővárosi lapokban a múlt héten közölve volt, hogy ifj. Szél Mihály érkörösi földbérlő Oláhfaluban radikális párti programmal képviselő- jelöltül lépett fel. A hir minden alapot nélkülöz, amennyiben az Országos polgári radikális párt Oláhfaluban képviselőjelöltként senkit fel nem léptet. — Radu püspök rendelete. A nagykárolyi gör. kath. főesperességhez Radu nagyváradi gk. püspök rendeletet küldött le, amelyben azt mondja, hogy a legpontosabban meg kell tartani a közoktatásügyi ügyvivőnek a magyar nyelvű iskolákban való tanítás tárgyában 1908-ban kiadott tanitástervét. Oly iskolákban, amelyekben a tanulók vagy túlnyomó számban, vagy mind magyar nyelvűek, az összes tárgyak magyar nyelven tanitandók, kivéve az imádságokat és az egyházi énekeket. Végül a magyar tanitásnyelvü iskolákban, amelyekben a tanulók túlnyomóan, vagy mind román anyanyelvűek, ■az összes tárgyak további intézkedésig magyar nyelven tanitandók, kivéve a hittant és a román nyelvet, amelyek a közoktatásügyi ügyvivőnek 1908. évi május 27-én kiadott rendeletéhez képest a gyermekek anyanyelvén adandók elő. — Megint megindul a kivándorlás. A szat- mármegyei kivándorlási statisztikát legutóbb f. évi julius 1-én közöltük. Az azóta eltelt három hónap alatt mindössze 250 Amerikába szóló útlevelet adott ki az alispáni hivatal. Ezt a csökkenést az aratási munkálatok okozták. Most azonban rohamos mérvben indul meg a kivándorlás. Október 1-től, tehát 5 nap alatt 150 útlevél iránti kérvény érkezett be. — Közigazgatási bizottsági tagok választása. Szatmármegye holnap tartandó őszi rendes közgyűlése iránt csekély érdeklődés mutatkozik és az előreláthatólag szürkén fog lefolyni. A közigazgatási bizottság öt tagjának, névszerint: Böszörményi Zsigmond, Jékey Zsigmond, Luby Géza, Luby Béla és Nemestóthy Szabó Antal mandátuma lejárt, kik valószínűleg ujabbi két évre ismét meglesznek választva. Viliiéi kizlMís. Az alispán féléves jelentése. „Jelentem, hogy nincs jelenteni valóm!“ Ilosvay Aladár Szatmármegye alispánja, a holnap tartandó rendes közgyűlésen fogja a törvényhatósági bizottság elé terjeszteni az elmúlt közigazgatási félévről szerkesztett jelentését. Ez a jelentés, amely 10 nyomtatott oldalra terjed, teljesen felesleges munka, mert egész tartalmát az alispán a következő szavakkal is kifejezhette volna. „Jelentem, hogy az elmúlt félévről nincs semmi jelenteni valóm I “ Egy félév alatt semmi olyan nem történt Szat- mármegyében, ami a népjólétet előmozdította volna, vagy á kultúra térfoglalását jelentené. Sem a „honmentő nemzethy kormány“ sem a tulipános megyei vezetőség a kis ujjúkat sem mozditották meg Szatmármegye rettenetesen züllött közviszonyainak javítása érdekében. Ellenben a jelentés is beismeri azt, ami úgyis köztudomású, hogy a megyei közigazgatás korrupt és hogy manapság is sok száz ember hal meg anélkül, hogy orvosi gyógykezelésben részesültek volna. Az alispáni jelentés egyébként, bő kivonatban, a következő: Fegyelmi ügyek. A községi elöljárók elleni fegyelmi ügyek állása az elmúlt félévben teljesen kielégítő eredményt mutat. Hivatalvesztés az avasujvá- rosi körjegyző és a dengelegi községi biró elleni fegyelmi ügyben — alkalmaztatott büntetésként. A jelenleg állásuktól felfüggesztett körjegyzők száma öt. Fegyelmi vizsgálat egy főszolgabiró és két szolgabiró ellen van folyamatban. Vármegyei tisztviselők nyugdíjalapja. Ez az alap. fizetési kötelezettségének nem tud megfelelni. Rendezésére egy külön bizottság küldetett ki, mely a nyugdíjalap államosítását javasolta. Erre vonatkozólag azonban a törvényhatóság minden kezdeményező lépést mellőzött, mert ez — szerinte — önkormányzati erejének gyengítésére szolgálna. E helyett államsegélyt kért, de a kérvényre még válasz nem érkezett. Honosítás, elbocsátás két-két esetben történt. Katonaügy. A jelentés mint örvendetes eseményt említi, hogy a tavaszi részletes mozgósításkor behívott és segélyben részesítendő tartalékosok összeírását a honv. miniszter elrendelte. (No hiszen, ezen van is mit örvendeni. Az a terv, hogy a behívott póttartalékosok családjai naponként 24 fillérrel lesznek kárpótolva. Ha ugyan egyáltalában lesznek. Szerk.) Munkásügy. Ez az idén igen kedvező volt. Daczára a gyenge termésnek, aratósztrájk alig volt. Nehány munkásügy az avasi erdőségekben folyó famunkálatoknál és egy a nagykárolyi járásban a kendermunkásoknál fordult elő. Cselédügy. E kihágások száma meglehetősen kevés volt. A gazd. cselédlakásokról alkotott szab. rendeletet a földmivelésügyi ügyvivő ez év folyamán jóváhagyta. (De ilyen lakások felépítése iránt eddig egy lépés se történt. Szerk.) Vadászat. Legtöbb vadászati kihágás a nagysom- kuti és a nagykárolyi járásban fordult elő. Állami anyakönyvezés. Ezen ügyek ellátása mindenütt teljesen kielégítő. Közegészségügy. A heveny fertőző kórok minden fajtája felmerült, ezek közül több járványos jelleggel uralkodott. A megye területén 194 trachomás beteg van. Az öt hó folyamán 1734 halálozás fordult elő. Ebből gyógykezelésben nem részesült 1098 egyén. A tanult szülésznőt 100 község nélkülözi. Elmebeteg 488 van a megyében. Testi sértésekről szóló orvosi látlelet 345 állíttatott ki. A megyében 200 iskola túlzsúfolt. Közúti ügyek. A Nagykároly—érendrédi ut földmunkája házilag elkészült. A Tasnád—Érendréd —reszege- piskolti ut épités3 folyamatban van. Az alispáni jelentés az erdészeti ügyek referálásával fejeződik be, azzal, hogy az erdészeti albizottság ügyeinek előadói teendőivel a debreczeni m. kir. erdőfelügyelő bízatott meg. Október. Ha kinek az ujbor a fejébe mégyen, megesett mással is! sebaj no, nem szégyen; Csak forrjon a jókedv, a sepreje forr még, Tombolja ki magát, abból lesz jó bor még! Községi takarékpénztár Nagykárolyban. Az országban mindenütt foglalkoznak a községi takarékpénztárak intézményével, sok helyütt beszélgetés közben, nagyon sok helyt azonban már lépéseket is tettek annak felállítása iránt. Nagykároly város képviselőtestülete is szóvá tette legutóbbi közgyűlésén egy községi takarékpénztár létesítésének ügyét és azt elvben el is fogadta. Egy ilyen intézmény létesítésére nekünk bizony nagy szükségünk is volna, mert minden módot és alkalmat meg kell ragadnunk a város jövedelmének fokozására, amennyiben a pótadónak ijesztő mérvben való szaporodása igen nagy veszélybe döntheti a város polgárságát, sőt elérhetjük ezt is, hogy a rendezett tanácsú állapotból nagyközséggé fogunk visszasülyedni. Ismételjük, csak helyeselnünk lehet a községi takarékpénztárak felállítására irányuló törekvést. Mert, különösen a városokra és nagyobb községekre a kulturális költségek olyan nehéz teherképen súlyosodnak, hogy e miatt kénytelenek folytonosan emelni a pótadót, ami nemhogy kedvessé, denagyon sokak előtt ellenszenvessé teszi a kulturális intézményeket. Kell valami — eddig rendelkezésre nem álló. — nagyobb jövedelmi forrást teremteni az egyes községeknek. És hiába okoskodnak at városok és községek vezetői, nem találnak más alkalmas jövodelmi forrást, mint a községi takarékpénztár intézményét. Ettől várják és joggal, azt a jótékony és az egész községre hasznos erőt, amely a kulturális haladást lehetővé teszi a polgárság különös megterhelése nélkül. A külföldön már évtizedek óta fennálló, hasonló intézmények teljesen beváltak. Különösen pedig Németországban, ahol a községi takarékpénztárak olyan hatalmas erőforrást képeznek az egyes községek gazdasági életében, amely nélkül ezen állam gazdasági viszonyai a mostani színvonalra csak sok idő múlva emelkedhetett volna. Ne higyje azonban senki, hogy a nagykárolyi községi takarékpénztár eszméjének felvetése által már megvan a mód arra, hogy a város nyomorúságos anyagi helyzetéből: kievicz- kélhessen. Az eszme olyantén való keresztül vitelétől, hogy annak gyümölcseit a kellő méfvben élvezhessük, még nagyon messze állunk. Szükségesnek tartjuk ennek elmondását, mivel a városi képviselőtestület legutóbbi közgyűlésen bizonyos fokú tájékozatlanságot tapasztaltunk a községi takarékpénztárak ügyének felemlitésekor. Továbbá azért is, mert ismerjük, a képviselőtestület tagjainak gondolkodását, akik azzal, hogy a polgármestert megbízták a községi takarékpénztár ügyének tanulmányozásával, hosszú időre eleget véltek tenni városatyai kötelességüknek. A községi takarékpénztárak ügyeinek czélszerü megoldása a jövő és dtemokratikus alapon nyugvó kormány belügyminiszterére vár. Mert a jelzett takarékpénztárak hazánkban egyes helyeken fennálló mai formáikban nem szolgálhatják azt az üdvös czélt, amelyre hivatvák. A községi takarékpénztárnak ugyanis közvagyonokat kezelnek, amely vagyonok kezelésére nézve ma a törvény olyan intézkedéseket ir elő, amelyek a községi takarékpénztárak szervezetébe bele nem illenek, azok mozgását nehézkessé és eredménytelenné tennék. Pedig a községi’ takarékpénztáraknak szabad mozgás kell. E nélkül a hozzáfűzött remények füstbe mennek. Ezt pedig, csak egy erről alkotandó uj törvénynyel lehet elérni, amely törvény egyrészt biztosítaná a községi takarékpénztárak szabad kereskedelmi mozgását, másrészt a hatályos ellenőrzést is lehetővé tenné. A „Magyar Király“ kávéházitól. — Mi a különbség . az aradi Tizenhárom és Wekerleék között? — Azok vértanuk voltak, kik a hazáért haltak meg. Wekerleék pedig bértanuk, kik a haza rovására erőszakosan élni akarnak. Ä szinérváraljai Kossuth-szobor leleplezése. PAPP ZOLTÁN akar valamit . . . . Langyos ünnepség Papp Zoltán költő urnák az utóbbi hónapokban nagy lelkismeretfurdulásai lehettek. Kossuth Lajos eszmeinek programmjával választották meg képviselővé. Ahelyett azonban, hogy programmját igyekezett volna megvalósítani, összetett kézzel nézte a koaliczió néprontó garázdálkodását, sőt azt sok tekintetben elő is mozdította. Ettől eltekintve egész képviselői működése abból áll, hogy „iszogat és dalolgat.“ Háborgó lclkismeretét megnyugtatandó és hogy Kossuth Ferencz kegyeibe jobban befórközhessen: a költő ur szülőhelyének, Szinér- váraljának egy Kossuth Lajos-szobrot ajándékozott. Kevés értékű és még kevésbbé sikerült mellszobrot, melynek ünnepélyes lelepzése f. hó 3-án vasárnap volt. A leleplezést nagyszabású ünnepségek keretében tervezték, de bizony langyos, hűvös
