Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-09-23 / 20. szám

NAGYKÁROLY — Az aradi Koasuth-szobor leleplezése. Áfádon vasárnap leleplezték Kossuth Lajos ércsszobrát. És újból eszünkbe jutott Báró Eötvös József Végrendelet czimü költeményének utolsó sora: Eszméim gyözedelme legyen em­lékjelem 1 Kossuth Lajosnak egyre-másra ércz- emlékjeleket emelnek, mig eszméit lábbal tiporják. Az aradi szobrot leplezték nagy ün­nepségek között. Ezek az ünnepségek pedig arra jók, hogy a leleplezőket ne leplezzék le, holott nincs az a közéleti szélhámosság, ami eddig ki ne sült volna róluk. Persze, hogy ott volt Lipót is, a szobor fia. És persze, hogy szónokolt. Mennyire örvendhet ez az ember, hogy az érczszobrok érczökle nem tud lesúj­tani 1 A leleplezésen Nagykárolyból Dr. Adler Adolf volt jelen. Mert amint a koszorús költő mondja: „Utazz, utazz addig, mig szabadjegyes vagy 1 Bukhat a kormány és a szabadjegy — befagy“. Igazis. Dr. Adler egyúttal Nagykároly város koszorúját helyezte a szobor talapzatára. — A vármegyei jövő évi pótadók. Szatmár- megyében az 1910-ik évre a következő pót­adók kivetése szándékoltatik: 8/*°/o közműve­lődési czélokra, lVP/o vm. tisztviselői nyugdíj­alapra, lVa°/o h. é. vasutak segélyezésére fel­vett kölcsön törlesztésére, P/Wo az ez évben fel­vett 700000 koronás kölcsön törlesztésére. — Marchis Romulus és a mórki eset. Úgy a pesti, mint a megyebeli lapok unos-untig foglalkoztak már Kákos Máriának az immár közhiressóggé vált mérki leánynak „rejtelmes* ügyével. Mi a magunk részéről lapunk leg­utóbbi számában ismertettük a jelentéktelen és a törvényszéki orvostanok példái révén szinte közhelylyé vált hisztérika által elkövetett lopást, a kellő értékére leszállítva a lapok szenzáczióssá felfújt értesüléseit. Tudósításunkba azonban az a sajnálatos tévedés csúszott be, mintha Marchis Romulus a mérki családnak gyónás utján hallott igazmondását használta volna fel arra, hogy bűnvádi feljelentést tegyen. Marchis Romulus gör. kath. íőesperes most czáfoló nyilatkozatot tesz egyik közé egyik helyi lapban, melyben azt írja, hogy a bűnvádi feljelentést csupán csak azért te­tette, mert az esetet nem gyónás, hanem •egyszerű beszélgetés utján tudta meg a szülőktől. A főesperes nyilatkozata alapján múlt heti értesülésünket ilyen formában tehát helyreigazítjuk, megjegyezvén, hogy ha udva­rias formában nekünk írja meg nyilatkozatát, avagy ha csak egyszerűen szóbelileg fordul is hozzánk, mi kérésének a legnagyobb készség­gel tettünk volna eleget. Nem mulaszthatjuk el azonban ez alkalommal a román-barát koaliczió helyi szócsövében megjelent nyilat­kozatának bárolatlan és Ízléstelen kifejezéseit — a legnagyobb lelki nyugalommal — meg­mosolyogni. Uralkodott magán. De a tekintete tétován szállt ide oda, a teste már remegett az éhség lázában és siketitő élességgel csengett a fülébe az asszony egyik mondata: — Abban a csomagban vannak a czukor- sütemények... És az asszony egyre dadogott, pusmogott, duruzsolt a fülébe. 0 pedig nem hallott mind­abból semmit, csak azt az egyetlen mondatot. A tekintete mindig odatévedt arra a kis asztalra, amelyen a sütemény feküdt és az őrültség kör­nyékezte. Egyszerre felugrott. Ennek a rettentő állapotnak véget kell szakítani. Már-már oda­szökött a kis asztalkához, a száját is kitátotta, éhesen, mohón, de hirtelen megriadt s a cso­mag helyeit az asszonyt kapta fel és sóváran, kegyetlenül beleharapott a szájába. Az asszony összetörődve aléltan, de bol­dogan ment el a férfitól. Mikor az ajtó bezá­ródott mögötte a férfi oly gyöngének érezte magát az éhségtől, hogy vánszorogva ment vissza a díványig. Már leült, valósággal leom­lott a díványra, amikor a kis asztalkán meg­pillantotta a csomagot. Őrjöngve ugrott fel. A czukorsütemény, a czukorsütemény! Ebben pillanatban az ajtón csöngetés hangzott. A férfi ijedten ugrott az ajtóhoz, de a rézrostély nyíláson át megismerte az asz- szonyt. Megtántorodott. Aztán boldogan nyi­totta ki az ajtót s a csomagot a kezébe szo­rongatva az asszony lábai elé hullott és jaj­gatva nyöszörögve, mint egy gyermek esdekelt: — Oh, adja nekem, adja nekem. Éhes vagyok ... Pakota József. (\ királydaróczi jegyzőválasztás. Nyilvános szavazatvásárlás. Magyar közigazgatás. Ha igaz, hogy egy csepp tengervízben benne van a tenger minden alkatrésze, úgy a Királydaróczon f. hó 20-án végbe ment köz­ségi jegyzőválasztás hü tükre a magyar köz- igazgatás korrupcziójának, a magyar falu er­kölcsi züllöttségének és kétségbeejtő kulturát- lanságának. Ezen a választáson ugyanis megdöbbentő botrányok történtek. Hallatlan ittatás, egyházi átokkal való fenyegetés, szavazatok nyilvános megvásárlása jegyében folyt le ez a választás, amelynek már a következő, a közigazgatási hatóság által elkövetett előzménye is elég érdekes. A Vaday elhalálozásával megüresedett királydaróczi községi jegyzői állásra eredetileg f. évi május hó 14-ik napjára volt kitűzve a választás. Pályázott Sajó Dezső vetési jegyző is. De mert a talaj Sajó részére nem volt kel­lőleg elkészítve, a választási eljárás elhalasz tatott. Ez az eljárás a szatmármegyei közigaz­gatási viszonyok mellett könnyen megérthető, ha megtudjuk, hogy Sa/o Dezső unokatestvére dr. Falussy Árpád főispánnak. Az újabb pályázati hirdetményben a vá­lasztási határnap f. hó 20-ára tűzetett ki. Sajó Dezső most már nem reflektált az állásra, mert Vetés község megígérte neki, hogy uj jegyzői lakot épit a számára. De volt 22 más pályázó, akik közül többen már hetek óta ittatták a szavazókat. Két főkortes volt, akik három je­lölttől 6—6 ezer koronákat vettek fel és mind­egyiknek kötelezték magukat, hogy megválasz­tatják őket. Más jelöltek érdekében papok kor- teskettek, kik egyházi átok kilátásba helyezé­sével eskették meg híveiket, hogy csak az ő jelöltjeikre fognak szavazni. Égy másik jelölt kortesei : a bíró és a községi pénztárnok 60—60 koronával vásárolták nyilvánosan a szavazato­kat. A választó közgyűlésen csak a protekczió- val bírók jelöltettek és ennek eredményeként Sző« Dávid aljegyző lett megválasztva. Népdal változat. Fütyöl a szél, az idő már őszre jár, Szebb hazába megy yigadni a madár Hej, de nem mind, mert sajnos itt maradnak, Koaliczjós, népcsaló jómadarak. Városi ügyek. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete szeptember 19-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen alig 40 képviselőtestületi tag jelent meg, pedig egy fontos ügy is volt napi­rendre tűzve : a városi villamos-mű kibővíté­sének végleges rendezése. Éppen ideje volt már ezt a dolgot valahogy elintézni, mert da­czára, hogy városi villamtelepünk van, az ut- czai közvilágítás az utóbbi hetekben már oly gyatra, hogy ehhez képest a régi petróleum- világítás valóságos ideális állapot volt. A rendkívüli közgyűlésről részletes tudó­sításunk a következő: Elhatároztatott, hogy a városi hatóság kezelése alatt álló pénzek, valamint a városi gyámpénztár pénzkészlete gyümölcsözés végett teljes biztosíték mellett elsősorban magánosok­nál lesz elhelyezendő. Az igy el nem helyez­hető összegek az összes nagykárolyi részvény- társasági alapon működő pénzintézetekben fognak egyenlő arányban kezeltetni. A_még tavaszkor elrendelt villamos-mű kibővítési munkálatokra összesen 6 ajánlat érke­zett be. Ezek közül a munkálatok villamos részére Ganz-gyár, a motorikus részre pedig a Nicholson- gyár ajánlata lett elfogadva. A közgyűlés I megbízta a polgármestert, hogy nevezett czé- gekkel a szerződést kösse meg. Elintéztek még több jelentéktelen apró kisajátítási és illetékességi ügyet, valamint ma­gánkérelmet. A nagykárolyi Kossuth-szobor az aradi Kossuth-szoborhoz. KI „nem vagy szobor, de érczbe öntött eszme,“ Ki ott Aradon vagy, innen nagyon messze: Érczkeblem őszinte részvétet fogadd I Lásd, Hozzám jönni Lipótnak nem volt mersze, És igy elkerültem a Te sorsodat. Beszüntették a közvetlen kocsikat a nagykárolyi éjszakai vonatokon. Emlékezetes még, milyen kellemetlenül érintette a közönséget a folyó évi májusi me­netrendnek az a változtatása, melylyel a Nagy­károly—budapesti éjjeli vonatán közvetlen kocsijaikat hirtelen beszüntette. Ez a változta­tás két hétig maradt érvényben. Akit e két hét alatt sorsa arra utalt, hogy az innen éjjel 11 órakor Budapestre menő és a Budapestről este 9 órakor Debreczen .felé induló vonatot igénybe vegye, bizony Ázsiában képzelhette magát akkor, amikor Püspökladányba érve hajnali időben másfél órás várakozással egybe­kötött átszállást kellett átélnie. Még a vasúti vendéglőt is bezárták az utas elől, ami aztán csaknem lehetetlenné tette ezen a vonalon az éjszakai utazást. A debreczeni kereskedelmi és iparkamarának, valamint az illetékes közigaz­gatási tényezőknek sürgős és nyomatékos köz­benjárására a vasutigazgatóság méltányolta a közönség érdekeit és két heti szünetelés után visszaállította a közvetlen kocsikat. Most azonban arról értesülünk, hogy intézkedés csak ideiglenes volt, csak a nyári idényre állíttattak vissza a közvetlen kocsik és a közönség ismét olyan kellemetlen­ségeknek néz eléje, amilyenek május első fe­lében érték. Ugyanis a közvetlen kocsikat e hó 15-ikétöl kezdve újra beszüntették a Nagykároly —budapesti éjszakai vonatokon, állítólag azért, „mert azok átállítása a gyorsvonattól a sze­mélyvonathoz és viszont: P.-ladány állomáson a vonatok késleltetését idézte elő, különösen télen, mert az 501—502. sz. gyorsvonatok fütő kazánkocsival közlekednek és ennélfogva a közvetlen kocsinak a vonat végéről való le- akasztása, illetve a vonat végére leendő fel­vétele csak időveszteséggel és kezelési nehéz­séggel eszközölhető.“ Az államvasutak igazgatósága bizonyára méltányolni fogja azokat a szempontokat, ame­lyek előtt a tavasszal meghajolt s amelyek ma is méltánylást érdemelnek. Mert az a nagy kényelmi érdek, amely ahhoz fűződik, hogy a M.-sziget—p.-ladányi — utóvégre mégis fő­vonalon — utazóközönség a télben-fagyban egy órai várakozással kapcsolatos megszakítás nél­kül utazzék, igazán nem rendelhető alá egy és más kezelési nehézségeknek. Különösen ebben az esetben, amikor évek során át a bi­zonyára nem uj keletű kezelési nehézségek daczára a forgalom megnyugtatólag bonyo­lult le. A közönség érdekeit véljük szolgálni, ha Debreczeni István polgármester urat, Ilosvay Aladár alispán urat, a többi illetékes tényezőt és különösen a város országgyűlési képviselő­jét fölkérjük: járjanak közben idejekorán, hogy a nagykárolyi vonal közönségének jogos ké­nyelme kielégülést nyerjen. Äz utczáről. Idegen: Kérem, hol lakik Dr. Kovács Dezső ur? Nagykárolyi benszillott: Dr. Kovács Dezső? Vár­jon csak... Azt hiszem, hogy három évvel ez­előtt hallottam egy ilyen nevű emberről.

Next

/
Thumbnails
Contents