Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-09-15 / 19. szám

— Közigazgatási bizottsági ülés. Szat- márvármegye közigazgatási bizottsága pén­teken ülést tartott. A főorvos jelentése szerint a megyében a közegészségügy kedvezőtlen. A közgyűlés Kardos György szamoskóródi görög katholikus tanítónak kiváló működéséért évi 200 korona pót­lékot engedélyezett. Bejelentettek, hogy az ügyvivő kormány Szamoskóród, Kismaj- tény és Erkörtvélyes községekben állami elemi iskolák fölállítását engedte meg. — Szatmárvármegye őszi közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­sága október hó 7-én d. e. tél 11 órakor Nagykárolyban rendes közgyűlést tart. Ezen a gyűlésen fogják betölteni a Tóth Tibor lemondásával megüresedett szolga- birói állást. — Csalódás. Marosán, a Viktor ez év ele­jén felcsapott publiczistúnak. Czikkei egymás­után jelentek meg a „Szatmárvármegye“ czimű újságban. Mindenki csodálkozott azon, hogy az avasujvárosi jámbor dászkál undorító mó­don nyalogatja Szatmárvármegye vezetőségé­nek talpát, holott ennek a vezetőségnek leg­hőbb vágyát az képezi, hogy minden vasárnap, nem: minden nap egy oláh tanitó föjjön a fa­zekába. Most aztán az obiigát szeg kibújt a zsákból. Marosán, a Viktor nem jókedvéből dicsérte agyba-főbe a megye vezetőségét. Fe­gyelmi ügyei voltak a dászkálnak és a dicsérő írásoknak az volt a czéljuk, hogy a megye vezetőségének figyelmét maga felé terelje, hogy szinpatikussá váljék előttük és ez által fegyelmi ügyeinek következményeit elkerülje, de a jám­bor dászkál csalódott. A hála ismeretlen foga­lom az általa agyondicsért urak előtt, akik Marosánt, a Viktort a pénteki közigazgatási bizottsági ülésen fegyelmijéből kifolyólag el­ítélték. Ezekután, azt hisszük, Marosán, a Vik­tor publiezisztikai pályája örökre megszűnt. Nagykárolyi erkölcsrajz. Huszonegyezö lovagok. A stüszi embervadászat véget ért. Az üldözők nagyhangon kürtölték, hogy kiszemelt áldozatukat egy Teli Vilmost is megszégyenítő biztos lövéssel fogják leteriteni, hogy azután kenderkötéllel a gyalázat fertőjébe hurczol- hassák. A hajsza eredménytelen maradt és az üldözők tökfilkóknak bizonyultak . . . A Nagy Tamás által Temesváry Ede és társai ellen rágalmazás miatt indított bünügy iratait végig lapozva, valósággal megdöbbentő az a vakmerőség, amelylyel a Nagy Tamás kir. pénzügyi tanácsos erkölcsi meggyilkolá­sára szövetkezett konzorczium dolgozott. Sem a vádban, sem a legmesszebbre menő bizonyí­tási eszközökben egyetlen olyan szymptoma se található, mely a rettenetes vád jogosságát vagy csak jóhiszeműségét a legkisebb mérték­ben is támogatná. Pedig a vád nem mindennapi volt. És súlyos. Azzal vádolták Nagy Tamást, hogy üzletszerüleg évek óta folytatott hamis kártyá­zással fosztotta ki azokat, akik vele kártyáztak. Ha igaz lenne a vád, úgy Nagy Tamás nemcsak tekintélyes állásától, munkája után őt megillető nyugdijától lett volna megfosztva, de erkölcsileg is halottá vált volna. A bíróság és a társadalom Ítélete nemcsak az ő, de a családja homlokára is rásütötte volna a meg­szégyenítő, soha le nem mosható bélyeget. Mivel akarták bizonyítani ezt a vádat? Jogi­lag : semmivel. Az összes tanúvallomások kö­zött azok, amelyek a legterhelőbbnek tekinte- tendők csak azt mondják, hogy atanuk egyéni impressziója szerint Nagy kártyázása inkorrekt volt. Ezeket a vallomásokat pedig arra alapí­tották, hogy Nagy Tamás néha a kártyacsoma­got nem emeltette meg és hogy egyesek, kik vele játszottak, sokszor 8—10 perczen át állan­dóan befucscsoltak. NAGYKÁROLY A bíróság ítélete, bár a büntetéskiszabá­sánál bizonyos enyhítő körülményeket vett fi­gyelembe, az indokolásban teljes elégtételt szolgáltat Nagy Tamásnak, amidőn fiilébe har­sogja a vádaskodóknak, hogy — Hazugok vagytok! Rágalmaztatok! — Mégis ezt az ítéletet a társadalomnak kötelessége szankczio- nálni. Meglátjuk: lesz-e hozzá elég bátorsága... Temesváry Ede és bíróság elé állított társai, véleményünk szerint a lezajlott botrány- afférban féligmedaig ártatlanok. Ők — bár könnyelműen és meggondolatlanul — mások biztatására ugrottak bele ebbe a csúnya do­logba. Az igazi bűnösök, akik Nagy Tamást erkölcsileg megakarták gyilkoltatni, ebben a perben nem szerepeltek és a nagy nyilvá­nosság elől még ma is a sötétben bujkálnak. És ez annál inkább elszomorítóbb jelenség Nagykároly város úri társadalmára, mert 3 év óta nem ez az első eset, hogy sötétben buj­káló alakok a rágalmazás mérgezett nyilait szórják azok felé, akik nekik kellemetlenek... Az immár lefolyt hajsza a rágalmazás tényétől külön álló, érdekes dolgokat is fel­színre hozott. Köztudomásúvá vált ugyanis, hogy a nagykárolyi úgynevezett „előkelő“ tár­saság tagjai, magasállásu köztisztviselők, ál­landó párbajsegédek, becsületbirák, magukat gács nélkülieknek hirdető Bayard lovagok, a legnagyobb részben, a törvény által tiltott huszonegyezéssel pótolják a költséges élet­módjukhoz nem elegendő fizetésüket. Húszon- egyeznek, akárcsak a fiakeres kocsisok. Az ítélet jogerős. A nagyhangú Cátók most már az egész becstelen ügyre a feledés fekete posztóját szeretnék ráborítani. Bizonyítja ezt a főispán leibzsurnálja, a „Szatmárvárme­gye“ is. Ez az újság nem régen hasábokon fog­lalkozott az ügygyei. Valósággal kéjelegve közölte a Nagy Tamásról forgalomba került rágalmazó pletykákat. A tanúvallomások közül csupán a terhelőnek matatkozókat adta le és most egy rövid 4—5 soros hírben emlékszik meg a Nagy Tamást rehabilitáló Ítéletről. De az a szándékuk, hogy az egész ügy rövid idő alatt elfeledtessék: nem fog sikerülni. Az orrcsavaró bűz még sokáig, nagyon sokáig fog terjeszkedni azok fölött, akik saját szemétdombjukat — elég botorul — felkavarták. A Régi kaszinóból Az egyik elitéit: Az ördög vitte volna el azt a kártya-ügyet! Most fizessek 40 korona fő- és 10 korona mellékbüntetést. A másik elitéit. Huzzuk le. Dupla vagy semmi! A Nagykároly-budapesti telefonkapcsolat. A debreczeni kersk. és iparkamara felterjesztése. Nagykároly város Szatmárvármegye szék­helye volna vagy mi. Énnek daczára úgy bán­nak városunkkal, mintha ez az Avas legsöté­tebb részén feküdne. A megyei közigazgatás központján és a kir. pénzügyigazgatóságon kí­vül, az összes megyei érdekű közintézmények Szatmáron székelnek. De más tekintetben is úgy bánnak ve­lünk Szatmárral szemben, hogy Piripócsnak is szégyenére válna. Szatmárnak például köz­vetlen telefonkapcsolata van Budapesttel, mig Nagykároly — a megye székhelye — csak Debreczen közvetítésével kaphat Budapesttel összeköttetést. A legtöbb esetben 2—3 órát kell várni mig Debreczen bekapcsolja a nagyká­rolyi vonalat a budapestibe. Ezáltal a mi tele­fonunk majdnem illuzóriussá válik, mert külö­nösen az érdekelt kereskedők — távirat utján sokkal gyorsabban bonyolíthatják le ügyeiket. Ezt, a helyi kereskedelmet lényegesen károsító állapotot, a „Nagykároly“ egy pár hét előtt már szóvá tette és ezen panaszunk alap­ján most a debreczeni keresk. és iparkamara f. hó 9-én tartott üléséből felterjesztést intézett a m. kir. kereskedelmi ügyvivőhöz, amelyben a Nagykároly-budapesti közvetlen telefonkap­csolat sürgős visszaállítását kérte. Hivatalos megyei hajtóvadászat. KÜRTÖK HARSANTAK, KOPÓK CSAHOLTAK, DE NEM JÖTT VADKAN, SÉ FARKAS, SE NYÚL. RENDELT VADÁSZAT ÚGY SIKERÜL CSAK : HOGYHA AZ A NÉP ELLEN IRÁNYUL. Városi ügyek. — Rendkívüli közgyűlés. A képviselőtestü­let f. hó 19-én vasárnap, d. e. 10 órakor a vá­rosháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés főtárgya a városi villamos­mű bővítésére beadott ajánlatok, tárgyalása. — Nagykároly virágváros. Ugyan még egy kicsit nagyon messze vagyunk ettől, de az első lépés meg van téve illetőleg az első virá­gok már megjelentek és vígan virulnak. A nvár folyamán felvették azt az eszmét, hogy Budapesten, mint a vidéki városokban a köz­épületek és a forgalmasabb utczák magánházai — külföldi kedves szokás szerint — virágdisz- szel látassanak el. Az eszme sok helyütt kö­vetőkre talált. Nagykárolyban a polgármester intézkedése alapján a városháza erkélyére al­kalmaztak most virágdíszt és úgy halljuk, liogv a jövő tavaszkor a többi középületek és sok magánház is ilyen virágdísszel lesz ellátva. Nagykárolyban különben eddig is kultiválták a virágot, csakhogy egy fajtát: a borvirágot,, de ezzel nem épületeiket, hanem az orruk he­gyét diszitették az emberek. Konkurrenczia. Fehérgyarmaton történt. A főutczáu két borbélvmühely van, egymásnak konkurrensei. Égy szép napon az egyik műhely előtt aranybetüs felírás jelzett valami nagyot. A fel­írás ez volt: „flntiszeptikus beretválás.“ A másik borbély rut konkurrencziát látott a dologban. De nem hagyta magát. Kigondolt valamit, amivel lefőzze a másikát. De mert nem tudta, mit jelent a furcsa latin szó, fel­ütötte a lexikont s ott nézett ki magának egy jobb szót. Harmadnap csakugyan az ő boltja előtt is uj aranybetüs tábla jelezte: „Antiklerikális beretválás“. A mérkí „szenzáczíó“ (?) Rémhírek egy falusi gazds-cs aládrúl. Felültetett fővárosi hírlapok. Márkis Romulus nagykárolyi gör. kath. esperes túlbuzgósága és valamely felületes, lelkiismeretlen szatmármegyei tudósítás alap­ján ponyvaregényekbe illő rémhíreket közöl­tek a vasárnap megjelent fővárosi újságok. Hosszulére eresztett czikkekben azt írták ugyanis, hogy czigányok hipnotizálták Kakas Mihály mórki lakos leányát, ki azóta a pokol menyasszonyának tartja magát. A leány telje­sen kifosztotta a szüleit, akiket koldussá tett és összes vagyonukat az ördögöknek adta oda. A misztikus esetekkel színezett tudósítás ^ a leányt és szüleit vallási őrjöngőknek mondják, egyes lapok pedig nagyszabású, párját ritkító bűnügyek sejtenek a dolog mögött. Utána járván a rejtélyesnek látszó eset­nek, megállapíthatjuk, hogy a fővárosi lapokat alaposan felültették. Áz egész dolog jelenték­telen semmiség, amely említésre se méltó. Mégis, hogy olvasó közönségünk tisztán lás­son ez ügyben, közöljük a következő való tényállást. A szatmárvármegyei Mérk községben egy nehány gör. kath. család is lakik. Gör. kath. pap azonban nincsen a községben. Lakos Mihály felesége és Mari nevű leánya Nagy­károlyba jöttek be, hogy Márkis Romulus itteni gör. kath. esperes előtt meggyónjanak. Gyónás közben a leány elmondta, hogy több­ször meglopta szüleit és a lopott holmit a rósz szellemeknek adta, kiktől fél, mert sok­szor kínozzák. Márkis magához kérette dr. Jé­kel László orvost, aki a leányt megvizsgálva, konstatálta, hogy nagyfokúan hisztérikus. Az esperes ezek után lopás miatt ismeretlen tette­sek ellen bűnvádi feljelentést tett. Rink a Wni-peil.

Next

/
Thumbnails
Contents