Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-09-08 / 18. szám
NAGYKÁROLY érdekes ez a bizonyítvány azért, mert az egyik aláíró nem más, mint dr. Luby László Szat- márvármegye egyik aljegyzője, Luby Béla a csengeri kerület orsz. képviselőjének fia. Dr. Luby László a koaliczió győzelmének köszönheti mostani aljegyzői állását. Atyja hü támogatója a mai nemzeti uralomnak s igy idők jele, hogy a dr. Lascunak czimzett, de voltaképpen a koaliczió részére kiállított őszinte hangú bizonyítványt aláírta, mely bátor tényével a fiatal aljegyző a mi beesülésünket kiérdemelte. Városi ügyek. Ä képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly városatyái a hosszú nyári szünet után, vasárnap ismét tanácskozásra gyűltek össze. A közgyűlésen unalmas nyári hangulat uralkodott. A városatyák többsége hiányzott. A tárgysorozat sem volt valami érdekes. Egyedül a Kereskedelmi és Iparbank építési ügye idézett elő némi élénkséget, amely ügy a magánérdekből eredő intrikák daczára végre befejezést nyert s igy Nagykároly város fő- utczája a jövő évben egy nagyszabású, diszes emeletes épülettel lesz gazdagabb. A Debreczeni István polgármester elnöklete alatt lefolyt közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: Elnöklő polgármester a napirend előtt bejelentette néhai Spitz Antal a képviselőtestület buzgó és tevékeny tagjának halálát, kinek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíteni rendelte. A Nagykároly város területén fekvő ingatlanoknak átruházása után fizetendő pótilleték tárgyában alkotott szabályrendeletet a belügyi ügyvivő átdolgozás végett visszaküldte. A tanács az átdolgozást foganatosította és a közgyűlés elrendelte, hogy a módosított szabály- rendelet jóváhagyás végett a belügyi ügyvivőhöz újból felterjesztessék. Az Arokpart-utcza nyugati oldalának, — valamint a Kaszinó-sikátor mindkét oldalának szabályozási vonala megállapittatott. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank kérvényt adott be a Széchenyi-utcza (Szoko- lovszky-féle telek előtti) közterületből 107 V2 m2 területnek részére leendő átengedése iránt. A terület □-öléért 30 korona vételárt ajánlott fel, kötelezvén magát arra, hogy a terület átengedése miatt esetleg a város ellen bárki által indítandó per következményeit magára vállalja. A tanács a kérelem teljesítését javasolta. Csipkés András az átengedni kért terület □-ölét 50 koronában, Lukácsovits János pedig 40 koronában kívánja megállapittatni. Dr. Adler Adolf a tanácsi javaslatot pártoló felszólalása után a közgyűlés nagy szótöbbséggel a tanács javaslatát változatlanul fogadta el. E szerint a Kereskedelmi és Iparbank uj épületének a. róm. kath. templom felé eső frontja az Önsegélyző Népbank épületének Hétsastoll-utczai mesgyéjévei fog szinelni. Neumann Ferencz városi adótiszt kérelmét, melyszerint betegsége indokából az év végéig szabadságot kér, a közgyűlés teljesítette. A nagykárolyi Dalegyesületnek — beadott kérelme alapján — a kecskeméti hangverseny költségeinek fedezéséhez 150 korona segélyt szavaztak meg. A nagykárolyi r. kath. egyház a Fetser- féle kereszthely tulajdonjogának átengedése iránt beadott kérelmének érdemi tárgyalása a f. évi deczember 5-én tartandó közgyűlés idejére lett elhalasztva. Budapest polgármesterének a magyar városok pécsi kongresszusára vonatkozó átirata, valamint Győr és Kassa városoknak a magyar városok tervbe vett országos pénzintézetére vonatkozó átirata tudomásul vétetett. A julius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv előterjesztésének tudomásul vétele után a közgyűlés két illetékességi ügyben határozott, megállapította több magánterületből utcza- területhez csatolt telekrész kártalanítási árát és végül elutasította Fekete György azon kérelmét, hogy a Széchenyi-utcza 41. számú ház elé egy kenyérkimórő bódét építhessen. Szeptember. Fekete szárnyait bontja most az ősz, 5 fekete szárnyait bontja most egy lap. Szerkeszteni fogja: Adalbert, a bősz, S olvasója lészen: vénasszony és pap. Egy nagykárolyi uriasszony kalandjai. Szalonokból a börtön felé... A szép uzsorás. A nagykárolyi úri társaságoknak beczé- zett, mindenki által körül rajongott tagja volt ezelőtt őt évvel Kovássy Illés nagykárolyi pénzügyigazgatósági titkár fekete szemű, magas, karcsú, szép és rendkívüli elegáns felesége., szül. Krasznay Aranka. Sokáig laktak Nagykárolyban, mindaddig, mig Kovássy Illés meg nem halt. A szép és gyermektelen özvegy, ki mellesleg megjegyezve, egy ezredes leánya volt, itthagyva Nagykárolyt, Budapestre költözött. És ettől kezdve a legkülönbözőbb kalandokat élte át. A fővárosba beiratkozott egy sziniiskolába. Mikor ezt elvégezte énekes színésznő lett. Később az akkortájt lábra kapott kabaré múzsájának hódolt. Egy társulathoz szegődött, melylyel beutazta az egész országot. A társulat Nagykárolyba is eljött és a szép Aranka a „Magyar Király“ kávéházban lépett fel. Az előadás után egyik itteni régi ismerősével, aki előkelő megyei tisztviselő, pezsgőzni kezdett. Ez a czigányzenés pezsgőzés, amelyről annak idején sokat beszéltek Nagykárolyban, megszakítás nélkül három napig tartott. Az egykori uriasszony másodszor egy Forgách Antal nevű tizedrangu színész felesége lett. Az uj házaspár nagy vállalkozásokba fogott. Forgáchék színtársulatot szerveztek,mely a budai Kisfaludy-szinházban tartotta előadásait. Aztán megalapították a Park színházat. Később a Rákóczi-uton kültelki kabarét nyitottak, ami csakhamar mozivá vedlett át. De ez a vállalat se ütött be és Forgáchék gyorsan visszavonultak a magánélet jótékony homályába. A házaspár dolga rosszul ment és ekkor a szép Arankának eszébe jutott, hogy első férje Kovássy Illés pénzügyi titkár volt és igy ő ért a pénzügyekhez is. Szövetkezetei alapítottak tehát és itt kezdődött az ut amely, a szép Arankát valószínűleg a börtön felé fogja vezetni. A szövetkezeti igazgató Forgách, a férj volt. A tőkét adó csendes társ azonban Krasznay Aranka lett. A szövetkezet, a már nem éppen ismeretlen szövetkezeti módon, az állami tisztviselőkre vetette ki hálóját. Kétszáz perczenten alól szóba se állottak a kölcsönkérő féllel, akikkel rendszerint okmányt hamisittat- tak és csak azután adtak kölcsönt holmi 300 százalékra. De rajta vesztettek.[A napokban feljelentették őket a budapesti rendőrségnél, ahol máris megdöbbentő gazságok lettek kiderítve. Ä „Központi Kávéháziból. Bérli bácsi: Aztaftodok.'hugy Londonban van hej, számos otcza s minden otczán sok sarok, aztat is todok, hogy a sarkokat szeretik a kotyák, aztat is todok, hugy a molt héten a czipömtül a sarok elvesztettem, de hugy mir csinálnak olyan nagy gezéreszt, hugy megtaláltak egy sarok, am1 el se veszett: ehhez igazán egy Cook-ot se értek. A vád- és védbeszédek. Az ítélet. A Nagy Tamás nagykárolyi pénzügyigaz- gató-helyettes által Temesváry Ede és társai ellen inditott rágalmazási per, mely hónapok óta tartotta izgalomban Szatmárvármegye közönségét, tegnap este 5 órakor nyert befejezést a nagykárolyi kir. járásbíróság előtt. A Nagykároly az érdekes ügy minden fázisáról informálta az olvasó közönséget. Az utolsó két tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: Szeptember 4-én Dr. Luby László, Luby Géza, Dr. Gózner Elek és Dr. Várady János tanukat hallgatta ki a bíróság. A három előbbi ' jelen volt azon kártyázásoknál, amelynél egyes ■ tanuk Nagy játékában inkorrektséget tapasztaltak. Ők azonban a kérdéses játékot kifogástalannak találják. Dr. Várady János az ügynek bíróságon kívüli rendezése megkísérléséről mondott el a perre nézve lényegtelen dolgokat. Az ügy folytatólagos tárgyalása hétfő délután 3 órára lett kitűzve. A jelzett időre nagyszámú hallgatóság gyűlt össze a tárgyaló teremben, amely szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására. Az egyik vádlott Gorzó Bertalan nem jelent meg. Ez ok miatt a tárgyalást elkeltett volna halasztani, azonban Nagy Tamás jogi képviselője Gorzó ellen a rágalmazás vádját becsületsértés vádjára szállította le s igy a tárgyalás ezen vádlott jelenléte nélkül is megvolt tartható. Első sorban a még hátralévő tanukat hallgatták ki. Bányay Endre mátészalkai kir. járásbiró az 1877. évi kézleszegzési históriáról nem tud semmit. Dr. Nagy Barna és Dr. Fejes István szatmári ügyvédek azt vallották, hogy a bíróságon kívül lefolyt egyezkedési tárgyalásokra nézve Nagy Tamástól utasítást nem kaptak. A bíróság Kölcsey Zoltántól már előbb tett vallomására kivette az esküt. Ezután Temesváry Ede I. rendű vádlott védője előterjesztette azt az általuk meglepetésnek szánt újabb bizonyítékot,amelyet a Nagykároly már jó- előre jelzett. Bejelentette ugyanis, hogy Nagy Tamás az 1902. évben Máramarosszigeten már port inditott valaki ellen,mert ezőthamis kártyázással vádolta. Kérte ezen iratok beszerzését. Bejelentette továbbá, hogy Nagy Tamásnak ugyancsak M.-szigeten két állami tiszviselővel is volt már kártya-afférje, kéri tehát ezek kihallgatását is. Végül pedig arra vonatkozólag, hogy a Dr. Schönpflug, Dr. Blum, Gyene, Szintay és Jakab ff y vallomásaiban előadott tények megálla- pitják-e a hamis kártyázás tényálladékát vagy sem: az Országos-kaszinó és Lipótvárosi kaszinó szakértői véleményének kikérését indítványozza. A bíróság az indítványokat elutasította a két elsőt azért, mert azok csak a per elhúzását czélozzák, az utóbbit azért, mert annak elrendelése által a biróság nevetség tárgyává tenné magát. Az ügy legérdekesebb része: Dr. Kelemen Samu szatmári ügyvéd hatalmas, nagy kon- czepczióju vádbeszéde következet azután, amit a jelenlevő közönség gyönyörrel hallgatott végig. Lapunk szűk keretei nem engedik a nem mindennapi orátori mű közlését és azért csak nagy vonásokban ismertetjük azt. Bevezetésül azon lélektani okokat kutatta, amelyek a vádlottakat a súlyos vád felvetésére és terjesztésére késztették. Temesvárynál ezt az okot abban igyekezett megtalálni, hogy szatócsi sorból emelkedett az úri kaszinó tagjává, társadalmilag szerepelni óhajtván, valami nagy dologgal akart feltűnni. Jeszenszkyt pedig az az elkeseredés késztette, hogy mint vagyontalan kis- hivatalnok egy este félévi fizetésének a felét 1000 koronát vesztett kártyán. Kimutatta, hogy a hamis kártyások nem oly szisztémával szoktak játszani, mint amilyennel vádlottat vádolják. A kártyázok kabalájáról, az előforduló véletlenségekről beszélt meggyőzően. Majd a A N#Hrg is társai elleni IGnteti ily Mlezése.
