Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-08-01 / 15. szám
Nagykároly, 1909. augusztus 1. !V. évíolyam. — 15. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-uteza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre S K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenik minden 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő és laptnlajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ so; a 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. Üljön el egy pillanatra a lüktető, az felőre- törtetö Életnek zaja: tegyük le egy pillanatra munkaszerszámunkat és a holnapért aggódó lelkünk szálljon vissza a múlt egy szomorú eseménye felé: emlékezzünk Károlyi István gróf halálára. Tegnap volt két esztendeje, hogy a károlyi vár ura őseihez megtért és a vár ormára kitűzték a gyászlobogót. A mérhetetlen gyászban — mely a grófi családot, István gróf elhunytéval érte — mélységes fájdalommal osztozott Nagykároly város minden polgára. Meggyászoltuk az elhunytban az embert, de meggyászoltuk benne a város első polgárát is. Nagykároly város sokat — ma még úgy látszik, hogy mindent — veszített gróf Károlyi Istvánban. Évtizedek óta megszokta ez a város István grófban látni azt az embert, a ki egymaga vívja meg nehéz küzdelmét a kormány és Szalmár város azon intencziójá- val szemben, hogy megyénk székhelyét Nagykárolyból Szaímárra helyezzék. Évtizedeken keresztül szinte babonás hitté erősödött városunk polgársága lelkében az a tudat, hogy ebben a városban minden közszépészeti, minden gazdaság-fejlesztő, minden kulturterv csak akkor valósul meg, ha azt Károlyi István gróf veszi a kezébe. A mikor István gróf váratlanul elhunyt, döbbenetes félelem költözött e város lakosságának szivébe. A polgárság úgy érezte, hogy István gróf elhalálozásával a grófi családhoz fűzött összes szálai elszakadtak és kétségbeesve kereste a Károlyi grófok között azt a férfiút, a ki Nagykároly város képviselői mandátumát és az ezzel járó hivatásszerű kötelezettségeket elvállalni hajlandó volna. Az akkori viszonyokban leli magyarázatát az, hogy a választókerület 48-as polgársága a képviselői megbízatást nem tehette egy Károlyi gróf kezébe és igy sorai közül választott képviselőt — figyelemmel várva azt az időt, a mikor ősi tradiczióit és vitális érdekét követve, mégis egy Károlyi grófra bizhatja Nagykároly város és vidékének az ország színe előtt való képviseletét. A kik a mai politikai helyzet legbelsőbb kárpitjai mögé látnak, azok előtt nem ismeretlen az illetékes körök amaz elhatározása, hogy a tél folyamán a fontosabb politikai kérdéseket a nemzet újabb elbírálása alá bocsátják. így mind nagyobb valósággal közeledik az uj képviselőválasztások ideje. Az uj választásokat azonban már nem a mai koalicziós kormány fogja vezetni. Az ország élére oly férfiak fognak kerülni, a kik össze tudják egyeztetni a nép demokratikus érdekeivel a dinasztia érdekeit. Az agrárfeudális nagy urak népelnyomó politikája helyébe egy minden izében demokratikus politika és ennek megfelelő pártalakulás kerül, a mely a nép bajainak kulforrását nem ha- gyományszerüen Ausztria-Bécsen, hanem Magyarország gazdasági elmaradottságában és a magyar uralkodó osztályok lelketlen osztálypolitikájában találja. Nagykárolynak is szakítani kell eddig divatozó szűklátókörű, eredménynélküli, daczos közjogi politikájával. A büszke mágnáson, a károlyi kastély hajthatatlan grófja daliás termetén jól festett a kurucz kaczagány, de nekünk szegénysorsu kispolgároknak olyan politikát kell ezentúl követnünk, a mely kérészéletű sikerek: lampionos menetek, kivilágítások, kurucz-határozatokHhelyett, a mi és családjaink anyagi jólétét, városunk fejlődését, kulturális haladásunkat mozdítják elő. A modern demokrata magyar állam európai politikáját kell a jövőben munkálnunk az eredménytelen közjogi harczok politikája helyett. Ez és csak ez a politika vezethet a magyar polgári osztály uralomra jutásához, helyzetének javulásához A véletlen úgy akarja, hogy ehhez a politikához megfelelő segítőtársat nyerhetünk a grófi családban is Károlyi György gróf személyében. Az ellentétes politikai irányzat hallgatásra kárhoztatta öt az utóbbi években. Politikai egyénisége azonban épen a hallgató szemlélődés közepette ölthetett határozott alakot. A kik a fiatal grófot közelebbről ismerik: azok szinte tüneményesnek mondják tehetségét, képességeit, helyes államférfim érzékét, ügy hisszük, közel járunk az igazsághoz, a mikor Károlyi Györgyben a jövő politikai alakulások egyik nevezetes szerep- vivőjét látjuk. Jó korán — még mielőtt a politikai hamis jelszavak üres frázisai, az üzletes ha- zaffyak elkoptatott szólamai — felütnék e város falain belül fejüket: kérve-kérjük a nagykárolyi választó kerület polgárságát: tekintsen a város jövőjére, e város érdekeire, és keresse az összeköttetést Károlyi György gróffal, hogy ha — a mint az előjelekből látszik — csakugyan választásokra kerülne a a sor: öt mint régen ismert, sőt elismert barátját tüntesse ki bizalmával. * A polgári olvasókör a mai napon leplezi le néhai Károlyi István gróf arczképét. Kegyelettel, elismeréssel, tisztelettel emlékezünk mi is az elhunyt érdemeire. De fontosahb kötelességet vélünk teljesíteni városunk polgárságával szemben akkor, a mikor a mai emlékünnepség alkalmából rámutatunk az élő Károlyira: György grófra, mondván : Kegyeletünk István grófé, a jövőbe vetett reménységünk pedig György grófé legyen ! Egy bizalmas bis levél . . . Magyarország búzatermését már learatták és most már egész bizonyossággal megállapítható, hogy a termés általánosan a közepesnél jobb. Az aratás előtt kiadott meghamisított terményjelentés tízmilliókat jövedelmezett a gazdáknak. A finom kis üzletet persze a fogyasztók tömege -sínyli meg. A termés tehát átlag kielégítő, csak Szatmármegyében vannak szomorú állapotok. Itt a termés mennyiségileg gyenge, a mennyiben a katasztrális holdanként remélt 0 mázsa helyett, a hozam csak 3 mázsa és ennek minősége is silány. A kereskedelem és az ipar is megdöbbentően pang most nálunk. Éppen jókor érkezett hát hozzánk egy levél, egy bizalmas kis levél. Wekerle pénzügyi ügyvivő irta a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatósághoz, hogy neki kell fogni az adóhátralékok és esedékes adók behajtásának, mert üres az állam kasszája, kell a pénz a katonaságnak, az annekszióra, az őszi ülésen megszavazandó dele- gácziós költségekre. Az indokot akceptáljuk: a pénz kell. De kell, hogy a kormány is akceptálja a kisember érvét. Ha kell is a pénz, de hát honnan vegyük a pénzt? Hisz az adót sem azért nem fizettük, mert volt pénzünk. Az államkassza üres, a dolgok tovább vitele nem tűr semmilyen haladékot, hát aki tartozik, az fizessen. De kell, hogy méltányosság is legyen. És ha már nem lehet el az államhatalom az adótartozások nélkül, akkor legalább legyen kíméletes és humánus a behajtásban. Az alispánok hatásköréért. Szatmármegye törvényhatóságához érdekes átirat érkezett Jász- nagykunszolnok-megyéből. Az alispánnk hatáskörére vonatkozik az érdekes átirat. Tudvalevő ugyanis, hogy az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. $-a szerint rendkívüli megyei közgyűlést csak a közgyűlés határozata folytán, vagy a főispán tetszése folytán lehet összehívni; az alispán pedig csak akkor hívhatja össze a rendkívüli közgyűlést, ha a főispáni szék üresedésben van, vagy a főispán akadályoztatik. A megye első választott tisztviselőjének keze természetesen igy erősen meg van kötve, ami különösen akkor érezhető, ha politikai okokból szükségessé válik a rendkívüli közgyűlés összehívása. Hiába óhajtanák azt a tör- vényhatóaág tagjai, ha a főispán akaratával ez nem egyezik, lehetetlenné van téve, hogy a megye közönsége a szőnyegen levő politikai ügyben nyilatkozzék. Ezért kívánja Jásznagykunszolnokmegye az alispánok hatáskörének a rendkívüli közgyűlés egybehivására való kiterjesztését. Ezt úgy cselekedte meg az említett vármegye, hogy szabály- rendeletét módosította. És pedig oly értelemben, hogy a törvényhatóság egy hatodrészének kívánságára az alispán tartozik a rendkívüli közgyűlést összehívni. Érdekes ez az átirat, de csak annyit ér, mint döglött tovon a patkó. Mert mindaddig mig a megyéknél is nem lesz általános szavazati jog, a megye mindig önző osztálypolitikát fog űzni, akar a főispán, akar az alispán hivja is össze a rendkívüli közgyűlést . . . Egészségügyi hírek a vármegyéből. Aranyos-Medgyesen a belügyi ügyvivő uj gyógyszer- tár létesítését engedélyezte. Az uj gyógyszertár jogát Náni János oki. gyógyszerész kapta meg. A szamoskrassói gyógyszerész aziránt folyamo- az alispánhoz, hogy az ott már hónapok óta üresedésben levő körorvosi állást sürgősen töltesse be, mert ellenesetben gyógyszertárát be fogja szüntetni. 9 szekulórizáczió hullámai Szatmármegyében. 9 „Keli Szemle" felvonul! Reszket a papzsák. . . . Az Úristen mindenütt van, főtisztelendő Nem- tudomhogyhivják ur pedig Szatmáron „létezik“. Az Úristen mindent lát, főtisztelendő Nem- tudomhogyhivják azonban ezen a héten csak a „tollas zsiciók falánk hadát“ látta. István gróf — György gróf.
