Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-07-15 / 14. szám
NAGYKÁROLY majd ha a tisztelt függetlenségi pártiak kicseppennek a hatalomból és a főispáni előszobák kényelmes, bőrpárnás karosszékeiből kimennek a nép közé és ott a hordó tetejéről szónokolni és a népet ismét bolonditani fogják, — hogy akkor mi ezekkel a dokumentumokkal előállhassunk és ezekkel is bizonyíthassuk a 48-as elveknek az elárulását és a Bécscsel szembeni gyávaságukat. Mert a csengeri és a mátészalkai paraszt még ma sem tudja, hogy a függetlenségiek egy szó ellenvetése nélkül megszavazták a régebbieknél magasabb kvótát, a házszabályreviziót, a felemelt katonatiszti fizetést és a császár-jubileumi üdvözlést/ A bizottsági tagok feszengve hallgatták végig ezt a szinigaz beszédet, de mégis az állandó választmánj indítványát fogadták el Porhintes a nép szemébe! A honvédelmi miniszter Szatmármegyéhez. Bosznia és Herczegovina annektálása alkalmával, mint ismeretes, egyre-másra vitték le a határszélre és Boszniába a csapattesteket. De a póttartalékosok sem kerülhették el a behívást és az első parancsszóra itt kellett hagyniok családjaikat és foglalkozásukat, hogy a monarchia védelmére csatasorba álljanak. Szatmármegyéből is százával hívták he a póttartalékosokat, ami sok száz családra nézve igen nagy nyomorúságot jelentett. A tartalékos katonákat ugyanis családjuk köréből ragadták el s a családok igy fenntartó, kereső kéz nélkül maradván, a legnagyobb nyomornak voltak kitéve, nem is említve azt, hogy a szegény katonák mily nehéz gondok közt végezték a távol idegenben súlyos szolgálatukat, nem tudva azt, hogy mi történik az odahaza maradt családjaikkal. A háborús veszedelem ideje alatt az állam nem törődött a póttartalékosok családjaival, amit most utólag akar jóvá tenni, de — csak papíron. A honvédelmi miniszter ugyanis leiratot intézett a vármegyékhez, melyben felhívja az alispánokat, hogy sürgősen Írassák össze azon pót- tartalékosok családtagjait, akik családfenntartó nélkül maradtak idehaza. A rendelet a hét elején érkezett meg Szatmármegyéhez. De ne örvendjenek a szatmárme- gyei póttartalékosok, mert ahogy mi a mai kormányt ismerjük, ennek az utólagos segély-igér- getésnek csak a maszlagolás a czélja. Közelednek a választások, népszerűek akarnak lenni. Ha esetleg meg is történik a segélyezés — akkor sem lesz köszönet benne. Hónapok múlva fog csak kiutaltatni és családonként legfelebb 5—6 korona alamizsnát fognak adni. tulipán )\rpád dalaiból. i. Jó istenkém, jaj de félek az ősztül! Rágondolva a hajam is megőszül. Daru elszáll, lehullnak a levelek: A természet is gyászol majd, Ha én innen elmegyek . . . II. Bárcsak ez a nyár-szaka Szentgyörgy napig tartana! Kilencz hosszú hónap még hét nap: Hej, de mennyit Ígérhetnék ez alatt, Kimulatnám, sejhaj, magamat! Dr. Falussy Árpád — Gr. Andrássy Gyula ellen. Miért lettel)béről) oHotvani-Oeutschob7 FoSítiHai intimitásai! egy vendéglő nyári helyiségében. A múlt hét első napjaiban történt. Dr. Falussy Árpád Szatmármegye és Szatmár szab. kir. város főispánja Nagykárolyban a .Magyar Király“ szálloda kerthelyiségének szaletlijében vacsorázott. Vele volt . . . elméltóztattak találni: vele volt a titkára. Mert a főispán ur Öméltósága mindenhova a titkárral kisérteti magát. Hadd lássák a jámbor pugrisok, hogy ő nem olyan szürke legény ám, mint amilyennek kinéz! Tehát a főispán ur vacsorázott. A kerthelyiségben az udvar felőli kijárat közelében egy asztalnál nagy társaság ült, amelyben hölgyek is voltak. A főispán távozás előtt üdvözölte az ismerős társaságot, de csakhamar elhatározta, hogy még marad és titkárával együtt leült az asztal mellé. Egész fennhangon, fesztelenül folyt a társalgás, úgy hogy tudósítónk, aki a szomszéd asztalnál ült" anélkül, hogy a beszélgetésre figyelt volna, minden szót hallott. Rövid bevezetés után Dr. Falussy Árpád főispán a politikai válságról kezdett beszélni. A társaság egyik tagja azt kérdezte tőle: igaz-e, hogy méltóságod beadta a lemondását. Erre a főispán szór ól-szóra a következőket válaszolta: — Igaz. De a lemondást nem Andrássy Gyula grófhoz küldtem, mert nekem a 67-cs belügyminiszterhez semmi közöm! Kossuth Fe- rencz őnagyméltóságához intéztem a következő táviratot: .A függetlenségi és 48-as párt bizalmából viselt állásomról lemondok.“ Más: A társaság tagjai zsidók voltak s igy csakhamar a Hatvani-Deutschok bárósitásáról folyt a szó. Erre vonatkozólag is nyilatkozott a főispán. Ezeket mondta: — Muszáj voltunk, illetve a kormánynak muszáj volt őket bárósitani, mert a darabontok elsikkasztották a rendelkezési alap pénzeit s igy most alig volt rendelkezési alapunk. Nemde érdekes két nyilatkozat? Nyilvános helyen hangzottak el és igy daczára intim voltuknak, mégis nyilvánosságra voltak szánva. íme, mi megtettük azt a szívességet a főispán urnák, hogy nyilvánosságra hoztuk nyilatkozatait. Megtudja tehát a kormány is, hogy Dr. Falussy Árpád kiválóan képviseli őt a Szatmár- megyében. 9 „Magyar Király“ háyéiiázból. Adó alany: Hát ez szomorú állapot! Mig a mi városunk, Nagykároly, már évek óta visszaesésben van, addig egy megyebeli kis városka napról-napra jobban halad. Bizony maguk, városatyák, tanulhatnának tőle. A múlt héten a német- osztrák-magyar vasúti szövetség igazgatói ott tartották meg évi nagygyűlésüket. Ä város pedig nagyszabású kiállítást rendezett. Igazán csodálatos, mennyire fejlődik az a kis város. Városatya (unatkozva): Az ördög bánja! Adó alany : Dehogy. Nagybánya ! Nagy frontra Temesváry és társai. 9 hamis kártyázás vádja. Újabban bejelentett tanuk kihallgatása. A Nagykároly legutóbbi számában részletesen ismertettük Nagy Tamás nagykárolyi pénzügyi tanácsosnak Temesváry Ede és társai ellen indított azon rágalmazási perét, amely azért lett folyamatba téve, mert a vádlottak Nagy Tamásról azt állították, hogy hamisan kártyázott. Az érdekes bűnügyben e hó 3-án volt a folytatólagos tanuzási eljárás, amikor is Tóth György kaszinószolga, Jakabffy Gábor építész, Schönpfluy Viktor mérnök, Tóth Sándor uradalmi pénztárnok és Tóth József közigazgatási gyakornok lett kihallgatva. Jakabffy Gábor előadta, hogy Nagy Tamással tizennégy évvel ezelőtt huszonegyezett. Nagy adta a bankot és ő 15—20 esetben az első lapra, amely mindig ász volt, következetesen figurát kapott és a harmadik kártya levételekor mindig be- fucscsolt. A kártyázásban akkor többen vettek részt. Másnap aztán többeknek azt beszélte, hogy a társaságban „egy piszkos ember hamisan kártyázott.“ Hogy ki volt az a piszkos ember: nem mondotta. Nagy Tamással már 14 év óta nem kártyázott. Schönpflug Viktor vallotta, hogy a múlt évben, midőn egyszer a Régi kaszinóban volt, Szin- tay Gábor és Gyene Pál panaszkodtak neki, hogy Nagy Tamással kártyázva, vesztettek. Azt mondotta a panaszkodóknak, hogy : „majd meglássuk, mit tud hát!“ és velük együtt ő is leült Nagy Tamással kártyázni. Játékközben megfigyelte Nagyot, azonban ennek játékában semmiféle in- korrektséget nem tapasztalt. Igazolja, miszerint Kölcsey Zoltán egyszer azt mondotta neki, hogy a Nagy Tamás kezét hamis kártyázás miatt zsebkéssel akarta az asztalhoz szegezni. Tóth Sándor többször látta Nagy Tamást kártyázni. Inkorrekt játékot soha nem tapasztalt nála. Egy alkalommal mutyiba adták a bankot, az osztást Nagy eszközölte, akkor a közös bankot, daczára annak, hogy többször megismételték, egy fillérig elvesztették. Tóth József vallomását várták a legnagyobb érdeklődéssel, mert a hamis kártyázás vádját közvetlen azután kezdték nyilvánosan terjeszteni, amikor ő Nagy Tamással legutóbb kártyázott. Tóth József vallomása a következő: Kapitän Aurél honvédszázados, Nagy Tamás és én hu- szonegyeztünk. Nagy adta a bankot. Mikor én resztáltam, Nagy vett magának kártyát és aztán azt kérdezte tőlem, hogy mennyim van. Én megmondtam. Ahelyett azonban, hogy most már Nagy is felmutatta volna kártyáit: még egy kártyát vett. Ez nyíltan történt, de én az eljárást szabálytalannak mondottam és a további játékot megköszönve, felállottam. Ebből kifolyólag az asztalnál ülők között vita támadt, amelynek ered- ményeképen Nagy az általam tett tétet kifizette nekem. A bíróság az ujabbi tárgyalást ma délelőtt 872 órára tűzte ki. Az ügyben újabb tanukul megidéztettek: N. Szabó Tibor, Fülöp Imre. id. Vetzák Ede, Róth Károly, Kaufmann Jenő, Kaufmann Izidor, Papp Béla, Dr. Adler Adolf, Dr. Gózner Elek. Wagner István, Sztárek Dezső, Let- linger Béla, Weinberger Bencze, Wéber Tibor, Nagy Gábor és Schnébli János. Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató, aki ez ügyben már tanúként ki lett hallgatva, kérvényt adott be a bírósághoz, amelyben pótlólag leendő újbóli kihallgatásának elrendelését kéri. A felek kérték, hogy Kölcsey Zoltán, más járásbíróság területén lakó tanú, ne megkeresés utján, hanem közvetlen a per bírósága által hallgattassák ki. A bíróság mindkét kérelemnek helyt adott és nevezetteket is a mai napra idézte meg. 1909 Julius. Naptár szerint: Julius van Brrrr S a fogam, mint vaczog! Bundában és szőrcsizmában ás náthásán nyaralok. Torró thea-kurát tartok. Hogy a fene megegye! Mégis baraczk csüng a Iákon: Nem pedig sült gesztenye. Mátészalka éjjel. Mikor a szolgaM szerelmes... fém KFífedss az ideál aiÉba alatt. Közigazgatás Szatmármegyébeo. A virágnak Mátészalkán se lehet megtiltani, hogy ne nyíljon, ha jő a szép kikelet. Kikelet: a szív, virág: a szerelem, és ez, amint Petőfi népdalából tudjuk: kikeletkor virítani kénytelen. Ilyen körülmények között nincs semmi csodálkozni való azon, ha Csincsák János mátészalkai gyógyszerészsegéd heves szerelemre gyuladt egy ottani, szoknyát viselő angyal iránt. Csincsák a leánykának e hónap 10-én éjjeli zenét akart adni, a mi vidéken éppen nem szokatlan mód a szivbéli érzelmek tolmácsolására. Ámde Csincsák tervez és Tóth Tibor szol- gabiró végez. Még pedig igen energikusan, röviden, de véresen végez. Tudni kell ugyanis, hogy Csincsák ideáljába Tóth Tibor is szerelmes. De az ideál Tóth Tiborral szemben oly hidegen viselkedik, mint egy akármelyik idei júliusi nap. Tóth-nak a mellőzés miatt nagyon fájt a szive. Ahelyett azonban, hogy elment volna Csincsák- hoz a patikába és fájó szivére valami jóféle orvosságot kért volna tőle, véres bosszút esküdött vetélytársa ellen. Megtudta ugyanis, hogy Csincsák a közős ideálnak éjjeli zenét akar adni. Tóth szolgabiró leitatta a nagyközség baktereit, számszerint hármat és velük együtt, közel az ideál lakásához, lesbe állott. Két óra hosszáig vártak, mig végre Csincsák megérkezett a helyi első bandával. Csendben elhelyezkedtek az ideál ablaka alatt és a banda elkezdte, hogy: Hallod-e te Katika, Katika, Kell-e doktor, patika, patika . . . — Ácsi! — dörögte egy paranasoló hang. A Tóth szolgabiró hangja volt. A zene elhallgatott és a czigányok rémülten futottak szét. De azért nem lett csend. Sőt ellenkezőleg. Hangos jajkiáltások zavarták meg az éjszakát. Áz álmukból felébredt lakosság azt hitte, hogy Sovány Dezső aljárásbiró ur jön hazafelé a tüzoltózene- kar próbájáról. Az történt ugyanis, hogy Tóth Tibor szolgabiró, a részeg bakterekkel együtt, megrohanták Csincsák-ot és a törvény nevében, véresre verték. Csincsák János az esetet bejelentette Falussy Árpád főispánnak, aki Tóth ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, egyben pedig állásától is felfüggesztette. Ezenkívül Csincsák a mátészalkai kir. járásbíróságnál is feljelentést tett, amely bi- I róság, minthogy kihallgatásakor Tóth azt adta
