Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-07-01 / 13. szám
NAGYKÁROLY Ennek az osztálynak a közérdek hangoztatása és látszólagos védelme csak eszköz a saját specziális érdekük keresztülvitelére Hogy ezt a specziális magánérdeket anyagi haszon, hatalmi vágy, sértett önérzet, vagy bosszúvágy képezi — az nem változtat a dolgon. És ez az osztály uralja ma minden vonalon Ivlagyarországot. De hisszük, hogy már nem sokáig! A népjogok tisztitó vihara útban van. És ennek erejétől hatalmuknak ámitásra, önzésre és hazugságokra alapozott évszázados bagolytornya kártyavárként fog összeomlani. Humor a fegyelmi választmány egy végzésében. Dcmidor Ignácz nagykárolyi rendőr- kapitány közismert és teljes három évig húzódott fegyelmi ügyében a fegyelmi választmány felmentő határozatot hozott. A felmentő határozat indokolása enyhítő körülményként hozza fel, hogy Demidor Majos „darabont alispán főjegyző helyettes* utasítására foganatosította a tetartóz- tatást. A darabont jelzés kétségtelenül Majos megbecstelenitése akar lenni. Ó, mily naiv lehet az az ur, aki a végzést fogalmazta! Hiszen a darabont Majos már két év óta ül abban a zsíros hivatalban, amelybe „darabontkodása“ után a „honmentő kormány“ kinevezte. _ Az idei termésbecslés. A földművelési ügyvivő a múlt héten az idei termésbecslésről jelentést adott ki, melyben azt mondja, hogy 34.0Ó0.000 m.-mázsa búza várható, holott a termés majdnem 40.000,000 mázsa lesz. A valótlan jelentés az agráriusok érdekéit szolgálja és az a czélja, hogy a búzaárak még magasabbra sróloltassanak fel. Nekik még nem elég az, hogy Szatmármegyében egy kiló kenyérliszt 23 és V2 krajczár, meg hogy a kenyér kilója 26 krajczár. Náczi bácsi politikai életének utolsó óráiban is hálás akar lenni azoknak, akik őt hatalomhoz segítették. Zug a válás tompa hangja... Falussy árpád biicsueínöMései. Zug a válás tompa hangja, mely Falussy Árpád főispánt tőlünk messze inti. Hál’ Istennek ! Zug, zug, bár már csak nagyon távolról hallanánk. így talán mégis lehet valami Nagykároly városból. A főispán most végzi bucsuelnökléseit. Tegnap Szatmáron a Széchnyi-társulat közgyűlésén, ma Nagykárolyban a törvényhatósági bizottság közgyűlésén elnökölt. Midőn e sorokat Írjuk, a válság még mindig tart, de bármiként lesz is megoldva, Falussy Árpádot minden körülmények között menesztik Szatmármegye főispáni székéből. Ez befejezett „Ökörkoponya“ kapott mindig elég datolyát és rizst, éjjeli szállást is szívesen adtak neki azok, akik napközben nem győzték eleget panaszolni neki a bajaikat és ha okos lett volna, gondtalan, jó módban tölthette volna napjait. Csakhogy — úgy látszik — nem volt okos. így élt és talán meg is halt volna nyomtalanul, ha egy véletlen eset közbe nem jön. Egy napon teljes pompában, fényes kísérettel vonult át a téren a kalifa. A tömeg elnémult a káprázatos pompa, gazdagság, hatalom láttára s a nagy tisztelet, bámulat és félelem közepette egy hang emelkedett ki a tömegből és igy kiáltozott : — Hála neked, uram. Áldalak téged, áldom elődeidet és utódaidat. Köszönöm, uram, köszönöm ! — Ki ez az ember és mit köszön nekem ? ■— kérdezte a kalifa. A szolgák odaugrottak, megragadták a kiabáló embert, az ökörkoponyáját és imaszőnyegét és mindenestől bevonszolták a palotába. Aztán odaállították a kalifa elé és elmondottak róla mindent, amit csak meg lehetett tudni. — Nem ismerlek téged. Mit köszöntél nekem ? — kérdezte a kalifa. — Én sem ismerlek téged. — Hát akkor miért kiabáltál utánam, mért hálálkodtál nekem és mért áldottál engem ? — Megláttam rajtad a kincseket, arcodon a szigorúságot, körülötted a rabszolgák seregét. Köszöntem tehát neked, hogy te bírod mindeme kincseket és drágaságokat, nem pedig én; hogy neked kell Ítélkezni, büntetni és uralkodni, nem pedig nekem; hogy neked kell táplálnod, fenyi- tened és kordában tartanod ezt a rabszolgasereget, nem pedig nekem. Áldottalak, hogy te születtél kalifának és nem én. — Ki vagy te ? Mi a foglalkozásod ? tény. Szerencsés utat kívánunk neki! Mert mi, kérem, nem vagyunk ám olyan rossz fiuk, amilyennek gondolnak bennünket. „Mea culpa.“ György Endre volt miniszterrel. Mert eme ba- rátkozás révén talán az uj kormány is kinevezi őt főispánnak. Jól méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a Falussy-féle embereknél nem az elvhü- ség, de a hatalom birtoklása számit. A hórihorgas Apponyi Buskomoran megáll És szánja-bánja vétkeit Aztán magába száll. Lemondottan konstatálja: „A munkám mitfse ér! Nincs minden befeketítve : A tej most is fehér.“ 9 „Magyar Király" kávéháziul. — Nem értem, hogy a mátészalkai bűnügyben miért Kardoskodott úgy az a debre- czeni ügyvéd. Hiszen az egy nagyon Sovány, Bordás ügy volt. Halálfélelem. Röpködések suba alatt. SZÖVETKEZÉS a szövetkezetek szövetségének közgyűlésén. A denevérek, baglyok és hasonfajtáju madarak irtóznak a világosságtól. Ez természetes, mert az ő elemük a sötétség. A magyar közélet szebb jövendőjének hajnalán a „Szatmárvánnegye“ is rémüldözik. Kétségbe van esve. A népjogok napja már vérvörösen emelkedik ki a reakczió fekete hegyei közül, de azért ő „A reménységnek legparányibb fénysugarát sem látja.“ Halálfélelemtől vaczognak fogai, mert a nép jobb jövendőjének kezdete az ő és fenntartója részére a véget jelenti. Tehetetlen kínos vergődésében, megszokott régi modorában köpköd és rágalmaz, még pedig védett helyről suba alatt. Válogatott becsületsértő kifejezésekkel ugyanis azt újságolja, hogy Lukács, Kuen bécsi utazásának hírére Szatmármegyei emberek felutaztak Budapestre és ott nap-nap után a „Nemzeti társaskörében lesik, a pillanatot, hogy mikor adhatják el a hazát Bécsnek. Utána járván a dolognak megtudtuk, hogy a Gróf Tisza István vezetése alatt álló „Nemzeti Társaskör “-ben szatmármegyei ember hetek óta nem fordult meg. Az erre vonatkozó állítás tehát alaptalan. Ellenben az ószabadelvü párt vezető embereivel szatmármegyei emberek nem űgyan a „Nemzeti Társaskör“ falain belül, de más utón igen is keresnek összeköttetést. Még pedig magukat függetlenségi és 48-as pártiaknak valló emberek. így például a hires darabontverő Dr. Falussy Árpád Szatmármegye immár lemondásra kényszeritett főispánja is. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kebelébe tartozó és csőd alatt álló szövetkezet állítólagos képviseletében megjelent az Északkeleti Szövetkezetek szövetségének a múlt héten Nagykárolyban tartott közgyűlésén és azon esetre, ha minden kötél szakad: alaposan összebarátkozott — Szabad ember vagyok és élek hallgatva a rabszolgákat és hálálkodva nekik. Ifjúkoromtól fogva hallgattam és — hallottam. Lehet hallgatni, de nem hallani, — én hallottam és azért maradtam szabad. Hallottam a vagyon elleni panaszt, — nincs is nekem semmim ; hallottam a hűség elleni kifakadásokat, — hát nem is hagyhatott el, sem el nem árulhatott engem senki; hallottam a kereskedelmi, közigazgatási csalódás panaszait, a hírnévben, tudományban és művészetben csalódottak panaszát, — tehát nem nyúltam mindezek után. Nem méltó-e hát, hogy hálás legyek azokkal szemben, akik engem annyi keserűségtől megóvtak? Nem érdemlik-e meg, hogy köszönetét mondjak nekik? Ha ők nem lennének, én is olyan sorsra jutottam volna, mint ezek: életunt dúsgazdag, meglopott kereskedő, éhes iró, megcsalt, vagy papucs alá szorított férj lennék, agyondolgoznám magamat, mintha magamnak tenném, pedig tulajdonképen csak szolgáimnak és a tolvajoknak fáradnék. Mikor pedig téged, Allah kegyelméből a leghatalmasabb uralkodót, megláttalak, végtelen hálát éreztem szivemben és Allah legyen áldott érte, hogy én állok te előtted és nem te én előttem. Elbámult a kalifa, azután igy szólt : — Okos dolgokat mondottál nekem. Kívánj tőlem bármit, neked szívesen megteszem. Az ember pedig igy felelt: — Parancsold meg, hogy adják vissza „ökörkoponyámat“, hogy ismét rajta ülhessek odakünn, a téren, hallgassak és tanuljak bölcsességet az emberek oktalanságából. Parancsold meg, hogy adják vissza imaszőnyegemet is, amelyen minden este imádkozni szoktam. Ha Allah meg nem hallgatná imádságomat, azt kellene hinnem, hogy Bagdadban nincs már boldog és szabad ember. Lengyelből fordította: Csáky Gusztáv. „Nemzeti kérdés Szatmármegyében “ a „Szatmármegyei Közlöny" uimi o hazára. És hordja a főispán uszályát. A szomszédos Szaniszló községben állami iskolát akarnak létesíteni. A kir. tanfelügyelő kiszemelt erre a czélra egy alkalmas házat. A ház gazdája azonban az ingatlant nem akarja eladni. Ebből az egyszerű esetből a „Szatmármegyei Közlöny“ vezérczikket csinált és egy teljes ko- lumnán menti a hazát a szatmármegyei nemzetiségek ellen. Ugyancsak ember legyen a talpán, aki a „Szatmármegyei Közlöny“ pártállását meg tudná határozni. Ázt hisszük, hogy nem is kiváncsi erre senki. Annyi azonban bizonyos, hogy' a Falussy Árpád főispán uszályát hordja és az ő kedvéért követte el legutóbbi vezérczikkét is. Ez a czikk csak megerősíti azt a régi igazságot, hogy ha egy szürke főispán vagy jelentéktelen ujsá- gocska felakar tűnni, hát a nemzetiségi vidékeken megmenti a magyar állameszmét. De a mi vidékünk nem is nemzetiségi vidék. Nemzetiségi kérdés itt nincs, azaz csak azért van, mert mesterségesen csinálják. Hát bizony ez rossz nemzetiségi — de mág rosszabb magyar politika. Az ördögnek az ilyen ujságczikkben való folytonos falra festegetése nem okos dolog. Mert az ördög egyszer csak igazán megjelenhetik. Ha a szaniszlói állami iskolának kiszemelt épület, — melynek tulajdonosa véletlenül oláh ember — a házat nem akarja eladni, hát vegyenek egy másik házat, vagy építsenek teljesen uj épületet, de egy iljen jelentéktelen esetet hazaárulássá minősíteni nem csak humoros, de határozottén veszedelmes dolog. Ami a másik felsorolt esetet, t. i. azt illeti, hogy egyes oláhoklakta községekben kevesen tudnak magyarul, szintén nem az illető oláhok bűne, hanem az uralkodó osztályé, aki saját érdekében zárta el előttük a kultúra útját. Az tagadhatatlan, hogy a szatmármegyei oláhajku lakosság között van elégedetlenség. Aminthogy van magyar elégületlenség is . . . A leirhatatlanul rossz közigazgatás, a magas adók, a szomorú kereseti viszonyok egyformán nehezednek a magyarra és románra. Az oláhok magyarosítása nem a magyar nép, hanem az oligarchia érdeke s igy a „Szatmármegyei Közlöny“ népellenes politikát követ akkor, midőn alaptalan siránkozásával az oligarchia szolgálatába szegődik. Magyarországon a magyarállameszme nem szorul védelemre. De ha védelemre szorulna is, akkor sem igy lehetne megmenteni. Akik a magyar faj szupremáczióját hirdetik, szívesen alkalmaznak sztrájktörőkul akár kínai kulikat is. A magyar állameszme Deák szerint is, Eötvös szerint is Magyarország összes népeinek gazdasági és kulturális fejlődésében él. Hogy az oláhok menynyire hazaárulók és mennyire ellenségei a ma- gyarállameszmének, mi sem bizonyítja jobban, hogy a szeparasztikus törekvéseknek a mai vármegye felel meg a legjobban s mig ők a nép érdekében a magyar állam erősségét képező állami közigazgatást óhajtják, az oligarchák az állam erejét széttördelő vármegyei közigazgatás leglelkesebb harczosai. Egy nagykárolyi oláh. tulipán $rpád dalaiból. Lemondani, lemondani. Hej, könnyű ezt kimondani! De én, ki megcselekedtem: Majdnem belebetegedtem ! A hatalmam le van fújva, Ogyvédeskedni kell újra : Foglalni és hezitálni, Becsületet reparálni. De hiszen ha igy volna még, Valahogy csak megnyugodnék. De mert nincs reményem erre: A sorsommal szállók perbe !
