Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-01-15 / 2. szám
N agykároiy, 1909. január 15. IV. évfolyam. — 2. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenik minden 1-én és 15-én. Glosszák. Aki nem gondolkozik önállóan, egyáltalában nem gondolkozik. Ha ez az axióma igaz, pedig nagyon is igaz, akkor azt kell feltételeznünk, hogy Magyarországon megkergültek az emberek, vagy legalább is gondolkodási iszonyban szenvednek. Kétségbeejtő, szomorú körülmény, hogy egy nehány szerencsétlen esztendő óta személyiségek, nem pedig elvek, az emberek becsületes meggyőződése, vagy a közszükséglet mozgatják a kort. A nagy, vigasztalan magyar éjszakában a gazság, a rosszhiszeműség, az árulás fellegei takarják el a holdat, melynek világosságánál kigázolhatnánk a rothadó mocsárból, amely már-már elnyeléssel fenyeget bennünket. A magasban apró bolygók pislákolnak, de ezek csak önmagukat világítják meg. Csodálatos! Míg lelketlen, önző közéleti szélhámosok a közelmúltban is, aránylag rövid idő alatt, a maguk hatalmi vágyuk érdekében az ország többségét mozgósítani tudták, addig a nemzetiszinü tömjénnel elvaki- tott tömeg, daczára annak, hogy már régen tudatára ébredt gyalázatos becsapatásának, most tespedö tétlenséggel viseli a nyakán lógó kolonczokat. Gyáván, ölberakott kézzel tűri, hogy a felvilágosodás vizein az Uj Magyarország felé haladó hajó fenekét bűnös kezek megfúrják. Mivé fognak ezek az állapotok fejlődni? * Megadja erre a feleletet a fekete interna- czionále, a klerikáiizmus, amely lassan, de TAR CZ A. Ábel és Kain. — Bandelaire. — I. Ábel faja, mosolyog rád Isten; Alugy’ — egyél, igyál vidáman. Kain faja. a sárban ott lenn Fetrengj s halj meg nyomorúságban. Ábel faja, az acgyaloknak Tömjéned illata mi kedves! Kain faja, melyet rád róttak A gyötrelemnek vége nem lesz? Ábel faja, nő a vetésed, Lám a te barmod mily kövér lesz; Kain faja, hallod a béled Morog mint vén kutya, ha éhes. Ábel faja, ugy-é meleg van Tűzhelyeden, az ősi házba ? Kain faja, rut barlangodban — Szegény duvad — dideregj fázva ! Ábel faja, csak szaporodj el! Kincsed nemzője kisdedeknek. Kain faja — égő sziveddel — Parancsolj lorrongó erednek ! Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. biztosan megfertőzi az egész országot. Idők jele, hogy Magyarországon, a liberálizmus hajdani erős várában a XX-ik században, a lelkiismereti szabadság tanainak virágzása idejében, a képviselöház egyik alelnöke azt mondja, hogy nem is messze élünk attól az időtől, mikor a liberális zászló kibontása minden liberális magyar ember kötelessége lesz; hogy visszaeséssel állunk szemben; hogy vannak emberek, akik a vallásos és erkölcsi elveket politikai ezé- lokra akarják kihasználni, igen sokszor még az ország határain túl terjedő politikai czélokra is. Idők jele az is, hogy ezt az országos szerencsétlenséget csak akkor kezdik észrevenni az annak meggátlására már állásuknál fogva is hivatottak, amikor a gyilkos kór már javában pusztít és a csuhások már erősen munkában vannak oly czélból, hogy a középkori szellemet visszaplántálják a tömegek leikébe. A felvilágosult liberális eleinek is még mindig csak a beszédeknél tartanak, ahelyett, hogy alaposan hozzálátnának a csuha fertőtlenítéséhez, alaposan és radikálisan, úgy, amint azt a nagy franczia nemzet cselekedte. Hol voltak még akkor a népek, midőn Heine azt irta, hogy a magyar nép hallatára öröm dagasztja kebelét. Heine, ha ma élne, mást mondana. Azt, hogy a magyar név hallatára szégyenpir ég az arczán. És igaza volna! >1= A baj nem jár egyedül. A lelkek nyomorúságát ezerszeresen tetézi az anyagi nyomói uság. A tejjel-mézzel folyó ország a pusztulás sivár tanyája lett. Minden magyar emÁbel faja, miként a féreg Erdő fájába, nőssz dúskálva. Kain faja, im itt ösvényed : Vonszold családod’ a halálba. II. Hej! Ábel faja, tetemed Még trágya lesz a párás földre ! Kain fája, még nem lehet Nagy munkád teljesen betöltve. Ábel faja, lásd szégyened’: Vadásznyárs a vasat legyőzte . Kain faja, fel, vivd az eget És vesd le az Istent a földre ! Se. G. Ciprusok között. Irta: Streicher Henriimé. Örökzöld levelű, virágzó narancsfák árnyékában, ringó hintahálóban feküdt a sápadt asz- szony. Átlátszóan vékony ujjai piros fedelű könyvet tartottak. Szemeit bágyadtan lehunyta s keze lassan hanyatlott le. Olvasás közben elaludt. A tenger felől jövő langyos szellő megleb- bentette holló-fekete fürtjeit. A lenyugvó nap arany zománczczal vonta be fehér pongyoláját, finom vonásu, de kiállott nagy betegség nyomait viselő halvány arczát. Az utat boritó apró sárga kavicsok halk, óvatos léptek alatt zörrentek meg. Fiatal, csinos férfi, karján koczkás angol piáidét tartva, lassan közelit a szendergő asszonyhoz. Odaérve, gonHIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ soia 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissz;?. A hirdetések közlési dija elére fizetendő. bernek egy-egy Herkulessé kellene lennie, hogy a vállára rakott közterheket elbírja. Akiben elég bátorság lakozik, az futva menekül Tulipániából, aki pedig gyenge, az összeros- kad és tehetetlenül, éhezve vergődik a porban. A rettenetes terhek, amiket a „nagy nera- zethy kormánynak“ köszönhetünk, legújabban szaporodni fognak. Közeledik az adóreform megvalósítása. Olajozzák az adóprést, hogy kiszorítsák a legutolsó szuszt is belőlünk. Az iparosokat, a kereskedőket és fökép a mindenféle városi polgárságot fenyegeti az adóreform, amely a mai visz- szás választójogi rendszer folyományaképen uralkodó földbirtokos osztály most is aránytalanul csekély terheit van hivatva megkönv- nyiteni. Az adóreform az értelmesebb osztály zsebét érinti, hát egyre-másra tiltakozó gyűléseket tartanak ellene. Védekezni próbálnak, csakhogy abban a formában, amelybe teszik, nem várhatnak tőle eredményt. A ma egész közéleti rendszerét gyökeresen kell kiirtani és ez csak úgy lesz lehetséges, ha a becsületes uj választójogi törvény megalkotására kényszerítjük a hatalmat. * Szicziliában és Calábriában már felszáradtak a könyek. A mentö-akeziók dolgoznak. Az egész müveit világon megindult a segítés nagy munkája. Nálunk is. Szép, nemes dolog a jótékonyság. És mikor az em- berszereteiröi van sző, nem akarunk arról beszélni, hogy amikor a szerencsétlenül jártak támogatására Olaszországba küldjük adományainkat, akkor Olaszország sok ezer lira értékű ágyút ajándékoz Montenegrónak, amely ágyuk az első ibolyák nyílásakor esetleg a doskodó szeretettel teríti a piáidét az asszonyra. Gyöngéd foglalatossága közben észre sem veszi, hogy az fölébredt s csodásán szép fekete szemeit végtelen szeretettel függeszti reá. Majd gyermekesen vékony hangon szól: — Milyen jó maga ! A férfi meglepetve tekint föl : — Hát maga nem alszik ? — Nem bizony. Megsúgta valaki, hogy az én jó férjecském mellettem van és én fölébredtem. — Ha tudtam volna, hogy fölébresztem, inkább nem is jöttem volna. Magának kicsikém, jót tesz az alvás, azért sokat kellene aludnia a szabad levegőn. A sápadt, kicsiny asszony szemében a betegek gyanakodó tekintetével kérdezte: — Ugv-e itt volt az orvos? — Igen. Minden jóval biztat. Ha szót fogad, úgy három hét múlva haza mehetünk a mi édes kis otthonunkba. Ahol minden a maga finom kis lényének a nyomát viseli. — És ug3re, ahol most még egy kevesebb valami is van, egy csipkés, habos parányi bölcső és benne a szép, az édes Baby. — Oh higyje el, én már teljesen jól érzem magam . . . Olyan jól, hogy már is haza mehetnénk. Az orvosok néha túlzottak ... — No, no kicsikém, csak legyen türelmes. Nem tudja, hogy a mamáknak erőseknek, egészségeseknek kell lenniök ? — Oh, én nagyon jó mama leszek ! Az asszonyka szemei boldogan csillogtak. Valahonnan messziről a szél mandolin hangokat hozott. Mindketten feszülten figyeltek a méla, bus hangokra. Közben a hintaháló hurkain keresztül halk zörejjel csúszott le a könyv. A férfi mohón nyúlt utána és szemrehányó hangon szólt az asz- szonyra: SINGER MÁRTON és TÁRSA Díjmentesen készít höltségubtést mindennemű eiectPotecímíKoi berendezésekről. Csengőmunkákat is legjutányosabban vállal. 13—28 villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. ffjllaittOS CSÜM ÉS ÍZZÚiálipli ÓIIpilíiM rttól»
