Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-04-15 / 8. szám
NAGYKÁROLY lyoztak egy házba. Mikor bementem, a gazd- asszony éppen egy hétéves forma Gát verte. Megkérdtem niírt teszi. Azt mondja az asz- szony, megérdemli. Az apja nagyon erős ember, játszva emel fel egy zsák búzát. A gyerek is mindig próbálja, oszt addig erőlködik, mig összepiszkolja hátul az ingét. . . . így gondolkoznak az emberek Mátészalkán, Csengerben és Fehérgyarmaton. Ha pedig az egész ország véleményét akarják megtudni: írják ki mielőbb az uj választásokat. Megtudnak egyebet is: azt, hogy akarja-e a nép az általános, titkos, községenkénti választójogot vagy sem? Á vármegyei egészségügyi bizottság újonnan megalakult tagjai: Debreczeni István, N. Szabó Antal, Madarassy Gyula, dr. Jékel László, Papp Béla, dr. Adler Adolf, Csipkés András, Reök Gyula, dr. Kovács Dezső, Wagner István, Bandisz Jenő és Cseh Lajos nagykárolyi, Kölcsey Antal mikolai, Boér Endre mezőpetrii, Jékey Zsigmond géberjeni, Madarassy Dezső pátyodi, Solymosi István csomaközi, Jármy Andor nagydobozi, Lubi Géza budapesti, Stoll Béla nagybányai és Berey József nagyecsedi lakosok. Ez a bizottság, amint tagjait ismerjük, egészséges, de hogy azok az ügyek, amit a bizottság fog intézni, egészségesek lesznek-e az kétséges, mert ezen egészségügyi bizottságba 1, szóval egy orvos lett beválasztva. Géza bácsi ellenzékbe megy! Ilyenkor tavasz érkezése, ibolyák virulása idején az ember a téli kabátját benaftalinozza és elküldi a zálogházba. Luby Géza bácsi azonban fordítva cselekszik. Ő előveszi a benaftalinozott és eddig a szekrénybe függött oroszlánbőrt, kiporoltatja és egy pár nap múlva ünnepélyesen magára fogja ölteni. Géza bácsi ugyanis a húsvéti ünnepek alatt elhatározta, hogy az országgyűlési pártok fuzionálása esetén visszaküldi Falussy Árpádnak a bábruhát, ellenzékbe megy és magával viszi a szatmármegyei függetlenségi pártot is. No ja, miért ne engedje meg magának ezt a kis passziót ? A gyerek most már — hál’ istennek — el van helyezve és a legközelebbi megyei tisztujitás előtt újból lehet majd a hatalom talpát nyalni. Most egyelőre azonban az ellenzékieskedés jobban ki fogja magát fizetni. Állandó választmányi ülés. Szatmármegye állandó választmánya Nagykárolyban a megyei székház kistermében f hó 20-án, d. u. 3 órakor ülést tart. Tárgy : Az 1908. évi háztartási alap zárszámadása. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága tegnap rendes havi ülést tartott. Az ülés lefolyása minden érdekességet nélkülözött. Az alispáni jelentés arról számol be, hogy a megyében a sorozások zavartalanul folynak, azonban a hadköteles legények majdnem egy hármadrésze Amerikában tartózkodik. A szakelőadók sablonszerű jelentései után a bizottság fegyelmi választmánya tartott ülést a nyilvánosság kizárásával. Megpplés előtt. Hajsza a mindennapi pecsenyéért. HoMedés az egész vonalon. Szatmármegye tavaszi közgyűlésétől még 3—4 hét választ el bennünket, de a „megye urai“ már lázasan készülődnek a közgyűlésre. Aki azt hiszi, hogy e pusztulófélben levő vármegye közügyéi okozzák a törvényhatósági bizottsági tagok nagy érdeklődését, az alaposan csalódik, m vármegye közérdeke nekik hekuba! Sokkal fontosabb dolog izgatja őket. A májusi rendes közgyűlésen fogják betölteni az üresedésben lévő megyei tiszti alügyészi, továbbá a szintén üresedésben levő erdődi és nagysomkuti főszolgabírói állásokat. Bő alkalom nyílik tehát, hogy a dologkerülő fiút, a tékozló hajlamú unokaöcscsöt, illetve a tönkrement sógort jóljövedelmező, kevés dologgal járó állásba lehessen juttatni. Megindult tehát a korteske lés az egész vonalon. A megyebizottsági tagokat nap-nap után valósággal elárasztja a posta a különböző szavazatokat kérő levelekkel. De ez még nem elég. Az érdekelt apák, nagybácsik és egyéb rokonok személyesen is eljárnak a pályázó egyének érdekében. Mostanában Nagykárolyban is láthatni büszke dzsentriket, kik az utcákon sétálva lesik meg a szavazójoggal biró polgárokat. Már mesz- sziről nagyokat köszöntgetnek, leereszkedőleg kezet fognak, az illető becses egészsége iránt érdeklődnek és csak úgy per apropos kérik a protezsált atyafi szives támogatását. Hja! mert a dzsentri, mikor a saját érdekéről van szó, tud nem büszke is lenni . . . Eddigi értesülésünk szerint a megyei tiszti alügyészi állásra a következők pályáznak: Kallós Pál, Bandisz Jenő, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Gőzner Elek és Dr. Tóth Zoltán nagykárolyi ügyvédek, továbbá Dr. Kölcsey Béla szatmári ügyvédjelölt, aki erősen készül arra, hogy ügyvédi oklevelét még a választás előtt megszerezze. Az erdődi főszolgabírói állás aspiránsai: Jeszenszky Béla, Kállay Ödön és Jékey István szolgabirák. A nagysomkuti főszolgabírói állásra Gr. Teleki Jenő, Kovács Sándor és Dienes Dezső fognak pályázni. Az erdődi főszolgabiróságra a legtöbb kilátása Jeszenszky Bélának van, aki — úgy szolgálati idejét, mint tudását és szorgalmát tekintve — a többi pályázó felett áll. üuby Géza. Gyeittnekvaps. Géza bácsi lovagolna, fízaz, hogyha lova Volna. De ha ló nincs Van pálcája, Kapja magát fel ül rája : Báréi riadót motyog És ellenzékbe totyog. Ellenség a Iranian. Falussy Árpád főispán merénylete Nagykároly város ellen. Hónapokkal ezelőtt a nagykárolyi állami tisztviselők körében mozgalom indult meg egy tisztviselő-telep létesítése érdekében. Ez az ügy közérdeket nem képez, hanem kizárólag a tisztviselők magánügye. A tisztviselő-telep célja ugyanis az, hogy a tisztviselők — lakbérük fejében — saját tulajdonukat képező házhoz juthassanak. Ezért tehát, ha módjukban áll tervüket megvalósítani: tegyék ezt. Senkinek nincs és nem is lehet ellene semmi kifogása. De az eszme felvetése óta ebben az ügyben a tisztviselők részéről egyetlen komoly lépés nem történt. Az a nehány hírlapi cikk, amely erre vonatkozólag egyes helyi lapokban megjelent, nem tekinthető a mozgalom érdekében valónak. Senki se gátolja a terv keresztülvitelét és igy senkit se kell meggyőzni. Ha van telek, melyet megvásárolhatnak, ha akad vállalkozó, aki felépiti a telepet, akkor, rajta! valósítsák meg a rájuk nézve feltétlenül előnyös eszmét. Elvégre mindenkinek joga van a saját ügyeit ngy intézni, ahogy azt a legjobbnak látja. Ám az a körülmény, hogy a terv még most is csak terv, megerősíti azon gyanúnkat — melynek már egyszer kifejezést is adtunk —, hogy az egész mozgalom célja nem egyéb, mint a nagykárolyi bérháztulajdonosok megrevol- verezése. Ismételjük: a tisztviselő-telepre vonatkozó mozgalmat nem tartjuk közügynek. Egész más dolog volna, ha Nagykároly városban nem volna elegendő bérbeadó lakás, vagy a lakbérek oly aránytalan magasak volnának, melynek fizetését az állami tisztviselők meg nem bírnák. Ezek az okok azonban nem állanak fenn s igy ha a tisztviselők házakat akarnak szerezni, melyek árát lakbérilletményeikkel akarnák lefizetni, az kizárólag az ő magánügyük. Hogy mégis foglalkozunk a dologgal, annak más oka van. A „Szatmárvármegye“ cimü lap f. évi 14-ik számában „A tisztviselő-telepről“ címmel. — rd. aláirásu cikk jelent meg. Nem tudjuk ki az a „— rd.“ Nem is vagyunk kiváncsiak rá. A „Szatmárvármegye“ köztadomás szerint Dr. Falussy Árpád főispán tulajdonát képezi, annak minden sorát ő irányítja, s igy akárki, akármit ir azon újságba, az úgy tekintendő, mint a főispán akaratának, véleményének megnyilvánulása. Nos, a jelzett cikk valóságos merénylet Nagykároly város ellen és méltán fel kell, hogy háborítson minden embert, aki Nagykároly város érdekeivel csak egy hajszálnyit is törődik. A Nagykároly már évek óta, megcáfolhatatlan tények kapcsán hangoztatja, hogy Talassy Árpád főispán — aki népszerűsége érdekében füt-fát ígért, de még semmit meg nem valósított — ádáz ellensége ennek a városnak. Mert ő maga szolgáltatott erről szomorú tanúságot, midőn a jelzett cikket lapjában leadatta. Arról a megmosolyogni való nagyképűsködésről nem is beszélünk, hogy a hivatott cikk szerint, Nagykároly város mindenét, amije van egyedül az állami tisztviselőknek köszönheti, s hogy a város lakossága az ő zsírjukon gazdagodott meg. A város többi lakosságának a jelen esetben indoktalanul való lepocskondiázása se fáj nekünk, mert a „Szatmárvármegye“ régen elvesztette ahhoz való jogát, hogy közleményei komolynak, sulylyal bírónak tartassanak. De mégis felháborító a cikk, mert vele szatmári ellenségeinknek ad erős fegyvert a kezébe. Jogosnak, helyesnek ismeri el a pénzügyi és többi állami tisztviselők azon óhaját, hogy hivatalaik Szatmárra helyeztessenek át, ahol minden tekintetben kellemesebb otthont találnának. Az egész cikk szemérmetlen kortes-irás Szatmár város mellett Nagykároly város rovására. Nyíltan megmondja, hogy Nagykároly nincs egyéb jogcíme a megyei székhelyhez, mint az, hogy a Gr. Károlyi család itt lakik. Falussy Árpád corjolánoskodására fittyet hányunk, először, mert neki illetékes helyen úgy sincs semmi befolyása, másodszor, mert közéig az idő. amidőn végre örökre megszabadulhatunk tőle; de azért nem lehetetlen, hogy később Nagykároly város közönsége keservesen megadja az árát annak, hogy a „Szatmárvármegye“ most újból belepiszkolt a saját fészkébe. Monstre fegyelmi ügy. Bajban a falu pennája. Jegyző a csendőrszuronyok között. Mintegy két évvel ezelőtt nagy szenzációt keltett az a körülmény, hogy Bódy Lászlót Penészlek szatmármegyei községben jegyzővé választották. Bódy László ugyanis cigányszárma- zásu ember, állítólag a hajdúnánási cigányprímás fia. A penészlekiek eleinte büszkék voltak jegyzőjükre, aki cigánysorból emelkedett úri rangra. A nagy barátságnak azonban csakhamar vége szakadt. A cigány-jegyző kötekedő, összeférhetetlen természetű embernek bizonyult. Röviddel hivatalának elfoglalása után a falu vezető embereivel, a pappal, bíróval háborúságba keveredett és a nagy harcból kifolyólag hivatalos teendőit is elhanyagolta, a falu népével durván bánt, ugyannyira, hogy a kis község egész lakossága halálos ellenségévé vált. Egyre-másra mentek ellene a fegyelmi feljelentések, sőt egy alkalommal Penészlek község lakossága egy 100 tagból álló küldöttséget menesztett a nagykárolyi főszolgabirósághoz, azon kérelemmel, hogy a jegyző függesztessék fel állásától, kijelentvén, hogy amennyiben kérelmüket nem teljesítenék, úgy a jegyzőt megfogják ölni. A beérkezett fegyelmi panaszok alapján Bódy László jegyző állásától fel lett függesztve. Ebben az ügyben Madarassy István nagykárolyi központi főszolgabíró t. hó 9-én és 10-én tartotta meg a vizsgálatot Penészleken. A főbíró Dienes István jegyzőkönyvvezető társaságában szállt ki és a községháza előtt mintegy 400 ember várta, akik lelkesen megéljenezték. A vizsgálati tárgyalásra Bódy László is megvolt idézve és hogy az elkeseredett nép dühe elől megvédessék a vizsgálat egész tartama alatt négy szu- ronyos csendőr őrizte. A vizsgálat adatait egyelőre titokban tartják. Hogy milyen nagyszabású szabálytalanságokról, illetve visszaélésekről van szó, arról fogalmat szerezhetünk, ha megtudjuk, hogy csupán a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság egy 62 pontból álló vádiratot terjesztett elő. Magánpanaszos eddig 82 jelentkezett. A vizsgálat befejezése után Bódy Lászlót kocsin 4 csendőr kisérte ki a faluból, a nép azonban a csendőri fedezet dacára is, hatalmas kőzáport zúdított a kocsi után. A „központi kávéháziból. — Maga okos ember. Kombinálja ki hát nekem, hogy a bankkérdést hogyan fogják megoldani. Közös, önálló, kartell, vagy állami bank lesz? Hagyja a fenébe! Annyi bizonyos, hogy akármelyiket csinálják is meg, magának egyikbe se fognak kölcsönt adni. Ä mátészalkai gyilkosság. A sajtó egy része, mint bünpalástolő. Egy nagykárolyi koronatanú. A mátészalkai Sovány-ügy kövér szenzációvá nőtte ki magát. Illetve csak szenzációvá akarnák egyes hírlapok a „titokzatos“ ügyet, amely olyan világos, mint a nap. A gyilkosság részleteit olvasóink bizonyára ismerik a napilapokból. Sovány Dezső mátészalkai aljárásbiró ittas állapotban bevetődött egy helyiségbe, ahol Bordás Demeter kéményseprővel keményen összeszólalkozott. A helyiségből előbb a biró később pedig a kéményseprő mester távozott el. Híjnal- ban pedig a kémányséprő mestert a helyiség udvarán késszurásoktól súlyosan megsebesítve találták, amely sérüléseibe egv pár nap múlva be-
