Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-03-11 / 11. szám
1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és Iaptnlajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Kyilttér“ so: a 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. Nálunk a gazdasági kérdések iránt kevés az érdeklődés. Mindent lefoglal a személyi politika, a személyes küzdelmek. Ahol számokról, gazdasági érdekekről van szó, a mi olvasó közönségünk egyszerűen átfutja. Pedig mennyire másképpen kellene lennie. A közjogi sérelmek például mennyire kevés befolyással vannak az emberek mindennapi életére, a nagy politikai, személyi küzdelmek mily kevéssé érdeklik a kenyér, élelmiszer árát, azt csak azok tudják, kik régen megszabadultak a személyi kultusz hatása alól, kik megunták a nyargalást szavakon és mondatokon és a mindennapi élet reális szükségleteivel foglalkoznak. Tudjuk, hogy körülbelül 2 év óta vámháboruban állunk Szerbiával és megszámlálhatatlan idő óta Romániával. A szerb határzár tisztán osztrák érdekből rendeltetett el.de nem az osztrák népérdekét értve, hanem osztrák gyárosokét, mert Szerbia rossznak találta a Skoda-ágyukat s inkább a franczia Creusot-féléket rendelte meg. A mi szerencsétlenségünkre épp ez időben voltak nagy szárazságok, terméktelen idők s élelmiszereink ára hallatlan magasra szökött fel. Az osztrákoknak mi szállítottuk a húst, mig nálunk a husevés mindig ritkább élvezetté lett s csak azok ettek rendesen, kiknek véletlenül legalább katonatiszti fizetésük van . . . El lévén zárva úgy az élő állatok, mint levágott marha, disznóhus behozatala, a nép kénytelen volt megelégedni azzal, ami az országban volt, amit egyes szerencsésebb vidékek nyújtottak. Arra I'ÁRCZA. A vörös Nap. Harcot és dögvészt aki hoztál Babonás, régi századokra, Kelj föl, óh kelj föl, szent, vörös Nap. Beám ragyogva. Csupa gyászt és feketét látok. Amint halódva széttekintek : Éjszakás, gonosz, részeg balsors Üz, kerget minket. Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok ? Késlekedő, tunya, vörös Nap, Hozzád kiáltok. I Nem akarok dühvei meghalni Ajzott és visszatartott Ívvel, Remény nélkül, fekete gyásszal, Fekete szívvel. Kelj föl, óh kelj föl, szent vörös Nap, Mig gyűlölök, vagyok és élek : Hatalmasabb, pusztitóbb lennél, Hogyha én nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldnél, Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dűlnék a sírba. Ady Endre. Az éhező ország. nem lehetett számítani, hogy a mai parlament. melynek talán nagyobb köze van a magyar néphez, mint az osztrák ágyukhoz, ellentmond a határzárnak. Nem. Ezt azért sem lehetett remélni, mert a parlament tisztán agrárius érdekeket képviselve, igen hasznosnak látta, ha a szerb marha elzáratik. Ezáltal a nagy birtokokon lévő állatállományaik értékben növekednek, amit még fokozni lehet oly módon, ha Ausztriába viszik. S valóban a szerb határzár ellen magyar részről senki sem tiltakozott. Az éhes nép tiltakozása nem ért fel az urak füléig, azok ezentúl sem érezték a drágaságot, a hushiányt. Ha valamely országban a legfőbb tápláló czikk hiányzik, az az ország nemcsak hogy nem mehet előre, hanem egyenesen a vesztébe rohan. Ott nem csak gyakoriak az általános megbetegedések, hanem elvész minden munkakedv, minden érdeklődés s a nép siet menekülni onnét oda, ahol munkája után tisztességes táplálékhoz juthat. Tudjuk, hogy Magyarországon éppen ezen időben a betegsége!»* száma folyton nő, most különösen az éhtifusz pusztít, a halandóság igen nagy számot ért el s a nép másik része sietett kivándorolni Amerikába, vagy más földre. A húsnak, mint legfontosabb táplálkozási czikknek hiánya azonban nemcsak a mai generáczióra van befolyással, hanem befolyással van az utódokra is. A szülések száma csökken, vagy ha nem is csökken, a született gyermekek élete nem hossza. Catilina koráról. — Minden vonatkozás nélkül. — Mint tömeg, nincs olyan imponáló és intellektuális még egy a történetem színpadán szereplők közül, mint a Populus Romaaus. Minden fenséges népek közül a Populus Romanus állott legközelebb a jelzőjéhez és minden önállóan cselekvő népek közül a Populus Romanus a legöntudatosabb még eddig. Es neki van a legszomorubb és leggyászosabb tévedése minden félrevezetett népek között. Catilina (Lucius Sergius) korára gondolok, amikor ez a közönséges zsivány állott szembe egy Ciceróval és a küzdelem végeredményeképpen Cicerónak száműzetésbe kellett mennie. Ma már világosan látjuk az ügyet és mosoly- gunk, bosszankodunk és szánakozunk. Catilina tulajdoriképen nem név ebben az esetben, hanem fogalom : Catilina tábora. Hogy kiket értsünk e gyűjtőfogalom alatt, elmondja Ciceró : „ . . . kiknek nagy adóságuk mellett még nagyobb birtokuk van, de mivel birtokaikhoz szerfelett ragaszkodnak, ennélfogva nem is tudnak adósságaiktól megszabadulni . . .“ „ . . . akik adósságokba vannak ugyan merülve. de azért mégis vágyódnak urajkodni és hatalomra kerülni . . .“ „ . . . vegyes és nyugtalan elemek, akik már régen adósságba merültek és abból soha ki nem vergődnek, mert részint tétlenség és rossz gazdálkodás, részint költekezésük folytán régi adóssáA mai parlament, melyre gyűlölettel tekint a nép. kapott itten egy olyan eszközt, amelylvel némileg megreparálhatta volna becsületét, mert hisz mindenkire jótékonyan hatna, na olcsóbbá lenne az élet s mindenki hálával tekintene azokra, akik ezt kieszközölték. A szerb kereskedelmi szerződést a napokban kötötték meg. Alkalma volt itten a partementnek megmutatni, hogy őrzi népe érdekeit, védi ezt. Sajnos, minderről szó sem lehet. A szerződések tárgyalásánál magyar érdek egyáltalában szóba sem jött. A magyar kormány, a magyar parlament teljesen ráhagyta ezt Ausztriára s minthogy ott népparlament van, melynek a nép érdekében kell dolgoznia, teljesen az osztrák érdekek kerekedtek felül. Ezt nem szabad elitélnünk, mert hiszen a magyar parlament, nem is kívánta, hogy róla is legyen szó, csak ellene ne legyenek semmit. Neki jó volt a mai helyzet s ha már a szerb határ nem lehet örökre elzárva, akkor is az uralkodó osztálynak javát szolgáló helyzet nem sokat fog változni, mert Ausztria minden behozatalt magának foglalt le. Hogy ez a népre mit jeleni, azt tudják mindazok, akik hallottak Darányinak arról a félelméről, hogy esetleg a hús ára csökkenhet. Nem, nem kell félni, a hús ára mindig emelkedni fog. a szerbiai behozatal legfeljebb az ausztriai népen fog segíteni. A magyar nép nyögheti továbbra is a drágaságot. Nélkülözheti továbbra is o o a húst. S ha nagyon megkívánja, akkor guk terhe alatt csaknem leroskadnak. Nem any- nyira bátor harcosok mint inkább rossz fizetők .. Ez a Catilina tábora, ezeket gyűjti zászlója köré és céljuk : „ . . . A politikai zavarok közepette olyan tisztségeket elnyerni, amelyeknek elnyeréséről békés időben le kellene mondaniok . . .** A történelem, jól tudjuk igazolta ezeket és a további jellemzéseket és feltevéseket, melyeket Cicerónak Catilina ellen mondott beszédeiből idézek. Ciceró tisztán látta, hogy itt csak egy érdek- csoportnak felülkerekedéséről van szó, de nem ez bántotta és nem ezt tartotta a tulajdonképpeni veszedelemnek : „ . . . Hiszen, ha csak arról volna szó, hogy bor és kockajáték mellett csupán lakomák után vágyódnak, akkor úgy, ahogy, mégis el lehetne tűrni őket, de az már tűrhetetlen, hogy a léha emberek a legbátrabbakat, a korlátolt elméjüek a legokosabbakat, a részegesek a józanokat, az álomszuszékok az éberféríiakat veszélyeztetik. Nem tűrhető, hogy az egész köztársaság remegjen egy ember miatt . . .“ Ciceró keresi az eszközöket, hogy ezeket az embereket lehetetlenné tegye. „ . . . Fájdalom, csak a múltban uralkodott az a dicséretes szokás a köztársaságban, hogy a bátor férfiak a veszedelmes polgárt keményebb büntetéssel sújtották, mint a legelkeseredettebb külellenséget . . .“ A szenátus látta, hogy Ciceró aggodalmai nagyon is alaposak. Hogy ez a csapat, mely Itá-
