Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-03-04 / 10. szám

N A G Y K A*RrO L Y

A Katholikus Népszövetség derék tervezői előtt is ezek a célok lebegnek. Egyesíteni a katholicizmus minden erejét ebben a szervezetben, és evvel az egész ország fölött való hatalmai a katholikus papság kezébe adni. Ezt mozdítanák elő a népgyü- lések, „szabad“ tanítások, folyóiratok, röp- iratok, melyek a „Népszövetség“ tagjait „a felmerülő gazdasági, társadalmi és politikai eseményekről“ akarják tájékoztatni. Az alapszabályok eme pontja elárulja a Katholikus Népszövetség lulajdonképeni célját. A vallás cégére, a társadalmi szervezkedés ürügye alatt politikai harc készül itt. Ezt szolgálja az a fekete toborzás, és ezért recseg ismét az uj trombita régi hangja.

Napirenden van az általános választói jog kérdése, rövid idő, és a nép is beleszól a választási küzdelembe. Az uj szavazók egy része a szociáldemokraták és a radikális párt táborában küzd az igazság, a tudás fegyvereivel, egy másik része azonban még szervezetlen. Ezekre fáj a Katholikus Népszövetség foga. Ezeket meghódítani és a néppárt s fiókja a még ezután keresztelendő keresztény szociálista párt szekerébe fogni az a cél, melyért a klerika- lizmus minden eszközt fel fog használni.

Sikerül-e, nem-e? ma még nem felelhetünk rá. Az ipari munkásságot nem féltjük ettől az uj hálótól. A katholikus mezőgazdasági proletáriátus megmentése a nehezebb része a mi feladatunknak. Távol a kultúrától, messze az ipari gócpontoktól könnyebb kivetni Szent Péter hálóját. Ezeket felvilágosítani oly feladat, melynek sikeres elvégzése méltó szabadkőmiveshez, szociálistához, radikálishoz, 48-as igazi függetlenségihez egyaránt.

Nagy harcok küszöbén állunk. Egész Magyarországot újonnan kell elfoglalni. Ok már csatasorba állottak.

Hát mi mikor állunk csatasorba ?

Mikor hallatszik a mi trombitánk harsogó szava ? ?

A Katholikus Népszövetség alakuló gyűlése

Nagykárolyban vasárnap délután volt a városháza nagytermében. A népes gyűlésen, — melyet úgy a városban, mint a közeli falvakban nagy agitáció előzött meg, jelen volt a város katholikus társalmának több intelligens tagja, köztük nők is. Az első szónok Dr. Zlinszky Sándor fővárosi ügyvéd volt. Üres frázisokat nlondott. Beszéde nem

Pythagoras-tételt ? Beszéljek az inga lengési idejéről? Mutassam ki az összefüggést Schopenhauer és Nietzsche között? Tessék csak parancsolni, Tovább megyek: elmondom — ha ugyan parancsoltok — az Ilias első húsz sorát, amit pedig húsz évvel ezelőtt bifláztam be. Tökéletesen józan vagyok.

De azért dülöngött, amikor Göndörnéért ment, hogy vele bizonyitson a tökéletes józansága mellett.

Nyolcadik pohár, kilencedik pohár. Hirtelen elkedvetlenedett. A többiek is elázófélben voltak már, nem sokat törődtek vele, ámbátor töltögették az ő poharát is. A feje nehéz lett, megfájdult. Elhatározta, hogy haza megy.

Illedelmesen elbúcsúzott az uj pártól, a kedves anyóstól, az édes öregemtől, a kollégáktól, a többi vendégtől. Motyogott valamit itt is, ott is, hogy igy-ugy, de neki igazán haza kell mennie. Nem igen marasztalták. Elég szép, hogy ennyi ideig maradt,

Az igazgató azt mondta Báránynak, a segédtanárnak, hogy kisérje haza a matézisprofesszort. De ez ellen Falusi élénken, hangosan, grotegszk gesztusok kíséretében tiltakozott.

— Hohó, — mondotta, sőt szinte kiabálta — engem igy nem vesztek le a lábamról, édes öregeim. Ehhez nekem is van szavam. Ha én most tűröm, ha én most szó nélkül belemegyek abba, hogy Bárány belémkaroljon, kisérjen: vezessen — ezzel elismerem azt, hogy szükségem van a vezetésre, hogy igenis: részeg vagyok. Pedig ez nem áll. Magam megyek.

Elment. Bizony messze lakott a lakodalmas háztól. Az utat azonban jól ismerte, nem tévedt el. Dülöngött jobbra balra, egyszer-másszor neki is ütődött a falnak, de csak rendetlenül ment tovább. Emberrel nem igen találkozott a sötét, csöndes éjszakában, aki meg elhaladt mellette, legfö- lebb mosolygott a cilinderes uron, aki ilyen bizonytalan lépésekkel, ilyen görbe irányban ment.

Már majdnem otthon volt, a háza mellett levő telek előtt haladt el, amikor hangos kutyanagy hatást tett. Utána Szentiványi Károly emelkedett szólásra. A főlisztelendő kiváló szónok; nagyon jól tudja mivel lehet a népre hatni, mégis a hallgatóság leikéből környezetének kellett a lapsokat kicsiholni. A népszövetség nagykárolyi fiókjának elnöke Péchy László műszaki tanácsos lett. A gyűlésen a rendőrség asszisztált és csak jól megválogatott egyének lehetlek jelen. Varga Ferenc az aradi szociáldemokrata párt titkára is felakarl szólalni, de nem hagyták. Egyéb baj nem történL.

Nyilatkozatcsata. N. Szabó Alberlnek az »Alkotmányiban megjelent cikkére a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt nyilatkozattal felelt N. Szabó Albert a »Közérdek«-ben fog válaszolni.

Kinevezés. Vármegyénk főispánja Madarassy Gyula törvényhatósági bizottsági tagot a várni, igazoló választmány tagjává kinevezte.

Szatmármegye központi választmánya f. hó 3.-án ülést tartott. Az ülésen az újonnan megalakított választmány tagjai letelték a hivatalos esküt, és azután megalakult az országgyűlési képviselőválasztásra 1909. évre érvénynyel bíró választók névjegyzékeinek kiigazítására az összeíró küldöttség.

Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága f. hó 6.-án Nagykárolyban rendes havi ülést fog tartani.

A megYédelmezett polgármester.

Adler No. II.

2v£ire rrie^Tréri’ü.l'ü.ril^.

Dr. Antal védirata.

A »Szatmármegyei Közlöny« mely limonádé- izü cikkeiről és még arról is hires, hogy senki emberfia nem tudja politikai pártállását megfejteni és amely lap —ő. jelzésű cikkei révén a halhatatlanságra számit: többi kollegái példájától felbátorítva, szintén kirúgott a hámból.

Azon alapon, hogy mint 40 éves sajtóorgánum fiatalabb kollegáit tanítani joga van, Adler Adolf babéraira vágyakozva, »Ki e bűnös?« cimü cikkében Debreczeni István polgármestert veszi védelmébe. Teszi ezt abból kifolyólag, hogy a »Nagykároly« legutóbbi számában őt tettük felelőssé azért, hogy szembehelyezkedve a képviselő- testület határozatával, küldöttséget vezetett a főispánhoz és felkérte az Apponyiéknál eljárt küldöttség vezetésére és e ténye miatt követeltük a képviselőtestülettől, hogy a polgármester ellen fegyelmit indítson.

A dolog érdemére vonatkozólag még a »Szatmármegyei Közlöny« kioktatása után sem érezzük indíttatva magunkat, hogy elfoglalt álláspontunkat megváltoztassuk. Mert mi közleményünk által csupán alkalmat akartunk adni a polgármesternek, hogy a képviselőtestületre nézve határozottan sértő eljárásának indokait előterugatás ijesztette meg. Nekiütődött a grund kerítésének a telekőrző kutya fölébredt és vad csaho- lással igyekezett elrémiteni az esetleges éjszakai látogatót.

— Nonono, nonono — mondta tudós professzor Falusi és tovább ment. Akart még mondani valamit, de csak nem jött szó a nyelvére.

Ismerte a telek gazdáját, aki tu'ajdonosa annak a háznak is, amelyben ő már öt éve lakik. Becsületes, jóérzésü, szelíd, jóravaló embernek ismerte meg. Tisztelték egymásban az úriembert mindig, messziről köszöntötték egymást ha találkoztak, udvariasan, sőt szívélyesen elbeszélgettek házbérfizetés napján, szóval jó viszonyban, mondhatni szives barátságban voltak. Mégis: ez a kutya most megugatja! Már a ház előtt áll, már-már becsönget, még mindig monologizál:

Gazdag ember, jóravaló ember, egy szóval nem bántott soha. Ez a kutya meg most megugat! Hát betörő vagyok én, mert egy kicsit ittam és mert kedélyesebb hangulatban vagyok, mint máskor voltam?

Hirtelen eszébe jutott valami és már hangosabban beszélt:

— Engem még nem ugatott meg senki! Hát kinek vétettem én ? Hát részeg vagyok én ?

A kutya — szegény — már elhallgatott, azóta talán aludt is már. De tudós professzor Falusit nem hagyta nyugodni az önérzet. Egy ideig maga elé bámult, aztán hirtelen elhatározta magát. Büszke, kimért, erélyes lépésekkel ment a grundhoz, megzörgette a palánkot és hangosan, fenyegetően szólt oda a kutyának:

— Engem még nem ugatott meg senkifia! Kuss te! Mit ugatsz? A gazdád nagyobb kutya, mégsem ugat! No.

Messze járhatott a nagy telken, vagy nagyon mélyen aludhatott a legyalázott szegény házőrző. Legalább nem ugatott vissza.

Tudós professzor Falusi, a matézis, geometria és fizika tanára elmosolyodott és most már nyugodtan hazament.

jeszthesse. Mert hogy nem a saját elhatározásából cselekedett: az bizonyos.

De ki kell jelenteaünk, hogy nagyon is visszatetszőnek tartjuk a magunk részéről, hogy a »Szatmármegyei Közlöny« minden ok és felkérés nélkül, önként csap fel védőül? mert ez az eljárás nagyon Adler Adolf izü és azt a kétségbevonhatatlan benyomást kelti fel bennünk, hogy az ő iskolája hódit városunk közéletében, holott mi minden erőnkből küzdünk az ilyen viselkedés ellen.

A »Szatmármegyei Közlöny« szerkesztője ne vágyódjék mindennapi vásári babérokra, de ne is próbálkozzék az oknélküli támadás terére lépni, mert az a talaj igen sikamlós és ha nagyon fog igyekezni minket oktatni, akkor mi még síkosabbá fogjuk tenni azt a talajt és Antal István szerkesztő ur könnyen el fog vágódni azon.

Csak irja tovább is semmitmondó cikkecskéit. Mi nem fogjuk azokat a kellő értékükre leszállítani, mert hiábavalóságokkal nem foglalkozunk. De egy jó tanácscsal szolgálunk. Elérni óhajtott babérjait hagyja egy kissé fejlődni, mert ha ezekre vágyik, nemcsak velünk, hanem Adler Adolffal is, különösen vele, fog meggyűlni a baja, mert a szolgai szerepekben ő már utolérhetetlen művész, Antal ur pedig még csak szép reményekre jogosító dilettáns. A bájos mosolyokat és a leereszkedő kézszoritásokat Adler nem hagyja. Vigyázzon! Ön ellen is mozgósítani fogja a függetlenségi és 48 as párt végrehajtó bizottságát. — ó csak egyet fütyöl és a végrehajtó-bizottság »mozog.«

A „Magyar Király“ kávéházból.

— Hallottad, hogy egy nagykárolyi ügyvéd nemes lesz.

De hiszen megcáfolták.

— Úgy? Akkor hát az az ur tovább is nemtelen marad ?

i nagykárolyi közélet bohócai.

Nuliaemberek vergődése.

Megma8zlago!t kispolgárok.

Dr. Falussy Árpád főispán, Papp Béla országgyűlési képviselő és Dr. Adler Adolf, a függetlenségi és 48-as párt elnöke a Nagykároly igazságainak súlya alatt összeroskadtak és tehetetlenül vergődnek a porban. Szánalmas helyzetükben elkeseredve rugdalódznak.

A Nagykároly is kapott egy ilyen rúgást, amit itt, a nagy nyilvánosság előtt tisztelettel nyugtázzunk.

A rúgás eszközlésére a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottságát használták fel, a mely, mert tagjainak nagyobb része gondolkodási iszonyban szenved, könyelmüen vállalkozott erre a lealacsonyító szerepre.

Szentül meg vagyunk győződve, hogy a közeljövő politikai eseményei a Nagykároly álláspontját fényesen igazolni fogják s igy a végrehajtó-bizottságnak ellenünk indított komisz eljárását nevetséges valaminek tartjuk, amely a végrehajtó-bizottság iránt csak sajnálkozást vált ki belőlünk.

A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottsága február 28.-án, pénteken este gyűlést tartott.

Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy a végrehajtó-bizottság intelligensebb elemei a gyűlésen nem voltak jelen.

A gyűlésen Csipkés András alelnök heves támadást intézett a Nagykároly ellen. Előadta, hogy lapunk a függetlenségi párt, a főispán, országgyűlési képviselő, polgármester, szóval minden intézmény és közhivatalnok ellen igaztalan és hazug támadásokat és rágalmakat tesz közzé. Kifogásolta lapunk hangját. Vádolja a Nagykárolyt, hogy behatol a család szentélyébe, egyesek magánéletébe, és különösen, hogy a függetlenségi pártra szórja hazug vádaskodásait. Kérte ezért a végrehajtó bizottságot, hogy szerkesztőnket és a hátunk mögött álló titkos támogatókat vesse meg stb. stb.

Andris bácsi azután egy nyilatkozatot ajánlott elfogadásra, a mely szerint a végrehajtóbizottság a legnagyobb megbotránkozását és megvetését fejezi ki amaz eljárással szemben, a melyet — az általuk haladópártinak nevezett — Nagykároly, és annak bujkáló, de ismert titkos támogatói a párttal és a fent megjelölt egyénekkel szemben rendszeresen folytat, kijelenti hogy a megjelölt egyénekkel szolidárisnak érzi magát,, felkéri őket, hogy e gyalázatos rágalmakat ne vegyék figyelembe stb. stb.

Hát ez a komiszkodás a Nagykárolyt a legtávolabbról sem érinti. Mert semmi olyan konkrét vádat, a mely a végrehajtó-bizottság sértő kitételeinek használatát indokolttá tenné: a Nagykároly ellen fel nem hoztak de nem is hozhatnak.