Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-03-04 / 10. szám

X

Nagykároly, 1908 február 4 *

__

/ - ■***&.>,

\

III. évfolyam. — lO.^szá

NAGYKÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szöiő-utca 4. szám.

Ellőfizetési árak : Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K, egyes szám ára 20 fillér.

— Megjelenik: minden szerdán. ---Fel

elős szerkesztő és laptuiajdonos : ROSGKFELD % K I (> Jl W I».

HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel.

„Nyílttól*“ sora 60 fillér. — Kéziratokat^dÄm^adank vissza.

Egyes példányok kaphatók Csókás L.és EigneV fc’kő^ykereskedésében.

A fekete sereg1 riadója.

Trombitaszó hallszik! A fekete sereg harsonája ez! Nem a Mátyás fekete seregéé, hanem a Rakovszkyé ! Nem az igazságosé, hanem az igazságtalané ! A riadó szava egyformán szól a palotáknak és kunyhóknak, szegénynek és gazdagnak, férfinak és nőnek »egyaránt: „Egyesüljön minden kalholikus, mert üldözöttek, lenézettek. eltiportak vagyunk e hazában“.

A Zichyek, a Rakovszkyak, a Prohász- kák szava Nagykárolyban is megszólalt. Végig recsegett a harci kürtszó a templomi szószékekről, és a hivők az Istenháza bejáratánál a szentelt viz mellé felhívást is kaptak, hogy koronáikkal növeljék meg a kierikálizmus duzzadó pénztárcáját. Szegény cselédleányok, kik napi 13—14 órát állanak a nyolc-tiz koronás havi bér fejében az uralkodó osztály rendelkezésére, garmadába hozták össze a beiratási és tagsági dijakat, hogy megmentsék az „üldözött" katholicizmust. Es a cselédek koronái mellett ott látjuk az ügyvéd, a közjegyző, az orvos, a mérnök, sőt még a százezernyi vagyonba „beleüldözött" nagybirtokos koronáit is A verejték koronája a nagybirtoké mellett. Töviskorona a királyi korona szomszédságában. Mindkettő pedig a nagy nemzetközi kierikálizmus feneketlen pénzeszsákjában.

Az ellentétes érdekek eme gyülekezetét a hit segélyével óhajtja a Kalholikus Népszövetség egybeforrasztani. A hit ? Hiszen legalább ezer esztendőn keresztül evvel formálta a kierikálizmus Európa minden országában az ember lelkét.

T Á RC ZA.

Tudós professzor Falusi a matézis, geometria és fizika tanára volt a főváros egyik gimnáziumában. A számok, a vonalak, a testek, a természeti tünemények, sőt a lélek misztériumának is nagy ismerője volt, mert nagy szeretettel foglalkozott a filozófia meg a pszichológia igazságaival is.

Szigorú, pedáns, rendszerető, nyárspolgárias, asszonygyülölő, emberkerülő, sőt házsártos ember hírében állott. Társaságba nem járt. Barátai nem voltak. Sok nebulója közül egyet sem tüntetett ki különös szeretővel.

Egy kicsit kellemetlenül érezte hát magát, amikor a gimnázium többi tanárjával együtt őt is rpeghivta lakodalmára a doktor Göndör, a latin nyelv tanára. Kellemetlen história. Illendőség okából bizony el kell menni. Nem lehet kifogást találni. Az a bolond fiú — már tudniillik Göndör — még megharagszik.

— Nehéz az élet! — kiáltott föl Falusi, az Íróasztalhoz csapta Spinozát és felvette gyűlölt ferencjózsefét.

Ott volt az egész »tantestület«. A kollegák nagy gaudiummal fogadták a későn érkezett uj vendéget. Göndör is nagyon megörült. Mindakét kezét megrázta a matézis, geometria és fizika professzorának, megölelte, megveregette a vállát és mosolyogva, jókedvűen vezette oda az uj asz- szonvhoz. Bemutatta :

— A matézis-tanár. Száraz fiú, de nagyon derék ember. Szavakban szegény, de érzésben, tudásban gazdag. Nagyon derék ember.

Hát nem vált volna be minden intézmény, melyei az igyen megformált lélek alkotott volna ? Nem volt elég-e a hit arra, hogy a lelkeket megelégedettséggel töltse el?

Nem! A néptömegek a hit, a vallás csillapító szerei dacára is ébredeztek. A különböző népek osztályharcai tanúsítják, hogy a hit nem képes az egy valláson lévő egy és ugyanazon fajhoz tartozó, de érdekellentétben álló osztályokat egybeforrasztani. Ha ezt elismerjük — és ugyan ki merné ma már ezt kétségbe vonni — úgy önként megdőlnek Prohászka Ottokár püspöknek következő szavai: „A Katholi- kus Népszövetség az a központi szervezett erő, az a központi villamos telep, a mely itt ezt, ott azt, de mindenütt az erkölcsi és gazdasági jót szolgálni és előmozdítani akarja“. íme az osztályellentétnek, a birtokos és birtoktalan, a munkás és tőkés közötti különbség egyszerű tagadása. Ez a „központi villamos telep“ .az érdekellentéteket sohasem fogja kiegyenlíteni. Nem tudja, sőt nem is akarja... Nem akarja, mert a történelem bizonyítja, hogy a klerikáliz- mus minden szerve, intézménye a konzervatív, a birtokos, a vagyonos érdekek előmozdítására szolgált, s a vallási csillapító szerek csak arra szolgáltak, hogy a népet elkábitsák és figyelmét az e világbéli ha- talfiiasokról eltereljék.

A modern gép és az evvel egy időben jelentkező szociálizmus jelentékenyen korlátozták a klerikálizmusnak a nép között való terjedését. A harcba, mely gazdasági előnyökért és politikai jogokért

...........................................

Pr

ofesszor Falusi nem értett a bókolás mesterségéhez. Hiába: könyvek, számok, vonalak, testek, ábrák, kísérleti eszközök között töltötte az éjszakáit és nem szép asszonyok társaságában. Mulatozni, szórakozni sohasem járt.

Megrázta a szép kis asszony kezét, egy kicsit elpirult, azután beszélt az időről, természetesen nem feledkezvén meg a csapadék-képződés, a felhő-alakulás természetrajzáról, valamint az időjóslás egynémely valószínűségéről, illetve valószínűtlenségéről sem.

Ez a diskurzus egy negyedóráig tartott. Akkorra 'elfogyott a beszélgetésre való anyaga. Uj vendégek érkeztek és Falusi odamehetett a kollégái közé.

Bort ittak ezek. Kocintgattak és sűrűén emlegették az ifjú párt és ezzel kapcsolatosan természetesen a szerelmet meg a boldogságot. Bá rány, a segédtanár, Falusi elé is tetl poharat, megtöltötte és a többiek is kocinlottak vele. A matézis, a geometria és a fizika professzora nem szokott bort inni. Nem volt fölesküdött szeszellenes, — meggyőződésből nem ivott. Megengedett annyit, hogy a bor jó, tovább is ment: néha, bizonyos körülmények között, bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknek elengedhetetlen, de viszont ő elleheteti nélküle, nem érezte a hiányát, neki nem okozott gyönyöréséget. Meg aztán utálta az öntudatlanságot.

— Nincs undokabb a megrögzött alkoholistánál — szokla fejtegetni, ha ugyan szóba került az alkohol-élvezet kérdése. — A berúgott ember nem ember. Állat; nem tud magáról. Elbánik vele a gyerek is, kifog rajta akár egy józan kutya is. Degenerálódik és demoralizálja a fajt; tehát gonosztevő. A részegséget büntetni kellene; nem pedig elősegíteni. Bűnös az állam is, amely monopolizálja a szeszt, elősegíti annak fogyasztását és tönkreteszi vele a népet, a nemzetet.

Mindez azonban a megrögzött részegségre

folytak, hiába avatkoznék be a papság. Az éhes ember nem lakik jól szent igékkel, a mezítelen nem takarózhatik be miseruhákkal. Az egyház azonban nem nyugszik bele ebbe az igazságba, és „jogát“ követeti a szociálizmus terén is. És felvonul XIII. Leóval az élén az összes kegyszerekkel és szemforgató ábrázatokkat a keresztény szociálizmus. A pápa már 1878 április 21-én kiadott körlevelében sötét színekkel festi a nép öntudatra ébredéséből származó bajokat. „Megvagyunk győződve, hogy e bajok főoka az egyház szent és sérthetetlen tekintélyének megvetésében rejlik, azon egyházénak, mely isten nevében áll az emberiség élén s védi és segíti a jogszerű hatalmakat.“ Egy más helyen igy folytatja: „A vallástalanság, az egyház háttérbe szorítása egyre nagyobb mértéket ölt. így aztán nem csoda, ha az alsóbb néposztályok megunták a szegényes lakást és műhelyeket.“ íme XIII. Leo szavai és ime — a Katholikus Népszövetség programmja is. Mert hiszen az csak világos, hogy ha a vallástalanság az oka a fentebbieknek, úgy a hit visszaadása ennek ellenkezőjét, vagyis azt eredményezi, hogy az alsóbb néposztályok egyszerűen ismét belebolondulnak a szegényes lakásokba és műhelyekbe. íme — a keresztény szociá- lizmusnak, mint a Katholikus Népszövetség alteregojának hires „egyenlőségi“ elve. Visszaterelni a „nyájat“ a rossz levegőjű bacillus fészkekbe, mi ez, ha nem a tőke érdeke ? „A jogi és hatalmi egyenlőtlenség pedig a természet alkotójától származik“, mondja az egyház. (Quod apostoliéi muneris.)

vonatkozik, A mérsékelt fogyasztásnak nem volt föltéllen ellensége. Elvégre — engedte meg professzor Falusi — lehetnek bizonyos alkalmak, helyzetek, körülmények, amelyekben lehetetlen például a borfogyasztástól tartózkodni. Ilyen ez a mostani alkalom is. Nem sértheti meg a kollégáit azzal, hogy kedvetlenül, szótalanul, mozdulatlanul köztük üljön, mikor azok kedves enyelgéssel iszogatnak. El nem mehet; mit szólna ehhez Göndör, az uj asszony, de meg az egész társaság ?

Kocintgatott hát és iszogatott ő is.

Jó volt a bor. Egy pohár, két pohár, három pohár.

— Elég lesz, elég lesz — mondogatta magában, néha fönhangon is, de bizony csak kellett innia, csak ki itta a negyedik, az ötödik, a hatodik poharat is.

Megeredt a nyelve, kipirult az arca, egészen rugalmas lett a testtartása. Az öreg, hellyel-köz- zel kopasz tanárokat gyerekeknek, fiuknak szólíthatta, az nj asszonyt édes leányomnak, az asszony anyját kedves anyósnak és az örömapát egyszerűen öregemnek.

A hetedik pohárnál már ott tartott, hogy kijelentette, miszerint ő, ámbátor nem szokott inni, de éppen ezért, mert egészséges és igy birja az italt, nem részeg, egy csöppet sem részeg, noha jó kedve van és a többi.

Ä derék borivó kompánia hangos derültséggel fogadta a matézis-professzor kijelentéseit.

— Azért, mert máskor nem szoktam sokat beszélni és mert most a rendesnél hangosabb vagyok? Ez nem jelent egyebet annál, hogy most — éppen a bor hatása következtében — jobb hangulatban vagyok, mint máskor szoktam lenni, így: jobb hangulatban vagyok. Jobb hangulat, kedélyesebb közérzés, mondhatnám igy is: nem hétköznapi vidámság — ez még nem jelenti azt: részegség, berugottság. Csak ne tessék kacagni, gyerekek. Vagy nem hiszitek el? Vezessem le a

Tudós professzor Falusi.

— Irta : Révész Mihály. —