Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-02-05 / 6. szám

NAGYKÁROLY

patikát is beleszámítva, nem haladja meg a 420—500 koronát. Ez a statisztika pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos kiadványában jelent meg, a mely egyesületet egyáltalán nem lehet avvaal vádolni, hogy a munkások szemüvegén nézi a szocziális kérdéseket.

Némileg jobbak a kereset viszonyai az iparban foglalkozó segédeknek, munkásoknak és napszámosoknak. Ezek átlagos munkabér keresete 970 koronára tehető. Az Egyesült Államokban ellenben 2162 korona a bérmunkások keresete. Csoda-e, hogy a nép itt hagyja ezt az istenverte földet?

íme: a helyzet! Szomorú, sivár, de talán megváltoztatható. Első sorban a földbirtok politikának kell megváltoznia. Németországban sokkal rosszabb földeken okszerű gazdálkodással háromszor annyi jövedelmet hajt a földbirtok egy-egy holdja, mint nálunk. Meg kell tehát változnia a gazdálkodás rendszerének. II. Az önálló vámterületre kell felesküdnie minden polgárnak e hazában. A „nemzeti“ kormány tiz évre hozzá kötött ugyan Ausztriához, de — talán tiz év után is vegetálni fog még Magyar- ország. De jegyezze meg már most mindenki, hogy eredményes nemzeti termelésről csak oly országban lehet szó, mely kifelé más ország gazdasági életének nincs alávetve.

„Az elmúlt 40 év oktalan gazdasági politikája következtében elzüllött közép- és főleg kisbirtokosság és iparosság pusztulása erős intőjelül szolgálhatna arra, hogy a nemzet egyetemes boldogulásának útja nem a 400 éves közjogi politika irányában kereshető. Nem egetverő politikai szenvedelmek és torzalkotások, nem is nemzeti színűre mázolt pártpolitikai programmok és hiábavaló közjogi küzdelmek, hanem az anyagi élet termelési módja határozzák meg általában a társadalmi, politikai,művészetiés szellemi életfolyamot“, mondja Rácz Gyula „A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása“ czimü munkájában.

Értékes szavak ezek, melyek megmutatják az utat, a melyen haladnunk kell Intenzív gazdálkodás a kis- és középbirtok megmentésére és ipar teremtése, a kivándorlóknak egyenlő kereseti alkalom felajánlásával való itthon tartására és a tőkésosztálynak megfelelő vállalkozói alkalom nyújtására. E kettőt követeli létérdekünk és első feltétele az önálló vámterü let, melyet 1917-ben ki kell vívnunk a nagybirtok minden erőlködése ellenére. Magyarország progresszív polgársága ezentúl mindég szembe találja magát a latifundiummal, mert annak az az érdeke, hogy ne legyen önálló vámterület és igy ne fejlődjék a magyar ipar, amely megdrágítaná a mezőgazdasági munkabért es emelné a nép műveltségét.

A latifundium harcza azonban egyre gyöngébb lesz a polgársággal szemben. A következő évek nagy változásokat fognak hozni. A most már teljesen tarthatatlan közjogi partalakulás meg fog szűnni. A pártok gazdasági alapon fognak szervezkedni. Az agráriusok mellett az uj, az általános választói jog alapján összeülő parlamentben ott lesz a polgárság és a munkásság pártja is, a kiknek gondjuk lesz, hogy a közjogi viták helyét az egesz ország millióinak érdekét egyetemlegesen szolgáló gazdasági alkotások foglalják el.

Á polgárságnak tenát politikailag elsősorban az általános választói jogot kell követelnie és kivívnia. A 20-ik században nem lehet tűrnünk, hogy 18 millió embernek egy marék kiváltságos egyen szabjon törvényt a maga érdekében, a többség érdekei ellen. A másik kötelességünk az önálló vámterület előfeltételeinek megteremtése. Évek óta van Nagykárolyban arról szó, hogy itten valamelyes gyáripart kellene teremteni. Hat lap vezerczikkezik erről — okosan, nem okosan — de hosszú idő óta kitartóan és állandóan. Szó cs betű, szó és betű, mindég csak e kettő. Frázisok tömkelegé gyakorta, szinte mindég. Semmi konkrét tery.

Nekünk azonban volna egy tervünk. És kijelentjük, hogy ebben a kérdésben ez az utolsó szavunk. Vagy akarunk valamit, vagy nem! Kimutattuk fennebb Nagykároly és vidékének aktíváit. Említettük czikkünk elején azt is, hogy helybeli pénzintézeteink kedvező anyagi helyzetben vannak. A hajlam is meg volna a pénzintézetekben, hogy helyi gyáripar teremtéséhez anyagilag hozzájáruljanak. Pénz tehát van, eltekintve itt az állam 27°/o-os segélyhozzájárulási hányadától. Csupán a vállalkozási kedvet kell felkelteni. Annak is meg van a módja.

A kormány e héten közétette egy szaklapban a legközelebbi évtized:e eső iparfejlesztési programmját. A programmban minden egyes iparágra nézve ki van mutatva, hogy a kormány milyen gyárak létesítését, mennyi alaptőkével tartja szükségesnek és hogy mennyivel hajlandó ezen gyárak létesítését szubven- czionálni.

Mi tehát ennek alapján azt ajánljuk, hívjon össze Debreczeni István polgármester „valamelyes gyár alapítása“ kérdésében egy ankétet, a mely aztán el fogja dönteni:

I. meg vannak-e Nagykároly városnak ama feltételei, a melyek mellett gyáripar létesülhet;

II. milyen gyárat állíthatunk fel Nagykárolyban és végül

III. meg van-e a vállalkozási kedv a létesítendő terv kivitelére.

Az ankétre azonban nemcsak helyi embereket kell meghívni. Sok évi tapasztalatunk van erről, tudjuk, hogy városunk polgársága e tekintetben nagyon szűk látkörii.

Meg kell tehát hívni az ankétre:

1. a kereskedelmi kormány képviselőjét, (ha munka-programmot csináltak, lehetetlen, hogy a kivitelben ne segédkeznének);

2. a Gyáriparosok Országos Szövetségét;

3. az Országos Iparegyesületet;

4. a debreczeni Kereskedelmi és Iparkamarát.

Nem kételkedünk abban, hogy eme egyesületek szívesen leküldik képviselőjüket. Nagykároly város áldozhatja a küldöttek költségeit.

Eddig a tervünk. Egyszerű, mintakolum- busz tojása. De talán jó. Mindenesetre a kezdet kezdete. Meg kell próbálni.

Debreczeni István polgármester kezébe tesszük le tervünket. Ha nem akar egy maga határozni felette, vigye a tanács és a bizottságok elé. Ez a legkevesebb, a mit az ügy érdekeben tehet.

Végezetül idézzük még Rácz Gyula dr. említett munkájának befejező szavait:

„Csak a minden irányban kifejtett gazdasági termelés, reáli és pozitív gazdasági poli tika, az egész nemzet egyetemét egyesítő pro duktiv gazdasági és knlturális munka teremthetik meg a magyar nemzet jövőjének szilárd és biztos alapjait 1“

— Vármegyei közgyűlés. Á múlt év végén lefolyt megyei restauráczió folyamányaképen megalakult „Megyei polgári párt“ a legközelebbi tavaszi közgyűlésen fogja működését megkezdeni. A párt tagjai mozgalmat indítottak, hogy a tavaszi megyei közgyűlés bizalmatlanságot szavazzon a kormánynak. A gyűlés egyébként is már előre érdekesnek igérkőzik. Ekkor kerül ügyanis tárgyalás alá a megyei tisztviselők összeférhetetlenségéről szóló belügyminiszteri rendelet, mely a nagykárolyi „Hitelbankira fog érzékeny csapást sújtani A Majos-ügy is újból tárgya ás alá kerül, még pedig úgy, hogy azt eltussolni többé nem engedik. Ezen a gyűlésen fogják azt a két közigazgatási bizottsági tagsági helyet is betölteni, amely Dr. Kovács Dezső kibuktatása és Domahidy Sándor elhalálozása folytán jött üresedésbe.

— A nagykárolyi Polgári Radikális Párt folytatólagos szervezése a nagykárolyi országgyűlési képviselőválasztó kerületben feltűnő jó eredménynyel folyik. A lakosság mindenütt, nem remélt lelkesedéssel csatlakozik az uj párthoz, amely becsületes, mindenkinél visszhangra találó és feltétlenül már a közel jövőben megvalósítható eszméivel és elveivel hivatva van ebben a korrupcziótól megmételyezett országban valahára európai viszonyokat teremteni és az államfentartó kis embereket az őket jogosan megillető poziczióhoz juttatni.

— A Nagykároly—margittai vasút nem fog felépülni A Nagykároly—margittai vusut, melynek felépítése Dr. Falussy ^.rpád és Dr. Kovács Dezső közkereseti czég magánérdeke volna, úgy látszik nem fog felépülni. A vasútépítés terve csődbe jutott. Ezen tervbevett vasút Nagykároly—peéri szakaszának közigazgatási bejárása tegnap ugyan megtartott, de ez csak maszlag, hogy az érdekelt községeket törzsrészvények jegyzésére bírják. De azok átlátnak a szitán. A készülő Tasnád—érmihályfalvai helyi érdekű vasút teljesen feleslegessé teszi a Nagykároly—margittai vonal létesítését és igy a hozzájárulással beugratni készült községek nem hajlandók a pénzüket kidobni.

— Flastromragasztás. Tudjuk, hogy régebben minden magyar embernek, aki magát urnák képzelte, volt egy úgynevezett: házi zsidaja. Falussy Árpád Szatmármegye főispánja is urnák képzeli magát. Amikor a megye balszerencséje őt a nya-1 kukra ültette, első dolga volt, hogy magának egy mindenre felhasználható házi zsidót szerezzen. Nem is kellett soká keresnie ilyet. Csakhamar akadt egy

ember, aki önként felkinálkozott erre, a ma már divatból kiment állásra. Bizonyosan kitalálta a mogorva olvasó, hogy Falussy Árpád házi zsidaja: Dr. Adler Adolf. A kellemetlen dolgokat ő végzi el a főispán helyett. A főispánnak legutóbb nagyon fájt, hogy Nagykároly város képviselőtestülete egy pár héttel ezelőtt a nagykárolyi polgári fiu-iskola ügyében a Kalksburgi Alberthez menendő küldöttség vezetőjéül nem őt, hanem Gr. Károlyi Gyula arad- megyei főispánt kérte fel. Elhivatta tehát Dr. Adler Adolfot, meghagyván neki, hogy a képviselőtestület udvariatlanságát okvetlenül meg kell reperálni. És Adler Adolf el is vállalta a megbízást. A vasárnap tartott ülésen azt indítványozta, hogy a küldöttség vezetője ne Gr. Károlyi Gyula, hanem Papp Béla orsz. gyűlési képviselő legyen. Es a képviselőtestület, amelyet az orránál fogva lehet vezetni: felült a főispán élelmes házi zsidajának.

Egy illuzórius népgyülési határozat. Hol vannak a „hősök“?

Ä „nemzethy kormány“ a markába nevet,

Egy kis emlékeztető.

Szervezkedjünk!

Nagykároly város polgársága 1907. évi már- czius 14-én, a városháza udvarán pártszinezet nélkül népgyülést tartott, melynek tárgya az általános választói jog, az önálló-vámterület és az önálló jegybank kérdéseiben való állásfoglalás volt.

A népgyülés szónokai Dr. Adler Adolf, Dr. Vetzák Ede és Dr. N. Szabó Albert voltak. Mind hősök ők, mind férfiak, mind hü és hazaffy és a koncz boldog reményeiben: mind hűséges uszályhordozói az országpusztitó koalicziónak.

Ezek a hazaffyak csúfos, szemfényvesztő komédiát űztek Nagykároly város polgárságával. Népszerűség hajhászása czéljából lefelé megalkuvást nem ismerő, bajlithataüan, bátor kuruezoknak akarnak látszatni, a hatalommal szemben asonbau alázatosak, meghunyászkodók.

A jelzett népgyülés ugyanis Roóz Samu ügyvéd indítványára, a következő határozati javaslatot fogadta el:

A magyar nemzet ezer éves küzdelmének végczélja nem lehetvén más, mint egy hatalmas független magyar államnak megalkotása, teljes erőnkből törekednünk kell első sorban anyagi függetlenségünk elérésére, mert csak az anyagi függetlenség képezi az állami, politikai függetlenségnek és önállóságnak alapját, haladásának és felvimlásának egyedüli biztositékát. Most, midőn Ausztriával fennálló gazdasági kiegyezésünk lejár, ezek elérésére a döntő lépés megtételével, az idő elérkezett. Most vagy soha!

Ugyanazért az egész magyar nép osztatlanul és erélyesen nyilatkozzon meg, hogy jövőben csak saját erejére támaszkodva akar és fog élni és boldogulni.

Mondjuk ki tehát, hogy:

Követeljük az önálló vámterületnek már 1908. évben leendő felállítását.

Követeljük az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911. év kezdetére való létesitését.

Tudva pedig azt, hogy ezen követelményeinket csak is egy a közhangulatot valósággal képviselő országgyűlés valósíthatja meg, miért is kell, hogy az alkotmányos választói jog kiterjesztessék és a teljes jogegyenlőség alapján gyakoroltassák, elvárjuk a kormánytól, hogy kormányprogrammjául felvett választási törvény reformját, az általános, titkos, közvetlen, köz- Ágenkinti szavazati jog alapján még ez év fo? iyamán megvalósitja

Ezen határozatnak a képviselőházhoz és a kormányhoz leendő felterjesztésére a végrehajtó bizottság utasittatik,

Most vagy soha ! Mondja a kétségtelenül helyes alapon, kertelés nélküli, szókimondó bátorsággal megszerkesztett határozati javaslat, melyre a nép- gyűlést a vakitás kedvéért összehívott hazaffyak nem számítottak.

És mi történt?

Az, hogy a már az 1908. évben felállítani követelt önálló vámtertület felállítását eltolták olyan időre, amikor már a mai szószegő kormányt felelősségre vonni nem lehet; az, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank létesítése soha sem volt olyan utópia, mint ma;

az, hogy még a múlt évben megvalósítani követelt, az általános, titkos, közvetlen, községenkénti szavazati jogról szóló törvényjavaslat helyett a választási törvény reformját megakarják hamisítani a plurális szavazati jog alapján, mely még a mostaninál sokkal rettenetesebb állapotokat van hivatva előidézni.

És a nagykárolyi „hősök“ még a fülük bojtjukat sem mozdítják és kórusban zengik a „nemzethy kormány“ dicséretit.

Most vagy soha! mondjuk mi is a polgárságnak. Rabok legyünk, vagy szabadok ? kérdjük Petőfivel.