Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-02-05 / 6. szám
Nagykároly, 1908. február 5. III. évfolyam. 6. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. Biarketitőiég és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Síőlő-uteaa 4. szám. Előfizetési á> ak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K’ egyes szám ára 20 fillér. ...........................Megjelenik minden szerdán. ........ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSEIFELD Z S I G IH O N D. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Myilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk viasza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. Szegény Magyarország, szegény Nagykároly! Ankét gyáriparunk érdekében. Benne vagyunk a farsang kellős közepében és a helyi lapok egyszerre hét mulatságról számolnak be. Széles e hazában mulatnak, néhol megszokásból, néhol a farsang renoméja kedvéért, egyesek — nagyon kevesek — azért is mert jó kedvük van. A fővárosban, a hol legjobban van mindég a nyomor fehér ing és vasalt ruha alá rejtve, egy-egy vörös betűs napra husz-harmincz mulatság is esik. Mulat a gentry és a jogász, a hivatalnok és a gyáros, a szabósegéd és a földbirtokos, szóval mulat mindenki, a kinek szabad és a kinek nem szabadna, a kinek „telik“ és az is, ki három hétig megkoplalja az egy éjszakai mulatságot. Nagykárolyban ebben a koldus városban is egyre-másra érik egymást a mulatságok. A felekezetek, az ipari szakmák, az egyesületek egyenként öltenek ünneplőt, hogy egy-egy estére elfelejsék a mindennapi élet keserveit, a sok koplalást, a melyet vidéki városban nem is lehet annyira eltitkolni, mint a nagyobb góczpontokon a vasalt ruhával és a fehér ing- elejével. Nagy hibája városunk társadalmának, hogy erején felül mulat, erején felül költekezik. Ha számba vesszük azokat a kereseti forrásokat, a melyekből városunk lakossága él, megdöbbentő képét látjuk annak az általános pangásnak, a mely a polgárság gazdasági létét egyre jobban sorvasztja. Az iparosság egész télen semmit sem keresett, a kereskedők napestig egymást látogatják, mert a maguk boltjában semmi dolguk nincsen; a kisgazdák még mindég a tavalyi gyenge termest sinylik es a várandó termés ijesztő kilátásaitól rettegnek. Csak a bankok és a magánfoglalkozásu hono- ratiorok mosolyognak és dörzsölik megelégedetten kezeiket. Soha annyi végrehajtást nem foganatosítottak Nagykárolyban, mint mostanában. Még járványok idejében sem volt oly sok betege az orvosnak, mint jelenleg. És a takarékpénztárak? A horribilis módon lelszaporodott visszleszámitolás ékes jele a város gazdasági küzdelmeinek. Nem csoda, ha pénzintézeteink egyre jobban virágoznak. Ezek a virágok a polgárság anyagi romlásának sirdombján hajtanak ki. Az egyik napról a másikra élő mesteremberek, a kis tőkéjű kereskedők, a magánvagyonnal nem rendelkező hivatalnokok, elszegényedése feltarlózhatatlanul halad előre. A bankoknak kezeink között levő mérlegei, melyek körülbelül 22 millió korona betétet mutatnak: bennünket nem ejtenek tévedésbe. Régi kereseti tevékenységnek, régi jól megalapozott birtokoknak, a „régi jó időknek“ tőkéi ezek, melyekhez a természetes szaporodáson kívül uj vállalkozói nyereség, uj keletű jövedelem ali:? járul. Sirolin emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszünteti a ■ ■ köhögést, váladékot, éjjeli izadást —— És a milyen Nagykároly gazdasági állapota, olyan az ország állapota is nagyobb mértében. Mi nem áltatjuk magunkat sallangos írázisokkal. A számok beszélnek. És a számok azt mondják: A magyar földbirtok ügyel van adósodva, hogy Magyarországon minden tiz hold termőföldből átlag hat holdat teljes becsértekéig terhel adósság. Minden tiz holdból hat hold nem a gazdáé tényleg, csupán névleg ideig- óráig, a hitelező tetszésétől függ, hogy meddig a birtokosé. És már ezt a terhet sem tudja a jelenlegi kereseti, termelési viszonyok között a magyar földbirtok fizetni. Sajnos azonban, az igy kitüntetett adósság sem mutatja a földbirtok valóságos eladósodását. Ez csak mértéke annak, hogy igy volna, ha minden föld egyformán eladósodott volna. Csakhogy a valóságban ez nem igy van, mert a földbirtoknak körülbelül egy harmada kötött birtok, a mely tudvalevőleg tulnyomólag tehermentes. Világos tehát, .ukép az az átlagos 56°/o-os megterhelés,mely «földbirtok holdját terheli, a kötött birtokon kívül eső : szabad birtokokra esik. És igy a valóságos eladósodás jóval nagyobb. Hitelt érdemlő számítás szerint a szabad birtoknak teljes 72 százaléka teljes becsértékéig eladósodott és terhelve van. Minden második hold föld nem gazdájáé, hanem a hitelezőé, minden harmadik hold pedig idegen tőke, külföldi hitel birtokába jutott. A gazdatársadalmat nevezték eddig a magyar állam alapjának, a nemzet gerinczének, a társadalom, a nemzet, az állam ezeréves fen- tartójának és íme ez is a teljes anyagi romlás és gazdasági züllés lejtőjére jutott 1867 óta. Nagy hangon szavalták szabadelvű minisztereink, hogy a magyar földbirtokos vagyonát meg fogja sokszorozni „a biztosított és állandó, a nemzetközi verseny esélyeitől mentesített közös piaczon“ és ime-hová jutottunk. Meg nagyobb keserűség fog el bennünket, ha a kis és törpe birtokok statisztikáját ismerjük. Csupán a végső konklúziót iktatjuk ide. Magyarországon az összes birtokok 99'12 százalékát képviselő törpe és kisbirtokokból a valóságban teljes becsértekig eladósodott — minden második hold. Átadjuk a szót itt jeles nemzetgazdászunk- nak dr. Rácz Gyulának. „Megvallom kétség fog el a magyar nemzet alapját, az állami elet gerinczét képviselő közép- és parasztbirtokosság teljes gazdasági elzüllésének látára. És ezt a kétséget csak súlyosbítja az a tudat, hogy az egesz ország 34’48 százalékát, több mint egy harmadat tevő kötött forgalmú birtokok e ter- hekben nemcsak nem osztoznak, hanem mintegy nemzetközi tőkét képviselnek itt Magyarországon. Ezeknek a hatalmas kötött birtokoknak jövedelme is csekélyebb átlag holdanként minta kisbirtokoknak, de azt az óriási jövedelmet is túlnyomó részben külföldön költik el. Az Alföld szivében éhező, sanyargó, kivándorló százezrek, milliók, birtoktalan proletárok tömegei veszik körül egy-egy sohasem látott főur, avag> az egyház 5—50,000 kath. holdas birtokát, a kikről csak azt tudjuk, hogy vigan élnek, jobbára külföldön. És a magyar állam ezeknek a nemzetközi tőkés földbirtokoknak csinált 38 éven át mezőgazdasági politikát.'1 Mennyire igaza van eme soroknak. És nem e fogja el minden hazája sorsáért aggódó honfi szivét keserűség, banat, a mikor látja, hogy a nemzethy, hazaffyas kormány a kisbir- tokosság gazdasági elmerülésének látára is vigan hosszabbította meg a közös vámterületet, a mi által újabb tiz esztendőre nyomorította meg az ország gazdasági állapotát. Balga ember volt azonban az, a ki ettől a kormánytól mást, jobbat, becsületesebbet várt volna. Hiszen az agrárius, a nagybirtok, a hitbízomány érdeke parancsolta a közös vámterületet. Mert a most uralkodó nagybirtokos osztálynak föl- tétlen szüksége van a közös vámterületre, hogy gabonáját és állati terményeit Ausztriában, a külföldi vám által védve elhelyezhesse. Mig Magyarországnak osztályparlamentje van, addig gazdasági függetlenségről szó sem lehet. A kiegyezés azonban nemcsak ezt a tiz éves gúzsba kötést tartalmazza. Kossuth Ferencz és társai olyan kiegyezést kötöttek, a minőt 1867. óta egyetlen kormány sem mert kötni. A quóta felemelésével tiz év alatt 90—100 millió koronát szív ki a nemzet testéből a nemzeti minisztérium, hogy a közös költségek feneketlen zsákját betömje. Szóljunk-e a kivándorlásról, mely szintén Kossuth uralma alatt érte el tetőpontját. A nemzeti uralom veszteség számlája majdnem 200 ezer ember az 1906. esztendőben. Iszonyú vérvesztesége ez az országnak! És szinte ijesztően hangzik, ha ide iktatjuk dr. Fellner Frigyes kiváló gazdasági Írónknak azt a kijelentését, hogy „a kivándorlási mozgalom lényegesen hozzájárul az ország nyomasztó gazdasági helyzetének enyhítésére.“ íme a közös vámterület alatt és a koaliczió uralmának harmadik esztendejében oda jutottunk, hogy örülnünk kell a kivándorláson, mert a kivándorlók az 1906. évben 169.519,713 koronát küldtek haza hozzátartozóiknak, oly összeggel szaporítván a nemzeti jövedelmet, melyet itthon három esztendő alatt sem volnának képesek megkeresni. „A kereseti viszonyok kétségtelenül olyanok, hogy a nép széles rétegeit ki nem elégítik“. íme a számok: 1906—1907-ben a mezőgazdasági cselédek évi bére mindent, még az ingyen orvost és Tüdőbetegségek, hurutok, sza&ár- köhőgés, skrofulozis, influenza jU ellen számtalan tanár is orvos által naponta ajánlva. Jf o* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffm&nn-La Koche & Ci®. Basel (Svájc.) Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba«. Ára üvegenként 4.— korona. .........——
