Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-07-01 / 24. szám
X A G 'V K Á ) \ 0 L V valaki. Aki pedig még ezután is kiakarna vándorolni, az oly szegény, hogy még útiköltségre se telik neki. A jegybank érdekében. Bácsbodrog vármegye törvényhatósága átiratot intézett Szatmár- megye törvényhatóságához a magyar jegybank érdekében. Egyszerűen tudomásul fogják venni, mert amiről szó van. az csak jegybank. Volna csak bankjegy . . . . ! Mind hősök ők, mind férfiak ... A ..Szal- márvármegye“, mely legutóbb kinevezte magát vármegyei lapnak, rátámadt Molnár apátra. Dr. Szabó Albert erre a „Heti Szemlédben a „Szatmárvármegyé“-nek mondott igazságokat. A „Szatmárvármegyc” gorombaságokkal felelt. Dr. Szabó Albert újabb igazságokat mondott; állitá- saira bizonyítékot ajánlott és kijelentette, hogy a főispán a más háta mögé bújik. A „Szatmár- vármegye“ pedig, mely legújabb programújában azt irta, hogy nem riad vissza a harcztól — a válaszszai adós maradi és hősiesen behúzta a —- pennáját. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegve közigazgatási bizottsága f. hó 10-én ülést tart. A „Központi Kávéház-“ból. — Hallottad, hogy a „Lilli-tanyai“ többszörös gyujtogatót elfogták Egy dohányos volt. — Egy dohányos ? Hát akkor miért fogták el? Hiszen csak természetes, hogy aki dohányos, az többször szokott gyújtogatni. Idők jele. Községi és körjegyzői gyűlés. A „Szatmárvármegvei községi és körjegyzők egylete“ junius 21-én Felsőbányán tartotta meg rendes évi közgyűlését Bodoky Béla kismajtényi körjegyző elnöklete alatt. A gyűlésen egy egész halom közvetlen a jegyzőket érdeklő ügy kerüli elintézésre. A nagy- közönséget a tárgysorozatnak csupán egyik pontja érdekelheti, amely pont az uj idők jele és élénk bizonysága annak, hogy immár az intelligens és úri osztályhoz tartozó elemek is rájöttek arra, hogy csak tömörüléssel, az eszközök nem válogatásával lehet a {'elsőbbséget a méltányos jogok megadására szorítani. Állottam a térségen, fagyott büszkeséggel, nevetséges pózzal, érthetetlen lelkesedéssel. Meddig lesz ez igy ? Meddig állanak elibém hígvelejű turisták a kobakjaikkal, meddig mutatnak rám fel magasztosult ábrázattal az ember-aklok csordásai ? Mikor fogják már látni, hogy a pofám hazug, hogy a zsinórom nem eszme és nincs semmi értelme és nincs semmi jogosultsága a nagy lelkesedésemnek. És hogy nem vagyok szép. hanem modoros, hogy nem élet lüktet a ruháim redői- ben, az arczom ránczaiban, hanem iskola . . . . Meddig lesz ez igy ? Meddig fog még borsódzni a hátam ettől a mélységes szégyenpokoltól ? . . . Hiszen néha-néha volt egy-egy bátor káromkodásom, egy-egy nyílt rúgásom. Öklelőztem, sírtam, csapkodtam én is . . . Igen, most a mam- laszkodásairaért bűnhődöm, de akkor a rúgásaimért még el kell, hogy jöjjön a megváltás . .. * Egyszer aztán friss, egészséges emberek a derekam köré lánczot csavartak, egy gőzdaru könnyedén emelt a levegőbe és egy stráfmotorra tett. Egy ember hátrafordult, rámszólott vidáman ? — Mehetünk kegyelmes uram? Aztán megindította az áramot és vígan perdült a stráf-motor. A múzeumban megálíott előttem egy csomó nyílt tekintetű, bő ruháju, egészséges fiatal ember. Furcsán nézlek rám és aztán az egvikök ezt mondta : — A múltnak ledőlt otromba bálványai közül ime egy . . . íme a rablólovag, mint a haza- szeretet és áldozatkészség önzetlen apostola! Hazugság az egész élele és egy nagy hazugság ennek a szobornak minden idealizált plasztikussága. Nézzétek ezt a modoros követ, ezt a terméketlen erőlködést, ezt az iskolás redőszörnyet, ezt az ostoba fajankót . . . ... A karom még merevebben tartottam, a szemeim még lelkesebben fordítottam fölfelé és a pofám valósággal eltorzult a nagy felma- gasztosultságtól. . . . Menyei boldogságot éreztem és tudtam, Jiogy ez most már tartani fog az idők vé- geiglen . . . Fordította : —ts —n. A gyűlés elhatározta, miszerint feliratot intéz aziránt, hogy minden 1500 lelket meghaladó községben és körjegyzőségekben egy aljegyzői, minden további 1500 lélek után pedig állami dotáezióval egy-egy irnoki állás rendszeresittessék. Kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy azon esetben, ha a kormány ezen kérelmet a folyó év végéig nem teljesíti, minden jegyzőnek kötelessége az általa alkalmazott Írnokot vagy segédet elbocsátani és a megállapított 8 órai hivatalos óránál többel dolgoznia nem szabad, vagyis részleges sztrájkba lépnek. íratás* Kék virágos araiig rónaságon Kaszák csillognak és pengenék. Most aratják az acélos buzát. Izzadó, szomorú emberek. S ha az urnák a termést behordta, A magyar föld mi vés, a kába; Hogy ne kelljen itthon éhen veszni: Sírva megyen Amerikába. A főispán és a liba- és tynkíenyészté». Hossatb-bultusz Szatraáraegyétai- KSzpdasági Menpdés. „A kivándorlás és egyéb haza eüsni vétségek.“ A „Nemzethy uralom“ diadala. Egy pár évvel ezelőtt Bariba Miklós szen- zácziós vezérczikket irt egy napilapban »Rothadás Szat inár megyében« czimmel. Bariba Miklós, ha ma élne, egész bátran megírhatná niég egy szer a nagy igazságokat. Szatmármegyében még ma is rothadás van. Azaz, hogy csak ma van igazán. Ma, az »éljen a nemzetiig uralom]« több mint két és fél évi dicsőséges kormányzata után. Általános orvoshiár.y. bábahiány és . ennek folyományaként botrányos közegészségügy, tarthatatlan tanügyi állapotok, tömegnyomoruság, analfabéta községi elöljárók, —- akik, akárcsak a legsötétebb ókorban, faragott páiczikákon. rováson tartják nyilván hivatásos teendőiket — teszik szomorúan híressé az ország egyik legnagyobb vármegyéjét, legújabban Dr. Falnssy Árpád vármegyéjét .... A vármegyeházán kiadták tehát a jelszót, hogy a züllés utján levő Szatmárvármegyét meg kell menteni. — De hogyan ? — gondolták magukban. — Hopp, megvan! — kiáltották fel diadallal. — A római kapitóliumot is libák mentették meg. Miért nem menthetnék meg Szatmárvármegyét is a libák ? — kérdezték önmagukból. Hozzá is akarnak fogni tehát a mentéshes. Még pedig tényleg libákkal. Sőt nem csak libákkal, hanem tyúkkal, kakassal, kacsával, gácsérral és ha nagyon szorul a kapeza, hát — puj- kával is. Szatmárvármegyc vezetősége 10—1908. Ein. szám alatt felhívást bocsájtott ki egy »Szatmár- megyei baromfi tenyésztő és tojástenyésztő szövetkezet« létesítése czéljából. A felhívás szerint „Hivatalból kötelességének ismerje minden főszolgabíró, hogy a kezdet kezdetén a járása községeiben a lakosok a birtokukban levő baromfi állományból legalább 1700 üzletrészt írjanak alá. Ezzel a szövetkezet működését 15300 üzletrészszel kezdené meg. Egy üzletrész lenne : a) 12 tyuk, 1 kakas ; b) vagy 8 kacsa, 1 gácsér; e) vagy 5 liba, 1 gunár ; d) vagy 5 pujka és 1 kakas. Ami a kezelést illeti, az egész szövetkezet vezetését a Nagykárolyban székelő Kossuth-bi- zollsáig intézné. És ezután merje valaki azt állítani, hogy Szatm ár vármegyében nem ápolják eléggé a Kossuth-kultuszt. A fenomenális vállalat eszméje dr. Falnssy Árpád főispántól, Szatmárvármegye regenerátorától ered, aki ezzel akarja a vármegye érdekében eddig létesített hatalmas, és a közjóiét felvirágoztató alkotásait betetőzni. A felhívást az alispán irta alá, azt mondván benne, hogy a szövetkezetből „fog a köznép jóléte kivirulni. A kivirult közjóiét pedig az összes vonalokon a népiélekben a hazaszeretet — és nemzeti intézményeink iráni való lelkesedést olyan fokra emelné — mely aztán őtet immunissá tenné a kivándorlás és egyéb haza elleni vétségek iránt.“ Nagyon szép, nagyon jó, nagyon meg vagyunk elégedve. Rajta tehát! tyúkok, kacsák, libák, pujkák. szövetkezzetek! Tojjatok sok—sok tojást és egy újabb elnöki állást a mi szeretett főispánunknak, dr. Falnssy Árpádnak. * Itt említjük meg, hogy a szövetkezet létesítése kapcsán a vármegye szervezési szabályrendelete módosítás alá fog kerülni. A zsentri fő- szolgabirák a módosítás folytán „főtvukász“, a szolgabirák „libász“, a közigazgatási gyakornokok pedig „tyukász-, libász- és pujkász-gyakornok“ czimet fognak kapni. ü „Magyar Király“ Házitól — Mi van ebben a kis csomagban? — Egy úszónadrágot vásároltam. — Úszónadrágot? Mire az neked? — Szükségem van rá. Mostanában állandóan úszók. — itt Nagykárolyban? És hol úszol? — Az adósságban. Kis üzletek. A telek liferáns. NagyMrsIp sípos ti a Tak.-pénztár EpsDM. A takarékpénztárakról évközben ritkán esik szó, legfelebb csak a szegény adósok gondolnak rá elkeseredetten, amikor egy-egy váltójuk lejár. A nagy nyilvánosság előtt csak az év végén tárgyalják a takarékpénztárak dolgát, amikor ezek mérlegei a busás üzleti haszonról beszámolnak. De csak Nagykárolyban van ez igy. Máshol mindenütt a nagyobb pénzintézetek fontos tényezői. az illető hely kereskedelmi és ipari fellendülésének. Nagyszabású kereskedelmi és ipari vállalatok létesítésével fokozzák székhelyük forgalmát és a lakosságnak újabb és újabb kereseti forrásokat nyitnak. Nagykárolyban azonban a pénzintézetek a legönzőbb magánérdek pénzügyi politikáját űzik. És ha az év végén a horribilis haszonból 100—120 koronát jótékony célra juttatnak: lelkiismeretük teljesen meg van nyugodva. Régi baj ez, és eszünk ágában sem volna most ezzel foglalkozni, ha egy különös körülmény nem késztetne erre bennünket. Nagykárolyban minden a feje tetejére van állítva, miért képeznének hát kivételt a pénzintézetek ? Megszoktuk már, hogy a nagykárolyi pénzintézetek nem hajlandók — bár a rendelkezésükre álló óriási tőkékből ez könnyen módjukban állana és kötelességük is volna — a város siralmasan pangó kereskedelmét felfrissíteni. És éppen ezért különösnek találjuk, hogy mégis valahányszor a hivatalos városnak egy telekre van szüksége, a Takarékpénztár Egyesület mindig siet egy telket megvételre ajánlani és pedig eredménynyel. A Takarékpénztár Egyesületnek, ugylátszik, titokban az a főüzlete, hogy drágán vett telkeit még jóval drágábban a város nyakába sózza. És a képviselőtestület mindig kötélnek áll. Vagy ki tudja, lehet, hogy a képviselőtestület keresi csendesen a Takarékpénztár Egyesület barátságát . . . A városi színháznak nevezett csodaalkotmányt is a Takarékpénztár Egyesülettől jó drágán vásárolt telekre építtették, holott arra sokkal olcsóbb és alkalmasabb hely is rendelkezésre állolt volna. Nem is szólva arról, hogy azzal Nagykároly város egyik legrendezettebb utcája lett falusias jellegűvé változtatva. Most újabban az egyik óvoda épület részére akarják a Takarékpénztár Egyesületnek a Kölcsey-utca keleti torkolatában fekvő telkét megvásárolni. A vételt azzal indokolják, hogy a telek felerészét utcanyitás céljaira fogják felhasználni. Most beszélnek utcanyitásról, a mikor már egyszer elpackázták a dolgot és amikor az utcanyitás céljaira szánt pénzt másfele használták el. Meddig fog még az a klikk gazdálkodni a képviselőtestületben ? Hova fognak vezetni ezek az állapotok? Szaőó Serei daiaiőól. i. Szives bocsánatot kérek, Mélyen tisztelt publikum, Hogy a becses dalaimat Most oly ritkán hallatom. Szörnyen el vagyok foglalva, Nem ád pihenést a nyár : Becsületét, reperálni, Hozzám hozta Aladár. A szatmármegyei jegyzők sztrájkja.
