Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-07-01 / 24. szám

X A G 'V K Á ) \ 0 L V valaki. Aki pedig még ezután is kiakarna ván­dorolni, az oly szegény, hogy még útiköltségre se telik neki. A jegybank érdekében. Bácsbodrog vár­megye törvényhatósága átiratot intézett Szatmár- megye törvényhatóságához a magyar jegybank érdekében. Egyszerűen tudomásul fogják venni, mert amiről szó van. az csak jegybank. Volna csak bankjegy . . . . ! Mind hősök ők, mind férfiak ... A ..Szal- márvármegye“, mely legutóbb kinevezte magát vármegyei lapnak, rátámadt Molnár apátra. Dr. Szabó Albert erre a „Heti Szemlédben a „Szatmárvármegyé“-nek mondott igazságokat. A „Szatmárvármegyc” gorombaságokkal felelt. Dr. Szabó Albert újabb igazságokat mondott; állitá- saira bizonyítékot ajánlott és kijelentette, hogy a főispán a más háta mögé bújik. A „Szatmár- vármegye“ pedig, mely legújabb programújában azt irta, hogy nem riad vissza a harcztól — a válaszszai adós maradi és hősiesen behúzta a —- pennáját. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegve közigazgatási bizottsága f. hó 10-én ülést tart. A „Központi Kávéház-“ból. — Hallottad, hogy a „Lilli-tanyai“ több­szörös gyujtogatót elfogták Egy dohányos volt. — Egy dohányos ? Hát akkor miért fog­ták el? Hiszen csak természetes, hogy aki dohányos, az többször szokott gyújtogatni. Idők jele. Községi és körjegyzői gyűlés. A „Szatmárvármegvei községi és körjegyzők egylete“ junius 21-én Felsőbányán tartotta meg rendes évi közgyűlését Bodoky Béla kismajtényi körjegyző elnöklete alatt. A gyűlésen egy egész halom közvetlen a jegyzőket érdeklő ügy kerüli elintézésre. A nagy- közönséget a tárgysorozatnak csupán egyik pontja érdekelheti, amely pont az uj idők jele és élénk bizonysága annak, hogy immár az in­telligens és úri osztályhoz tartozó elemek is rá­jöttek arra, hogy csak tömörüléssel, az eszközök nem válogatásával lehet a {'elsőbbséget a méltá­nyos jogok megadására szorítani. Állottam a térségen, fagyott büszkeséggel, nevetséges pózzal, érthetetlen lelkesedéssel. Med­dig lesz ez igy ? Meddig állanak elibém hígvelejű turisták a kobakjaikkal, meddig mutatnak rám fel magasztosult ábrázattal az ember-aklok csor­dásai ? Mikor fogják már látni, hogy a pofám ha­zug, hogy a zsinórom nem eszme és nincs semmi értelme és nincs semmi jogosultsága a nagy lel­kesedésemnek. És hogy nem vagyok szép. hanem modoros, hogy nem élet lüktet a ruháim redői- ben, az arczom ránczaiban, hanem iskola . . . . Meddig lesz ez igy ? Meddig fog még borsódzni a hátam ettől a mélységes szégyenpokoltól ? . . . Hiszen néha-néha volt egy-egy bátor káromko­dásom, egy-egy nyílt rúgásom. Öklelőztem, sír­tam, csapkodtam én is . . . Igen, most a mam- laszkodásairaért bűnhődöm, de akkor a rúgá­saimért még el kell, hogy jöjjön a megváltás . .. * Egyszer aztán friss, egészséges emberek a derekam köré lánczot csavartak, egy gőzdaru könnyedén emelt a levegőbe és egy stráfmotorra tett. Egy ember hátrafordult, rámszólott vidáman ? — Mehetünk kegyelmes uram? Aztán megindította az áramot és vígan per­dült a stráf-motor. A múzeumban megálíott előttem egy csomó nyílt tekintetű, bő ruháju, egészséges fiatal em­ber. Furcsán nézlek rám és aztán az egvikök ezt mondta : — A múltnak ledőlt otromba bálványai kö­zül ime egy . . . íme a rablólovag, mint a haza- szeretet és áldozatkészség önzetlen apostola! Ha­zugság az egész élele és egy nagy hazugság ennek a szobornak minden idealizált plasztikus­sága. Nézzétek ezt a modoros követ, ezt a ter­méketlen erőlködést, ezt az iskolás redőszörnyet, ezt az ostoba fajankót . . . ... A karom még merevebben tartottam, a szemeim még lelkesebben fordítottam fölfelé és a pofám valósággal eltorzult a nagy felma- gasztosultságtól. . . . Menyei boldogságot éreztem és tudtam, Jiogy ez most már tartani fog az idők vé- geiglen . . . Fordította : —ts —n. A gyűlés elhatározta, miszerint feliratot in­téz aziránt, hogy minden 1500 lelket meghaladó községben és körjegyzőségekben egy aljegyzői, minden további 1500 lélek után pedig állami dotáezióval egy-egy irnoki állás rendszeresittessék. Kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy azon esetben, ha a kormány ezen kérelmet a folyó év végéig nem teljesíti, minden jegyzőnek köteles­sége az általa alkalmazott Írnokot vagy segédet elbocsátani és a megállapított 8 órai hivatalos óránál többel dolgoznia nem szabad, vagyis részleges sztrájkba lépnek. íratás* Kék virágos araiig rónaságon Kaszák csillognak és pengenék. Most aratják az acélos buzát. Izzadó, szomorú emberek. S ha az urnák a termést behordta, A magyar föld mi vés, a kába; Hogy ne kelljen itthon éhen veszni: Sírva megyen Amerikába. A főispán és a liba- és tynkíenyészté». Hossatb-bultusz Szatraáraegyétai- KSzpdasági Menpdés. „A kivándorlás és egyéb haza eüsni vétségek.“ A „Nemzethy uralom“ diadala. Egy pár évvel ezelőtt Bariba Miklós szen- zácziós vezérczikket irt egy napilapban »Rotha­dás Szat inár megyében« czimmel. Bariba Miklós, ha ma élne, egész bátran megírhatná niég egy szer a nagy igazságokat. Szatmármegyében még ma is rothadás van. Azaz, hogy csak ma van igazán. Ma, az »éljen a nemzetiig uralom]« több mint két és fél évi dicsőséges kormányzata után. Általános orvoshiár.y. bábahiány és . ennek folyományaként botrányos közegészségügy, tart­hatatlan tanügyi állapotok, tömegnyomoruság, analfabéta községi elöljárók, —- akik, akárcsak a legsötétebb ókorban, faragott páiczikákon. rová­son tartják nyilván hivatásos teendőiket — te­szik szomorúan híressé az ország egyik legna­gyobb vármegyéjét, legújabban Dr. Falnssy Ár­pád vármegyéjét .... A vármegyeházán kiadták tehát a jelszót, hogy a züllés utján levő Szatmárvármegyét meg kell menteni. — De hogyan ? — gondolták magukban. — Hopp, megvan! — kiáltották fel diadallal. — A római kapitóliumot is libák mentették meg. Miért nem menthetnék meg Szatmárvármegyét is a libák ? — kérdezték önmagukból. Hozzá is akarnak fogni tehát a mentéshes. Még pedig tényleg libákkal. Sőt nem csak libák­kal, hanem tyúkkal, kakassal, kacsával, gácsér­ral és ha nagyon szorul a kapeza, hát — puj- kával is. Szatmárvármegyc vezetősége 10—1908. Ein. szám alatt felhívást bocsájtott ki egy »Szatmár- megyei baromfi tenyésztő és tojástenyésztő szö­vetkezet« létesítése czéljából. A felhívás szerint „Hivatalból kötelességének ismerje minden fő­szolgabíró, hogy a kezdet kezdetén a járása köz­ségeiben a lakosok a birtokukban levő baromfi állományból legalább 1700 üzletrészt írjanak alá. Ezzel a szövetkezet működését 15300 üzletrész­szel kezdené meg. Egy üzletrész lenne : a) 12 tyuk, 1 kakas ; b) vagy 8 kacsa, 1 gácsér; e) vagy 5 liba, 1 gunár ; d) vagy 5 pujka és 1 kakas. Ami a kezelést illeti, az egész szövetkezet vezetését a Nagykárolyban székelő Kossuth-bi- zollsáig intézné. És ezután merje valaki azt állítani, hogy Szatm ár vármegyében nem ápolják eléggé a Kossuth-kultuszt. A fenomenális vállalat eszméje dr. Falnssy Árpád főispántól, Szatmárvármegye regeneráto­rától ered, aki ezzel akarja a vármegye érdeké­ben eddig létesített hatalmas, és a közjóiét fel­virágoztató alkotásait betetőzni. A felhívást az alispán irta alá, azt mondván benne, hogy a szövetkezetből „fog a köznép jó­léte kivirulni. A kivirult közjóiét pedig az összes vonalokon a népiélekben a hazaszeretet — és nemzeti intézményeink iráni való lelkesedést olyan fokra emelné — mely aztán őtet immu­nissá tenné a kivándorlás és egyéb haza elleni vétségek iránt.“ Nagyon szép, nagyon jó, nagyon meg va­gyunk elégedve. Rajta tehát! tyúkok, kacsák, libák, pujkák. szövetkezzetek! Tojjatok sok—sok tojást és egy újabb elnöki állást a mi szeretett főispánunknak, dr. Falnssy Árpádnak. * Itt említjük meg, hogy a szövetkezet létesí­tése kapcsán a vármegye szervezési szabályren­delete módosítás alá fog kerülni. A zsentri fő- szolgabirák a módosítás folytán „főtvukász“, a szolgabirák „libász“, a közigazgatási gyakornokok pedig „tyukász-, libász- és pujkász-gyakornok“ czimet fognak kapni. ü „Magyar Király“ Házitól — Mi van ebben a kis csomagban? — Egy úszónadrágot vásároltam. — Úszónadrágot? Mire az neked? — Szükségem van rá. Mostanában ál­landóan úszók. — itt Nagykárolyban? És hol úszol? — Az adósságban. Kis üzletek. A telek liferáns. NagyMrsIp sípos ti a Tak.-pénztár EpsDM. A takarékpénztárakról évközben ritkán esik szó, legfelebb csak a szegény adósok gondolnak rá elkeseredetten, amikor egy-egy váltójuk lejár. A nagy nyilvánosság előtt csak az év végén tár­gyalják a takarékpénztárak dolgát, amikor ezek mérlegei a busás üzleti haszonról beszámolnak. De csak Nagykárolyban van ez igy. Máshol mindenütt a nagyobb pénzintézetek fontos té­nyezői. az illető hely kereskedelmi és ipari fel­lendülésének. Nagyszabású kereskedelmi és ipari vállalatok létesítésével fokozzák székhelyük for­galmát és a lakosságnak újabb és újabb kereseti forrásokat nyitnak. Nagykárolyban azonban a pénzintézetek a legönzőbb magánérdek pénzügyi politikáját űzik. És ha az év végén a horribilis haszonból 100—120 koronát jótékony célra juttatnak: lelki­ismeretük teljesen meg van nyugodva. Régi baj ez, és eszünk ágában sem volna most ezzel foglalkozni, ha egy különös körül­mény nem késztetne erre bennünket. Nagykárolyban minden a feje tetejére van állítva, miért képeznének hát kivételt a pénz­intézetek ? Megszoktuk már, hogy a nagykárolyi pénz­intézetek nem hajlandók — bár a rendelkezé­sükre álló óriási tőkékből ez könnyen módjuk­ban állana és kötelességük is volna — a város siralmasan pangó kereskedelmét felfrissíteni. És éppen ezért különösnek találjuk, hogy mégis valahányszor a hivatalos városnak egy telekre van szüksége, a Takarékpénztár Egyesü­let mindig siet egy telket megvételre ajánlani és pedig eredménynyel. A Takarékpénztár Egyesü­letnek, ugylátszik, titokban az a főüzlete, hogy drágán vett telkeit még jóval drágábban a város nyakába sózza. És a képviselőtestület mindig kö­télnek áll. Vagy ki tudja, lehet, hogy a képvi­selőtestület keresi csendesen a Takarékpénztár Egyesület barátságát . . . A városi színháznak nevezett csodaalkot­mányt is a Takarékpénztár Egyesülettől jó drá­gán vásárolt telekre építtették, holott arra sok­kal olcsóbb és alkalmasabb hely is rendelkezésre állolt volna. Nem is szólva arról, hogy azzal Nagykároly város egyik legrendezettebb utcája lett falusias jellegűvé változtatva. Most újabban az egyik óvoda épület ré­szére akarják a Takarékpénztár Egyesületnek a Kölcsey-utca keleti torkolatában fekvő telkét megvásárolni. A vételt azzal indokolják, hogy a telek felerészét utcanyitás céljaira fogják fel­használni. Most beszélnek utcanyitásról, a mikor már egyszer elpackázták a dolgot és amikor az utca­nyitás céljaira szánt pénzt másfele használták el. Meddig fog még az a klikk gazdálkodni a képviselőtestületben ? Hova fognak vezetni ezek az állapotok? Szaőó Serei daiaiőól. i. Szives bocsánatot kérek, Mélyen tisztelt publikum, Hogy a becses dalaimat Most oly ritkán hallatom. Szörnyen el vagyok foglalva, Nem ád pihenést a nyár : Becsületét, reperálni, Hozzám hozta Aladár. A szatmármegyei jegyzők sztrájkja.

Next

/
Thumbnails
Contents