Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-02-19 / 8. szám

— Egy kis helyreigazítás. A „Szatmárvármegye" egy pár sorban megemlékszik a megyénkből a fővá­rosba került Kohn — Kardos Árpád szélhámossá­gairól . Arról azonban bölcsen hallgat améltóságosújság, hogy Kardos Árpád gazember ur a legbensőbb ba­rátja volt I. Kossuth Ferencz őszentségének. Pedig hát egy jól nevelt újságnak ezt is tudni illenék. — A koaliczió berkeiből. Szúnyog Mihály (Stras- ser Miksa) a mátészalkai kerület vékonydongáju képviselője, akinek összes honatyai tevékenysége abban merül ki, hogy Kossuth Ferencznek naponta háromszor kezet csókol, egy eldugott kis újságba, a „Kisújszállás és Vidékéibe politikai czikket irt. Ebben a czikkben szemérmetlenül beismeri, hogy „a függetlenségi párt az elveivel homlokegyenest ellen­kező dolgok intézését nemcsak passzív módon tűri, ha­nem azok létrejövetelét[ aktive is minden tőle telhető módon előmozdítja“. És csupán csak az fáj a jeles férfiúnak, hogy „mindezekért a Becsből jövő elisme­rés megnyilvánulását a hatvanhetes kormányelnök, mint az egész minisztérium képviselője, vágja zsebre Ezért aztán alaposan megrágalmazza az egész koa- licziót. Hát miért nem lép ki Szúnyog Mihály a koaliczióból, ha az ott végbemenő dolgokkal nincs megelégedve? Ki kellene lépnie, mert rósz madár az, aki a saját fészkébe piszkok A Nagykároly- margittai vasút pa­namája. Megváltoztatták az épitési tervet. Kidobott százezrek. A főispán zsebpoliiikája. Tiltakozzon a vármegye és Nagykároly város is! A Nagykároly—margittai vasút engedmé­nyese : Dr. Falussy Árpád volt. Ezt a jogot még budapesti ügyvédkedése idejében kapta. De nem tudta az érdekelt községeket az építéshez való anyagi hozzájárulásra rávenni. Mikor főispánná ne­vezték ki, ezen joga méltóságos állásával inkompatí­bilissá vált. Vasúti engedménységi jogát pro forma átruházta Dr. Farkas Imre budapesti ügyvédre. De a valódi engedményes tovább is Dr. Falussy x*rpád maradt, sőt ebbeli minőségében társasviszonyba lé­pett Dr. Kovács Dezső nagykárolyi ügyvéddel. Főispáni befolyását Dr. Falussy Árpád első­sorban arra hssználta fel, bogy a jelzett vasút épí­tésére Szatmármegyével 150,000 koronát, Nagyká­roly városával 45,000 koronát, Peér, Erendréd, Er- dengeleg, Iriny és Portelek községekkel pedig80,000 koronát szavaztatott meg. A vasúti vonal az eredeti tervezet szerint Nagykároly, illetve Mezőteremtől Peérnél déli irányt véve" Kéc biharmegyei község érintésével Margittá végállomásba jutott volna be. A hozzájárulási ösz- szegek megszavazására azzal érveltek, hogy az uj vonal kiépítése által az egész Érmellék és Margittá vidékének forgalma Nagykároly városba fog kon- ezentrálódni. Ez persze akkor is hamis érvelés volt. Köztudomású, hogy a jelzett vidék Nagyvárad-felé gravitál és azon semmiféle vasút nem változtatna. De megnyugodtunk. Hátha! Történhetnek cso­dák. E mellett azonban nem szűntünk meg hangoz­tatni, hogy a vasútépítés kizárólag a Dr. Falussy Árpád érdekeit szolgálná. Alikor a fogoljr a szent, inkvizicziő elé került, bírái előtt két keresztbe fektetett éles deszka élére kellett ülnie. A tárgyalások nyilvánosak voltak, amit úgy kell érteni, hogy a hallgatóság meghívott és megbízható, jó elemekből állott. Á marranok egyszer hatszázezer aranyat ígértek Ferdinándnak, ha kieszközli, hogy a tárgyalások csakugyan nyil­vánosak legyenek, de Ferdinánd ezt az óriási ösz- szeget visszautasította. A vádlottnak nem mondták meg a vád anya­gát, csak egyszerűen fölszólították, hogy ismerje be bűnét. Ha nem ismerte be, úgy a kinzó kama­rába vitték. Minthogy az inkvizitorok nagyon is vallásosak voltak ahhoz, hogy Krisztus tanait meg­sértsék, vért sohasem ontottak, hanem olyan kin- zási módokat találtak, melyeknél vér ugyan nem folyt, de a vádlott irtózatosan szenvedett. Az ink­vizitorok nem tagadták, hogy gyakran ártatlanokat kínoznak halálra, de azzal vigasztalódtak, hogy az ártatlan ember úgyis a menyországba jut. Az inkvizicziő palotájában volt a törvényszéki terem, a hivatalnoki irodák, a börtönök és végre a főinkvizitor lakása. Ha a letartóztatott gazdag ember volt, először a kegyesek czellájába vitték, ha itt önként lemondott vagyonáról, úgy néhány havi börtönbüntetés után szabadon bocsátották. Ha azon­ban vonakodott lemondani vagyonáról, a földalatti börtönbe vitték, ahol naponként nyolcz fillér ára élelmet kapott. Ami a kinzó kamarákat illeti, főleg az avig- : nőni pápai palotára utalunk, mely ördögi találékony­sággal volt berendezve. A kinzottak jaj kiáltását ügyes szerkezettel fogták föl s a közös körteremben végezték ki az elitélteket. A körterem lényegileg nem volt más, mint egy nagy üvegkályha, mely felül tölcséralaku kéményben végződött. Ezt a ter­met még 1850-ben is mutogatták, mig végre egy­házi hatóságok kérésére bezáratták. Az inkvizicziő rendesen háromféle eszközzel dolgozott: kötéllel, vízzel és tűzzel. Az első eszközt úgy alkalmazták, hogy az elitéit karjait hátra kötöt­ték a a kötelet a tetőzeten alkalmazott vaskarikába I NAGYKÁROLY. Dióst aztán, ma egy hete csúnya kis ügy sült ki. A vasutat csak Peérig akarják megépíteni. Ali­ért? Azért, mert sok költségbe kerül és ez a költ­ség „minden különösebb ellenértók nélküli volna.“ Hogy a hozzájárulás előtt ennek az ellenkezőjét ál­lították ez nem baj! Üsse a kő az egész Érmellé­ket! az egész margittai vidéket! Csak Érendréden legyen vasút, mert: ott van a Falussy ,vrpád bir­toka; csak Peérig legyen vasút, mert: ott vannak a Falussy Árpád szőlői. A hozzájárulásra megszavazott összegek tehát valósággal a sárba vannak dobva, sőt enélkül is kára volna Nagykárolynak a csonka vasút kiépítése révén, mert az által, hogy ez a vasul Peérnél a kö­zeljövőben kiépülő Tasnád—érmihályfalvai vasút­hoz csatlakozna: Nagykároly azon vidékének cse­kély forgalmát is elvonná. De még nem késő! Tiltakozzon a vármegye és Nagykároly városa a csonka vasút ellen! A hoz­zájárulás a Nagykároly—margittai vasútra lett meg­szavazva. Miután ez nem épül ki, követelje, hogy bocsássák ki a hozzájárulási kötelezettség alól, mert az adózó nép filléreiből megszavazott százezrek nem arra valók, hogy a Dr. Falussy Árpád zsebpolitiKáját szolgálják. A „Kis-pipá“-ból. — Olvasta komám, hogy az uj választási törvény szerint olyik embernek több szavazata ; is leszen? — Az már igazán derék volna, kivált , aztán ha megadnák becsületesen az árát is! Tiszta választás. Á „nemzsthy kormány“ uralma Idejében. Adalék Papp Béla megválasztásának történetéhez. A nagykárolyi kir. járásbírósághoz a követ­kező két kereset lett beadva: Másolat. , I. Tekintetes kir. Járásbíróság. Papp Béla nagykárolyi lakos, országgyűlési képviselővé történt megválasztásakor 1907. augusz­tus 25-én az A) alatti jegyzékben felsorolt ételeket és italokat és cigarettákat részben megbízott embe­rei, részben ezek megrendelésére a választók fo­gyasztónak el s mégis azok árát 175 kor. 60 fillért kifizetni vonakodik. Miután nevezett fizetési kötelezettségének fel­szólításom daczára eleget nem tett, B) alatt vallott ügyvédem által kérem a' tekintetes kir. járásbíró­ságot : Méltóztassék stb. stb. (Itt a marasztalási kérelem következik.) Tisztelettel: Kun György, vendéglős, nagykárolyi lakos felperes. Alásolat. i II. Tekintetes kir. Járásbíróság! Papp Béla ügyvéd alperes nagykárolyi lakos, tartozik nekem az 1907. évi augusztus hóban tartott fűzték. Természetes, hogy a válpereczek kificza- modtak ennél a műtétnél. Spanyolországban ezt a műtétet egy óra hosszat, Rómában csak egy fél óra hosszat alkalmazták. Aki a kötélpróbára sem vallott, azt a vizpróbának vetették alá. Orrát, száját vastag posztóval takarták be, melyre egy dominiká­nus tölcsérből vizet öntött. Az áldozat fulladozott, miközben szemén és orrán kibugygyant a viz, mi­közben Krisztus nevében kérték, hogy vallja meg bűneit. Ha ez sem használt a földre fektették a vádlottat, talpát olajjal bekenték s úgy pörkölték. Juan de Roma még Ötletesebb volt, forró fagygyu- val telt csizmát huzatott a vádlottak lábára. Kínozni csak egyszer szabadott, ez törvény volt, melyet úgy játszott ki az inkvizicziő, hogy az első kínzás után kijelentették, hogy a kínzás nincs befejezve, csak föl van függesztve. A vádlottak közül csak V20 százalék menekedett meg. Az ilyeneket kiengeszteltnek nevezték. Az el­ítélteket rendesen csoportosan szállították a kivég­zéshez, melynek ünnepély jellege volt s melyre a királyi családot is meghívták, sőt az udvar tagjai­nak esküvőjét lehetőleg nagyszerű autodafék meg­tartásával szokták mégünnepelni. Az autodafé előtti éjszakán favágók, dominikánusok és az úgynevezett „bizalmasok“ processziója a kivégzés helyére ment, ahol máglyát rakatott, oltárt állíttatott föl, mely elé a földbe ásott keresztre fekete fátyolt tétetett. Hajnalban megjelent a nagy menet s a gyertyákat tartó vádlottakat elkísérte a máglyáig. Ezután a mág­lyára emelték az áldozatokat, a nép pedig igy kiabált: — Szakáit a kutyáknak! A hóhér erre égő galyakat dobált az áldozatok arczára mindaddig, amig az teljesen megfeketedett. Némely elitéltnek az elégette lés előtt kitépték a nyelvét, elevenen megnyuzták s lassú tűzön pirították. Az inkvizicziő máglyáinak tüze kialudt Spa­nyolországban is. De a vallási türelmetlenségnek ez az emésztő lángja kiszárította a gazdasági élet termőföldjét. Spanyolország a koldusok és analfabéták klasszikus földje lett. nagykárolyi országgyűlési képviselőválasztás alkal­mával a megbízása folytán Andrássy Jenő és Kal­már Ferencz által a választóknak rendelt étel és ital hátralékos vételára fejében 16 korona 50 fillérrel. Aliután nevezett adósom fizetési kötelezettsé­gének felszólításom daczára eleget nem tett, esede­zem a tekintetes kir. járásbírósághoz: stb. stb. (Itt a marasztalási kérelem következik.) Tisztelettel: Buchmann György, nagykárolyi vendéglős, felperes. Ehhez a két keresethez nem kell kommentár. Hűen jellemzik a mai osztály-választási rendszer gyalázatosságait. Kis levélke, érdekes levélke ... Nagykároly város legújabb szenzációja. Régi dolog, mégis uj az, Amiről most szól az ének. Egy nagykárolyi menyecske Levelet irt a ncnjének. Az van írva a levélben, Hogy mindenkit nagyon tisztel Es tudatja, hogy az éjjel Megszökött egy honvédliszttel! Kftldöttségjárás. A Nagykárolyi Törvényszék, a polgári fiúiskola létesítése és a felekezeti iskolák államosítása érdekében. A Nagykároly legutóbbi, a nagykárolyi tör­vényszékről szóló czikke, ugylátszik, az elvenébe vágott egyeseknek. Kezdik belátni, hogy Nagykároly város lakos­sága öntudatra ébredt és nem hajlandó többé a nagyhangú ígéreteknek, a sallangos frázisoknak felülni. Kezdi — sajnos, hogy csak ilyen későn — vezetőit a maguk sivár meztelenségében meglátni. — „Nosza hintsünk újabb port a,szemébe*, — mondják a hatalmukat féltő vezetők. És küldöttsé- gileg mennek fel az igazságügyminiszterhez, hogy Nagykárolynak törvényszéket kérjenek. Most, midőn már Szatmármegye törvényhatóságának erre vonat­kozó feliratát régen ad akta tették. A küldöttséget az alispán hívta össze és fogja vezetni. Az igazságügy miniszter tudatta, hogy a kül­döttséget e hó 20-án, holnap, csütörtökön d. e. Va 12 órakor fogja fogadni. A küldöttség tagjai Budapesten a Szabadság-téren levő „Upor“ kávé­házban fognak találkozni. A fogadás után Nagykároly város külön kül­döttségéhez fognak csatlakozni, mely Papp Béla vezetése alatt holnap délután a vallás és közokta­tásügyi miniszternél fogja a nagykárolyi polgári fiúiskola feállitását és a felekezeti iskolák államo­sítását kérni. Az eredményt már előre tudjuk. Alindkót he­lyen egy csomó üres Ígéretet kapnak. Jóllaknak vele és nagyokat fognak inni rá a „Pannóniádban. És persze, hogy emelkedett hangulatban kiált­ják majd, italozás közben: — Éljen a nemzeti kormány! A „Magyar Király“ kávóházból. — Miben hasonlít egymáshoz egy sétáló kaczér hölgy és a nagykárolyi „Közérdek“ czimü lap ? __ p — A sétáló kaczér hölgy mindig a szok­nyáját, a „Közérdek“ pedig a városi tisztvi­selők fizetését emeli. Kisemberek pénzintézete. A „Nagykárolyi Fillérbank, mint szövetkezet“ megalakult. A nagykárolyi ós a közeli vidék kisemberei érdekében létrehozott „Nagykárolyi Fillórbank, mint szövetkezet" f. hó 16-án, vasárnap délelőtt tartotta meg alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésről, mely a Dr. Antal István nagykárolyi ügyvéd iroda helyiségében folyt le, részletes tudósításunk a következő: A gyűlésen az összes alapítók ós az üzletré­szeket jegyzett tagok közül mintegy hatvanan jelen­tek meg. Az alakuló gyűlés elnökéül Roőz Samu ügyvéd lett megválasztva, ki ezen tisztséget elfogadta. Az alapítás történetét és a jegyzett üzletrészek mennyiségét Dr. Antal István ismertette meg a je­lenvoltakkal. Ennek megtörténte után Roóz Samu elnök azt a kérdést intézte a jelenvoltakhoz, bogy ki- vánják-e a szövetkezet megalakítását vagy nem? Az egyhangú lelkesedéssel felzugott »igen !* alapján,

Next

/
Thumbnails
Contents