Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)

1908-12-01 / 34. szám

N A G V K A R 0 L V

dászni. amelyre — ide figyelj és bámulj, ó, világ! — külön vonaton fognak a mérki erdőre kimenni és visszajönni. A Kossuth asztaltársaság Ferencz-estélyt rendez. A kaszinókban és körökben vigan folyik a kártyázás, Bachus Isten hívei pedig délutánonként kiballagnak a szőlőbe ujbor kóstolni.

Csak a helyi politikában csendes minden. Nem is csoda. A főispánnak megszületett a negyedik fia (ez kimaradt a függetlenségi párt hivatalos lapjából és ezért Ernőké, a lovagias segédszerkesztő valószínűleg kitog kapni a papától, t. i. nem az újszülött, hanem a saját papájától), a többi vezető megyei politikusok hol névnapon, hol disznótoron, hol pedig kortesuton vannak.

Ám akik a politikában találják minden gyönyörűségüket, azoknak még sincs okuk a buslakodásra. Olvassák el ezek a „Nagykároly és Vidéke“ és a „Szatmármegye“ utóbbi számait.

A „Nagykároly és Vidéke“, mely a plurális választójog ellen az egész országban lefolyt harez ideje alatt hallgatott, mint dinnye a fűben, most — amikor már majdnem bizonyos, hogy megszavazzák a néprontó javaslatot — áll elő az általános, egyenlő és titkos választójog látszólagos követelésével. Más, önérzetes ember az elvével ellenkező javaslat benyújtása után levonná a következményeket és kilépne az elveit elárult pártból, vagy legalább is mint pártelnök tiltakozó népgyülésre hívná össze híveit. De Adler Adolf csak vezérczikket ir és uj törvényszöveget javasol, mert úgy okoskodik, hogy ezzel is elérheti azt, miszerint a népjogok harczosának tekintsék.

A „Szatmárvármegye“ pedig, amely most a pausálé kiosztás, vasúti szabadjegy engedélyezés idején, ezeken kívül is bizonyára akar valamit és ezért kinevezi Kossuth Ferenczet „csodás akaraterejü. nagy államférfiu“-nak, a „Nagykároly és Vidékéinek ezt a kis magán szórakozását is rossz néven veszi. Aszongya, hogy aszongya : hogy mersz te függetlenségi és 18-as párti hivatalos lap általános, titkos és egyenlő választó jogot követelni, mikor 1848-ban Kossuth apánk csinálta a választójogot és ő se csinálta általánosnak és titkosnak? Talán kenyeres pajtás te is hazátlan czuczilista lettél?

Ha mi bele akarnánk avatkozni e két tiszteletre méltó politikai lap országos érdekű vitájába, akkor azt válaszolnánk a „Szatmárvár- niegyé-“nek, hogy Kossuth Lajos számüzetési vándorutján 1851. október 25-én Anglia földjén Southampton ban való partraszállása után a következőképen nyilatkozott:

„. . . Nem akarok beavatkozni egy ország (Anglia) ügyeibe, amely vendégszeretettel fogad és amelytől segítséget várok Magyarország részére, — amely ország számára mégegyszer mondom, az általános választójogra alapított köztársaságot kívánom . . .“

A köztársaságról ez idő szerint beszélni, nincs okunk.

De hogy az általános titkos választójog, amelyet Kossuth Lajos már 1851-ben kívánt — ma elsősorban sürgős államszükségletté és elodázhatatlan kultur követelménynyé nőtte ki magát, szintén hiába beszélnénk a „Szatmárvármegyé“- nek, ahol ugylátszik még most is az oroszgyurkák csinálják a politikát.

Dal Saatmárhoa.

Énekli Nagykároly városa.

Semmi babám, semmi, így szokott az lenni, Mindenféle szerelemnek Vége szokott lenni.

A legújabb „nemzeti vívmány!“

Drágáit) lesz a gyufa is.

Állami egyedáruSágba veszik.

A kormány lapjai eldugott apró hirecskék- ben adják hírül, bogy uj monopólium készül: a gyufa-monopólium. Hir szerint úgy a magyar, mint az osztrák pénzügyminisztériumban megindultak az előzetes munkálatok a gyufagyártásnak állami egyedáruságba való átvétele dolgában. „Az úgynevezett foszfor-tilalom is — mondja a kommüniké — sietteti, hogy az állam tegye a kezét a gyufagyártásra, mert a magánipar nem képes a foszfor-tilalom mellett megállani. Azonkívül a várható jövedelem is kecsegteti a kormányokat a monopóliumnak minél előbbi megvalósítására“.

Az uj monopóliumhoz két jogczimük van tehát: az egyik szociálpolitikai ürügy, a másik

az államkincstár várható profitja. Ha a magyar állam mai monopólium-kezelő rendszerét nézzük, bizonyosak lehetünk arról, hogy a várt profit meglesz s az Ígért szociálpolitika elmarad.

íme a legújabb „nemzeti vívmány“. A „nagy nemzethy kormány“ jóvoltából ezentúl abban a szerencsében fogunk részesülhetni, hogy a rosszul szelelő és Így sem égő m. kir. szivarra m. kir. gyufával fogunk rágyújthatni!

fi szatmári gfászhüldöttség.

Letört ficzáÉoitö.

Dal o te nem rozsdásodott fringiáról.

A szatmáriak azon operette-mozgalma, mely a megye székhelynek Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése érdekében indult meg, immár végleg le van törve.

Csúfos kudarczot vallott a Budapesten járt küldöttség. És ez jól van igy, mert még az esetben, ha jogos és indokolt kérelmet is terjesztettek volna elő, még akkor is rosszul választották meg az időt a felmenetelre. De kedves szatmári „testvéreink“ úgy okoskodtak, hogy: „aki másnak vermet ás — ne halaszd azt holnapra.“

A Nagykároly soha sem tartotta komolynak és veszedelmesnek a szatmáriak humoros, de mindazon által perfid mozgolódását, amelylyel Nagykároly városát egyszerűen megakarta semmisíteni.

Most aztán illetékes helyen mondották meg nekik, hogy: Hátrább az agarakkal! És ezt stílszerűen mondották, mert a gyászküldöttségben csupa ezerholdas, agarászversenyt rendező dzsentri vett részt.

Úgy Wekerle, mint Andrássy kereken kijelentették, hogy a küldöttség szemérmetlen kérelmét nem teljesítik, mert amint Andrássy monda : „Nagykárolynak is vannak komoly érvei,11 és kétségtelen, hogy Nagykárolyt táléin a megsemmisítés szélére sodorná, ha 'most elvesztené, amit a múltban nyert.“ A lepipált küldöttség azután a nagyszájú képviselőházi elnöknél Justh Gyulánál alkalmatlankodott, aki kijelentette, hogy kérelmüket támogatni fogja, ha pedig a kérdés nem találná már őt az elnöki székben, úgy számíthatnak arra, hogy kihúzza „még be nem rozsdásodott fringiáját“ és a képviselői padokból lesz lelkes szószólója ügyüknek.

Pedig aligha be nem rozsdásodik addig az a fringia. Ha pedig Justh Gyula ezt elakarja kerülni úgy ajánljuk neki a következő rozsda elleni reczeptet: Hat-nyolczadrész zsírt és egy rész gyantát össze kell olvasztani és teljes lehűlésig kavarni. Félig folyékony állapotban kell használni és ha nagyon megsürüsödött benzinnel vagy szénolajjal kell hígítani. A fringiára kenve, megóvja azt a rozsdától és később könnyen letörölhető.

A székhely-ügyben a szatmári mumustól tehát a jövőben nem kell félnünk és a történtek után a tervezett nagykárolyi ellenküldöttség is elmarad.

*

A küldöttség budapesti fogadtatásánál egv kis félreértés is történt. A pestiek a „szék“ szó ! által megtévesztve, azt hitték, hogy a szatmári i küldöttség székrekedésben szenved és ezért ^ jön I fel. Fogadásukra kivonultak Saxléhner András és jzdeskuihy Lajos a hazai keserüvizek főelárusitói. A Baross-téri, Károly-köruti és Andrássy-uti színes ablaku kis bódékat pedig fellobogózták a ! tiszteletükre.

ü „Magyar Sirály" báváházbóL

— Hallottad': Szalmár város tanácsa Justh Gyulának mindent hónapra 5 kiló vaselint és 5 iv smirgli-papirt szavazott meg.

— Miért?

Hogy megóvhassa fringiáját a j rozsdától.

___________________

Vá

rosi ügyek.

Óvodák építése. A Nagykároly városban építendő óvodaépületek terveit Illés József városi j mérnök a napokban készítette el. Most ezek költségvetésein dolgozik. A három uj épületre a pályázat a jövő év február havában lesz kiírva.

A közgyűlési terem fűtése. Nagykároly város közgyűlési termének fűtése céljából a városi tanács a Budapest—salgótarjáni gépgyárból 2 drb „Perpéteum“-féle modern kályhát szerzett be. Egy egy kályha ára 880 korona. A kályhák végleges j átvétele csak az idei fűtési idényen való kipróbálás után fog megtörténni.

HÍREK.

— Időjárás deczemberben. A különböző időjárási jóslatok közül eddig a Herschel-féle bizonyult a legmegbízhatóbbnak. E szerint deczemberben az időjárás a következő lesz. 1—23-ig hideg, derült idő; a hónap végén hó és eső.

— Képviselőtestületi közgyűlések. Nagykároly rendezett tanácsú város f. hó 6-án rendes közgyűlést tart. Az uj képviselőtestület alakuló gyűlése /'. hó 13-án, a tisztújító közgyűlés pedig f. hó 20-án lesz megtartva. A városnál megüresedett állásokra a mai napig a régi tisztikaron kívül más pályázó nem jelentkezett.

— Felolvasó-estélyek. A már évek óta agonizáló és nagy Kölcsey nevét csúffá tevő Nagykárolyi Kölcsey-Egyesiilet f. hó 6-án a megyeháza dísztermében elég sovány és nem sokat ígérő programmal felolvasó-eslélvt fog tartani. Belépő-díj nem tagok részére 1 korona. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör f. hó 12-én este fél 8 órakor saját helyiségében szintén felolvasó-estélyt rendez. Hasonló estélyt a nagykárolyi kereskedő-ifjak köre is rendez, mely f. hó 13-án este 6 órai kezdettel a „Polgári Olvasókör“ nagy termében lesz megtartva. Ezen az estélyen Sróf]' Gábor főgimnáziumi tanár fog elolvasni.

— Magyar név. Kőim Miksa nagykárolyi izr. tanitó a maga, valamint kk. gyermekei vezetéknevét belügyminiszteri engedélvlvel „Kertész“-ve változtatta.

— Rendőrkapitányok közgyűlése. A magyarországi rendőrkapitányok országos egyesülete deczember 6-án, Budapesten nagygyűlést tart, amelyen Demidor Ignácz Nagykároly város rendőrkapitánya is részt fog venni.

— Két napilap Szatmármegyében. Csőstül hull reánk az áldás. Nemsokára két napilapból fogjuk megtudni azokat a nevezetes eseményeket, amik Szatmármegyében — nem történnek. Ugyanis a Szatmáron megjelenő „Szatmár-Né- meti“ czimü lap, amely eddig hetenkinl 2-szer jelerd meg, 1909. évi január 1-től kezdve napilappá alakul át. A „Szatmár-Németi“ a koaliczió hivatalos lapja lesz és mint ilyen a kormánytól jelentékeny szubvencziót fog kapni. Ez az utóbbi dolog sehogy se tetszik a szintén Szatmáron megjelenő „Szamosának, és ezért egyelőre szub- ventió nélkül, szintén napilappá vedlik át.

— Jótékonyczélu theázás. A nagykárolyi izr. tanulósegélyző egyesület f. hó 5-én a „Magyar Király“ szálloda éttermében esti 6 órai kezdettel, 1 korona belépő díj mellett thea-estélyt rendez.

— Miért Ferencz-estély ? Azt halljuk, hogy a nagykárolyi Kossuth Lajos-asztaltársaság f. hó

3-án Kossuth Ferencz névestélyét fogja megünnepelni. Helytelenül teszik. Mert ha már muszáj nekik a Kossuth Ferencz névestélyét megünnepelni, hát ünnepeljenek legalább — Lipőt-napkor.

— Elég későn. Szatmáron lebontották a postaépületet, újat építettek. Bontás alkalmával a munkások hatszáz levelet találtak a régi posta pinczéjében, hatszáz föladott, de nem kézbesített levelet. A levelek véletlenül kerültek a pin- czébe s nem abba a nyílásba, amely a régi postaépületen a levélszekrényt pótolta. E nyílás mellett még egy nyilas volt, mely a pincze szellőztetésére szolgált. Ebbe a szellőztető-lyukba került a hatszáz levél s a szatmári postafőnökségnek talán csak most jutott eszébe, hogy ezt a szellőztetőt máshová kéne tenni, vagy a publikumot figyelmeztetni, esetleg a pinczét megnézni, most, mikor a postaépületet lebontották.

— „Egy halálesetről.“ E czim alatt a Nagykároly legutóbbi számában közölt hírünkbe egy kellemetlen tolihiba fordult elő. Ugyanis a hir alulról számított hatodik, illetve nyolczadik sorában előforduló „Komáromi)" név helyett: „Földvári]“ olvasandó. Az itt helyesbített névcserétől eltekintve a hir tartalmát teljes egészében fenntartjuk. Ugyanerre a hírre vonatkozólag Dr. Komáromy főgimn. tanár „A Nagykároly hitelessége“ czim alatt egyik helyi újságban rövid közleményt irt, melyet ha tárgyilagos maradt volna, köszönettel tudomásul vettünk volna. De dr. Komáromy vagy hogy hívják, pökhendi módon az általunk hozott hirt „éretlen támadás“- nak minősiti. Erre vonatkozólag csak az a válaszunk, hogy éretlen Ítélőképességre vall a jelzett hírben bárkire nézve is bántó tendencziát találni. Sőt. A hir közlésével czélunk az volt, hogy a közszájon forgó pletykaságokat eloszlassuk. Ezzel a kellő értékére szállítottuk le dr. Komáromy azon rágalmát is, hogy a Nagykároly a büntető törvénytől félve, burkoltan vádolt. Aki a Nagykárolyt olvassa, az tudja, hogy a mondani valónkat nyíltan, leplezetlenül hozzuk nyilvánosságra. De talán már sokat is foglalkoztunk dr. Komáromyval, vagy hogy hívják, akit ezennel visszaadunk a közismeretlenségnek.